Patinás lelőhelyekről van szó, de a Shellnek fontosabb lett a klímasemlegesség. Vagy egyszerűen már csak nem olyan hatékony a kitermelésük.
Tavaly év végén majdnem eladta a Shell a norvégiai gáz- és olajmezőit. A Reuters információi szerint a globális olajipari óriástól a brit Harbour Energy vásárolta volna meg a lelőhelyeket, de végül a volatilis gázárak és a hosszú távon bizonytalan gazdasági környezet miatt kútba esett a megállapodás.
A Shell norvég jelenléte 110 éves múltra tekint vissza, ennek ellenére nem lett volna előzmény nélküli az eladás. Az olajipari cégek ugyanis fokozatosan húzódnak vissza az Északi-tenger térségéből, mert a lassan kimerülő készletek helyett újabb, nagyobb hatékonysággal kitermelhető lelőhelyek felé fordulnak.
Ki venne meg egy elhasznált olajmezőt?
A Shell és a Harbour Energy sem kommentálta az értesülést. A hírek szerint
- a Shell norvégiai vagyonelemeiből,
- a csekély méretű olaszországi portfóliójából,
- valamint néhány korosodó brit lelőhelyből állt az eladásra szánt csomag.
A régóta használt mezők a Harbour Energynek azért jöttek volna kapóra, mert a brit fennhatóság alá tartozó északi-tengeri lelőhelyeiket brutálisan megadóztatja a szigetország.
Január elseje óta ugyanis 25-ről 35 százalékra emelte a brit kormány az energiacégek extraprofitjára kivetett különadót, így már 75 százalékos a szektor teljes adóterhelése.
Ráfordulnak a klímasemlegességre
2021-ben a norvég mezők adták a Shell olaj- és gázkitermelésének 7 százalékát. A globális olajvállalat ugyanakkor egyre inkább a megújuló energiaforrásokban látja a jövőt, Norvégiában is több ilyen projektjük fut. Kapitány István, a Shell globális alelnöke két éve a Forbes Élőben is beszélt arról, hogy a vállalat 2050-re tűzte ki a klímasemlegesség elérését, 2030-ig pedig a világ legnagyobb elektomos töltőállomás-hálózatát szeretnék létrehozni.
