A nagyszülei nagykövetek voltak Kínában, ő pedig több mint tíz éve jár ki Sencsenbe üzletelni. Összeköti a keresletet a kínálattal: ahogy a nyugatnak szüksége van az olcsó gyártásra, úgy a kínai cégek nyugati dizájnra vágynak.
Ha írok valamelyik kínai kontaktomnak, hogy figyi, hogy fog kinézni az új iPhone, akkor mindjárt küld nekem öntőformát. Mert ha jön egy új iPhone, ahhoz már a megjelenés előtt el kell kezdeni tokot és kiegészítőket gyártani, így azokhoz ki kell adniuk a külső formát”
– meséli Mátrai Miklós, amikor arról kérdezem, mekkora a veszélye annak, hogy egy dizájnt lenyúlnak a kínai gyártás során. Jól ismeri ezt a közeget, több mint tíz éve jár ki Sencsenbe üzletelni, van kint cége egy tízfős irodával, ahol kettős szolgáltatást nyújtanak: egyfelől a nyugati vállalatoknak menedzselik a bérgyártásait, másrészt kínai cégeknek terveznek nyugati dizájnokat.
Egyikből jött a másik, amikor elindította a saját márkáját, a bluetooth-os hangszórókkal foglalkozó Mojót, a bérgyártó kereste meg, hogy tudnának-e nekik is hasonló dizájnt és grafikát tervezni, mert a kínai márkáknak ugyanúgy igénye van az európai és az amerikai megjelenésre, mint a nyugatnak az olcsó gyártásra. A kettő pedig Miklósnál fut össze.
A Mojo egyik bluetooth hangfala. A dizájn saját, de az elemei beszállítóktól származnak
Halászfaluból ipari központ
Sencsen a hetvenes évek elején még csak 30 ezres kisváros volt, mára tízmilliónál is több lakosa van, a külvárosokkal együtt egy 18 milliós gigapolisszá duzzadt. A Hongkong és Makaó közötti hatalmas öböllé szélesedő folyótorkolat körüli városok mára összeértek – ezt a 350 milliós régiót Greater Bay Areanak hívják, mely mostanra a világ elektronikai iparának a központjává nőtte ki magát. Sencsen sikere csak részben a tudatos iparosítás eredménye, ugyanilyen fontos a lokáció, mára ez lett Kína kapuja a Nyugat felé.
Sencsen / forrás: Wikipedia.org
Miklós életében elég hamar megjelent a Távol-Kelet: nagyszülei nagykövetek voltak Kínában és Észak-Koreában, így gyerekkorában a nagyszülőknél vasárnaponként rendszeresen voltak ázsiai fogások, ebéd után Kínából hozott figurákkal játszott.
Felnőttként fotós lett és a reklámszakmában kötött ki, majd ügynökséget indított, több ázsiai márkának is készítettek kampányokat, köztük a Nikonnak, a Suzukinak és a Samsungnak. 2010-ben már gondolkodott azon, hogy kéne egy saját márka saját termékkel, a végső lökést pedig egy ausztráliai út adta meg, ahonnan hazafelé megállt Hongkongban körülnézni. Ekkor ütött szöget a fejében, hogy érdemes lenne üzletet indítani ott. „Kipróbáltam már mindenféle útvonalat, és mindig arra jövök rá, hogy a fizikai jelenlét a legfontosabb.”
Évről évre járt ki két hétre, hónapra, három hónapra, és aztán 2016-ban kiment egy egész évre. Az összes pénzét elköltötte az utazásra, és arra, hogy megismerjem ezt a világot. Rájött, hogy ha nincs ott és nem jár utána maga, akkor a direkt gyártói kapcsolatok nem alakulnak ki, mert nagyrészt csak ügynökök veszik körbe ezt az egészet.
„Nagyon sokszor volt olyan megbeszélésem, ahol találkoztam egy partnerrel, egy hongkongi milliárdossal, aki mondta, hogy menjünk el a gyárába.
Leültünk ott, a gyárban a tárgyalóban, és megkérdeztem, hol a vécé. És akkor ő is megkérdezte a helyi kínait, hogy hol a vécé, mert ő se tudta. Holott ő azt adta el nekem, hogy övé a gyár, ő a tulajdonos.”
Miklós a budapesti irodában. A napja reggel ötkor kezdődik, amit egy kínai hívással indít, ugyanis napi kapcsolatban van a kinti irodával. Fotó: Sebestyén László
Ezek az ügynökök akár 100-nál is több gyárral is szerződésben állnak, ezeknek a kapacitásait értékesítik jutalékért, de a kapcsolaton kívül semmiben nem tudnak segíteni. Miklós történetében az első nagy fordulat az volt, amikor felismerte, hogy az elektronikai márkájának az elindításához ki kell hagynia ezeket az ügynököket, és személyesen oda kell mennie ahhoz az atlétatrikós férfihoz, aki valójában vezeti a gyárat.
Üzlet az ügynökökön túl
Mostanra tízfős irodájuk van kint, a fő profiljuk pedig a bérgyártás szervezése, az eredeti álom, a saját bluetooth-os hangfalak kisebb hangsúlyt kapnak. Ennek ellenére az audióeszközök továbbra is fókuszban maradtak, csak leginkább a különböző ügyfelek számára tervezik és gyártják őket.
Mutat egy képet egy szokatlan kialakítású, nyitott fejhallgatóról, amelyet eredetileg a Mojo számára terveztettek meg egy amerikai dizájnerrel, de a gyártás túl sokba került volna. Végül kiajánlották a koncepciót az ügyfeleknek, és a konkrét tervre a Los Angeles Raiders focicsapat csapott le. De nem csak fejhallgatókat gyártatnak, powerbankekől kezdve telefontokokig rengeteg termék előfordul a portfóliójukban. Egészen kis darabszámokkal is foglalkoznak, míg a hasonló profilú cégeknél 30-50 ezer darab a minimális rendelés, ők már 1000-2000 darabos sorozatokat is ki tudnak hozni nyereségesen.
A Sziget Fesztiválnak is terveznek és gyártatnak
Mennyi az annyi?
A Smart Colors Kft. egy két fős cég Budapesten, amelynek az irodáját leginkább raktárként használják. 2023-ban 307 millió forintos forgalmat bonyolított, mely után 25 millió volt a nyereség. Erre igazából az európai ügyfelek miatt van szükség, a valódi munka a Hongkongban bejegyzett irodában zajlik, ahol tíz alkalmazott viszi a napi teendőket, és tartja a kapcsolatot a gyárakkal és ügyfelekkel. Ennek a forgalma körülbelül ötszöröse a magyarországi fiókcégnek.
A kinti csapat tartja a kapcsolatot a gyárral, a tervezőkkel és a megrendelőkkel. Az európai ügyfeleknek a gyártás menedzselését értékesítik, a kínaiaknak pedig a nyugati dizájnt. Körülbelül húsz tervezővel állnak kapcsolatban, ezek között sok magyar is van, de vannak Los Angeles-i formatervezők is, és mindig ahhoz a szakemberhez nyúlnak, akihez legjobban illik az adott projekt.
Az egyik dobozból Miklós előhúz egy vékony powerbanket, amit a telefon hátuljára lehet ragasztani, a kezembe adja. Kellemes tapintású darab, jó kézben tartani, színes grafika dobja fel, egyértelműen a kívánatos kategóriába tartozik.
„Ha a matekot nézzük, ezt durván ötezer forint legyártani. Ugyanezt a beltartamat el lehet készíteni kétezer forintért is, viszont akkor nincs rajta dizájn, egy kellemetlen tapintású műanyag kocka lesz. A körítés a drága.”
A kínai gagyi mítosza már megdőlt
A fejlesztés másik fele a termék specifikálása. Miklós ezt a munkafolyamatot a főzéshez hasonlítja: körülnéznek a piacon, hogy milyen komponensek vannak, amivel feltöltik az egyedi formatervet, vagyis chipet, akkumulátort, töltőt és hasonló alkatrészeket nem fejlesztenek, az általuk gyártott termékeknél a külső héj öntőformája az egyedi, minden más beszállítóktól érkezik.
Nagyon fontos a felhasznált alkatrészek válogatása: ugyanabban a gyárban ugyanazt a terméket le tudják gyártani hitvány és kiváló minőségben is. Azon múlik minden, hogy milyen minőségű elemeket kér az ügyfél. Mostanra már megdőlt az az állítás, hogy ami kínai, az szükségszerűen gagyi is lesz.
Ha 50 forintért kell egy bugyi, akkor 50 forintért le fogják gyártani. És nem fogják azt mondani, hogy 450 forintért lenne olyan, ami három évig jó. Ha neked 50 forintért kell, akkor annyiból gyártják le. Ezért érdekes dolog ez a kínai gagyizás. Én azt mondom, hogy nem létezik a kínai gagyi. A gagyi fogyasztói igény létezik. A kínai gyár csak kiszolgálja a megrendelőt.”
A bekért ajánlatokban általában három minőségi sáv szerepel, ezekből lehet meríteni: ha a megrendelő törekszik a jóra, akkor a jobb bluetooth modult veszi meg, amelynek nagyobb a hatótávolsága és nem szakad meg folyton. Miklóséknak jellemzően fizetőképesek az ügyfeleik, így könnyű őket a drágább és jobb minőségű megoldások felé terelni, cserébe elvárják a rövid határidőket, általában 3-4 hónap alatt el kell jutni a kész termékig.
Mind az itthoni, mind a kinti iroda nagyrészt raktárként is szolgál
fotó: Sebestyén László
A partnerek számára nem csak a rövid határidő és a versenyképes ár a vonzó, hanem hogy ők adják a garanciát, ha bármi probléma van, azonnal cserélik. A statisztikájuk szerint egyébként körülbelül 10 ezer termékre egy-két meghibásodás jut. Eddig viszont hosszú út vezetett, rengeteg pénzt elégettek rossz minőségű darabokra, mire kialakult a minőségellenőrzési folyamat. Ehhez szintén szükséges a kinti jelenlét, hiszen valakinek ki kell mennie a gyárba, és a helyszínen európai szemmel ellenőrizni az akár 5-10 ezres szériát. Arra is van módszer, amikor olyan mennyiségről van szó, amit lehetetlen egyesével átnézni és például méréssel csekkolni az akkumulátor feszültségét. Olyankor ötszázas blokkokra osztják a készletet, és ha egy-egy ilyen csoportban száz átnézése után sincs hibás darab, akkor egyből ugranak a következőre.
A másolás még él, de már okosabban csinálják
A gagyiság mítosza tehát már megdőlt, a másolás viszont valódi veszély, ezzel Miklósék is gyakran találkoznak. Tenni nem nagyon lehet ellene, úgy fogalmaz, hogy kis halak ahhoz, hogy fenn tudjanak tartani egy apparátust, ami ezzel foglalkozik. A nagy szereplők, mint például a Foxconn tud azzal játszani, hogy úgy szervezik az összeszerelést, hogy a benne résztvevőknek ne álljon össze a teljes procedúra, de igazából ez is csak félmegoldás. Ha egy dizájnt lenyúlnak, az ellen nem nagyon lehet mit tenni, igaz, ez egyre kevésbé jellemző. A kínaiak már tudják, hogy ha olyan cipőt szeretnének, mint a Nike, akkor nem másolni kell, hanem nagy fizetésért leigazolni a Nike formatervezőit.
Miklós meglátása szerint Kína már nem a szolgai másolásból él, ennek a helyét átvette a reverse engineering, vagyis a konkurens terméket szétszedik, megértik, és az így megszerzett tudást belegyúrják a sajátjukba. Ennek a munkának az eredménye például a BYD és a DJI – mindkettőnek volt nyugati előképe, de senki nem gondolja róluk, hogy temus Tesla vagy szegény ember Goprója lennének.
Kína picit olyan, mint a mesterséges intelligencia. Tanul, tanul, tanul, és ha jól van irányítva, akkor ki tud dobni jó dolgokat”.
