Teljes mellszélességgel és hatalmas pénztárcával ugrik bele az HBO legújabb sikervárományos sorozatába, a Sárkányok házába. Nagy a kockázat – mély sebeket kell begyógyítani ahhoz, hogy meggyőzze a nézőket, miközben a színfalak mögött zajló költségcsökkentési hadjárat olyan tempóban öldököl, hogy azt George R. R. Martin is megirigyelné. Megnéztük, mire lesz elég az új Trónok harca-spinoff.
Százhetvenkét évvel Daenerys Targaryen születése előtt járunk, villannak fehéren a vászonra vetített szavak. Fészkelődök az Etele Pláza még újszagú mozis székeiben – az alig pár másodperce kezdődött magyarországi premier nyitóképének felirata egyből a már három éve hegesedő, de még mindig frissnek érződő sebeket piszkálja kelletlen. A nevet látva akarva-akaratlanul pörög előttem a GoT, azaz a Trónok harca nyolcadik évadának utolsó két része: az elbaltázott, elsietett konklúziók, a pusztán sokkhatás céljából íródó, logikailag értelmetlen csavarok és a Targaryenek antikatartikus végső bukása hirtelen megkeserítik a mozikban megszokottan furcsán édes kólaszörpöm.
Átlag Trónok harca-rajongó arca, ha eszébe jut a 2019-es finálé. Fotó: HBO/WarnerMedia
Korrekcióként is érkezhet a hozzám hasonlóknak a Trónok új előzménysorozata, a Sárkányok háza. Nem kicsi a feladat: a tűz és vér dinasztiája mellett a rajongók hitét is helyre kell állítani, na meg az átlagnéző rossz szájízét is ki kell pucolni. Az utolsó GoT-évad ugyanis olyan kiábrándító pofont adott az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb horderejű popkulturális legendájának, hogy legszívesebben szinte mindannyian kiradíroznánk az emlékezetünkből, Ned Starktól kezdve az utolsó pillanatokig.
Épp ezért nem bízta hát a véletlenre az HBO, amikor fejest ugrott a sorozatgyártás gigászi hadgyakorlatába. Hollywoodi kasszasikereket megszégyenítő, többszázmillió dolláros produkciós- és marketingbüdzsével dolgozik, az elmúlt két hétben pedig megállás nélkül tolta az emberek arcába az új flagship-sorozatnak ígérkező Sárkányok házát, hogy visszacsábítsa a nézőket a képernyők elé. A közelgő hatalmas verseny és a kulisszák mögött zajló HBO-Discoverys vérengzés tudatában pedig úgy néz ki, eddig még sosem múlott ennyi minden egy sorozaton.
Az új vezetés sikere, ha jól, pénzügyi katasztrófa, ha rosszul teljesít
Kétszázmillió dolláros produkció, és ebben a százmillió dolláros marketing költség még nincs is benne. Csak azért nem írhatjuk, hogy minden eddiginél nagyobb pénzügyi befektetés az HBO legújabb fantasy-sorozata, mert a szintén hamarosan induló rivális Gyűrűk ura-sorozatra még ennél is jócskán többet költött az Amazon. A 300 millió dollár feletti büdzsé láttán azonban igencsak remeghetnek a frissen összeolvadt Warner Bros Discovery menedzserei, reménykedve a sorozat sikerében.
A vállalat élére kerülő David Zaslav ugyanis majdnem hárommilliárd dolláros költségcsökkentő hadjáratának akkora vérengzés lett az eredménye, hogy azt egy Trónok-esküvő is megirigyelné.
Paddy Considine és Rhys Ifans Viserys Targaryen (a király) és Otto Hightower (segítője) szerepében. Fotó: HBO/WarnerMedia
Annyiban kellemesebb a Sárkányok háza helyzete, hogy az nem a rendre a spórolási iniciatívák áldozatául eső HBO Max streamingdivízióhoz, hanem az HBO-hoz, mint prémium kábelcsatornához tartozik (ezeket ugyanis az Warner Bros Discovery szervezetileg megkülönbözteti; így a költségek és a stratégiai lépések szempontjából is más-más irányadó elveket diktálhatnak házon belül).
Ettől függetlenül egy ekkora horderejű költés akár alapjaiban is megváltoztathatja az HBO menedzsmentjének mozgásterét és a Trónok-univerzum jövőjét is: ha a nézők nem kapcsolnak hétről hétre a sárkányokra, a sorozat presztízsberuházás mivolta miatt – és az eddigi leépítések tükrében – még csak veszteségvezetőként (amikor egy terméket vagy szolgáltatást veszteséges áron értékesít egy vállalat ügyfélszerzés reményében) sem lesz nagyon értelmezhető a háromszáz milliós árcédula.
A Sárkányok háza sikerének minden bizonnyal pedig Zaslav örülhet majd, hiszen ez a vezetői stílusának egyik első jelentős visszaigazolása lehet, írja a Deadline. Zaslav a Warner Bros és a Discovery közötti szakadékokat akarná befoltozni, a Sárkányok háza premierje előtt ékes bizonyítékként ünnepelte a sorozatot: szerinte a Sárkányok azt mutatta meg, milyen erős tud lenni egy olyan szervezet, aminek minden divíziója szinergiákat teremtve együtt dolgozik a siker érdekében.
Mindent bedobnak, hogy szárnyaljon
Nem elcsépelt mondás, hogy a százmilliós marketingköltség a legnagyobb hollywoodi filmek költéseinek riválisa – ennél többet aligha sajtol ki magából egy-egy blockbuster a megjelenése előtt. A Sárkányoknak ugyanakkor azzal is számolnia kell, hogy a széles körben eléggé leminősített Trónok harca reputációs válságával szemben kell már viszonylag korán szárnyra kapnia. Egy ekkora beruházásnál (és a streamingkorszakban, ahol hetente újabb sorozatok viaskodnak a figyelmünkért) márpedig aligha van idő hibát elkövetni, vagy szépen, lassan közönséget építeni.
Nincs más választás: ha nem uralod le azonnal a közbeszédet, addig sem húzod, mint Ned Stark az első évadban.
Eve Best, mint Rhaenys Targaryen. Királynő lehetett volna, a nemesi házak leszavazták. Az új Trónok harca-sorozat a nők szerepének témáját, egyenjogúságát fitogtatja. Fotó: HBO/WarnerMedia
Úgy látszik, az HBO-nál ennek tudatában kezdtek dolgozni az előzményszéria reklámkampányán, minden porcikájukat bevetve, hogy ismét popkulturális pillanatot kreáljanak a Sárkányok háza indítására. A hagyományosnak tekinthető tévés reklámszpotok és a(z akár itthon is látható) villamosmegálló-kampányok mellett olyan menő kreatív kezdeményezések is zöldlámpát kaptak, mint a Times Square-en felbukkanó, akár még élőnek is látszó sárkányreklám, vagy a roppant szellemesen elnevezett, AR-technológiára épülő 21. századi sárkánytamagotchi, a DracARys. (Az egyedi, geolokációs Snapchat-filtereket, a kihagyhatatlan ziccer Tiktok-kampányt és a Duolingo-együttműködést már meg sem, vagyis csak ebben a mondatban említjük.)
Ugyan az évad nézőszámaira még várhatunk, az HBO szerint történetének legnagyobb marketingkampányát egyelőre sikerként könyvelte el a divízió, és ami talán még fontosabb, maga Zaslav is (aki gratulált is a csapat teljesítményéhez). A kábelcsatorna számításai szerint a kampány az Egyesült Államokban 130 millió embert ért el.
Persze hiába tolják az emberek arcába az óriásplakátokat, ha mindenki legszívesebben csak elfordítaná a fejét. Erről azonban szerencsére szó nincs: eddig kritikailag kedvező (habár kicsit átlagosnak mondható) a sorozat fogadtatása, és nézői oldalról is mutatkozik rá épp elég kereslet. Az első epizód nézőszámait ugyan még nem ismerjük, azt már tudni, hogy a premier következtében az HBO Max oldala és applikációja is leállt bizonyos nézőknek, a sors fintoraként főként a nagyon hamar versenytárssá váló Amazon Fire TV felhasználói elé görgetve akadályokat.
Felkészül: Bezos és A Gyűrűk Ura
Nemcsak a belső leszámolások, a megosztó 2019-es lezárás és a gigászi méreteket öltő csekkek miatt kell lenyűgözni a nézőket, hanem Jeff Bezosék és az Amazon szintén zászlóshajó- és egyben szerelemprojektje miatt is. A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi ugyanis nagyon könnyen a Sárkányok nyakára léphet, ha az átlagnéző figyelmét lekötni tudó epikus high fantasy-sorozatok száma valóban jobban közelít az egyhez, mint a kettőhöz. Lehet, hogy lesz közös metszet a két széria követői között, e metszet mérete azonban erősen megkérdőjelezhető,
hiszen a nagy átlag korlátos idejébe alig-alig fog beleférni a részenként több mint egy órára hízó, világában más, de műfajában bizony ugyanolyan sorozat.
A Gyűrűkre ráadásul többet költenek Bezosék, mint azt valaha bárki meg merte volna lépni: egy milliárd dollárból repítik vissza Középföldére a nézőket, a Sárkányokhoz hasonlóan egy prequel-, azaz előzményszéria formájában. (Ebből jókora falat felel a Tolkien-családtól szerzett jogdíjakért, az első évadra egyes jelentések szerint 465 milliót költöttek.) Emellé minden bizonnyal hasonlóan grandiózus marketingbüdzsé dukál majd, ami a jövő heti indulás előtti napokban fog majd csúcsosodni.
Milly Alcock és Emily Carey a fiatal Rhaenyra Targaryen és Alicent Hightower szerepében. Fotó: HBO/WarnerMedia
Nézőszámok hiányában még nehéz arra következtetni, melyik sorozatnak kedvez a széljárás. Ha pusztán a közösségi médiás említéseket, vagy a trailerek és egyéb reklámszpotok iránt való keresletet nézzük, akkor talán a Sárkányok háza felé billen a mérleg nyelve, és az előző évtized termékeny Trónok-korszaka a megosztó végkifejlet ellenére is az HBO képességeit demonstrálja. Az Amazon még nem vágta ekkora fába a fejszéjét, emiatt erős és érthető a bizonytalanság, továbbá az előzetes, közösségi médiás kutatások alapján is kevesebb érdeklődés mutatkozik A Hatalom Gyűrűire.
Azt azonban nem árt nem elfelejteni, hogy a televíziózás streaming érájában teljesen felesleges összehasonlítgatni előzetes kutatásokkal két, kéthetes eltéréssel induló sorozatot.
A nagyobb marketingakciókat, így a büdzsé nagy részét is az utolsó napokra optimalizálva allokálják a platformok, a közösségi médiás aktivitás és a fizetett tartalmak pedig a megjelenés előtt közvetlen és a premier utáni egy-két hétben hatványozódva kapaszkodnak fel.
Ennek ellenére az Amazon tartalomgyártói divíziója is aggódhat a sikeres premier és nagyobb érdeklődés miatt, ugyanis a Trónok nyolcadik évadához hasonlóan A Hatalom Gyűrűinek is meg van a maga keresztje: a Tolkien-fanatikusok a sokszor meghökkentő castingokat és eddig kiderült változtatásokat egyelőre elég vehemensen utasítják el, ezzel alapjaiban megkérdőjelezve a Gyűrűk-széria sikerességét.
Még azért várni kell, hogy tényleg perzseljen
spoilermentes kritika
A Sárkányok háza első részét az Etele Plázában rendezett magyarországi HBO premieren nézhettük, a kritika írásához pedig az évad kicsivel több mint felét (tíz részből összesen hatot) kaptuk meg. A vélemény természetesen spoilermentes, azaz a cselekményszál részleteit, csavarjait nem fogjuk elárulni – még az első részből sem, ami már megtekinthető az HBO Max-on.
Hiába a szinte háborús rémképeket kiváltó első pár sor Daenerys Targaryenről, szerencsére a Sárkányok háza ígéretesen indítja újra a Trónokból ismert, de természetesen más szereplőkkel és nemesi házakkal populált Westerost. A GoT-rajongók körében csak Dumb és Dumbernek keresztelt Trónok-showrunnerek, azaz David Benioff és Dan Weiss távolmaradásával Miguel Sapochnik és Ryan Condal örökölte meg George R. R. Martin világának bő kétszáz évvel ezelőtti navigálását, és egyelőre úgy tűnik, nem került rossz kezekbe az előzménysztori: ha nem is annyira korszakalkotó, mint a Trónok harca első évada volt, politikai ármányokkal tüzelt párbeszédeivel annak jobb pillanatait próbálja megidézni.
Az évad előrehaladtával azonban egy kis hiányérzet mégis marad: a konfliktusok súlya, a Trónok grandiózus skálája egyelőre távol marad a Sárkányok házától.
Matt Smith a legnagyobb sztár a színészgárdában. Fülöp herceg után most Targaryen-herceget alakít. Fotó: HBO/WarnerMedia
Sapochnik és Condal ugyan abból a szempontból előnnyel indít, hogy számukra – és A tűz és jég dala előzményeként érkező könyv, a Tűz és vér olvasói számára is – ismert, már lezárt cselekményszállal és végkifejlettel dolgoznak, az első öt részben mégis kissé bizonytalan alapozással és kevés konfliktus megteremtésével indítják útjára a Sárkányokat. Ugyan nem az ő számlájukra kell felróni hibaként, hogy a történet léptéke jócskán visszavesz a Trónokhoz képest (a szériával ellentétben itt szinte kizárólag egy nemesi ház, a Targaryenek belső ármánykodására épül a cselekményszál), de akarva-akaratlanul is ahhoz hasonlítja a néző a történéseket.
Ennek tükrében pedig a tét hiába újra a Vastrón öröklése, valahogy kisebbnek, kevésbé izgalmasnak és üresebbnek (sőt, pár esetben egyenesen kidolgozatlannak) tűnik a megszerzéséért tett erőfeszítés-láncolatot beindító alaphelyzet valamint a karakterek közötti viszályok kibontakozása is, még ha az új, a korszellemhez illő témákat is feszeget. Az izgalmasabb jelenetek és a párbeszédek súlya is csak a hatodik résznél kezd igazán beindulni: az évad második felének érezhetően jót tesz a fél színészgárda lecseréléséből (ekkor „nőnek fel” a fiatalok) és az alapozó munkálatokat végre hátrahagyó írásból adódó minőségi ugrás is, de pár csavar még mindig elég laposan repül a célhoz képest. Még az évad első felében bemutatott külső fenyegetés, a Crab Feeder is csak egy apró, pillanatnyi kellemetlenségnek tűnik, annak súlya szintén elvész a sok párbeszéd között.
A súlytalanság, tét nélküliség azonban várhatóan pont az utolsó négy részben fog érezhetően javulni, de a streamingérában hatványozottan érvényes alapszabály, hogy a nézők tekintetéért számos versenyben lévő felület mellett ha nem mutatod meg azonnal, hogy tudsz izgalmas lenni,
nem tudod a szempárokat már a kezdetektől fogva „beszippantani”, akkor valljuk be, nincsenek túl fényes kilátásaid.
Még az előző korszakban született Trónok is kiemelkedően, mesteri példaként hozta a beszippantás leckéjét: az első részben a világépítés, a karakterek megismertetése mellett rögtön földön (Falon) túli fenyegetéssel indított, a király segítőjét meggyilkoló összeesküvés felvetésével kezdte meg az emberi konfliktust, a királyné és testvére vérfertőző kapcsolatával sokkolt és egy gyerekgyilkosság lehetőségével nyújtott cliffhangert. A most kibontakozó új sztoriban ezek elemei – fattyak, trónöröklési kérdés, vérfertőzés – ismét fel-felbukkannak, de talán jól bejáratott ismertségük miatt kevésbé húzzák be és sokkolják a nézőt (ráadásul abban már nincs semmi sokkoló, hogy a Targaryenek szerették házon belül megoldani a házasság kérdését is).
… de érdemes odakapcsolni rá
A narratíva hiányosságaival szemben ami óramű pontossággal működik, az tulajdonképpen minden más – és ezért sem lesz elvesztegetett idő odakapcsolni a Sárkányok házára. A rendezés hozza a kötelezőt, a produkciós minőség (többek között a fényképezés, speciális effektek, kosztümök, zene) pedig kiemelkedően tűpontos, amit egy ekkora zászlóshajó-presztízssorozattól el is vár az ember.
Kisebb-nagyobb időugrásokkal operál az első pár rész, az évad felénél hirtelen felnőnek a gyerek karakterek. Emma D’Arcy a szintén remek Milly Alcocktól kitűnően veszi át a szerepet, Alicent Hightowerként pedig Olivia Cooke javít fényéveket motiváción, drámán és színészi játékon. Fotó: HBO/WarnerMedia
A színészek játéka már itt-ott felemás képet mutat. Egyértelmű erősségként Matt Smith és Milly Alcock tündököl, mint Daemon és Rhaenyra Targaryen; az évad felétől utóbbit játszó Emma D’Arcy pedig az első pillanattól kezdve zseniális. A szintén félidőnél idősődő, kicsit gyengécske kollégájától megörökölt Alicent Hightower karakterét és személyes anyadrámáját Olivia Cooke szintén mesterien alakítja, és még erősségnek mondható Paddy Considine játéka is, akinek sajnos Viserys szerepében nem sok erőt fitogtató jelenet jutott. (Hasonlóan Eve Besthez, aki Rhaenys Targaryenként az összes, szóval nagyjából mind a két jelenetet ellopja, amiben megszólal.)
És a többiek? Szintén kissé súlytalan karakterükkel szinte díszletté olvadnak, ami kicsit aggasztó a már kezdettől fogva érdekes és motivált gárdát felvonultató Trónok harca tükrében. Nem kérdés, van hová fejlődni, hogy a Sárkányok háza ne csak időnként, egy-egy fajsúlyosabb jelenettel perzseljen, hanem tényleg égessen is.
