Donald Trump zseniális marketingösztönei végül egy politikai mozgalomban érvényesültek. Ezzel párhuzamosan harcias stílusát egy törzsi üzleti modell is inspirálta. És ezt senki sem testesíti meg jobban, mint a UFC harcias elnöke. Dana White, a populista kapitalista portréja.
A Las Vegas-i T-Mobile Aréna alagútjából kilépve a UFC 310 gálán Dana White-ot úgy köszöntik, mint egy valódi ketrecharcost, nem pedig mint az öltönyöst, aki fizeti őket. A rajongók a nevét skandálják, pacsiznak vele és szelfikért hajolnak hozzá. „Te vagy a világ legnagyobb embere!” – mondja neki az egyikük, miután sikerült összehozni a közös képet. Az Ultimate Fighting Championship 55 éves vezérigazgatója mindezt nyugodtan veszi tudomásul. „Nagyon köszönöm, hogy segítettél az elnökünknek” – mondja egy másik rajongó. „Igaz? – válaszol White. – Hála Istennek, hogy nyertünk.”
Az elmúlt két évtizedben White globális jelenséggé tette a vegyes harcművészetet, vagyis az MMA-t (Mixed Martial Arts). A nyolcszögletű ketrecben, az oktagonban harcoló felek a legkülönbözőbb harcművészeti technikákat ötvözve küzdenek egymással, hol lábon, hol földre vitellel támadják egymást: ütnek, rúgnak, birkóznak, fojtanak.
Amennyire sokfajta harcmodort használnak a sportolók, annyira egyértelmű, hogy melyik a sportág elsőszámú sorozata: a UFC olyan óriássá lett mára, amely a Forbes becslése szerint 1,3 milliárd dollár bevételt generált tavaly, és ennek 60 százaléka volt az EBITDA, vagyis a márka pénztermelő képessége bámulatos, valóságos pénzgyár.
Közben White híresebb lett, mint bármely, az oktagonba lépő harcos, és a Forbes becslése szerint több mint 600 millió dolláros vagyont halmozott fel.
„Az emberek folyton azt kérdezik tőlem: elképzelted ezt valaha is? Gondoltad valaha, hogy ilyen nagy lesz a UFC? A válaszom mindig ugyanaz: igen.”
De White a sikert nemcsak az üzleti életben kamatoztatta. Hírneve és az UFC körüli figyelem a fiatal, politikailag apatikus férfiak széles rétegeiben koncentrálódott, ami pont kapóra jött Donald Trumpnak. White nem volt rest, hogy kihasználja a kínálkozó lehetőséget: olyan popkulturális hátteret húzott be Trump mögé, amit a hatalomba visszatérni szándékozó elnöknek akkor még kevesen adtak meg.
Húsz éve találkoztak először, de az utóbbi években többször látták őket egymás társaságában, White még a Capitolium ostroma után sem hátrált ki Trump mögül, és az sem tántorította el, amikor a régi-új elnököt 2023-ban szövetségi vádeljárás alá helyezték. White aktívan használta kapcsolatait, és több podcastba is az ő közvetítésével ült be Trump. A UFC gálákon bemondóként dolgozó Joe Rogan-hez is így ment el, aki Amerika első számú podcastere. A UFC főnök hathatós segítségével Trump egy alapvetően apolitikus társadalmi réteghez ért el, tudta őket mobilizálni, ami ellensúlyozta legutóbbi választási ellenfele, Kamala Harris mögé beálló hollywood-i hírességek jelentette felhajtást.
„Ha mindezt kivennénk a képletből, és csak a Fox-on szerepelt volna, mint ahogy azt korábban csinálta, kizárt, hogy megnyertük volna ezt a választást.”
Mi együtt, a világ ellen
A történet azonban ennél többről szól. Úgy tűnik, hogy Trump zseniális marketingösztönei – az a képessége, ahogy leuralja a narratívát és a híreket, hogy egyszerűen, de következetesen beszéljen, dacára annak, hogy a tényekkel hadilábon áll – még jobban átültethetők a politikába, mint az üzleti életbe. A két területen elért eredményei ezt mindennél jobban megmutatják. Trump – noha így állatja be magát – nem lett kiemelkedően sikeres üzletember, közben a politikában kétszer is felért a csúcsra, másodjára nem is akármilyen mélységből jött vissza.
Dana White felemelkedése viszont jó példa arra, hogyan használja az üzleti élet a politika eszközeit. A Trump-korszak anti-establishment normái, amelyek a harciasságot és a törzsi gondolkozást jutalmazzák, és amelyek valósággal gyönyörködnek a tabuk feszegetésében, miközben a személyes botrányokat figyelmen kívül hagyják, szóval mindezek erős alapjai lehetnek egy újfajta üzleti modellnek is.
Ezeket a normákat viszontláthatjuk Elon Musk sokat emlegetett átalakulásában, a logikát meghazudtoló mémrészvényekben és digitális tokenekben, és abban is, hogy a mainstreamből hangosan kikiabáló influnszerek és podcasterek egyre növekvő közönséget képesek megszólítani.
Nevezzük ezt populista kapitalizmusnak.
És senki sem testesíti ezt meg jobban, mint az önmagát mérsékeltnek, sőt enyhén balra hajlónak valló White, aki valóságos klánt épített a UFC mögé már akkor, amikor az amerikai politikában ez fel sem merült. „Ördögien lojálisak vagyunk egymáshoz” – mondja White a saját belső köréről. Ez pedig nagyon hasonló ahhoz, ahogy Trump kisajátította a Republikánus Pártot.
„Ha én harcolnék, azt akarnám, hogy ez a fickó egy lövészárokban legyen velem” – mondta White-ról Ari Emanuel, a UFC anyavállalatának, a TKO Group Holdingsnak az ügyvezető elnöke és vezérigazgatója. „És tudom, hogy ő ott lenne.”
Ez a „mi, együtt a világ ellen” üzleti formula már korábban is bizonyított, különösen a törvényen kívüli szektorokban, a pornótól a szerencsejátékon át a fűig. White azonban sikerrel vitte át a mainstreambe. A UFC ma már nagyobb dolog Amerikában, mint a golf vagy a jégkorong, akár a televíziós közvetítési díjakat, akár a kulturális hatását nézzük.
Közben maga White nemcsak elfogadott figura lett, de csúcstámadást is indított. A MAGA üzemmódba váltott Facebook-vezér, a dzsúdzsucúban (jiu-jitsu) kéköves Mark Zuckerberg meghívta a Meta igazgatótanácsába is, aligha szimpla sporttippek miatt. White végül közvetlenül George W. Bush és Barack Obama elnökök mögött – és több államfő előtt – ült Trump második beiktatásán is.
Dana White a mainstream médiában és az elitben is elfogadott figura lett. Fotó: Getty Images / Forbes
White nem szégyenlős, ha a kapcsolati tőkéjéről van szó. A Las Vegas-i gálán az első sorban ül, ami egy valóságos parancsnoki központra hasonlít. Három monitor van vele szemben, egy telefon közvetlen összeköttetésben a produkciós kocsival, egy nyomtatott lista az esti meccsekről, ahol a sorrendet saját maga állította össze és a VIP szekció ülésrendje, amit szintén maga rakott össze. Telefonja rezegni kezd, és arca felragyog. A kapott üzenetet hangosan felolvassa, a drámai hatás kedvéért a feladó nevét a végére hagyja.
„Egy vadonatúj Gulf Stream 650-es géppel repülök az Atlanti-óceán felett Franciaországból, a gyönyörű Notre-Dame székesegyház újranyitásán voltam, megkaptam a UFC levelét. Ez a jó hír. A rossz hír az, hogy ennek a gépnek nincs televíziója. Szóval nem fogom tudni nézni a ma esti nagyszerű küzdelmeiteket, és ennek nem örülök. Nagyon el lettem kényeztetve, és feltételeztem, hogy minden repülőgépen van kiváló minőségű televízió, de valójában, ha jobban belegondolsz, jelenleg sokkal nagyobb problémák vannak a világban, amelyeket meg kell oldani. Majd a következő gálát megnézem. Üdvözlöm Joe Rogant! Donald J. Trump”
A UFC-főnök rettenthetetlen imázsa
Hogy honnan gyökerezik White sikere, azt már tudjuk, de vajon milyen az üzleti stílusa? A kérdésre hamar választ kaptunk a Las Vegas-i Fontainebleau Hotelben, a UFC 310 gálája előtti éjszakán. Régóta törzsvendég a helyi kaszinókban. White helyet foglal a baccarat asztalnál, és 1 millió dollárnyi zsetont kér. A tömeg vállt vállnak vetve tolong, és három különálló forgatócsoport küzd a pozícióért, hogy láthassa White-ot játszani.
25 éves volt, amikor végleg a bűnös városba költözött, addig Massachusetts és Las Vegas között ingázott. Édesapja alkoholista volt, ezért az anyja nevelte fel.
Nem a gyors pénzszerzést hajszolta a nyerőgépek előtt ülve, vagyonát mondhatni régi módon építette fel: építkezett, majd kiszállt.
A ma már globális márkának számító UFC versenysorozatot 2016-ban adta el, 9 számjegyű összeg ütötte a markát dollárban, és még pár részvény az új anyavállalat TKO Group Holdingsban. Az utóbbi években újabb üzletekbe is belekezdett.
Ma már megteheti, hogy a gyors megtérülésben és a szerencsében bízva odaül a kaszinók asztalaihoz – és oda is ül. Milliós tételeket sem fél feltenni. Korábban mohó blackjack-játékos volt, de állítja, mára megtanulta, hogyan kell észrevenni a mintákat a baccarat táblán. A ruletthez hasonlóan a baccarat is alapvetően a szerencse játéka – bár egy kaszinóban itt legalacsonyabb a ház előnye –, és minden egyes leosztásnál ott az esély nyerni. Ahogy az érmefeldobásnál, úgy itt sincs racionális alapja bízni a mintákban. A UFC-főnök mégis mágikus jelentőséget tulajdonít megfigyeléseinek.
A meggyőződés felülírja a logikát – akárcsak a mémrészvények esetében. Az asztalnál 300 ezer dollárnyi tétet engednek betenni, White hat kört játszik, ötször nyer. „Már 1,1 millió dollárnál járok” – mondja, és lazán feláll. „Kiszálltam.”
White valójában túl okos ahhoz, hogy ne értse, ez csak múlandó szerencse, de ahhoz éppen elég okos, hogy tudja, ez a bátor kockázatvállalás alátámasztja rettenthetetlen imázsát. Fogja a frissen szerzett zsákmányt, és a készpénzt egy szatyorba teszi. „Szinte függőséget okoz” – mondja a kockázatról, bár ez ugyanúgy igaz lehet a nyilvánosságra is, amely – ahogy Trump is bizonyította – sokkal jobb esélyt kínál a megtérülésre.
A UFC majdnem csődbe megy, színre lép Dana White
Hogy jutott a csúcsra a UFC? Az 1993-ban Art Davie, Rorion Gracie és Bob Meyrowitz által alapított sorozat korai versenyei még vérre menő verekedések voltak, bírók, súlycsoportok és időkorlátok nélkül.
A UFC 1. versenyén a nyolc versenyzőből öten kerültek kórházba, az egyikük a fogait is elhagyta.
A legendás republikánus John McCain szenátor 1996-ban „emberi kakasviadalnak” nevezte a sportágat, és olyan kampányt indított, amelynek eredményeképpen több tucatnyi állam és több fizetős csatorna betiltotta a UFC-t. A cég a csőd szélére került.
A főiskolát félbehagyó White ekkor Las Vegas környékén üzemeltetett boksztermeket és menedzselt néhány UFC-harcost. Azonnal meglátta a lehetőséget. Befektetést javasolt két korábbi középiskolai osztálytársának, Lorenzo és Frank Fertittának, a Station Casino milliárdos örököseinek, akikkel együtt dzsúdzsucúzott. 2001 januárjában a testvérek üzletet kötöttek a bajba jutott UFC felvásárlásáról 2 millió dollárért, 10 százalékos részesedést adtak White-nak, és őt nevezték ki elnöknek.
„Azt hiszem akkoriban ez elég ellentmondásos lépés volt, mert Dana soha nem vezetett még vállalkozást – mondja a milliárdos Lorenzo Fertitta. – De volt ez a hihetetlen lendülete, ami olyannyira versenyképessé tette, hogy szó szerint átrohant volna a falon, hogy működjön a dolog”. Fertitta ma már úgy látja, ha felvettek volna egy Harvardon végzett kiváló menedzsert, akkor „nekünk annyi lett volna”.
Combat Man: „A filozófiám mindig is az volt, hogy a harc az emberi DNS-ünkben van” – mondja White. Fotó: Ethan Pines / Forbes
White akkori stratégiája ma ismerősnek tűnhet sokaknak: végy egy népszerű, de sokak által fel nem vállalt dolgot, használj alternatív csatornákat, népszerűsítsd, hogy be tudd vezetni a fősodorba. Az volt a célja, hogy olyasmit hozzon létre, ami a küzdősportokban még soha nem történt meg: egy olyan, az NBA-hez vagy az NFL-hez hasonló márkát, amelyben a rajongók megbízhatnak, függetlenül az egyes harcosoktól.
És belép a képbe Trump
Az újjászületett vállalat hamar szövetségesre talált Donald Trump személyében. Első két UFC-rendezvényüket a későbbi elnök Atlantic Cityben található egyik szállodájában, a Taj Mahalban rendezték meg. Aztán jött egy igazán trumpista fordulat: 2008-ban az akkor még ingatlanban utazó Trump el akart indítani egy konkurens MMA-sorozatot. De White csak nevet ezen.
„Soha nem mondok semmi rosszat Donald Trumpról.”
A tévétársaságokat azonban még ekkor is elriasztotta az MMA brutális erőszakossága. White hitetlenkedve idézi fel, hogy a fizetős kábelcsatornákon a pornó minden gond nélkül ment, de a UFC-t nem engedték. Egy veterán tévéssel, Craig Piligiannel kezdett el dolgozni egy olyan valóságshow fejlesztésén, amit kimondottan a UFC trójai falovának szántak.
Számos elutasítás után a Spike TV beleegyezett a műsor sugárzásába, de csak akkor, ha a UFC kifizeti a gyártási költségeket, körülbelül 10 millió dollárt az első évadért. Fertittáék ekkor már több mint 30 millió dollárt süllyesztettek a cégbe, de kevés megtérüléssel. White-ot már meg is kérték rá, vizsgálja meg, hogyan tudnának kiszállni. De egy utolsó dobásba még beleegyezek.
A The Ultimate Fighter 2005-ben debütált, és azonnal nézettségi sikert hozott a Spike-nak. Egy évad egy versenysorozatot mutatott be, az MMA-harcosok felkészülését, edzéseit, majd a küzdelmeit követhették a nézők. Jöttek a következő évadok és a UFC eseményei, a jogok maradtak White-éknál, a Spike pedig örült a rekordnézettségnek. Mindenki jól járt. A Spike összesen 14 évadot adott le.
A műsorokban White nem fogta vissza magát, gyakran káromkodva tartott nagy beszédeket, hogy a végén felfokozott állapotba tegye fel a kérdést: akartok-e harcosok lenni?
A show fordulópontot jelentett. A korszak más valóságshow-sztárjaihoz hasonlóan – köztük Trumphoz a The Apprentice című műsorában – White is élvezte a figyelmet, amelyet azáltal kapott, hogy addig nem tapasztalt, felháborító dolgokat mondott a kamerába. A show nem ért véget a képernyőn, White ugyanis korai Twitter-rajongó volt, az adások után online folytatta a szájkaratét a nézőkkel.
Jött a covid, és a milliárddolláros MMA
2010-ben a UFC eladta 10%-os részesedését Tahnoun bin Zayed Al Nahyan sejknek, Abu Dhabi egyik leggazdagabb örökösének – a cég ekkor érhetett 2 milliárd dollárt. A következő évben White jövedelmező, új közvetítési szerződést kötött a Fox-szal, és Fertittáék hamarosan olyan ajánlatokat kaptak, amelyeket nem tudtak nem elfogadni. A testvérek 2016-ban több mint 4 milliárd dollárért eladták a UFC-t a WME-IMG-nek (ma Endeavor).
White ezzel 360 millió dollárt kaszált. A vevő Endeavor is azt akarta, hogy White az eladás után is maradjon, sőt azt ígérték neki, hogy az üzletet továbbra is a saját belátása szerint működtetheti. Ezt a döntését 2020-ban, amikor a járvány miatt a sportvilág leállt, meg is hálálta.
A kockázatot jól viselő és a covid-korlátozásokkal szemben szkeptikus White nem látta okát annak, hogy miért ne rendezhetne nézők nélküli bunyóesteket néhány héttel a járvány kitörése után a UFC egyik saját ingatlanjában. Nevada demokrata kormányzója, Steve Sisolak azonban keresztülhúzta a terveit. White sosem felejtette ezt el neki. „Ha keresztbe teszel neki – mondja a korábbi UFC-bajnok Forrest Griffin, aki most a cégnél dolgozik alelnökként –, akkor felperzselődik a föld. Ki fog égetni téged.” A következő választási ciklusban pénzzel is megtámogatta Sisolak ellenfelét, a republikánus Joe Lombardo kampányát, aki végül szűk győzelmet aratott.
Időközben White Floridában és Abu Dhabiban is talált olyan helyszíneket, ahol 2020 májusától UFC gálákat rendezhetett. Gyakorlatilag az UFC volt az első sportág, ami a covid-korlátozások alatt Amerikában visszatért az élő eseményekhez. Ez pedig tovább növelte az ismertségét, és nagyon jó visszhangra lelt a konzervatív közönség körében – főleg, ahogy White körítette.
„Keresztül vezettük az üzletünket a covidon. Mindenki megkapta a fizetését, minden szerződést betartottunk. És az üzletünk valami őrült módon nőtt, körülbelül 77 százalékkal.”
Amikor az Endeavor 2023-ban egyesítette a World Wrestling Entertainment-et a UFC-vel, hogy megalakítsa a tőzsdén jegyzett TKO Group Holdings-t, a UFC-t önmagában 12,1 milliárd dollárra értékelték. Ebben a cégben White továbbra is érdekelt.
Az üzlet bejött. A tévéhálózatok és a streamingplatformok egymással küzdenek a UFC közvetítési jogaiért. Az ESPN-nel 2019-ben aláírt szerződés évi 300 millió dollárt fial a vállalatnak a műsorszolgáltatásért, és becslések szerint további 260 millió dollárt fizet a kiemelt közvetítési jogokért. Elemzők szerint a következő szerződés akár évi 900 millió dollárra is rúghat, mivel a hírek szerint a licitbe beszállhat a Warner Bros. Discovery és a Netflix is. Ez több, mint amennyit az NHL és a PGA Tour együttesen hoz. Emellett a UFC több mint 400 millió dollárt keres évente a szponzorációiból, az élő eseményekből és a licencelésből.
A ketrecharcos bevállalja
White ezt a milliárddolláros üzletet ma is saját, ketrecharcos képére formálja. Nélküle fel sem merült volna, hogy a cég a szokásos rendezvénybüdzsé tízszeresét költse el arra, hogy a UFC adja az első sportrendezvényt a Las Vegas-i Sphere-be, de az is teljesen rá vall, hogy nyilvánosan kritizálja saját szponzorát csak azért, mert az arra kérte, hogy egy, Donald Trumpot támogató posztját vegye le a közösségi médiából. Dolgok, amit egy Harvardon végzett topmenedzser valóban nem tenne.
White lépése ellentmond az üzleti logikának, de ez érthető. Mit csinál egy MMA-harcos, ha úgy érzi szorul a hurok? Támad.
White azt mondja, ma már eljutott arra a pontra – a privát életében és a karrierjében is –, hogy együtt akar működni a támogatóival. „A covid alatt rájöttem, hogy kihez igazodtam korábban, és kihez nem.”
A populista kapitalizmusban az ideológia a lojalitás után a második helyen áll. 2023 végén White aláírt egy szponzori szerződést a Bud Lighttal, amely a hírek szerint hat évre több mint 100 millió dollárt fizet. A konzervatívok által a Dylan Mulvaney transznemű influencerrel való közösségi médiás együttműködés miatt indított bojkott ellenére White nyilvánosan megvédte a sörgyárat – és kérte Trumpot, hogy tegye ugyanezt.
A 2024 februárjában megrendezett Super Bowl előtt Trump saját közösségi felületén, a Truth Socialon azt tanácsolta híveinek, hogy a Bud Light megérdemel egy második esélyt. Nem ez volt az egyetlen White témái közül, amit a magáévá tett.
Perek
White, ha úgy akarja, lefojthatja a sportolók fizetését is. A UFC-ben a harcosok hosszú távú szerződéseket kötnek, amiben a legfontosabb ösztönző, hogy lépjenek oktagonba. Csakhogy maga White az, aki eldönti ki és mikor harcol, így pedig erőteljesen befolyásolja, mennyit kereshetnek a UFC harcosai.
A trösztellenes szabályokat felhasználva két sportolói csoport is pert indított emiatt, az első keresetet tavaly októberben adták be, 375 millió dollár a tét.
„Olyan helyzet állt elő, amelyben a UFC lényegében a sportág tulajdonosa – mondja Eric Cramer, a harcosok ügyvédje. – Tehát ha az egyetlen bajnoki címért, ami számít, harcolni akarsz, akkor alapvetően Dana White-nak kell megfelelned.”
Az újabb üzletek
Négy emelettel a Fontainebleau kaszinója felett egy bálterem ad otthont White legújabb harci látványosságának. 2022 végén White és a producer Piligian egyenként körülbelül 1 millió dollárt fektetett be a Power Slap megalapításába, egy olyan ligába, amelyben a versenyzők felváltva pofozzák egymást, nem egyszer ájulásig. White részletesen el tudja magyarázni a pofonharc technikájának árnyalatait, miközben a jelenlévők hangos ovációja közepette csattannak a pofonok.
A brutális kiütésekről készült videók milliós nézettséget értek el a közösségi médiában – és rengeteg kritikát. A potenciális agysérülések miatt orvosszervezetek is felemelték a szavukat. White azonban élvezi a kritikát – úgy gondolja, ebben a szakaszban minden publicitás jó reklám.
És a Trump-formula itt is működik: valószínűleg bármilyen más sportág rég elsüllyedt volna ilyen kritikák alatt, de nem az, amit Dana White visz a piacra. Sőt, a botrányok sem rengették meg imázsát. Miközben a Power Slap mellett kampányolt, megjelent egy videóra róla, amin megüti a feleségét. Erre azt mondta, hogy „nincs mentsége”, és zavarba hozta három egyetemista korú gyermeküket.
Nem számít. A populizmus felkarolja – és úgy tűnik, vég nélkül bocsát meg a törvényszegőknek.
White őszintén hiszi, hogy a Power Slap még az UFC-nél is nagyobb lehet. „Amikor mindenki azt mondja, hogy milyen szörnyű, akkor tudod, hogy valami jót találtál” – mondja.
A Forbes becslése szerint a cég 2024-ben 50 millió dolláros bevételt ért el, és kevesebb mint 25 000 dollárt költöttek marketingre minden egyes eseményen. Van 35 szponzoruk, megállapodtak egy konzervatív irányultságú streaming platformmal, fizet nekik a Fontainebleau és van már mobiljáték is.
Ahogyan a 2000-es években a valóságshowk segítségével érte el a célközönségét, White ezúttal a befolyásos közösségimédia-influenszerekkel való kapcsolatépítésre összpontosít. Kaszinózik velük, az első sorban ad nekik helyet az eseményeire, szabad kezet kapnak, hogy elvegyüljenek a versenyeken és olyan tartalmat készítsenek, amilyet csak akarnak.
„Ez az, amit most csinálunk, ez az egész filozófiám – mondja White. A Power Slap az internetre épült.”
A politika és az üzlet 2024-ben is gond nélkül folyt össze a White által létrehozott ökoszisztémában. Az elnökválasztási kampány alatt White koordinálta Trump megjelenéseit a podcastekben és összehozta a már említett nagy dobást: a Joe Rogan által készített interjút. A Trump-epizód, amely két héttel a választások előtt került adásba, több mint 55 millió megtekintést ért el a YouTube-on.
White azt meséli, hogy a választások előtti napon a Trump birtokára, Mar-a-Lagóba tartó repülőgép fedélzetén üzent Rogannak. „Azt mondtam neki, támogatnod kell őt! – emlékszik vissza. – Te kire szavazol, Joe? Te kire szavazol?” Rogan a választások előestéjén, november 4-én este 9 órakor tweetelte ki, hogy a republikánus jelöltet támogatja. Másnap este White-ot Trump győzelmi beszéde után a mikrofonhoz hívták, a UFC-vezér név szerint köszönte meg Rogan kiállását.
White azt mondja, a választások után annyi sms-t kapott, amelyben a segítségét kérték, hogy 15 év után először kellett megváltoztatnia a telefonszámát. Azóta szinte minden nap vállalkozók jönnek a Las Vegas-i irodájába, hogy segítséget kérjenek, legyen szó forrásszerzésről vagy marketingről. Irodájában egy szamuráj páncél és egy kardfogú tigris fogkövülete között, az infravörös terápiás ágy és a hideg fürdő mellett – amelyet minden reggel használ –, White a jövőt tervezi. Következő célpontja: a boksz, amely két generációval ezelőtt még az amerikai sportok panteonjában szerepelt, de ma már nehezen veszi fel a versenyt az általa vezetett UFC-vel. Nagyon úgy tűnik, ebbe is beleáll.
Nehéz nem gondolni Trump tavaly nyári merényletkísérletre adott zsigeri reakciójára – „Harcolj!” – nagyjából ez jellemez mindent, amit White tesz.
„Az én filozófiám mindig is az volt, hogy a harc emberi lényként a DNS-ünkben van. Nem számít, milyen színű vagy, milyen országból származol, milyen nyelvet beszélsz, szeretünk harcolni.”
