A Platio ötlete egyszerű, de nagyszerű: ha már úgyis teleburkoljuk térkővel a városokat, készítsük ezeket újrahasznosított hulladékból és termeljen energiát. Terméküket a nemzetközi sajtó is felkapta, be is válogatták őket a New Europe 100 listára, a régió legígéretesebb startupjai közé. Első megrendelőjük az asztanai Világkiállítás volt, második évükben már profitot is fel tudtak mutatni, az európai piacot célozzák meg. Jól állnak, de belülről sokkal rázósabb volt az útjuk, mint ahogy tűnik.
„Azért az underground klubbal jobban ment a csajozás, mint a napelemmel.”
Sziszák Imre és Cseh József alapítók összenéznek, majd nevetnek. Na nem mintha a Platióval, a napelemes térburkolat ötletével kapufát rúgtak volna.
A Debreceni Egyetemre jártak, amikor az első vállalkozásukat indították: nyitottak egy zenekari próbateremmel kombinált szórakozóhelyet, a “legendás” HNO3 Műhelyt (a salétromsav kémiai képlete). Ha bármi kétség maradt volna valakiben: mindketten mérnökök, Imi gépész, Józsi vegyész és villamosmérnök, ez meglátszott az üzleti terven is. „Olyan színteret akartunk létrehozni, ahova olyan lányok jönnek, akik olyan zenét szeretnek, mint mi.” A céljaikat maradéktalanul teljesítették, lediplomáztak, és „exiteltek”.
El is kezdtek dolgozni a szakmájukban, gimnáziumi barátjuk, a tájépítész Ilyés Miklós ötlete terelte vissza őket a vállalkozás felé. Ő Budapestre ment egyetemre – de azért mindig befékezett a Salétromnál, amikor hazajárt, jegyzik meg –, tájépítészetet tanult, és bosszantotta, hogy az országban minden egyes köztérfelújításnál az atyaúristent is ugyanazzal az ócska betontérkővel burkolják le. „Miért ne készülhetne a térkő újrahasznosított hulladékból? És ha már ekkora felületeket burkolunk le a városban, miért ne termelhetne energiát?”
Fel is kereste két mérnök haverját, történetesen Imit és Józsit, hogy kivitelezhető-e szerintük egy olyan térkő, aminek az alapváza újrahasznosított műanyag, a felülete pedig napelem. A válasz igen volt, így született meg a Platio.
A három alapító és gimnáziumi barát: Sziszák Imre, Cseh József és Ilyés Miklós // Fotó: Sebestyén László
Lego-kockák, csak napelemmel
A Platio-elemeket úgy kell elképzelni, mint egy-egy túlméretezett, vaskos, 8 és fél kilós, 34 centi széles Lego-kockát, a műanyagból készült alap oldalán lévő kis modulokkal pedig egymásba illeszthetők a darabok. A bázis anyagigényének jelenleg 90 százalékát műanyaghulladékból fedezik, ezt távlatban 100 százalékra akarják fejleszteni a gyártás finomításával.
„Az újrahasznosított műanyag nem csak marketing, hanem így alacsonyan tudjuk tartani a költségeket.”
Ezért nem is a fröccsöntés mellett döntöttek, hanem a költséghatékonyabb préselést választották.
„Az egyik legnagyobb előnye a terméknek, hogy sokoldalú: építhető utcabútorba, járdába, kis vagy nagy felületen, üzemelhet elszigetelve wifit, telefontöltőt, világítást ellátva, vagy rákapcsolva a hálózatra” – magyarázza Miklós. A másik pedig az, hogy tök jól néz ki.
Megkerestük a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség elnökét, Kiss Imrét, szerinte „az ötlet egyszerű, de nagyszerű, ebben rejlik a zsenialitása, még ha nem is teljesen eredeti” – fejlesztenek ugyanis francia és holland cégek is hasonló napelemet, de ők jellemzően autóutakra koncentrálnak és nem újrahasznosított anyagból gyártanak, így bonyolultabbak és drágábbak.
Kazahsztántól Spanyolországig
Eddig négy sikeres projekten vannak túl, ebből az első kettőt rögtön külföldön valósították meg.
Kazahsztánban az asztanai Világkiállításon 80 négyzetméteres napelemjárdával debütáltak, Svédországban pedig abban a kikötőben üzemeltek be egy napelemes pontonhidat, ahol a Volvo Ocean Race vitorlásverseny záróeseménye lesz.
Budapesti megrendeléseik közül a legutóbbi egy logisztikai központ elektromosautó-töltőállomása volt (erről Forbes.hu is beszámoltunk). Emellett volt még egy nyári időszakos projektjük a Városháza téren a Hellowooddal közösen, ahol utcabútorokba integrálták a modulokat, és telefontöltőként funkcionáltak.
„Ez a piac eleve elég szezonális, télen kevésbé érdeklődnek a napenergia iránt, és az építőipari beruházásoknál is jellemzően már az utolsó szakasznál tartanak, amikor mi szóba jövünk.”
Platióval felszerelt utcabútorok a Városháza téren 2017 nyarán
Panaszra azért nem lehet okuk, a hetekben zárták le a 2017-es évüket: a második évükben 54 millió forintos bevétel mellett már valamennyi profitot is összehoztak. 2018 pedig már most sűrűnek ígérkezik, beérik több olyan megrendelésük, amiről már egy-két éve tárgyalnak. Jelenlegi számításaik szerint jó úton vannak ahhoz, hogy megháromszorozzák bevételeiket az előző évhez képest. Amíg nincsen minden részlet tisztázva, addig nem szeretnének ezekről nyilatkozni, annyit elárultak, hogy „van külföldi és magyar, önkormányzati és üzleti partner is” a megrendelők között.
A képviselő úr és az egykori médiacézár az első befektetők között
Kívülről simának tűnik a sztorijuk, belülről azért sokkal rázósabbnak tűnt. Volt egy olyan fél év, amikor a lakásuk volt az irodájuk és műhelyük egyben.
“Imi gyakorlatilag műanyaghulladékban aludt”.
Elmondásuk szerint legalább három olyan szituáció volt, amikor zsákutcába kerülhetett volna a startupjuk. Az első rögtön az indulásnál, 2015-ben, amikor a Platio még csak ötlet volt. „Miki ráakadt a Design Terminál Smart City Lab pályázatára, ami nekünk pont ideális lett volna. Aztán megnéztük a leadási határidőt: holnap éjfél.” Hármuk közül volt, aki elengedte, de ketten beleálltak és összerakták a pályázati anyagot, majd annak rendje és módja szerint 23:58-kor rányomtak a küldés gombra. Jól tették, a pályázatot megnyerték, ez adta meg a kezdőlökést a cégnek, akkor még Futi néven.
A modulok darabja 8 és fél kiló – arra tervezték, hogy emberek trappoljanak rajta, nem pedig, hogy végig tartsák a fotózás alatt. // Fotó: Sebestyén László
Ezután Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál vezetője hozta össze a csapatot a Platio első két magánbefektetőjével, Száraz Istvánnal és Lánszki Regő Balázzsal. Ketten együtt összesen 35-40 millió forintot fektettek be az akkor formálódó startupba, Száraz a DryCom Informatikai Tanácsadó Kft.-n (ez a cég a Welovebudapest.com oldal kiadójának is tulajdonosa) keresztül 20 százalékos, Lánszki az Urban pm Kft.-n keresztül 10 százalékos tulajdonrészért. Száraz István az, aki 2017 nyarán eladta az Origót kiadó New Wave Media Groupot Matolcsy Ádámnak, Matolcsy György jegybankelnök fiának, és az Átlátszó szerint a bulinegyedben terjeszkedik, vendéglátóhelyek köthetők hozzá, és több cége is Klauzál utcában van bejegyezve. Lánszki Regő a II. kerület fideszes képviselője, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Smart City-tanácsadója, a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. felügyelőbizottsági tagja.
A munkagépek beszerzésénél is hozták a formájukat. A költségek alacsonyan tartását szem előtt tartva Ukrajnáig mentek egy jó állapotú sajtológépért – „egy ilyen gépért újonnan 100 ezer eurót kérnek, mi nyolcezerért találtunk”. Az üzlethez csupán csak annyi kellett Imi elmondása szerint, hogy megjárják télen kocsival az ukrán Kárpátokat úgy, hogy éppen előttük nyitották újra a hágót, az út mentén méteres hófalak tornyosultak.
„Persze a helyszínen sem ment minden könnyen, nyilatkozatokat kellett aláírnunk, hogy nem fegyvert és lőszert fogunk gyártani.”
Az ukrán vámosok is csak azután engedték át a gépet a határon, hogy találtak egy ukrán-magyar közvetítőt, aki azóta tiszteletbeli logisztikai tanácsadójuk, és elsimította a bürokratikus akadályokat.
Platio az asztanai Világkiállításon // Fotó: Platio
A munkagép azért is kellett, mert akkortájt érkezett be az első megrendelésük, az asztanai Világkiállításra. A repülőjáraton, amivel szállították volna a 80 négyzetméternyi Platio-modult, túlfoglalás volt és kiszorultak, úgy kellett az utolsó hetekben gépet vadászniuk. Végül a magyar légierő egyik parancsnoka ajánlott nekik egy magyar-kanadai céget, aki megszervezte, hogy repülővel vigyék a modulokat Almatiba, onnan pedig kamionnal.
„Nem elég, hogy késett a csomag, se technikust, se szerszámokat nem kaptunk, egy talicskáért majdnem verekedni kellett a kazah építőmunkásokkal” – meséli József. A lerakás is elhúzódott két hétre, úgy pakolták a napelemeket, mintha nem lenne holnap, hogy időben kész legyenek az expóra, miközben ott állt mögöttük a kazah elnöki testőrség gépfegyverekkel.
„Ezek után a kikötői projekt Svédországban, azzal, hogy minden simán ment, maga volt a kulturális sokk.”
Cseh József instruál a napelemes pontonhíd építése közben Svédországban. // Fotó: Platio
Skálázásra fel
Ahhoz, hogy a 2018-as megrendeléseiket teljesítsék, muszáj felpörgetniük a gyártást, ehhez beruházásra van szükségük. Erre két uniós forrásból, a Horizont 2020 (tisztán EU-s) és GINOP (magyar pályázat, de EU-s forrásból) is nyertek támogatást, összesen 230 ezer eurót, azaz nagyjából 70 millió forintot. Már elindították a szabadalmaztatási eljárást Magyarországra és Európára is, a termék három megoldását tudják levédetni: a modulok szendvicsszerkezetét, ahogyan egymásra pakolják a rétegeket, a belső kábelezés kialakítását, és a rendszerelosztást, ahogyan kapcsolódik a hálózatra.
A napelemes szövetségtől Kiss Imre is megerősítette, hogy reális a magyar gyártás exportra, itthon megvannak a gyártóinfrastruktúra és a beszállítói kapacitások.
Ugyanakkor faramuci helyzet a napelemes termékdíj, ami hungarikumnak számít. „Amikor mondtuk a svéd ügyfelünknek, hogy ilyen van Magyarországon, nem értette, miről van szó.”
Őket külön rosszul érinti, mert a különadó 57 forint/kilogramm, tehát súly után kell fizetni, nem pedig a teljesítmény alapján, a Platio moduljai a műanyag alap miatt nehezebbek. Ez most még nem jelent nagy kiadást, de ha felpörgetik a sorozatgyártást, akkor jelentős tételt jelenthet később.
Az más kérdés, hogy ők szorgalomból befizették a külföldi megrendelések után is a termékdíjat, pedig ezt nem kellett volna. A napelemszövetség elnöke szerint csak a magyar forgalomba hozatal esetén kell, tehát a hazai értékesítést terheli, az exportot nem.
Borítókép: Sebestyén László
