Ugyanazt értjük-e a NER-es vállalkozó alatt, és mi volt valójában a NER? A jó deal anatómiáját jártuk körbe a Forbes Flow színpadán felvett Deal Extra podcastban, és azt, hogy mi értékelődött fel a profit mellett azoknak, akik a piacon építkeztek eddig is.
A Forbes Flow üzleti fesztiválon vállalkozókkal, üzleti döntéshozókkal, befektetőkkel beszéltük át, mi lehet a tanulsága az elmúlt 16 évnek és hogyan érdemes érték alapon működni, hozzon magával bármit is a rendszerváltás. Avagy mit jelent a jó deal és hogyan lehet beépíteni a működésbe?
A panelben Pistyur Veronika, az Oktogon Ventures partnere és az üzleti kultúra javításán dolgozó Bridge Budapest vezetője, Lévai Bálint, a BioTech USA társtulajdonosa és a Netlock befektetője, valamint Simó György, a Day One Capital ügyvezető partnere volt Zsiborás Gergő főszerkesztő beszélgetőpartnere.
Podcast – nézd vagy hallgasd meg a Deal élőben felvett adását!
A cikk végén található az adás felvétele, megtekintéséhez csupán regisztráció (vagy belépés) szükséges. Kövesd podcastcsatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
Rendszerváltás után: mire nyílik most esély?
„Ez az új helyzet kinyitotta az agyamnak egy olyan részét, ami eddig a közéletet úgy kezelte, hogy nincs értelme. Minden egyes nap egy új rétege nyílik meg ennek az új világnak” – kezdte Pistyur Veronika arról, mit jelent számára, hogy egy 16 éves korszak minden bizonnyal lezárult. Az adományozás és a filantrópia ügyében utoljára 10 éve fogalmaztak meg egy javaslatcsomagot, azóta azonban azt érezték, nincs értelme, mert a kormányzati szereplők semmilyen nyitottságot nem mutattak. „Erős stigma volt a civil szektoron, mondhatni ellenségkép, hova kellett volna mennünk, hogy legyen jobb ennek a szektornak?”
Pistyur Veronika: üzleti és civil oldalról is foglalkoztatja, milyen a jó üzlet, és mit lehet visszaadni a társadalomnak. Fotó: Fejes Bence
Lévai Bálint azt mondta, korai még tanulságokat levonni a NER 16 évéből, ehhez lehet, hogy akár évekre is szükség lesz.
„Önmagában jelentős változás, hogy nyíltan véleményt mondunk politikáról mint gazdasági szereplők.”
Úgy érezte, eddig a kormányzat leginkább a pozitív visszajelzésekre volt nyitott, így a nyílt, de szakmai kommunikáció az üzleti döntéshozók oldaláról „elhalkult”. Azt mondta, fel sem merült, hogy nekik bajuk eshet-e, ha nyíltan beszélnek, mert nem volt létjogosultsága annak, amit gondoltak, ha nem volt a politikai narratívába illeszthető pozitív üzenet. Mint mondta, a társadalmi többség kiegyezett ezzel a környezettel, ők vállalkozóként pedig igyekeztek alkalmazkodni, és ilyen keretrendszerben működni. Továbbra is úgy gondolja, hogy vállalkozóként nem dolguk politizálni, az ő feladatuk nyilvánvalóan nem az, hogy szavazatokat szerezzenek, de fontos, hogy hallassák a véleményüket.
„Ahhoz, hogy egy versenyképes jövőt tudjunk építeni, elengedhetetlen, hogy a negatívumokat is nyíltan kimondjuk, mert csak így tudunk azokra mind a politikában, mind a gazdasági életben megfelelően reagálni. Remélem, hogy ezzel a váltással kinyílik ennek a lehetősége. Szembenézünk a hibáinkkal és ezeket kijavítva tudunk egyre versenyképesebbé válni a világpiacon.”
Milyen a jó deal? Telt ház előtt a Forbes Flow színpadán. Fotó: Fejes Bence
Simó György egy gondolatkísérlettel indított, és a saját területéről, a startupokkal vont párhuzamot. „Ez a 16 év arról szólt, hogy nagyon sok mindent lehet jól csinálni a végrehajtásban – kommunikáció, adatalapú vezetés, leadership –, és ez a kormány nagyon sok mindent jól is csinált, de ha az üzleti modell alapvetően rosszul van elképzelve, a vállalati kultúra nincs jól végiggondolva vagy elrohad, és elveszted a kapcsolatot az ügyfeleiddel, akkor adott ponton egy vállalkozás, akármekkora, akármennyi pénz van benne, térdre fog kényszerülni.”
Simó szerint nem volt „egynemű” ez a 16 év, a kormány is máshogyan viselkedett, a külső környezet is sokkal szerencsésebb volt az elején, volt pénz bőven. „Meg akartak felelni az ügyfeleiknek, azaz a választóiknak és erre oda is figyeltek.” A kormányzat előző évekbeli teljesítményéről azt mondta – folytatva az üzleti párhuzamot –, hogy a vállalati kultúrában, vagyis abban, ahogyan beszélnek, gondolkoznak, és ahogyan a külső változásokra, kihívásokra reagáltak, „ebben valami nagyon súlyosan félrement”.
„Olyan szintig, amit józan ésszel alig akarsz elhinni. Hogy ennyire le lehet menni a tények, a valóság, a normális emberi párbeszéd és a döntéshozatal mezsgyéjéről. Ennek a vége lett ez a látványos összeomlás.”
