Ugyanazt értjük-e a NER-es vállalkozó alatt, és mi volt valójában a NER? A jó deal anatómiáját jártuk körbe a Forbes Flow színpadán felvett Deal Extra podcastban, és azt, hogy mi értékelődött fel a profit mellett azoknak, akik a piacon építkeztek eddig is.
A Forbes Flow üzleti fesztiválon vállalkozókkal, üzleti döntéshozókkal, befektetőkkel beszéltük át, mi lehet a tanulsága az elmúlt 16 évnek és hogyan érdemes érték alapon működni, hozzon magával bármit is a rendszerváltás. Avagy mit jelent a jó deal és hogyan lehet beépíteni a működésbe?
A panelben Pistyur Veronika, az Oktogon Ventures partnere és az üzleti kultúra javításán dolgozó Bridge Budapest vezetője, Lévai Bálint, a BioTech USA társtulajdonosa és a Netlock befektetője, valamint Simó György, a Day One Capital ügyvezető partnere volt Zsiborás Gergő főszerkesztő beszélgetőpartnere.
Podcast – nézd vagy hallgasd meg a Deal élőben felvett adását!
A cikk végén található az adás felvétele, megtekintéséhez csupán regisztráció (vagy belépés) szükséges. Kövesd podcastcsatornáinkat a YouTube-on és a Spotifyon!
Rendszerváltás után: mire nyílik most esély?
„Ez az új helyzet kinyitotta az agyamnak egy olyan részét, ami eddig a közéletet úgy kezelte, hogy nincs értelme. Minden egyes nap egy új rétege nyílik meg ennek az új világnak” – kezdte Pistyur Veronika arról, mit jelent számára, hogy egy 16 éves korszak minden bizonnyal lezárult. Az adományozás és a filantrópia ügyében utoljára 10 éve fogalmaztak meg egy javaslatcsomagot, azóta azonban azt érezték, nincs értelme, mert a kormányzati szereplők semmilyen nyitottságot nem mutattak. „Erős stigma volt a civil szektoron, mondhatni ellenségkép, hova kellett volna mennünk, hogy legyen jobb ennek a szektornak?”
Pistyur Veronika: üzleti és civil oldalról is foglalkoztatja, milyen a jó üzlet, és mit lehet visszaadni a társadalomnak. Fotó: Fejes Bence
Lévai Bálint azt mondta, korai még tanulságokat levonni a NER 16 évéből, ehhez lehet, hogy akár évekre is szükség lesz.
„Önmagában jelentős változás, hogy nyíltan véleményt mondunk politikáról mint gazdasági szereplők.”
Úgy érezte, eddig a kormányzat leginkább a pozitív visszajelzésekre volt nyitott, így a nyílt, de szakmai kommunikáció az üzleti döntéshozók oldaláról „elhalkult”. Azt mondta, fel sem merült, hogy nekik bajuk eshet-e, ha nyíltan beszélnek, mert nem volt létjogosultsága annak, amit gondoltak, ha nem volt a politikai narratívába illeszthető pozitív üzenet. Mint mondta, a társadalmi többség kiegyezett ezzel a környezettel, ők vállalkozóként pedig igyekeztek alkalmazkodni, és ilyen keretrendszerben működni. Továbbra is úgy gondolja, hogy vállalkozóként nem dolguk politizálni, az ő feladatuk nyilvánvalóan nem az, hogy szavazatokat szerezzenek, de fontos, hogy hallassák a véleményüket.
„Ahhoz, hogy egy versenyképes jövőt tudjunk építeni, elengedhetetlen, hogy a negatívumokat is nyíltan kimondjuk, mert csak így tudunk azokra mind a politikában, mind a gazdasági életben megfelelően reagálni. Remélem, hogy ezzel a váltással kinyílik ennek a lehetősége. Szembenézünk a hibáinkkal és ezeket kijavítva tudunk egyre versenyképesebbé válni a világpiacon.”
Milyen a jó deal? Telt ház előtt a Forbes Flow színpadán. Fotó: Fejes Bence
Simó György egy gondolatkísérlettel indított, és a saját területéről, a startupokkal vont párhuzamot. „Ez a 16 év arról szólt, hogy nagyon sok mindent lehet jól csinálni a végrehajtásban – kommunikáció, adatalapú vezetés, leadership –, és ez a kormány nagyon sok mindent jól is csinált, de ha az üzleti modell alapvetően rosszul van elképzelve, a vállalati kultúra nincs jól végiggondolva vagy elrohad, és elveszted a kapcsolatot az ügyfeleiddel, akkor adott ponton egy vállalkozás, akármekkora, akármennyi pénz van benne, térdre fog kényszerülni.”
Simó szerint nem volt „egynemű” ez a 16 év, a kormány is máshogyan viselkedett, a külső környezet is sokkal szerencsésebb volt az elején, volt pénz bőven. „Meg akartak felelni az ügyfeleiknek, azaz a választóiknak és erre oda is figyeltek.” A kormányzat előző évekbeli teljesítményéről azt mondta – folytatva az üzleti párhuzamot –, hogy a vállalati kultúrában, vagyis abban, ahogyan beszélnek, gondolkoznak, és ahogyan a külső változásokra, kihívásokra reagáltak, „ebben valami nagyon súlyosan félrement”.
„Olyan szintig, amit józan ésszel alig akarsz elhinni. Hogy ennyire le lehet menni a tények, a valóság, a normális emberi párbeszéd és a döntéshozatal mezsgyéjéről. Ennek a vége lett ez a látványos összeomlás.”
Pistyur Veronika szerint az üzleti élet számára is komoly tanulság – bármennyire is szürreálisan hangzik 16 év után –, hogy
„jól látható, hogy a folyamatos rövid távra optimalizálás, az érték helyett érdek alapú működés hova vezet”.
Lehet a profit cél, de alapvetően az a működés a jobb, ami optimális és figyelembe vesz számos egyéb szempontot is. Ez a fajta gondolkozás az előző rendszerben nem volt jelen.
Felértékelődött a legacy, nem csak a profit számít
„Mikor kezdjünk egy újfajta, nyílt kommunikációt, ha nem most?” – mondta Lévai arra a felvetésre, hogy változtatnak-e azon, ahogy szakmai kérdésekben a nyilvánosságban vagy a kormányzat irányában kommunikálnak. A fiatalok elvárják a transzparens kommunikációt, nemcsak a cégektől, a politikától is. „Megjelent egy akarat a változás mellett, erre a cégeknek is reagálnia kell.”
Simó György a Forbes Flow színpadán. Fotó: Fejes Bence
Simó azt emelte ki, hogy úgy látja, most egy generációs váltás is zajlik. „Az én generációm 18–20 éves volt a rendszerváltáskor 89-ben, beleült egy szerencseszekérbe, nagyon fiatalon nagyon sok minden történhetett velünk. De ez egy szűk körben maradt és nem ment mélyre, és bele is kényelmesedett.” A mögöttük jövő generációkkal beszélgetni kell erről is, mert láthatóan sok mindenkiben született meg az igény, hogy javaslatokkal, a szakmai tudásával járuljon hozzá, hogyan változzon meg az a keretrendszer, amiben eddig működtünk.
„Azt látom, hogy elképesztő tenni akarás van, és olyan energiák mobilizálódnak, ami eddig itt volt a felszín alatt és eddig elvesztegettük” – tette hozzá Pistyur Veronika. Szerinte a 89-es rendszerváltás nem járt együtt egy mindsetváltással, hogy képesek vagyunk befolyásolni a saját sorsunkat. „Ennek van most itt a momentuma, sok embernek lett az az élménye, hogy lett ereje annak, hogy odafigyelünk vagy részt veszünk a közéletben, akárcsak azzal, hogy aktívan figyelünk.”
Lévai azt vetette fel, hogy a BioTech USA-n belül olyan kultúrát építettek fel, ahol a hibák felvállalhatóak, és lehet belőlük tanulni.
„Mi lenne, ha ezt egy ország szintjére tudnánk emelni?”
Lévai Bálint (BiotechUSA, Netlock) szerint megjelent egy komoly akarat, ami valami mást akar, mint ami eddig volt – ehhez a vállalati szektornak is alkalmazkodnia kell. A transzparencia már nemcsak a politikával szemben elvárás. Fotó: Fejes Bence
A résztvevők egyetértettek abban, hogy sikeres céget csak akkor lehet építeni, ha az alapító hosszú távon gondolkodik, ez eddig is így volt, és ezután is így lesz. A profit ennek egy fontos eszköze, hiszen ha valami folyamatosan veszteséget termel, az nem tud fennmaradni és valószínűleg nincs is rá piaci igény. Ugyanakkor felértékelődött az érték alapú működés és az, hogy az alapítók valamilyen „legacyt”, egyfajta szellemi-kulturális örökséget is hagyjanak maguk után.
Mit kezdjenek a piaci cégek a NER-világgal?
De mit kezdjen az érték- és piaci alapú üzleti közösség a NER-es világgal? Hiszen az előző rendszerben felépült cégek egy része itt marad és próbál majd érvényesülni.
„A magyar közélet egyik legnagyobb baja, hogy fekete-fehérben lát mindent. Nem lesz most olyan, hogy jön a jó világ, és eddig rossz világ volt”
– mondta Simó, aki szerint a közügyeink kibeszéléséhez jó alap lenne, ha a mindennapi életből hozott példákból, analógiákból indulnánk ki.
Lévai szerint, ha jó ajánlatot kapnak valakitől, azt el kell fogadni. „Jó ajánlatot csak olyan szereplőtől tudunk kapni, aki piaci körülmények között működik. Hogy a NER-es vállalatok hogyan tudnak majd piaci környezetben működni, azt most fogjuk majd meglátni.” Azt mondta, most egy adaptációs időszak kezdődik a NER-es cégeknek, és majd „meglátjuk, hogy mi marad belőlük”.
Lévai is óva intett attól, hogy egységesen és végletesen gondolkozzunk a NER vállalatairól, és egy konkrét kérdés kapcsán hozzátette, hogy lesznek olyan esetek, ahol egyesével kell megnézni, adott – például klasszikus járadékvadászként induló – cég hogyan működött, és itt a morális szempontokat is mérlegelni kell, nem csak azt, hogy mit mutat az Excel.
Lévai szerint egy hosszabb távú együttműködésben közös alapoknak kell lennie, ez értékalapú elköteleződés is – eddig is így volt, és ezek után is így fognak üzletelni. Lévai azt is mondta, hogy 16 évig egy megválasztott rendszerben működtünk, valamilyen szinten ennek mindenki a részese volt, ezért is fontos látni ember és ember között a különbséget és megérteni, kivel mi történt. A kollektív gondolkodást, hogy aki „NER-es, az korrupt”, elvetette ő is, jelezve, hogy egyáltalán nem is biztos, hogy mind ugyanazt értjük „NER-es vállalkozó” alatt.
„Ha nem értjük meg a másikat, féloldalas világot fogunk építeni.”
Pistyur Veronika azt mondta, hogy az ületi világban ez eddig is kérdés volt, kell-e, lehet-e együttműködni a NER cégeivel. „A számomra egyik szimpatikus hozzáállás az volt, hogy valaki úgy differenciált, hogy megnézte, hogy az adott céget a NER hozta-e létre vagy sem, hogy az illető a NER előtt is valid üzleti szereplő volt-e.” Szerinte a legfontosabb felosztása a hazai üzleti életnek az volt, hogy ki az, aki tisztességre törekszik, és ki az, aki a tisztességre nem törekszik.
„De van két nagyon erős réteg, és ők sokkal többen vannak. Az egyiket hívhatjuk egyfajta belső emigránsi körnek, aki nem tud máshogy, csak tisztességesen működni. (…)
Mellettük a legszélesebb egy tisztességre törekvő, de kompromittált vagy megfélemlített réteg volt ebben az országban, ami nem látta, hogy van másik út. A tét most az, hogy ez az út láthatóvá vált, és hogy lehet-e a többségé.”
Simó szerint is tisztázatlanok még az olyan jelzők, hogy „NER-es” vagy „fideszes”, és könnyen egymásba is csúsznak, de ezekkel embereket illetünk.
„Azonban a NER egyik jellemzője az volt, hogy egy intézményrendszer volt – és az volt az egyik sajátja, ami most éppen nem működik, hogy az igazságszolgáltatást és a törvényhozást összemosta az üzleti döntéshozatallal, magyarul csalás volt. A szabályok voltak rosszak. Az üzlet szereplői egy szabályrendszer szerint funkcionálnak per definitionem. A futballista felmegy a pályára és aszerint működik, hogy mik a szabályok és mit hagy a bíró. Az első lépés, hogy ezek a szabályok álljanak vissza piacivá, morálissá, végigbeszéltté, konszenzuálissá, és utána lehet számonkérni azt, hogy az ember hogyan viselkedik a gazdaság többi szereplőjével.”
