A profi futballban a hűség a legdrágább dolog – pár év, és a legnagyobbak 1 milliárd eurót is kereshetnek egy szezonban.
A Real Madrid 11 évig mondhatta el magáról, hogy a világ leggazdagabb klubja, az év elején azonban elvesztette ezt a címét, sőt rögtön a harmadik helyig esett vissza – miközben a tavalyi szezonban ismét Bajnokok Ligáját nyert a csapat, amely Zinedine Zidane-nal szinte szárnyal. A trónról az a Manchester United taszította le őket, amelyik évek óta bukdácsol, tavaly a bajnokságban csak az ötödik helyet érte el, az európai kupákban csak szenved, még a nagy stratégának tartott Mourinho edző sem tudott eddig nagy csodát művelni a kerettel.
A gazdasági osztály viszont kitett magáért.
A Deloitte minden évben elkészíti Football Money League című tanulmányát a leggazdagabb labdarúgó klubokról. A kimutatásból kiderül, hogy a szponzori szerződések és a közvetítési díjak a legfontosabb bevételi forrásai a profi kluboknak. Az angol bajnokság, a Premiere Leaugue a közvetítési jogait 5,1 milliárd fontért adta el a BT Sportnak és a Sky-nak, ez az oka annak, hogy a 20 leggazdagabb klub között számos angol található.
A Real Madrid természetesen nem lett szegényebb attól, hogy visszaesett a ranglistán – a mostani harmadik helynek alapvetően két oka van. Ugyan a Real bevételei is növekedtek, de a Barcelona – mely a tavalyihoz hasonlóan idén is a második helyen végett – és a Manchester nagyobb ütemben tudták növelni a forgalmukat, mint a királyi gárda.
Sőt, a madridiak meccsnapi bevételei (amiben a jegyárak mellett benne van az étel-ital fogyasztás is) gyakorlatilag stagnáltak, ebben a mutatóban a Real 129 millió eurós eredményével a harmadik a Deloitte listáján. 137,5 milliós eurós bevétellel a Manchester nyerte ezt a kategóriát, ez az előző szezonhoz képest 20%-os növekedést jelent. Ugyan a Barca tudta növelni ezen a soron a bevételeit, de így is csak a negyedik 121,4 millió euróval. A spanyol klubok szurkolói jóval árérzékenyebbek, ráadásul a Real és a Barca esetében is a tagok (sociók) szavaznak a klub elnökéről, érthető, ha óvatosabban emelnek jegyárat. Az angol klubok ezzel szemben egyáltalán nem szégyenlősek, az Arsenal is nagyon jól keresett tavaly (több mint 130 millió eurót), ehhez kellett az is, hogy övék az egyik legnagyobb stadion a ligában. A Barca javuló eredményeit annak is köszönheti, hogy az előző szezonban nőtt az átlag nézőszáma.
Ha a közvetítési díjakat nézzük, a United csak 188 milliós bevétellel zárt, ami a hetedik legjobb ebben a kategóriában – de mindezt úgy, hogy a másik két top csapat a bajnokságért vívott harcot és a Bajnokok Ligájában is sokáig érdekelt volt (a Real ugye meg is nyerte). Ezzel szemben a United a pályán nem sok mindent tudott felmutatni a komolyan vehető sorozatokban.
Az új Premiere League-szerződés ugyanakkor már vaskosan meglátszik ezen az eredményen, hiszen 32%-kal kaptak több pénzt a tévés meccsekért, mint az ezt megelőző szezonban.
Ezen a soron amúgy a Real az abszolút első, 227,7 millió eurót kasszírozott a klub tavaly a tévéközvetítésekkel.
Lufit fújnak a szponzorok?
Az első számú ok, ami miatt a Manchester megfosztotta trónjától a Realt: a szponzori szerződések. Csak innen 363 millió eurót könyveltek el tavaly. Két nagyobb tétel van itt: ki szállítja a csapat mezeit és hogy ki kerül rá? A Manchester United tavaly mindkettőben nagyot ment: tavaly váltottak Adidas mezekre, a németek évi 100 millió eurót fizetnek azért, hogy az angol bajnokág 5. helyezettje az ő dresszeikben feszítsen. Emellett a csapat új globális partnere az Apollo Tyres, valamint szép summát kapnak az Ubertől is. Ezzel szemben a Real ebben a kategóriában csupán az ötödik, az Adidas 40 milliót fizet a BL-címvédőnek azért, hogy mezeket szállíthasson nekik.
De miért nem ér meg az Adidasnak 100 millió eurót a Real Madrid is?
Nem igaz, hogy nem érne ennyit a hófehér mez, de a nagy csapatok eltérő ritmusban kötnek szerződést a mezszponzoraikkal, jellemzően 6-10 évre előre. A Real 2012-ben évi 40 millió euróról állapodott meg az Adidassal, ami akkor szép summának számított (abban az évben vezette is a Deloitte listáját). A United tavalyelőtt egyezett meg a mezváltásról, addig a Nike szállított a csapatnak – a kivásárlás pedig komoly összegbe került az Adidasnak. Nem volt rest a Barca sem, ami így tavaly szépen felsrófolta az árát: minden extrával együtt évi 100 milliót fizethet nekik a Nike 2018-tól.
A profi futballban talán a hűség a legdrágább dolog.
Közben a japán Amazonnal is megállapodtak a katalánok, a Rakuten 55 millió eurót fizet nekik évente a következő 5 szezonban (több mezszponzorukkal is tárgyalnak közben).
A Realt 2020-ig köti szerződés az Adidashoz, és szó sincs arról, hogy felbontanák azt, ugyanakkor elkezdték a tárgyalásokat a feltételek újraszabásáról. A Real Madrid nem nyugszik bele, hogy feleannyit sem keres a mezszponzorain, mint a riválisai. Az biztos, hogy növelni fogják a szponzori bevételeiket, hiszen már tárgyalnak róla, ki lehet a névszponzora az új Bernabeú stadionnak. A befutó évi 20-25 millió euróért az Abu-Dzabi-i székhelyű International Petroleum Investment Company (IPIC) lehet.
10 évvel ezelőtt 36,2 millió eurós bevétel kellett ahhoz, hogy valaki a lista 20. helyén zárjon, most az Internazionale 172 milliós bevétellel fért be a szűk elitbe. Közben a meccsnapi bevételek jelentősége csökken, tavalyhoz képest a top 20 bevételeit vizsgálva 1 százalékponttal lett kevesebb ez a kategória. Elképesztő, de a leggadagabb klubok bevételeinek 82%-a szponzoroktól és a közvetítési díjakból tevődik össze. A Deloitte idei riportjában újra felteszi a kérdést, vajon mikor pukkad ki ez a lufi? Senki sem gondolta volna, hogy lesz egyszer csapat, aki 700 millió eurós bevétellel zár egy évet – pláne nem, hogy egy olyan, amelyik a hazai bajnokságban sem ér oda a dobogóra. A Deloitte szerint reális, hogy pár éven belül meglesz az első klub, amelyik 1 milliárd eurós évet zár majd.
Frissítés: korábban azt írtuk, az Apollo Tyres a Manchester mezszponzora, ez azonban nem igaz, a gumigyár a csapat globális partnere. Köszönjük olvasónknak, hogy jelezte a hibát.
