Hetedik napja tart a háború Ukrajnában, a legfrissebb (keddi) adatok szerint eddig 90 ezren lépték át a magyar határt. Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke úgy látja, a civil szervezetek és az állampolgárok azonnal reagáltak a kibontakozó menekültválságra, egyből előjöttek a 2015-ben bejáratott mechanizmusok, de komoly hátrányban vannak azok a menekültek, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal. Az első napokban jellemzően azok érkeztek meg, akik közel laktak a határhoz vagy volt magyarországi összeköttetésük, akik ezután érkeznek, még jobban a hazai jóindulatra és segítségnyújtásra lesznek utalva. Pardavit arról kérdeztük, milyen védelemre számíthatnak az Ukrajnából ide menekülők, és mi várhat Magyarországra a következő hetekben.
A szakértő szerint a mostani menekülthullám nem újszerű, hogy látott már Magyarország hasonlót az elmúlt 30 évben, 2015 előtt is. Fontos különbség viszont, hogy a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kitörésekor szinte a semmiből kellett kiépíteni a menekültügyi infrastruktúrát, bár hozzáteszi, akkor gyorsan tudott reagálni az ország.
„Azóta sok minden megváltozott – mondja. – Például a jogi környezet fejlődött, és Magyarország az EU tagja, ma már kéznél vannak olyan jogi megoldások, melyekkel védelmet tudnánk adni.” Szintén fontosnak tartja a 2015-ös menekültválság során szerzett tapasztalatokat, de elsősorban civil szempontból, a kormányzati lépések ugyanis a menekültjogi rendszert és az ellátórendszert lényegében lebontották.
A Helsinki Bizottságnál dolgozó kollégái pénteken és vasárnap is végigjárták a határátkelőhelyeket. Az elmúlt napokban rengeteg megkeresésük volt, Pardavi összbenyomása az, hogy sokkal gyorsabban tudtak reagálni a civil szervezetek és az önkéntesek, mint az állami menekültügyi ellátórendszer. „A kis önkormányzatok és a civil szervezetek és az önkéntesek azok, akik a legtöbb segítséget nyújtják, mind az ellátás, mind az információk szempontjából.”
Pardavi Márta // Fotó: Polina Georgescu
Nagyon sokan érzik, hogy segíteni kell
„Ami a 2015-ös helyzethez nagyon hasonló – és mindenképp pozitív –, hogy rengetegen érzik, hogy segíteni kell. Senki sem lehet tökéletesen felkészült egy ilyen helyzetre, a háború kitörése mindenkinek váratlan volt, de nagyon látványos, hogy kik ugrottak először: a civilek és az állampolgárok.
A 2015-ben bejáratott szerveződések ma is azonnal tudták, hogy mi a dolguk. Rengetegen nyújtottak akkor gyakorlati segítséget, például az élelmiszerellátás, egészségügy, tolmácsolás, az igények összekötése, illetve a hivatalokkal, egészségügyi ellátórendszerrel való összekötés terén. Ebben nagyon nagy tapasztalatot szerzett a magyar társadalom. Ez az energia, tudás most nagyon jól jön.” Ami a hatóságokat illeti, lemaradást érzékel, a hétvégén nem tudták kellő mértékben tájékoztatni a határra érkező ukrajnaiakat – hétfő reggel viszont az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság már fogadta őket.
Hogy hányan érkeznek majd Magyarországra, egyelőre nehéz megjósolni, de Pardavi szerint fontos kiemelni, hogy az első pár napban főleg azok menekültek az országba, akik közel laktak, esetleg tudták, hogy kihez jönnek (itt dolgozó rokon, ismerős), és akik elől még nem volt lezárva a menekülés lehetősége, mint például a kijeviek esetében. A következő napokban és hetekben viszont olyan menekültek érkezhetnek, akiknek nincsenek családjuk, ismerőseik Magyarországon: „Ők mind a mi jóindulatunkra, segítőkészségünkre lesznek utalva.”
Nem mindegy, van-e magyar állampolgárság
„Az ukrán állampolgárok az EU-n belül 90 napig vízummentesen tartózkodhatnak, átléphetik a határt. Ha viszont menedékjogot kérnek, átmeneti védelmet kapnak– várható, hogy az EU hamarosan közös szabályt hoz erről. Ez azt jelenti, hogy minden uniós országban számíthatnak majd védelemre, mindenhol megnyílik előttük az ellátórendszer.”
Ilyen szempontból azonban számít, hogy ki milyen állampolgárságú: „Fontos és szomorú tény, és egyelőre nincs is rá megoldás, hogy épp a magyar állampolgárok azok, akik ebből a védelemből kimaradnak – ennek megfelelően a menedékeseknek járó szociális támogatásokból is. A magyar állampolgár, az magyar állampolgár, akkor is, ha a háború miatt el kellett hagynia az otthonát.
Másképp fogalmazva: ugyanannyit kapnak az ukrajnai magyar menekültek a magyar ellátórendszertől, mint bármely más magyar állampolgár kapna. Mit kap ma egy földönfutó hajléktalan Magyarországtól? Milyen segítségre számíthat?”
Pardavi szerint a civil társadalom adományokkal, önkéntesekkel tud rajtuk segíteni, de nélkülözhetetlen lenne a hivatalos támogatás kiépítése is. „Fontos, hogy ne kerülhessen rosszabb helyzetbe egy magyar állampolgárságú menekült, mint akik nem magyarként ugyanazon háború elől menekültek. Ugyanolyan segítségre szorulnak ők is. Sokan kérdezték tőlünk is magyar állampolgársággal rendelkezők, hogy hol kaphatnak szállást, intézményi ellátást: ezek olyan felmerülő kérdések, amire választ kell adnunk.” A szakértő egyéb problémákat is felsorol: a gyerekeket iskoláztatni kell majd, a nélkülözhetetlen orvosi ellátásra szorulókat el kell látni. „Volt olyan dialízisre szoruló beteg, aki azt kérdezte tőlünk, melyik kórházba mehetne menekültstátusz nélkül…
Vagy a papírokat intézi az ember, vagy az életét. Ezekre is kell állami válaszokat adni.”
Minél rövidebb a háború, annál nagyobb az esély a hazatérésre
„Sokkal tapasztaltabb a civil szféra, mint 2015-ben, de ezeknek a segítségnek kell hogy legyen egy állami váza és támasza. A mostani nagyon hasonlít arra, amit 2015-ben is láttunk. Most is egy háború sújtotta országból menekülnek az emberek. Nem biztos, hogy konkrétan fegyveres harc elől menekülve indultak el, de jól tették, hogy elmenekültek. Ugyanolyan trauma, szenvedés, kétség és lemondás között vannak most, mint azok, akiket 2015-ben láttunk. A magyar társadalom 2015 nyarán mozgósította a jóindulatot, önkénteskedett, de később ez a személyes kapcsolat megszűnt, mert a menekülők vagy elhagyták az országot, vagy elrejtették őket szem elől a hatóságok. A közhangulat megváltozott a gyűlöletkeltő kampányok miatt. Ebben most változást látok, de fontos tudni, hogy segítségre szoruló menekültekről beszéltünk akkor is, most is.”
Magyarország határát egyelőre 90 ezer ukrajnai menekült lépte át az elmúlt napokban; hogy közülük mennyien lehetnek azok, akik maradnának, egyelőre nehezen megmondható, sokan továbbmehetnek az EU más országaiban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban vagy máshol élő rokonokhoz.
Pardavi szerint nehéz általános következtetést levonni azzal kapcsolatban, hogy vajon maradnának-e az ide érkezők, mert minden történet más. Tapasztalatai alapján a legtöbb esetben, amikor egy embert az otthona elhagyására kényszerítik, az illető arra vágyik, hogy minél előbb hazatérhessen és élhesse tovább az életét. „Minél rövidebb ideig tart a háború, annál nagyobb az esély, hogy haza tudnak térni – de ha nincsen hova hazatérni, a tervek is változnak. Én azt látom, hogy a hazaszeretet és a közösséghez tartozás érzése mellett 2014 óta nagyon erős az ukránokban az önvédelem igénye is. De hogy ezt a rettenetes túlerőt le tudják-e küzdeni, nem lehet megmondani.”
Változtat-e a háború a máshonnan érkező menekültek helyzetén?
Ha ma Magyarországra érkezik egy politikai ellenzéket képviselő ember Iránból, ugyanaz történik vele, mint eddig, mondja Pardavi. „A jogszabályok szerint a magyar rendőrök kirakják a szerb határon a kerítés túloldalára, hogy tessék elmenni Belgrádba, a magyar követség lehet menedékért folyamodni. A mostani védelem a többi menekült számára, akik akár az ukrajnaihoz hasonló helyzetből, de távolabbról jönnek, nem jelenti, hogy több állami gondoskodásra számíthatnak. Amire számíthatnak, az a civilek tenni akarása, az önkéntesek mobilitása. Remélem, hogy a társadalmi hozzáállás most majd sokat változik, és továbbra is erős marad a civil összefogás.”
Borítókép: Ukrajnából érkező menekültek a Nyugati pályaudvarnál 2022. március 1-én / Fotó: Sebestyén László
