Fotó: Fotó: Sebestyén László
Üzlet

Nem tudom elhinni, hogy itt vagyok! – Egyszerre felemelő és megrázó most a Nyugatinál lenni

Gólya Ágnes
2022. március 01. 9 perc olvasás

Káosz nincs, maximum szervezetlenség, ami egy ekkora feladat első napjaiban talán természetes is. Egyszerre megrázó és felemelő kint lenni a pályaudvarokon: óránként hozza a vonat az újabb személyes tragédiákat, de pár lépésre a perontól olyan segítséget kaphatnak a háború elől menekülők, amit annak is érdemes látnia, aki most nagyot csalódott az emberiségben. És nem csak a civilek teljesítenek erőn felül.

Hétfő reggel óta érkeznek menekültek Ukrajnából a Keleti és a Nyugati pályaudvarra a keleti országrész, többségében Záhony felől. Az első nap reggel fél 6-tól hajnal fél 2-ig folyamatosan érkeztek a vonatok, a pályaudvarok környékén és Budapest-szerte a háború kezdete óta először volt szemmel látható a humanitárius katasztrófa mértéke. Múlt csütörtök és e hét hétfő késődélután között 89 ezer 561-en lépték át a magyar határt Ukrajna felől a rendőrség információi szerint. A tudósítások arról számoltak be, hogy a civil szervezetek és a hivatalos szervek együttműködve, háromfelé terelve próbálták irányítani a tömegeket a reptér felé, szálláshelyekre vagy más pályaudvarra, ahonnan tovább utaztak.

Zömmel egyetemi diákok jöttek

A második napon reggel 8-tól fél 11-ig voltunk kint a Nyugati pályaudvaron, ez idő alatt három vonat érkezett meg mérsékeltebb, kezelhetőbb hullámmal a tegnapihoz képest. Az ez idő alatt érkezők számát körülbelül 600-ra saccolta az egyik rendőr, akik szinte teljes egészében Ukrajnában tanuló külföldi egyetemisták voltak.

Tucatnyi érkezővel beszéltünk, akik egytől egyig arról számoltak be, hogy az ukrajnai állampolgárok prioritást élveztek a kimenekítésnél, a külföldieket hátrébb sorolták, amikor vonatokra és buszokra terelték az embereket,

ezért lehet az, hogy míg a tegnap érkezők között sok volt az ukrán, a ma reggeli hullám szinte csak külföldiekből állt.

A helyszínen ma is ott volt az Idegenrendészeti Főigazgatóság, az Országos Rendőr-főkapitányság, a készenléti rendőrség és az önkormányzati rendészet is. A katasztrófavédelem a transzportban segített, amihez a BKK és a Volán is felajánlott buszokat, a MÁV és a rendőrség képviselete tartotta a kapcsolatot a határ mentén dolgozó kollégáikkal, így folyamatosan jöttek új információk arról, hogy melyik vonattal mennyien érkeznek. Elképesztő mennyiségű adománnyal kint volt a Református Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt is, a Kétfarkú Kutya Párt pedig a Nyugati téren állított fel egy nagy sátrat, amit infó-és adománypontként üzemel.

A párt egyik passzivistája azt mondta, hogy dolgoznak azon, hogy a magyar szervezést is bekapcsolják egy formálódó lengyel adatbázisba, amivel központilag tudnának transzportot, szállást, jogi segítséget szervezni a rászorulóknak.

Ha dühös és csalódott vagy, menj ki segíteni, mert jobban leszel

A magyar lakosság olyan mértékben aktivizálta magát a menekültek segítésében, hogy alig tudják követni és rendszerezni a felajánlásokat a szervezetek. Ami a civil összefogásnál talán meglepőbb, hogy a hivatalos szervek is hatékonyan és proaktívan kezelik a helyzetet, és a két fél kommunikál is egymással.

„Nincs káosz, maximum szervezetlenség, ami talán természetes is, amikor egy ilyen méretű feladattal szembesülünk. De az tegnapról mára is látszódik, hogy le tudjuk vonni a tanulságokat, egyre olajazottabb lesz a dolog”

­– mondta egy önkéntes, és szerinte erre szükség is lesz. Központilag is fel vannak készülve arra, hogy a menekülthullám úgy lesz egyre nagyobb, ahogy súlyosbodik a helyzet Ukrajnában. Ez a nagyjából megegyezik a mi tapasztalatunkkal, úgy láttuk, mindenki elnavigál a kezdeti szervezetlenségben. Mindig van, akitől kérdezni lehet, mindig van, aki telefonál, a rendőrök segítenek az önkénteseknek és fordítva. Volt kint aggódó nyugdíjas, aki teljes magánakcióban ajánlott fel szálláshelyet, volt egyetemista, aki a kanapéját osztotta volna meg, és még számos civil, akik otthon nyomtatott papíron jelezték, hogy ukrán és orosz fordítást, fuvart vállalnak. Tudósított egy portugál tévécsatorna, mindenki beszélgetett, kérdezett, és megosztotta, mit tud.

Segítőkész és eltökélt emberek várták a vonatokat, aminek érkezésekor mintha még fegyelmezettebbé vált volna mindenki.

Kellett is a fegyelem: a vonatról leszállókon végtelen kimerültség és fásultság látszódott. Volt, aki nem akart velünk beszélni, és volt olyan is, aki két nap bujkálás és 40 óra utazás után nekünk fakadt ki: „Nem tudom elhinni, hogy itt vagyok! Szerda reggel a barátommal kávéztam Kijevben, hozott virágot, boldogok voltunk. Ő most ott van, én pedig itt, nem is tudom, hol.”

Beszéltünk egy izraeli orvostanhallgató csapattal, akik Harkovból, az egyik legerősebben ostromolt kelet-ukrajnai városból jöttek. Két napig próbáltak feljutni egy vonatra, ami elhozza őket onnan, de az ottani hatóságok az ukránokat vették előre. Egész nap vártak, végül két éjszakát töltöttek egy metróállomáson kialakított óvóhelyen, szombaton jutottak ki Harkovból, azóta összesen nyolc órát aludtak.

Ez a férfi a dunabogdányi házát szeretné felajánlani rászoruló családoknak, 60 négyzetméternyi lakóterületet és háromezer négyzetméternyi kertet tudnának használni. „Tele van a ház játékokkal az unokám után, az étkeztetést is meg tudjuk oldani, összetartó baráti közösségem van, akik be tudnak segíteni. Akár hosszú távon is maradhatnának” – mondta a férfi, aki akár munkakeresésben is segítene a menekülteknek.
A Nyugati főbejáratánál felállított asztalok most egy másik részre kerültek, a tegnapi nap tanulsága az volt, hogy azokról a vonatokról, amelyek a pályaudvar Westend felőli részén állnak meg, az érkezők nem jutnak el a főbejárathoz, hanem egyből a Westend melletti parkolóban álló buszokhoz mennek. Azért, hogy mindenki tudjon ételt, italt és tisztálkodószert magához venni, most a pályaudvar közepén lévő átjáróban állítottak fel az asztalokat (fotó később)
A Kétfarkú Kutya Párt hatalmas sátrat állított a Nyugati téren, ahol teával, szendvicsekkel és információkkal várják a menekülteket. Dolgoznak azon, hogy egy minél könnyebben kezelhető adatbázisba kerüljenek a magyar civil felajánlások is, így hatékonyabb lehet a segítség az Ukrajnával szomszédos országokban.
Reggel fél 8-tól építenek a kutyapárt passzivistái.
Ők is Harkovban tanultak az orvosi egyetemen, nagyon szerettek ott élni, szerették a várost. „Traumatizáló” ezt a szót ismételgették, amikor azt kérdeztük, mi történt velük az elmúlt napokban. Felváltva próbálták felvenni a kapcsolatot a nigériai nagykövetséggel, akik fuvart ígértek nekik a Nyugatiból egy hostelbe, ahol eltölthetik azt a két napot, amíg elindul a gépük haza, Nigériába.
Ez a két marokkói lány már nem volt ilyen szerencsés. Ők is próbálták felvenni a kapcsolatot a marokkói nagykövetséggel, de egyelőre nem jártak sikerrel. Amikor beszéltünk, még nem tudták, hol alszanak ma, fogytán volt a készpénzük. Egy kutyapártos segítő később odajött hozzájuk, amikor hallotta, miről beszélgetünk, és elkezdett nekik szállást intézni.
A legnagyobb tömeg a harmadik vonattal érkezett nem sokkal 10 óra után, a rendőrök folyamatosan tartják a kapcsolatot a határon dolgozó kollégákkal, így jön friss infó arról, mikor, melyik vonattal hányan jönnek.
A Magyar Református Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt ételt, italt, gyógyszert, pelenkát, tisztálkodószereket osztott, aki sietett, összedobtak neki egy gyors csomagot. Ha nem működött a wifi, saját mobilnetüket osztották meg, ha valaki nem beszélt angolul, odakísérték a buszhoz, tolmácshoz. Valahogy mindenkire jutott ember, pedig a menekültek jóval többen voltak.
Nagy szükség van ukrán és orosz tolmácsra, sokan nem tudják, hova tovább. Bár a ma érkezők javarészt angolul beszélő egyetemisták voltak, akik haza akartak jutni, a következő hetekben minden bizonnyal egyre súlyosabb lesz a háború, és egyre több ukrán fog jön át akár huzamosabb időre is.
Az egyik civil szervezet önkéntese azt mondta, számolnak vele, hogy 1-2 hét múlva lesz igazán súlyos a menekülthelyzet. Most úgy látják, a civil összefogás van olyan erős, hogy elbírja. Egy másik önkéntes azt mondta, van hova finomhangolni az összefogást, nagyon fontos például, hogy a tengernyi felajánlásról tudjanak is a menekültek, mert sokan most csak túlélő üzemmódba kapcsolva hagyják, hogy teljen az idő, pedig lehet, hogy könnyebb is lehetne.
Kevés ukrán érkezett, de akivel beszéltünk, azt mondta, szeretne visszamenni az országba, amint lehet, és bíznak a győzelemben.

Fotók: Sebestyén László