Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Olajpiac: megismétlődhetnek a negatív árak?

Nagyhatalmi egymásnak feszülés teszi izgalmassá a piacot, de azért gondok is vannak a világpiaccal. Vendégírás Fábián Lóránttól, aki az OTP Treasury tradere.

Olaj a tűzre, avagy mi történik az olajpiacon?

Történelmi pillanatokat élt át a koronavírus okozta keresletkiesés és a szaúdi-orosz árháború nyomán az amúgy is jelentősen megtépázott olajpiac az elmúlt héten. Ugyanis április 21-én egészen -40,32 dollárig csökkent a májusi határidős WTI (West Texas Intermediate) olajkontraktus jegyzése. Látva a történelmi jelentőségű gazdasági eseményeket, több kérdés is felmerül: előfordulhat-e még egyszer hasonló eset, és tartósan nyomottak maradnak-e az árak?

A negatívba forduló amerikai határidős jegyzés hátterében rejlő tényezőket két irányból érdemes megközelíteni. A fundamentális okokat tekintve azt kell látnunk, hogy a járványügyi intézkedéseket követő extrém keresletcsökkenés miatt a termelők nem tudták sem eladni, sem tárolni a kitermelt olajat,

így akár fizetni is hajlandók voltak azért, hogy valaki átvegye tőlük a nyersanyagot, hiszen a kitermelőüzemek leállítása óriási közvetlen költségekkel járna számukra.

Olajpiac: minek kellett történnie, hogy a fekete arany -40 dollárig csökkenjen?

A pozíciós okok már valamivel összetettebbek, ugyanakkor izgalmasabbak is. Az amerikai nyersolaj, a WTI (West Texas Intermediate) piacán a határidős kontraktusok fizikai elszámolásúak, azaz a vevőnek kötelezően át kell vennie az eladótól a szerződésben foglalt olajmennyiséget, majd gondoskodnia kell a tárolásról és az olaj elszállításáról. A valóságban a nyitott tőzsdei határidős kontraktusoknak csak kis részét szállítják le ténylegesen, a fennmaradó, nagyobb részt a piaci szereplőknek vagy zárniuk kell, vagy tovább görgetniük egy távolabbi időpontra.

Ha a jelen esetet vizsgáljuk, a májusi határidős kontraktus múlt kedden, április 21-én járt le, ekkor azonban extrém alacsony volt a likviditás a piacon, a vételi oldalon már csak azok voltak jelen, akik fizikailag meg akarták venni az olajat. Azonban a szereplők nagyobb hányada csupán spekulatív céllal vásárolt korábban, nekik pedig legkésőbb a lejárat napján zárni kellett a pozícióikat, azaz el kellett adniuk a megvásárolt hatalmas kontraktus mennyiséget. Így az eladási oldallal lényegében senki nem állt szemben: ennek a hirtelen folyamatnak az eredménye lett a -40 dolláros olajár.

Mindez ráadásul egy olyan környezetben történt, ahol

már korábban komoly problémák voltak a tárolókapacitással.

A tőzsdei határidős WTI kontraktusokat az Oklahomában található Cushingba szállítják le, ahol a maximális befogadóképesség körülbelül 80 millió hordó. A határidő lejártakor a májusi nyitott kötésállomány a korábbiaknak a többszöröse volt, 55-60 millió hordót kellett volna leszállítani a 75%-ban már megtelt helyszínre, ami fizikailag egyébként sem lett volna lehetséges, így a spekulatív szereplőknek az eladás volt az egyetlen opciójuk. Felmerülhet a kérdés, hogy mi történne akkor, ha egy ilyen helyzetben ahelyett, hogy jelentős veszteség árán eladnák a „papír” olajat, egész egyszerűen nem vennék át a vevők a megvásárolt terméket? Mivel kétoldalú kötelezettségvállalásról beszélünk (az eladónak le kell szállítani, míg a vevőnek át kell vennie az olajat), ez a kontraktus megszegését jelentené, ami mind az eladó kártérítését, mind tőzsdei szankciókat vonna maga után.

Megismétlődhetnek a negatív árak?

A következő időszakot nézve a WTI piacán nem valószínű, hogy még egyszer megismétlődik a leírt helyzet, hiszen a kereskedők minden bizonnyal tanulnak az eseményekből. A legközelebbi lejárat időpontja 2020. május 19-e, a lejárat körül fordulhat elő hasonló extrém negatív árszint, de most az érintetteknek több idejük van átgondolni a pozíciójukat, zárni azokat és újakat nyitni távolabbi határidőre. Két dologra mindenképpen érdemes lesz figyelni: hogyan alakulnak a leszállítási ponton, Oklahomában a készletadatok, valamint a tőzsdén keresett alapoknak mekkora a nyitott kötésállománya. Úgy gondolom, a vételi oldalon állók nem fognak kétszer ugyanabba hibába esni.

A másik globális benchmarkhoz, a Brent típusú olajhoz kapcsolódó tőzsdei határidős kontraktusok (a júniusi lejáratra április 30-án lehet utoljára kereskedni) esetében hasonlóan extrém negatív árakra nem, de nagyobb volatilitásra a lejárat körül azért számíthatunk. Ennek oka a két benchmark olaj közötti alapvető különbség: a Brent típusú olajat az Északi-tengeren termelik, a szállítás innen sokkal könnyebb, tulajdonképpen minden helyben van, a WTI-vel ellentétben, ahol közel 1000 km-es távolságra kell elszállítani az olajat a szárazföldtől a tengerig. Ráadásul a Brent olajnál más a kontraktus dinamikája, ez egy pénzügyi elszámolású olajkontraktus, nincs mögötte fizikai leszállítás, ami a WTI-nél akkora problémát okozott.

A fizikai piacon viszont nem kizárt, hogy lesz nulla, vagy ahhoz közeli az ár egyes országokban. Az utóbbi időben itt is jelentős eséseknek lehettünk szemtanúi, a mostani leszállításoknál az ár a Brenthez indexált fizikai piacon már 10 dollárral esett a határidős tőzsdei ár alá – ez azt jelenti, hogy a fizikai szereplők már 5-8 dolláros áron is vásároltak a Brenthez indexált olajból. Nyilván a termelőkre hatalmas nyomást helyezne az, ha nulla dollárért kellene értékesíteniük az olajat, hosszú távon ez nem lenne fenntartható.

A kereslet élénkülésével az árak is növekedni fognak

Valószínű, hogy rövid, pár hónapos időszakot nézve a mostanihoz hasonló, alacsony árak várhatóak, véleményem szerint kevés az esélye egy V-alakú recessziónak az olajpiacon. A vírus következtében alacsony szintre csökkent keresleti oldal csak lassan fog visszatérni a járvány előtti volumenre, ráadásul a nyáron hagyományosan megemelkedett szezonális kereslet elmaradása (a benzin esetében) is az árak emelkedése ellen dolgozik, így inkább a harmadik negyedévtől várható erősödés. A bezárni kényszerült olajfinomítók újraindítása sem megy gyorsan, ez akár 3-4 hetes folyamat is lehet – a feldolgozás beindulásához továbbá az is szükséges, hogy a nyersanyagárak alacsonyak maradjanak.

A jövőbeni árak alakulásánál mindig érdemes megnézni, vajon mit áraz a piac, hogyan alakulnak a határidős jegyzések? A grafikonokra nézve azt látjuk, hogy az amerikai könnyűolajat a távolabbi határidőkre jóval magasabb áron kereskedik, mint a legközelebbi lejáratot, a decemberi WTI olaj például több, mint kétszer annyiba kerül, mint a júniusi. Ez normál piaci helyzetben azt sugallja a kereskedőknek, hogy várjanak még, mert később drágábban tudnak eladni, jobban megéri tárolni az olajat, de ebben a szélsőséges helyzetben ez nem áll fenn. Itt máris visszatérünk az eredeti problémához: azaz, hogy a termelők már azért is hajlandóak fizetni, hogy valaki megvegye tőlük a nyersanyagot, mert a termelőegységek leállítása hatalmas költségekkel járna, továbbá, ha ilyen ütemben emelkednek a készletek, hamarosan nem lesz elegendő a rendelkezésre álló tároló kapacitás. Mindez azt indikálja, hogy az extrém állapot továbbra is fenn fog maradni. Célszerű lesz figyelni a spekulánsok nyitott pozícióit, illetve az OPEC kommunikációját, mert a kitermelés csökkentéséről szóló döntések még hajthatják pozitív irányba az árakat.

A múlt heti OPEC gyűlés eredménye, ahol csak a folyamatos egyeztetés szükségességéről határoztak, nem nyugtatta meg a piacot, ezért szinte biztos, hogy előbb-utóbb további csökkentésekről kell tárgyalnia a szervezetnek, ha a mostani egyensúlytalanságon változtatni szeretnének. A korábbi árháború csillapítása nyomán, amerikai közbenjárásra létrejött egyezmény szerint május 1-től kezdve 9,7 millió hordóval csökkentik a kitermelést a megállapodásban résztvevő országok, de arról egyelőre nem lehet tudni, hogy a főbb exportőröknek (mint például Szaúd-Arábia) szándékában áll-e további, hasonló intézkedések meghozatala.

Annyi biztos, hogy az elkövetkezendő időszak döntéseinek hatásai csak elnyújtva fognak jelentkezni. Az olajszállító hajók 30-40 nap alatt érik el úti céljukat, azaz ha most döntenének további csökkentésről, a megkötött üzleteket már akkor se lehetne visszamondani, a hatás csak jóval később jelentkezne, a készletek ezalatt hétről-hétre nőnek. Az emelkedésre további nyomást helyez a feldolgozott termékek tárolásának nehézsége, ugyanis erre sokkal kevesebb kapacitás áll rendelkezésre, a különböző finomított termékek együttes tárolása pedig nem lehetséges. Ha a finomítóknak csökkentenie kell a feldolgozást, az a nyersolajkészletek további növekedéséhez és az árak eséséhez fog vezetni.

Az Egyesült Államokban a probléma orvoslására felmerült a stratégiai olajkészletek feltöltése, ami azonban a lokális, oklahomai helyzetre nem jelent közvetlen megoldást, hiszen ezek főleg a Mexikói-öböl közelében találhatók. A magas termelési költségek, az alacsony olajár és a logisztikai problémák miatt számos olajkút már bezárt az országban, a folyamat várhatóan a következő hetekben folytatódni fog. Szó van arról is, hogy a termelőket kompenzálni fogják, amennyiben csökkentik a kitermelést, de ez a rendelkezés is csak hetek múlva léphet életbe. Ezek a politikai törekvések azonban csak az árak szinten tartását célozzák meg, a helyi szintű problémák kezelésére valójában nem alkalmasak. Ehhez egy átfogó, nemzetközi kitermelés-csökkentő intézkedésre volna szükség.

Ebbe az irányba tereli a dolgok menetét az is, hogy az alacsony árak egyik nagy olajkitermelő ország gazdaságának sem kedveznek. Az Amerikai Egyesült Államokban a 40 dollár alatti szint nem fenntartható a palaolaj-kitermelés esetében, és Oroszországban is hasonló olajárral számolnak a költségvetés elkészítésénél. Szaúd-Arábiában 80 dollár feletti olajár szükséges a jelentős költségvetési hiány elkerüléséhez, a 25 dolláros olajárat 1-2 évet bírja elviselni a gazdaság. Ebben a tekintetben egyébként fontos látni azt is, hogy azok az országok vannak leginkább nyomás alatt, akik a szárazföldön termelnek, mert nekik el kell szállítaniuk az olajat, náluk a helyi piacok kiesése szélsőségesebb ármozgást okozhat.

Ha tehát az olajtermelő államok valóban meg akarják menteni az olajpiacot, most az egyszer félre kell tenniük a politikai ellentéteket azért, hogy gyors és összehangolt intézkedéseket hozhassanak meg a kínálat csökkentésére azelőtt, hogy ténylegesen megtelnének a tároló kapacitások, és szükségessé válna a kitermelés drasztikus leállítására, ami további gazdasági nehézségeket okozna. Ezentúl fontos az is, hogy a vállalt csökkentést minden érintett ország maradéktalanul betartsa.

Ugyanakkor azt is szem előtt kell az OPEC+ országoknak tartaniuk, hogy a későbbiekben a kereslet fokozatos erősödésének megfelelően kell majd alkalmazkodni a helyzethez, azaz növelni a kitermelést, nehogy hiány keletkezzen a piacon, ami ellenkező irányú extrémitásokba tereli az árakat. Azt, hogy vajon képesek lesznek-e áthidalni az olajtermelő országok alapvető érdekellentéteiket, és megtalálni az optimális megoldást, csak a következő időszak fejleményei fogják megmondani.

***

Jogi figyelmeztetés:

Jelen publikáció a szerző szakmai álláspontját tartalmazza, valamint a piac hangulatának ismertetését. A publikációban foglaltak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak, befektetésre ösztönzésnek, befektetési ajánlásnak, illetőleg befektetési vagy pénzügyi elemzésnek, befektetéssel kapcsolatos kutatásnak, vagy marketingközleménynek.

A publikáció kizárólag a kiadása időpontjában érvényes, és a megjelölt vélemény, szakmai álláspont a jövőben külön értesítés nélkül is megváltozhat. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra is, hogy minden új piaci esemény, illetőleg információ befolyásolhatja a piacokon az árakat.

Jelen szakmai vélemény általános jellegű ismertetést tartalmaz, így nem veszi figyelembe az egyes befektetők egyedi igényeit, pénzügyi helyzetét és kockázatvállaló képességét. Kérjük, hogy befektetésre, a pénzügyi, befektetési szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megalapozott döntés meghozatalát megelőzően az adott termékre, szolgáltatásra vonatkozó dokumentációt, szerződési feltételeket figyelmesen olvassa el, és óvatosan mérlegelje befektetése tárgyát, kockázatát.

A jelen publikáció elkészítésének időpontja: 2020. április 29. 10 óra.

Fábián Lóránt,
az OTP Treasury tradere

 

"Különös szervezetem van. Nem emlékszem rá, hogy munka közben valaha is elfáradtam volna, csak a semmittevés merít ki végképp."