Szinte mindent egy húzónévre tettek fel a Szigetesek: a fesztivál utolsó napján lépett fel a világ egyik legnagyobb sztárja, Billie Eilish. A teltházhoz mégsem volt elég, de ez nem is baj – rég volt ilyen erős nap a Hajógyárin. Összefoglaló a hatodik napról.
Nem véletlen ígérkezett az egyik legforgalmasabb (és egyben legerősebb) napnak a Sziget utolsó éjszakája. Kedden lehetett várni a nagyszínpad előtt az elmúlt évek egyik legnagyobb szenzációját, a többszörös Grammy- és Oscar-díjas, de még mindig csak huszonegy éves Billie Eilisht. Sokáig úgy tűnt, a szervezők jobban támaszkodnak a nevére, mint a korábbi évek felhozatalának bármelyik sztárjáéra: az Imagine Dragonsra kialakuló kisebb tumultuson kívül meglepően szellős (és ennek köszönhetően jóval kényelmesebb) volt a fesztivál, mint a tavalyi visszatérő évében.
A teltház azonban még Eilish nevével sem jött össze, de ez legyen a látogatók legkisebb gondja: kedden teljes erejében dübörgött a Sziget-életérzés, és nem csak a popfenomén miatt.
Ilyen volt a Billie-koncert és a „körítés”, ami már önmagában is maga mögé utasította a gyengébb napokat.
Ilyen volt a Billie Eilish-koncert a Szigeten. A képek megtekintéséhez kattints a galériára! Fotók: Anita Festy (100 kép)
Eddigi Sziget-beszámolóink
Szerencsésen kezdődött a napja annak, aki csak Billie Eilish-ra jött
A küzdőtér első része már délután öt óra körül combosabb tömeget, főként tizenéves kislányokból és itt-ott pár szülőből (vagy lelkesebb újságíró-fotós kollégából) álló izzadt masszát vett rá arra, hogy a tűző napon és harmincöt fokos melegben állja ki a negyed 10-re ígért Billie Eilish koncertet. A celsius megvolt, az ilyenkor veszélyes tűző nap szerencsére elmaradt: felhősebb, egy pillanatra még esőcseppeket is eregető délutánon kellett tikkadnia azoknak, akik órákon keresztül a nagyszínpad placcán ücsörögtek.
A napszúrásveszély elkerülése mellett a másik nagy szerencse, hogy Eilish elé kiemelkedő, az énekes átlagdemográfiáját ügyesen megmozgató line-upot szerveztek a Szigetesek.
Ehhez a hibátlan előzeteshez mondjuk épp kellett, hogy Yung Lean utolsó pillanatban lemondja a koncertjét (bocsi, Yung Lean-rajongók), illetve az, hogy a szervezők ne keressenek senkit a helyére. Így Dzsúdló már egy nagyobb tömeggel kezdhetett a délután 4-es sáv helyett fél hatkor, és ha az előttem csendesen sírdogáló tinilányok reakcióiból kellene véleményt írnom (nem kell, magam is tudom), őrült jó bulit nyomott. Jó egyórás, Forma-1 overálban végigrohant szettjében ráadásul több magyar zenei csillag is megfordult, mint a Tócsni- és Palacsintafesztiválokon együttvéve: Azahriah, Lil Frakk és Young Majré mellett Krúbira csápolhatott a nagyérdemű, miközben a nemzetközi Eilish-rajongók enyhe meglepettséggel nézték, miért üvölt a fél tömeg egy rózsaszín pólós-melegítős srác felbukkanására. Krúbi később a Freedome-ban „mocskos Fidesz”-ezett és törpe Orbán-babával smárolt azoknak, akiknek mindegy volt, hol lesz helyük Billie Eilish-on.
A rövid szünet után egy meglepő, Eilish-anyuka cameo-t is elcsíphetett az, aki viszont inkább tovább őrizte a helyét. Az énekes édesanyja, Maggie Baird a Support + Feed kezdeményezés alapítója, és az ilyenkor szokásos Love Revolution-blokkban szónokolt a klímaváltozás hatásairól és a klímakatasztrófa elkerülésének fontosságáról.
Az édesanyát követő, de még a nagykoncert előtt érkező utolsó fellépő, a girl in red pedig még több, headlinernek kikiáltott Sziget-szenzációt is simán maga mögé utasított (azt most az olvasók döntésére bízzuk, melyeket). A huszonnégy éves norvég énekes, Marie Ulven Ringheim olyan természetességgel és elemi showmanshippel mozogta be a színpadot, hogy nagyon úgy néz ki, egy jövőbeli nagy nevet csíptünk el a nagyszínpadon. Fülbemászó indie pop a legjobb fajtából, amit még Billie Eilish mellett a pop régenskirálynője, Taylor Swift is dicsért. Sőt, neki éppenséggel annyira bejött, hogy még a turnéjára is hívta előfellépőnek a fiatal zenészt.
Billie Eilish: Bieber-féle hakni helyett vérprofi látványshow
A line-upra érkező elégedetlen hangok mellett érdemes kiemelni, hogy a headlinerek lekötésénél nagyon jól csinál valamit a Sziget: évek óta csak ők képesek Magyarországra csábítani a mainstream popszféra legnagyobb neveit. A Coldplay jövő évi, döbbenetes sikerű stadionkoncert-sorozatával ugyan végre megtörni látszik az átok, de a 2010-es évek eleje óta – amikor még Lady Gaga, P!nk és Rihanna is karrierje csúcsán játszott Budapesten – kínosan kerüli szinte az összes külföldi popsztár Magyarországot.
És ennek az országimázsunkat a nyugati társadalmakban igencsak megtépázó politikához, vagy bármiféle értékítélethez vajmi kevés köze van. Pusztán gazdaságpolitikai döntés ez akkor, amikor a koncertipar a covid utáni fellendülésének köszönhetően duplájára-triplájára hízó árakkal lebegteti a jegyeket a rajongók orra előtt.
És a magyar kereslet szimplán nem érett arra, hogy a jegyeladásokból befutó gázsit a 27 százalékos áfával megfejelve üzembiztosan kitermelje.
A Coldplay-ellenpéldán kívül ezt nem is mutathatja jobban az, hogy még Billie Eilish, aki az egyik legnagyobb kurrens popsztár a világon, sem képes teltházat csinálni a Szigeten. Ez viszont kevésbé érdekli az előadókat akkor, ha a fellépői gázsi már előre borítékolható, és a jegyeladásokkal, promócióval, helyszínbérléssel vagy egyéb nyűggel nem kell foglalkozni.
Ha ez még önmagában nem vált ki a poprajongóknál egy általános hálaérzetet a Sziget nemzetközi booking menedzsere irányába, a keddi Billie Eilish-koncert után néhányan biztosan összeteszik a kezüket a programszervezésért. A csupán huszonegy éves, de a Grammytől az Oscarig minden karriercsúcsot elérő globális pop-szupersztár vérprofi szettel rukkolt elő a nagyszínpadon. Arénaturnéjának teljes felszerelésével érkezett, amihez külön kifutó, döntött videóplatform és az egyszerű trükknek tűnő, mégis a Sziget legjobb belépőjét nyújtó hidraulikus dobbantó is járt.
Ezekkel és a fényjátékkal együtt Eilish a fesztivál legkomplexebb látványshowját nyomja egy olyan hét zárásaként,
ahol a fájdalmasan középszerű Guetta, de akár Lorde költségminimalizáló szettje után is tényleg ki vannak éhezve a szemek valami ütősre.
A látvány viszont természetesen önmagában nem elég, és ezt szerencsére tudja Billie is. Idoljával, a Szigeten tavaly vérciki, érdektelen haknit letoló Justin Bieberrel, vagy akár Rihannával ellentétben az énekes tisztességesen végignyomja azt a másfél órát, amit a Sziget kifizetett neki. (Jól is teszi, ha már hozzá alkalmazkodva végül egy nappal később kezdődött a fesztivál.) Énekel, üvölt, ugrál, hergel, nyugtat és össze-vissza randalíroz a színpadon – zenéjéhez és hírnevéhez mért maximalizmussal mozogja be annak minden szegletét.
Valami mégis hiányzik
A profi show-ban panaszt tényleg már keresni kell, de a hiányérzetet azért észlelhetett egy-két gyakorlottabb szempár – és nem, nem a néhol erősebb, de félplaybacknek nem nevezhető rásegítésre gondolunk.
Hanem a fellépői energiára, az elemi karizmára.
Azt biztos nem lehet mondani, hogy a tavalyi, poposan csillogóra csiszolt, de egyetlen rögtönzött percet vagy őszinte pillanatot nem tartalmazó, ettől viszont még szintén remek Dua Lipa-showt követtük végig. Eilish hol a Budapestet tökéletes s-el kiejtve dicséri a magyar közönséget, hol a mikrofonba beleböfögve kérdezi, hogy érezzük magunkat – vagy épp testvérével, Finneasszal beszél a közös alkotásuk öröméről (az egykor szintén szólókarrier-álmokat dédelgető bátyja egyben producere is).
Az igazi showmanship, a százszázalékra tolt alkotói jelenlét – amit a csütörtökön fellépő Florence Welch vagy még régebben P!nk is megmutatott a Szigeten – viszont marad inkább kilencvenen. Ez persze idővel majd jön magától: az évek alatt kiépített rutin végérvényesen beírhatja Eilish nevét nem csak a legsikeresebb zenészek, hanem a legprofibb élőzenei előadók közé is.
És a fejlődési potenciál még megnyugvást is nyújthat annak, aki huszonegy évesen már szinte mindent elért, amit a világ nyújthat neki.