Nagy a balhé a Hajógyárin, egész nap szívtam a port, este pedig halálra fagytam – ilyesmi címmel terveztem leadni az első napi Sziget-összefoglalómat. Ehhez képest balhétlanul, portalanul, fagytalanul telt a csütörtöki nyitónap. És enyhén szólva sem telt házzal, de legalább kényelmesen, amiről még meglátjuk, tartja-e magát keddig, vagy akár csak szombatig is. Párhuzamos valóságok? Az utolsó NER-mentes év? 7-kor ott kell hagyni a nagyszínpadot?
Amiről mindenki beszél
Ha nem is minden ízében, de néha azért egy-egy balhé be tudja lökni a hájpvasutat a K-híd elrozsdásodott sínein. Ez, ha másban nem, abban azért segít, hogy elhiggyük, erre a pár napra tényleg a Sziget körül forog minden.
Sokan próbáltak magunknak fogást találni az immár harmincéves fesztiválon a halálba inflálódott pultáraktól kezdve a propgandamédia szokásos LMBTQ-felhördülésén át a menetrend szerinti lokálklíma-katasztrófás porhelyzetig. De valahogy csendesen, vidáman zajlott az első nap, nem roskadt szét az indulónapi infrastruktúra a rajt terhe alatt. Még ha finoman szólva sem érződött úgy, hogy máris bizonyítania kellene a rendszernek. Sehol nem sanyargatott tömegnyomor, sorban állás elvétve alakult ki a fontosabb színpadoknál, és úgy általában
