Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Nekünk kell megoldani az emberiség legnagyobb kihívásait, a politika nem fogja helyettünk – exkluzív interjú Árvai Péterrel

Történelmi pillanathoz érkezett az emberiség, de az olyan globális kihívásokra, mint a klímaváltozás és a migráció, az intézményeink nem tudnak választ adni, a politika parttalan vitákkal kötötte gúzsba magát. Így nincs más hátra, a magánemberek kezdeményezéseivel kell felvenni a harcot Árvai Péter szerint. A Prezi leköszönő vezérigazgatója formálisan is ötvözni akarja a vállalkozói és civil aktivista szerepeit, hogy az emberiség problémáinak legfőbb forrása, a meg nem értés ellen küzdjön. De előtte még 12 év után először kipiheni magát. Exkluzív interjú a Forbes.hu-n.

„Mostanában sokat gondolkoztam ezen a kérdésen: mit mondanál a gyermekednek, aki éppen készül egyetemre menni?” – tette fel a költői kérdést Árvai Péter. A webkamera túloldalán majd háromszáz szempár feszült figyelemmel követte, vajon mi következhet egy ilyen felütés után. Szűk negyedórával később, könnyek közt, széles mosollyal az arcán kezdte el sorolni azokat, akiknek hálával tartozik. Régi motoros preziseknek, akikkel az elejétől fogva egy közös célért dolgoztak, az újaknak, akikkel a következő szintre tudott lépni a vállalat, és civil szervezetek vezetőinek, akikkel együtt igyekeztek egy kicsivel jobb hellyé tenni Magyarországot.

E két mozzanat között jelentette be, hogy visszalép a Prezi vezetésétől, beül az igazgatótanács elnöki székébe, és másnaptól Jim Szafranski, a cég addigi ügyvezető igazgatója tölti be a vezérigazgatói szerepet. „Érzelmes pillanat volt, tényleg mintha a gyerekemről lenne szó” – idézi fel a bejelentés pillanatát párja szüleinek birtokán az amerikai Középnyugatról bejelentkezve, miközben a monitor másik oldalán a Prezi budapesti irodájában ülök. Akikkel beszéltem a környezetéből, mind megerősítették, hogy az utolsó pillanatig is alig egy-két tucatnyi ember tudott arról, mire is készül Árvai, ami kisebb csodával felérő teljesítmény annak tudatában, hogy már évek óta készült az átadásra.

A visszalépést, és annak időzítését alapos előkészületek előzték meg. Árvai három kritériumot határozott meg: meglegyen az új termékek által a növekedési pálya, megfelelő vezetők, akikkel felskálázhatják világpiacon és megőrzik Budapesten, San Franciscón, Rigán és Berlinen át a cég kultúráját. A harmadikat idén év elején tett hozzá: biztosított legyen, hogy a cég sorsa a saját kezükben legyen a mostani bizonytalan, koronavírus tépázta időkben. Ha a járvány nem jött volna közbe, már korábban megtörtént volna az átadás, de azzal, hogy mekkorát ment a Prezi Video a karantén alatt, a harmadik boxba is pipa került.

A hátralépése után a Forbes kérdezte először Árvai Pétert személyes terveiről, a döntés hátteréről és arról, hogy akkor hogyan is áll most a Prezi.


A poszton túl, amivel bejelentetted július 28-án, hogy átadod a Prezi vezetését, egy időben a munkatársakhoz is intéztél egy beszédet. Hányadik szövegverzió volt a végleges, amit elmondtál, és végül nyilvánosságra hoztál?

Legalább a tizedik lehetett (nevet). Régóta készültem már erre a pillanatra. Senkit és semmit nem akartam kihagyni az elmúlt 12 évből.

Használtál Prezi Videót?

Persze! Egy földgömböt fogtam, és úgy magyaráztam.

Mit jelent ez a régóta, mióta tervezted, hogy átadod a gyeplőt?

Nagyjából két és fél éve tervezgettem a lépést. Ennek persze különböző fázisai voltak. Az első lépés, hogy egyáltalán magamban eldöntsem, hogy valami új dolgot szeretnék csinálni. Utána ki kellett találnom, hogyan mérhetem fel, hogy felkészült-e a cég erre a lépésre vagy sem. Amikor ez megvolt, megbeszéltem a döntésem az igazgatósági tagokkal. Végül meg kellett találnunk az utódomat. De az már a könnyebbik része volt a történetnek.

Egészen a bejelentés napjáig csak az egészen szűk környezeted tudott arról, mire készülsz. Ki volt az első ember, akivel megosztottad?

Az alapítótársaim voltak az elsők, akikkel elkezdtem erről bizalmasan beszélgetni. És vannak a környezetemben emberek, akikhez tanácsért szoktam fordulni, ilyen például Brian McAndrews, a Grubhub igazgatótanácsának elnöke és a New York Times irányításában is részt vesz. Ő már sokszor átélt hasonlót, mint most én, több oldalról is – mint ügyvezető, mint elnök, mint igazgatósági tag.

Milyen érzések kavarogtak benned, amikor beültél a kamera elé?

Kicsit izgultam, de összességében megnyugvás töltött el. Az izgalom inkább annak szólt, hogy át tudom-e adni azt a hálát, ami bennem van, és hogy nem arról van szó, hogy kiégtem volna, vagy magára hagyom a céget, hanem valami új dolog következik.

Van már terved, hogy ez az új dolog milyen formát fog ölteni?

Most leginkább időre van szükségem ahhoz, hogy ezt kitaláljam. Ami a legjobban érdekel, az olyan eszközök fejlesztése, amik személyes szinten adnak az embereknek segítséget. Lehet, hogy ez egy kis dolog lesz, nem globális léptékű, még nem látom.

Kicsit rávilágítok, hogy miben gondolkodom. Úgy érzem, nagyon érdekes ponthoz jutottunk az emberiség történetében.

Nagyon sok materiális kérdést megoldottunk: tudjuk, hogyan kell jó házakat építeni, kocsit gyártani, gyógyszereket készíteni olyan betegségek ellen, amiről azt hittük korábban, hogy lehetetlen. Mégis, a generációnk legfontosabb kérdéseiben egyszerűen képtelenek vagyunk eléggé gyorsan előrehaladni.

Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Az intézményeink bénáskodnak, nem tudnak hatékony válaszokat, miközben nagyon komoly kihívások állnak előttünk.

Te mit tartasz a legnagyobb kihívások? Sokszor még ebben sincsen konszenzus. Nemhogy a világban, de még országon vagy családokon belül sem.

Korunk legnagyobb problémái, mint a klímaváltozás, vagy akár a migráció, ugyanarra az egy, inkább lelki eredetű okra vezethetők vissza. Az csak a felszíni kivetülés, hogy két fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet, vagy ahogy a harag és a félelem ural minket, amikor emberek átlépnek a határon, annak ellenére, hogy nekünk, magyaroknak annyi tapasztalatunk van a menekülésre. Például a szüleim is, amikor disszidáltak, egy kommunista országból menekültek.

Ezek mélyén az húzódik, hogy nem értjük meg egymást, az olyan komplex rendszereket, mint a társadalom vagy a természet. Ezért viselkedünk így egymással és a környezettel. És ezért nagyon fontos kérdés, hogy tudjuk-e növelni az emberek közötti megértést.

Ha ezt megoldanánk, új távlatok nyílnának. Szerencsére a tudomány most jutott el oda, hogy egyre jobban megértjük az agyunkat, és az ilyen jellegű kérdésekkel is tudunk foglalkozni, amire korábban inkább a spiritualitásban kerestük a választ.

Erről szólt a Prezi is, nem?

Igen, a kizoomolásról. Olyan ez, mint az asztronauták, amikor felmennek az űrbe, és visszanéznek a Földre. Ez egy nagyon mély élményt vált ki belőlük, ami által felismerik, hogy mennyire törékeny is az a világ, amiben élünk. Sokan egész életük arra fordítják utána, hogy ezt az élményt megpróbálják átadni másoknak, hogy jobban törődjünk egymással.

De készülhetett bármennyi Prezi, azt látjuk bizonyos nehezebb témában, hogy az emberiségnek még mindig eléggé felszínes a megértése és a tenni akarása, mondjuk, a klímaváltozással kapcsolatban. Valami még kell, úgy tűnik. És ez érdekel engem, hogy mivel tudnánk még elősegíteni az ilyenfajta megértést.

A bejelentésedben úgy fogalmaztál, hogy a vállalkozást és az aktivizmust szeretnéd ötvözni.

Nekem ezek a dolgok – a vállalkozás és a civil tevékenység – nem különülnek el. Ha lesz egy új társadalmi projektem – márpedig úgy néz ki, lesz –, akkor ugyanúgy fogom használni a vállalkozói énemet. A politikába belépni, az nem izgat.

Még úgy se, hogy a politikán keresztül lehet a leggyorsabban hatást elérni, változást elősegíteni a társadalomban?

Ebben nem vagyok biztos. A jelenlegi politikai rendszereink világszerte küzdelembe vannak zárva, ahol a vitában elvesznek a konkrét ügyek. Ezeket számokkal is alá lehet támasztani. Például Amerikában a Kongresszus kevesebb törvényt hoz évente, mint akár csak pár évtizeddel ezelőtt, mert akkora a polarizáció, hogy elvesznek a küzdésben a konkrét ügyek.

Mégis a politikától várunk a legtöbb kérdésben megoldást.

Szerintem ez egy nagyon magyar jelenség, kevésbé van ez így Amerikában vagy Svédországban. Amikor elkezdtem megírni a beszédemet, akkor döbbentem rá, mekkora változást tudtunk elősegíteni akár mi is Prezivel. Amikor Bagon a romatelepen a Bagázzsal közösen elkezdtünk dolgozni, csak öt embernek volt munkája. Most 25-nek van, 12-en pedig úgy döntöttek, hogy felnőtt fejjel visszaülnek a padba és befejezik az iskolát.

Régi fotó 2008-ból, amikor Árvai az alapítótársaival karácsonyi buli helyett felújította egy rászoruló család nyolcadik kerületi lakását

Amikor a Bridge Budapestet elkezdtük, és megcsináltuk az első konferenciát, a Budapest for Global Successt, a beszélgetések alatt láttam embereket, akik elsírják magukat. Ez így furán hangzik, de egy olyan környezetben, ahol nem egyértelmű, hogy tudsz olyan munkát végezni, ami értékes és fontos, és jön egy szervezet, amelyik azt hirdeti, hogy igen, így hathat. Megmértük a hatásokat: a Bridge Budapestnek köszönhetően a magyar fiatalok fele elkezdett hinni abban, hogy lehet akár Magyarországról is világsikert elérni. Amikor az első felmérést csináltuk, ez az arány csak 9 százalék volt. Vagy az, hogy amikor Magyarországra érkeztem Svédországból, még megdobálták a Pride-on résztvevőket, ma a Nyitottak Vagyunknak köszönhetően pedig vállalatvezetők állnak ki névvel mellette és az ellentüntetőket kordonozzák el, nem a vonulókat.

És ez csak 12 év, ami nem sok idő, mégis hatalmas tapasztalat, hogy lehet komoly változást támogatni, és lehet dolgozni egy jobb jövőért.

Mi újság van a Prezivel?

Tekerjük előre az időt: véget ér a szabadságod, beülsz elnöknek a Prezi igazgatótanácsába. Hogyan változnak meg ezzel a munkanapjaid?

Ugye eddig is az igazgatóságban ültem, most ezt fogjuk formalizálni. A tanácsadás az egyik fele lesz a szerepemnek, lesznek operatív feladataim is. Jó lenne, ha ez heti tíz óránál többet nem jelentene, máskülönben nem szabadul fel az az idő, amit másra szeretnék fordítani.

Az utódod, Jim, már öt éve a cégnél van vezetőként. Hogyan reagált, számított rá?

Nagyon meglepődött. Persze utólag elismerte, hogy azért számított rá, hogy valamikor majd ez lehet a következő lépés neki a szerepköréből adódóan, de arra nem, hogy ez most fog eljönni. A gondolat már öt évvel ezelőtt is megvolt, hogy COO-nak olyan embert keressünk, aki el tudja látni a feladataimat, ha velem történne valami. De akkor még egyáltalán nem volt képben, hogy a helyemre keressek embert.

Ő mikor tudta meg, hogy visszalépsz?

Ezt most nem tudom pontosan. Két, talán három hónappal a bejelentés előtt.

Tehát nem volt a beavatottak között.

Nem, de ez így logikus. Ahhoz, hogy az igazgatótanács átgondoljon egy olyan döntést, hogy ki a megfelelő ember a helyemre, kell hagyni nekik teret.

Az elmúlt pár évben elég szűkszavúan kommunikált a cég, az Infogram 2017-es felvásárlása óta csak pletykákból lehetett következtetni, hogy hol tart most a Prezi. Mi történt ebben az időszakban, milyen céget adsz át Jim Szafranskinak?

Ugye mi a prezentációs termékünkkel kezdtük és lettünk ismertek. Most már három termékünk van: van a Prezi, a Prezi Design, ami az Infogramból lett, és a Prezi Video. Ahogy a Prezi átlépett egy egytermékes cégből a három termékes létbe, sok minden változott.

Itt van például a Video: ezzel videóbeszélgetés közben tudok behozni ábrákat, grafikákat (és beúsztat a feje fölé egy lámpaizzó grafikát), hogy a segítségükkel tudjam elmagyarázni, illusztrálni, amiről éppen beszélek. Nemrég adtuk ki, tavaly novemberben volt az indulás, el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen hamar fog befutni. Beütött a pandémia és negyvenszeresére nőtt a felhasználók száma. Ez egyelőre kevesebb, mint a prezentációs eszközök felhasználószáma – több mint 100 millió felhasználó hozta létre azt a könyvtárat, ami most van –, de gyorsan nő.

A prezentációs eszközzel simán csak versenyeztünk a világ legnagyobb cégeivel, a Google-lel vagy a Microsofttal. De a Videónak köszönhetően már együtt dolgozunk velük: integráltuk a Microsoft Teamsbe, a Ciscóval működünk együtt. Ebbe a képbe pedig jól illeszkedik Jim háttere, neki már a Prezi előtt is megvolt a tapasztalata, elvégre pont ezekben a nagy cégekben épített ki partnerségeket.

Az, hogy befutott a Video, mit jelent számokban, például júzerszámban?

Privát cég vagyunk, és az egyik előnye ennek, hogy nem kell a versenytársainkkal megosztani a számainkat.

Jó is, hogy említed a cégformát. Mi most a Prezi? Egy érett startup, amelyik új lendületet vesz, exitet készít elő, vagy elengedte ezt a pályát?

Pusztán, ha a korát nézzük, már nem vagyunk startup, ezt a címkét én egyébként is csak az első pár évre használnám. A másik oldalról viszont, akár csak ha a Videót nézzük, mutatja, hogy vannak olyan új ötleteink, amit a Szilícium-völgyben is másolnak. Tehát az innovatív erő, ami a startupokra jellemző, most is megvan a Preziben.

A kérdés nem csak a leköszönő vezérigazgatónak, hanem a társtulajdonosnak is szól: mi a jövőkép most? Felvásárolja a céget egy nagyvállalat, esetleg tőzsdére lépés, vagy marad privát vállalat és bevételtermelésre áll át?

Ezt a kérdést már nem is tudom, hányadik alkalommal teszi fel a Forbes.

És mindig aktuális: ha megnézzük az első nagy magyar startupgenerációt, a Logmein, Ustream, Prezi hármast, a Logmein a legnagyobb technológiai tőzsdén, a NASDAQ-on van, a Ustreamet pedig felvásárolta az IBM. Jogos a kérdés, hova akarjátok kifuttatni a sztorit.

És ugyanazt is fogom mondani: már a legelejétől kezdődően úgy gondolkodtunk az alapítókkal, hogy nekünk nem deklarált célunk, hogy exiteljünk. A stratégiánk mindig a júzerekről szólt, hogyan tudjuk a legnagyobb élményt nyújtani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha felbukkanna egy olyan felvásárlási lehetőség, amivel a felhasználók érdekeit szolgálnánk, akkor ettől elzárkóznánk. De nem ez hajt minket.

Ha titeket nem is hajt, de a legutóbbi nagyobb befektetési körötök 2014-ben volt, 57 millió dollárral szállt be az Accel Partners és a Spectrum Equity. Eltelt hat év, ilyenkor a legtöbb befektető már látni szeretné, mikor és hogyan lesz pénz és hozam a befektetéséből. Van nyomás?

Szerencsére nincs, abszolút támogatnak minket és türelmesek, kellően széles a portfóliójuk, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Sokat változik a világ, a kockázatitőke-piac is nagy változásokon megy át. Főleg a Saas-cégek (software-as-a-service, szoftverszolgáltatók – a szerk.) esetében egyre gyakoribb, hogy magánvállalatok maradnak sokáig.

A régebbi ütem, hogy hétévente ki kell cserélődnie a portfóliónak és realizálni a hozamot, ma már nem állja meg a helyét. Nem azt állítom, hogy rossz ez a felfogás, de már léteznek alternatívák arra az esetre, ha egy cég privát akar maradni.

Először szabadság, aztán beszélgetések

Egy praktikus kérdés: mi fog történni az utolsó munkanapod után vezérigazgatóként?

Az első komoly szabadságomra fogok menni 12 év óta. Hat hetet kitisztítottam a naptáramban – pontosabban próbáltam, amennyire csak tudtam, de még mindig vannak olyan dolgok, amiket muszáj lesz elintéznem. Gondolkoztam azon, hogy elmenjek Svédországba, bár most azért jóval nehezebb utazni. Az elmúlt évtizedben sokat voltam Magyarországon, sokat az USA-ban, de alig töltöttem időt ott, ahol születtem és felnőttem. Az egyetemi évekből ott van az összes barátom, jó lenne találkozni velük és együtt időt tölteni.

Emlékszem, Györkő Zoltán mondta még, miután eljött a One Identitytől, hogy vállalkozóként nem lehet egyik pillanatról a másikra leállni, mert ha hirtelen szűnik meg az állandó nyomás, az emberi szervezet kitalál magának kihívásokat. Te hogyan állsz ehhez, készültél erre külön?

Azért nagyon meglepődnék magamon, ha nem bírnám ki, hogy ne dolgozzak! Könnyen el tudom képzelni, hogy letelik a hat hét, és úgy leszek vele, hogy ráhúzok még egy hónapot. Örülök, hogy nyitott tudok most lenni a vakációra, nem volt sok részem benne az elmúlt években. Utána pedig elkezdek beszélgetni emberekkel. Van egy listám nevekkel és témákkal, akiktől szeretnék tanulni, inspirációt kapni és kapcsolatokat kialakítani.

Találkozás Barack Obamával, miután a Prezi 230 ezer licenct adományozott amerikai iskoláknak a ConnectED kormányzati programban (Fotó forrása továbbközlésre: Prezi)

Milyen hosszú a névsor? Mi alapján állítottad össze?

Olyan tíz név van most rajta. Olyan emberek szerepelnek rajta, akiken azt érzem, mély érdeklődnek az iránt, hogy jobban megértsük egymást, és képesek nem a megszokott keretek között gondolkodni.

Lecsapom a magas labdát: Greta Thunberg ott van köztük?

Nem, eddig eszembe sem jutott, pedig ha már ő is Svédországban született… Viccet félretéve, mondok inkább egy példát. Két éve volt szerencsém találkozni Christiana Figueresszel, ő vezette a Párizsi Klímaegyezmény során a tárgyalásokat pár éven át az ENSZ részéről. Róla tudom, hogy innovatív ötletei vannak. Kíváncsi vagyok, most hol tart.

Prezi, mellette civil szervezetek alapítása, támogatása, és most az emberek közötti jobb megértés elősegítése. Szoktál arra gondolni, hogyan szeretnéd, ha visszaemlékeznének majd a tevékenységedre, milyen nyomot hagysz mögötted?

Talán a legfontosabb ezekből azt felismerni, hogy te lehetsz az a változás, amit látni szeretnél a társadalomban. Két ilyen üzenet van, amit kiemelnék ebből a 12 évből. Egyik, hogy igenis Magyarországról is versenyre lehet kelni a világ legnagyobb cégeivel. A másik, hogy ha ki akarjuk használni a kreativitásunkat, milyen fontos felismerni, értékelni azt a sokszínűséget, ami ebben az országban és a világban körülvesz minket. Ha ezek a gondolatok maradnának az emberekben, annak nagyon örülnék.

Borítókép: Prezi

"A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot. Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, ami biztosan sikertelen, az, ha soha nem kockáztatsz."

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója