Egy vidéki cég játékszerűvé tett tanulási megoldásai eljutottak a globális falu alvégéről annak piacterére, és a nagyvállalati élet legkevésbé vidám, HR-nek is nevezett területére.
Kevés nagyobb öröm adatik egy startup-okat szemléző újságírónak, mint ha egy idejekorán felfedezett témája valóban karriert fut be. A pécsi illetőségű Games for Business projektről és annak vezetőjéről, Vendler Balázsról magazinunkban 2015. júniusában írtunk. Az akkor még egy reklámügynökség keretein belül működő, annak egyik marketingszolgáltatását képző, egyedi fejlesztésű, „játékosított” (nemzetközileg gamification-nek nevezett) munkaerő-toborzó alkalmazások üzleti sikert még nem jelentettek – szakmai elismerést annál inkább,
többek között a forbes.com is írt róla cikkünk apropóján.
Olyannyira, hogy az egyik legrangosabb tanulási technológiákat díjazó világverseny, a Learning Technologies Award (LTA) döntőjébe kerültek, és idén bizony el is hozták a második díjat a nemzetközi üzleti alkalmazások kategóriájában a világ hatodik legnagyobb olaj- és gázipari vállalatának, a BP honi képviseletének készített fejlesztésükkel.
Az erősen IT-meghatározottságú, menő vidéki full-service reklámügynökség már 2006-tól foglalkozott üzleti célú játékokkal, de a portfólióban ez jó, ha évi egy-két alkalmat jelentett. 2013-ra – a kreatív piac nehézségeinek szaporodtával – lett vízió, hogy ez lesz a célterület, megalapították a Games for Business márkát, és fejben már eldőlt: „nagyvállalati HR-projekteket fogunk játékosítani, és pont.”
Arról viszont, hogy hogyan lesz egy pécsi, KKV-fókuszú reklámügynökségből nagy nemzetközi ügyfeleknek szolgáltató beszállító, még kevés elképzelés volt.
Az első két év útkereséssel, tapasztalatgyűjtéssel telt, minden különösebb pénzügyi eredmény nélkül járták a világ szakmai kiállításait, „veregették is a vállunkat, de nem vettek semmit”.
2015-ben alakult ki a poliszi: nem egyszeri marketingmegoldásokat kell létrehozni („pénzt ugyan kapunk érte, de a fejlesztés utána megy a kukába”), hanem egy terméket, ami legalább kilencven százalékban hasznosul és csak a maradék tíz az, ami egyedi megoldásokat igényel – vagyis egységes platformra épített, játék alapú tanulási rendszert, lehetőség szerint multinacionális vevőknek. Körülbelül itt tartottak, mikor írtunk róluk, de még a megjelenés hónapjában eladták az első Games for Business-t, mint skálázható terméket a német SAP-nek. Pilotprojektként kezelve, bagatell áron, de végre nemzetközi értékesítésként. A lényeg nem is a pénz volt, hanem a megerősítés, hogy valamit azért mégiscsak jól csinálnak, Vendler Balázs vett is egy nagy levegőt, és a márka saját lábra állt, önálló céggé vált.
2016 elején tíz fős csapattal – melyből hét volt a fejlesztő – megalakult a Games for Business Kft., Vendler otthagyta az addig biztos hátteret jelentő reklámügynökségi elfoglaltságot (osztalékos tulajdonosként persze meghagyta magát), és elkezdte számolgatni, hogy ha nem lesz értékesítés, hány hónapig lesz elég a megtakarítása a működésre. Az első év a magyar piacon való öntesztelésre, és saját maguk validálására ment el, viszonylagos sikerrel – ahány tenderen elindultak, annyit nyertek meg. Leszerződtek a BP-vel a későbbi díjnyertes alkalmazásra, és követte őt a Telenor, a Magyar Telekom, az HBO és a Grundfos.
A rendszerben az első szint a tudásátadás, egyfajta tananyag arra vonatkozólag, hogy mit kell tudnia a kollégának az adott munkakör ellátásához, és hogy mit kell ehhez csinálnia.
Ezt követi a motivációs szakasz (majd pedig a fenntarthatósági fázis), a jutalomorientált játék személyekre lebontott, kellő adagban csöpögtetett információátadással. Lehet vele pontokat gyűjteni persze, amik fizikai javadalmakra konvertálhatóak, mélygarázs használatra, vagy éppen pizzázástól egy vacsoráig a vezérrel beválthatóan. A legfontosabb azonban a sztori, a kerettörténet, ami igazán szerethetővé teszi a felhasználást, valamint legálissá és támogatottá a munkaidőben való „gémerkedést”.
Lehetünk például űrutazó, akit egy távoli galaxis felfedezésére küldtek és bolygóról bolygóra, feladatról feladatra jut el oda (csapatban akár versenyszerűen is), vagy ugyanez ismeretlen óceánnal és szigetekkel.
A magyar multik lombikjaiba mártott lakmuszpapír kellően elszíneződött, általa kimódolt árazási struktúra is lett, ma akár az első tárgyaláson konkrét számokat is lehet mondani, megvalósítási idővel egyetemben, moduloktól, felhasználószámtól, kerettörténettől (ezekből minta alapján, vagy teljesen személyre szabottan is lehet választani) függően, 10 ezer eurós bevezetési indulóártól, három éves, közel kétszázezres szerződésig. Lett is belőlük 2016-ban végre 75 millió forintos bevétel, de legfőképp adottá vált a helyzet a rutin és a tapasztalat révén a nemzetközi szkénában való megjelenésre.
Ez már az idei év története, megduplázott forgalommal (jövőre még egyszer ennyit terveznek, köszönhetően a hosszú távú kontraktusoknak – csak ez, a lekötött bevétel is magasabb, mint a tavalyi összes –, és globális megállapodások küszöbön álló aláírásának). Nem erőlködtek a direkt értékesítéssel – „hogy győznék meg én Pécsről egy Hong-Kong-i vevőt”, mondja Balázs –, sokkal inkább a nemzetközi láthatóság felhasználásával partnercégek – HR szolgáltatók, szervezetfejlesztők, e-learningesek, tréningesek – kapcsolati tőkéje általi megvalósításban gondolkodtak. Akik pedig önként jelentkeztek a párizsi, londoni, karsruhei, vagy épp szingapúri trade-showkon –
mennyibe került, kérdem, „túl sokba” volt a válasz, de az összességében bő hatmillióért „még mindig nagyon olcsón megúsztuk”, – a legkisebb standon, a legeldugottabb sarokban kiállító Games for Business-nél.
Hozzátartozik, hogy nyerték a díjakat folyományban az üzletfelek nevezéseivel, a HRO Today-en a BP-vel Edinghborough-ban, az angol partnerrel (TEK Games) Londonban, a KPMG globális háziversenyén Rómában, és alig egy hétre rá Berlinben, Európa legrégebbi multimédia seregszemléjén – a forbes.hu-n kívül még kétszer tudósított alkalmazásaikról a forbes.com is, legutóbb már a fejlesztőt is nevesítve. Lett hát
mára képviselet tizenhárom országban, az angol, az osztrák és a litván már adott is el terméket, de van ügyfél a Közel-Keletről (Dubajból) is, a Kuala Lumpur-i partneriroda augusztusi megnyitása pedig egybe esett az első távol-keleti szerződés aláírásával.
Szakmailag mindeddig azonban a legnagyobb truváj az emlegetett Learning Technology Awards második helye. A 27 országból érkezett 400 feletti nevezésből a 24 kategóriában 183 shortlistes projektből, a legjobb tanulási technológiák nemzetközi üzleti szektorából sikerült a tizenegy döntős közül második helyezést – az első egy Friesland alkalmazás lett, a harmadik egy IKEA – elérni a BP-nek készült, Fuel Station Ville (FSV) nevű fejlesztéssel.
Ez az első díjazott magyar nevezés, de jellemző, hogy a másik itthoni döntős, a PwC megoldása is ugyanerre a motorra épül, ennek beszállítója ugyanis Vendler Balázs egykor ügyvezetett reklámcége, a jogokat megörökölt MarkCon volt.
A BP karriermenedzser-programja révén, amit a Games for Business közvetített játékosan egy tanulási platformra, és a bevezetés (2016 szeptembere) óta
a munkatársak több, mint fele használja önkéntesen, a fluktuáció jelentősen csökkent.
A cél a karrierlehetőségek bemutatása volt a cégen belül, vagyis hogy miket kell ahhoz tudni és csinálni, hogy érvényesüljön és maradjon a munkavállaló (tudásátadás ugye). És motiváció ugyebár, személyre szabott keretsztorival: városépítős játék jelleggel húzz fel egy benzinkutat, majd egy egész hálózatot, tanuld meg mi kell hozzá, és gyűjtsd a pontokat (frivolnak tűnik, hogy a BP-nek épp nincs magyarországi töltőállomása, de pont ezét választották ezt a szcenáriót, hogy a más területeken tevékenykedő kollégákhoz is közelebb vigyék az alap üzleti tevékenységet).
