Kicsoda valójában Soros és mit akar?

Hogy nem ő lett az első és a második címlapunk, még 2013-ban, amikor indultunk, az érthető.  A magyar Forbes mégis induljon magyarországi arcokkal. De a harmadik, már simám lehetett volna, […]

Bővebben

Ha kell, a német multi show-műsort is szervez, hogy itthon tartsa a magyar fiatalokat

Elképzelhetetlen lett volna pár éve, hogy egy multi akár show-műsort is szervezzen – a magyar techvilág egyik sztárjával – csak azért, hogy minél többet elmondjon magáról, és persze azért, hogy magához csábítsa a fiatalokat. Az Aldi Ausztriából importált karriernapján jártunk és sok érdekességet hallottunk az előadóktól. Mi köze a karriernaphoz a Prezi-alapító válásának? 

Az egész úgy indult, hogy még jó egy éve arra kerestük a választ: miért van az, hogy az Aldiban (és még pár másik cégnél) olyan kedves a kiszolgálás. A főszerkesztőm tippje az volt, hogy erre külön tréningezik a munkavállalókat, de mint kiderült, ez nem így van. Viszont elhívtak az Aldi karriernapjára, ahol középvezetőket keresnek a céghez, és azt hiszem, megtaláltam a választ.

Amit most le fogok írni, minden pr-os álma, mégis megteszem: ez a cég őszinte. Az Aldinál bevállaltak egy színpadi beszélgetést (a budapesti Akváriumban) egy újságíróval, ahol gyakorlatilag nem voltak tabutémák, a közönség is kérdezhetett, és a moderátor is feltett kényes kérdéseket – amikre nagyrészt válaszoltak is.

Ha a nagy képet nézzük, nehéz eldönteni, hogy azért szaporodtak-e meg a munkavállalóknak kedveskedő szövegek, rendezvények, mert hosszú idő után először (ha más nem, szerkezeti) munkaerőhiány van Magyarországon, vagy ekkora teret nyert az employer branding (munkáltatói márkázás)? Mindenesetre, én sokkal jobban érzem magam olyan apróságoktól, hogy kedvesek az álláshirdetésekben, próbálnak kreatívak lenni a munkáltatók – és van, aki még ennél is jóval többet tesz ebbe a témába: az Aldi egésze estés rendezvényt húzott fel azért, hogy megtalálja leendő középvezetőit. És nem is először: az ALDI4Excellence nevű munkavállaló-kereső show-t idén másodszor rendezték meg Magyarországon, Ausztriában (ahol a korábban általuk felvásárolt Hofer indította el) pedig már jó ideje megy.

Ráadásul, élelmiszerlánctól azért elég formabontóan: hívtak egy műsorvezetőt (a tévés Bombera Krisztinát), sztárvendéget (a prezis Halácsy Pétert) és a közönség interaktívan kérdezhetett egy mobilappon keresztül, a kérdéseket aztán Krisztina felolvasta az Aldi színpadon lévő vezetőinek. Igyekeztek nyomatékosítani, hogy német cégről van szó: az Aldi Magyarország ügyvezető-igazgatója, Bernhard Haider németül tartotta meg az első beszédet, mondván, aki ide kerül, annak úgyis beszélnie kell németül, főleg, ha nemzetközi szinten akar mozogni, mert az élelmiszerlánc központja Németországban van.

A tehetségek tragédiája

Ezután – a mostanában inkább magániskoláival foglalkozó -Halácsy Péter, a Prezi társalapítója beszélt arról, milyen is volt tehetséges gyerekként felnőni,­ ha már erre a rendezvényre előzetes regisztráció után olyanokat vártak, akik diplomások (lesznek), és legalább két nyelvet beszélnek. A légkört jól jellemezte első mondata: „Hoztam egy ilyet, hogy úgy nézzek ki, mintha profi lennék, de igazából csak egy óra van rajta” – mondja a tabletjére mutatva. Halácsy szerint, mivel tehetséges volt, mindig jó jegyei voltak, igazából soha semmi kényelmetlen dolgot nem kellett csinálnia.

„Emlékszem, a bátyámmal arról beszélgettünk, hogy az a cool csávó, akinek szorgalomból hármasa van, de egyébként jó jegyei vannak. Akinek szorgalomból ötöse van, az biztos hülye, hiszen azért kell tanulnia.” ­

– mondta.

25 évesen találkozott azzal az élménnyel, amit úgy hív: „a tehetséges emberek tragédiája”. A PhD-s konzulense feltette neki a kérdést: igazából miben jó? Amire aztán nem tudott válaszolni, mert soha semmiért nem kellett megküzdenie, mentek neki a dolgok. Jött egy válás, és a jól irányzott kérdéssel együtt máris egzisztenciális válságban találta magát. És rájött, hogy ki kell lépnie a komfortzónájából. „Amikor úgy érzed, hogy nem biztos, hogy ezt most tudod csinálni, de valamit kell csinálnod. Én 25 éves voltam, amikor elváltam. Nem én kezdtem az erről való beszélgetést. Valószínűleg ez volt az első értelmes döntésem” ­- mondta. Úgy gondolja, kell valamilyen „slightly crazy idea” (kissé őrült ötlet):

csak kicsit, mert ha nagyon őrült vagy, úgysem értenek meg az emberek, ha pedig mindig azt csinálod, amit szoktál, sehova sem fogsz eljutni.

Halácsy Péter, a Prezi egyik alapítója és Bombera Krisztina az Aldi karriernapján

Így indult a Prezi is, 2008-ban, a pénzügyi válság közepén Budapesten összejött három ember (ez a hármas ma Magyarországon már elég ismert: Somlai-Fischer Ádám, Árvai Péter és Halácsy Péter), és kitalálták, hogy csinálnak egy szoftvert, amivel a Microsoft monopolhelyzetben lévő prezentációs szoftverének, a PowerPointnak a babérjaira törnek.

„Tudod mit mondott anyám? Hülye vagy fiam. Valószínűleg igaza volt. Minden ellenünk szólt” ­

– mondta a hallgatóságnak. Beszélt még a mostanában divatos growth mindsetről, viszont kellemes meglepetésre nem a szokásos bullshitparádét hallhattuk, hanem ismertette az elgondolás alapját adó kísérletet. És mivel ma már látjuk, hogy a Prezi azért elég sokra vitte, valószínűleg a hallgatóságnak is hiteles volt az egyébként személyes dolgokkal fűszerezett előadás.

A lényeget pedig egy közönségkérdésre válaszolva fogta meg: “Mára 85 millió ember használja a Prezit. 3 milliárdszor nézték meg diáikat. Ehhez egy dolog kellett, elismerni azt, hogy nem tudjuk, folyamatosan tanulni kell. Nem tudtuk, hogy kell céget csinálni, hogy kell szoftvert fejleszteni, mire van szüksége a felhasználónak. Az egész cég arról szól, hogyan tanulunk folyamatosan” ­ – mondja.

Külföldi légkör, itthoni munkahely

Halácsy Péter személyes és lendületes felvezetője után konkrétabb munkaerőpiaci és Aldival kapcsolatos témákra tértek át a szervezők, a kerekasztalba Kulcsár Dénes, országos értékesítési koordinációs igazgató és Tóth Judit, országos ügyviteli koordinációs igazgató mellé Halácsy Pétert is beültették.

Judit multicégnél kezdte karrierjét, aztán úgy került ki Németországba egy autóipari beszállítócéghez, hogy nem beszélt németül. „Nekem is megvolt életem kudarca, válás 32 évesen, de az ember továbblép és csinálja” ­- vette át a Halácsy által felvezetett hangnemet a koordinációs igazgató Bombera Krisztinának arra a kérdésre, hogy bennük mit mozdított meg az előző előadás.

Dénes szintén személyes élménnyel kezdte, elmondta, hogy kérdezték tőle: felvenné-e saját magát, ha igen, akkor miért.

„Mindig szerettem volna valami olyat csinálni, ahol én döntök, én csinálom, én feladatom, hadd csináljak valamit, ne más mondja meg, tök apróságokban. 17 évesen nagyon élveztem a jogosítványt, nem mondta meg senki, merre menjek, hányas fokozatban”

-­ mondta arra utalva, hogy valamennyire ilyen a regionális értékesítésvezetői pozíció (a rendezvény egyik fontos célja épp az volt, hogy ilyen embereket találjanak). Azért később azt is hozzátette, hazudna, ha azt mondaná, hogy az Aldiban nincsenek szabályok, amihez alkalmazkodni kell. „Háromezer ember, élelmiszeripar, nem lehet megengedni, hogy az ember ne szabályok mentén dolgozzon”.

Érdekes volt látni, hogy mennyire eltérő típusokat keresnek két külön pozícióba, noha egy multiról van szó. Juditéknál inkább a kiszámíthatóság a fontos, telefonos első interjú van, aztán még egy, és egy utolsó, formális kör is, mondjuk, könyvelői pozíciókra. Dénes inkább érdekes személyiségeket keres, az értékesítőknél az a lényeg, mennyire tudnak jól lekezelni egy-egy olyan szituációt, amiben korábban még nem voltak.

„Az is megfog, ha valaki beköti a cipőjét az interjún, ha történik valami érdekes” ­

– mondja.

A munkaerőhiány is szóba került, Halácsy szerint erről most divat panaszkodni: tényleg nehéz embert felvenni, de nagyon sok ember most is itt van, aki munkát keres. „Ma már nem az van, hogy van a területi vezetők tesztje, és aki 100-ból 99 pontot elér, azt felveszem, hanem az ismerkedést meg kell csinálni, mély kapcsolatot kell kialakítani a jövőbeni munkavállalókkal.

Ez egy nehéz munka ma, ismerkednünk kell, a cégeknek el kell kezdeni magukról beszélni” ­

– vallja.

Megvolt az a konkrét pillanat is, amikor leginkább azt éreztem, hogy ­ az egyébként középvezetők kiválasztásáról szóló rendezvényen ­ ott van az is, miért kedves a pénztáros is, még a nap végén is: Dénes arra a kérdésre, hogy mi mindent tud nyújtani az Aldi a leendő munkavállalóknak (pl. nyelvtanulás, tréningek), inkább arról kezdett beszélni, hogy ennek az egésznek van melós oldala is. „Milyen lemondásokkal jár, milyen áldozatokat kell meghozni, mennyi időt kell szánni arra, hogy jobb legyen valamiben. Legyünk partnerek egymással: ti is kerestek munkáltatót, ahol ti szeretnétek dolgozni. Nekem akkor lesz jó, ha mind a kettőnknek jó” – ­ mondta, később pedig konkrétan kiderült, hogy ez a lemondás például azt jelenti: a területi vezetőket bárhova helyezhetik az országban, ahol épp szükség van rájuk – aztán második körben igyekeznek már őket olyan helyre rakni, ahova eredetileg szerettek volna menni.

A munkaerőtöbblet azért előkerült, ha a fiatalokat nézzük, akkor már nemcsak a vállalatok nemzetköziek, de a munkaerőpiac is. „Az az érzésünk, hogy amivel nekünk versenyezni kell, az nem az, hogy Magyarországon milyen a munka, hanem hogy tudunk-e olyan munkakörülményeket biztosítani, fizetéseket adni, ami nemzetközi szinten megállja a helyét” -­ mondta Dénes. Mindemellett abban a színpadon ülők egyetértettek, hogy kicsit divatos is most a külföldön dolgozás, és bár sokan kipróbálják magukat, szeretnek végül hazatérni, itthon letelepedni. És akinek pont ennyi vágya van, annak jó lehet egy nemzetközi multi, ahol más világba kerül be, fizikailag mégis itthon maradhat.

Fotók: Aldi

Olvasd el Üzlet rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő