Állati takarmánynak szánják a fekete katonalegyek lárváiból készített rovarfehérjét a Grinsectnél, akik úttörők a magyarországi a takarmányozási célú rovartenyésztésben. A nemrég 570 milliós befektetést nyert cég a versenytársakat is szívesen látja, és azon van, hogy a katonalegyek és szerelemketreceik segítségével megváltoztassák az ötletükre egyelőre gyakran fintorgó közgondolkodást. De vajon tényleg rovarfehérjéből épül a zöld jövő?
Forráskút egészen idilli kis falu Szeged mellett. Erre gondolok, amikor Aszalai Sándorral, a Grinsect egyik alapítójával és ügyvezetőjével a szépen kipofozott házak, erkélyek és udvarok között hajtunk, hogy elérjük a cég már éppen nem lakott területen fekvő telephelyét.
Magyarországon az első olyat, ahol üzemi körülmények között készül fekete katonalegyek lárvájából takarmányozási célra fehérje.
A szürke, mintegy 200 négyzetméteres üzembe belépve Sándor már rutinosan húzza fel a cipőjére a kék lábzsákot. Őt már a lárvák és legyek intenzív szaga sem zavarja, ami nehézzé teszi a levegőt. Pedig ekkor még egy belső ajtó előtt álltunk, amelyhez a keretet ő maga hegesztette. „Egy rendes hegesztő jobb munkát végzett volna, de ez is megteszi” – mutat a valóban nem a legszebben összehegesztett fémcsövekre a fejünk felett. Ami egyben annak is bizonyítéka, hogy a vállalkozása beindításáért és sikeréért közgazdászként nem félt teljesen szokatlan terepeken is kipróbálni magát.
A szökevény katonalegyek szabadba repülését megakadályozó helyiségbe belépve egy fokkal még intenzívebbé válik az enyhén kellemetlen szag (a kinti trágyaszag azért rosszabb volt. „Ez vidék” – figyelmeztet nevetve Sándor), a kinti fénytől teljesen megfosztott helyiségben aztán a fém szekrényeken sorra állnak szürke dobozok, amelyekben a katonalégylárvák fogyasztják fáradhatatlanul a barnás takármányukat – és termelnek közben olyan hőt, hogy a légkondícionálók beszerelését indokoltabbá teszik, mint a radiátorokét.
A Grinsect „nevelő részlege” nagyjából hatvan négyzetméteres, az itt található ládákban egyszerre akár 15 millió lárvát is tudnak tenyészteni.
Sándor először a megkapó nevű „szerelemketrecekhez”, vagyis a rovartenyésztő szakmában csak love cage-eknek nevezett, és azoknak kialakított szobába vezet. „A hímek vannak a háló oldalán, és várják a röpködő nőstényeket. Amikor elkapják őket, kezdődik a párosodás” – magyarázza a hat love cage mellett állva Sándor.
A love cage-ek engem először a szép emlékű járókámra emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy ezeknek minden oldalát háló fedi, hogy a legyek ne tudjanak elrepülni.
A nőstények a párosodás után a hálós ketrecekben erre a célra kialakított, egymásra pakolt jégkrémpálcikákra hajazó helyre rakják a petéiket. Nem sokkal később pedig elpusztulnak. A fekete katonalegyek ugyanis – ahogy Sándor fogalmaz – meglehetősen „kérészéletűek”. A petéből kikelésüktől az elhullásukig nagyjából 45 nap telik el.
A petéket ezután egy külön polcra teszik, ahonnan a lárvák kikelve beleesnek egy takarmánnyal teli dobozba, amely az elkövetkező pár hétben – amíg bábbá nem fejlődnek – az otthonuk lesz. Az üzemvezető Szonja és Ádám – akik közül utóbbi az első, aki nem alapítóként tagja a Grinsect ötfős csapatának – az üzemben éppen nem pörgött, amikor ott voltam. De megnyugtattak, hogy „mindig akad valami munka”, a feladatuk nem csak abból áll, hogy nézzék, ahogy a kukacok egyre nagyobbra eszik magukat, amíg aztán bábként az eredetileg magsajtoló gépben végzik. Így lesz aztán belőlük a ránézésre leginkább avasodott kakaóporra emlékeztető állati takarmány. A magsajtolós megoldás egyébként újabb bizonyíték a leleményességre: itthon ugyanis még nem elérhetőek a speciálisan rovartenyésztéshez használt gépek.
Családi kazánházban kezdődött, nagyüzemben folytatódik
„Először három–négy évvel ezelőtt olvastam a rovartenyésztésről, és egyből érdekelni kezdett a téma” – kezd bele a Grinsect történetébe Sándor. Erről még nem a farmon, hanem a látogatásom előtt pár nappal átvett irodájukban beszél Könyves Nikolettel, aki sokáig korábbi munkahelye mellett, esténként foglalkozott a céggel. Nemrég azonban ő is felmondott korábbi munkahelyén, és a többiekhez hasonlóan csak a Grinsectnek dolgozik.
Üzemi szinten ma rajtuk kívül senki nem foglalkozik rovartenyésztéssel Magyarországon. Ez pedig évekkel ezelőtt hatványozottan igaz volt. Sándor mikor először hallott a rovartenyésztésről, még külföldi Facebook-csoportokban érdeklődött afelől, hogyan tudna ő is belevágni valami hasonlóba. „Két és fél évvel ezelőtt vágtam bele a tenyésztésbe, teljesen a nulláról, könyvből tanulva” – mondja. Az első próbálkozása a szülei hódmezővásárhelyi kazánházában volt.
Egy a gyerekét támogató szülő persze sok őrült kezdeményezésre képes rábólintani, de a kazánházba telepített fekete katonalégykolónia egy fokkal meredekebb ötletnek tűnik, mint az átlagos fiatalkori álmodozások a tőzsdén beütő nagy üzletről, vagy mint a haveroktól kapott nagyon tuti tippek a sportfogadásokon megforgatott pénzekről. Sándor szülei azonban ha meg is lepődtek, nem voltak elutasítóak.
„Támogattak, de azért éreztem rajtuk, hogy nem hisznek ebben” – emlékezett vissza szülei gondolataira Sándor a hódmezővásárhelyi kazánházba költöztetett első katonalegyeiről. „A türelem addig tartott, amíg az egyik lárva ki nem mászott a dobozából. Akkor felhívtak, és elmondták, hogy ennek vége” – meséli nevetve, aki ekkor budapesti munkahelyén, az egyik kockázati tőkebefektetőnél már csak félállásban dolgozott, hogy a hét másik felét a hódmezővásárhelyi légybizniszre tudja fordítani.
Ha már költöznie kellett, Budapesten keresett új helyet a legyeknek 2018 végén – úgyhogy egy kisbolt mellett bérelt egy 20 négyzetméteres fészert.
„Elmondtad a tulajnak, hogy mit tervezel csinálni ott?” – kérdezem. „Hát persze, hogy nem!” – vág közbe nevetve Nikolett.
Mindenesetre a beköltözés jól sikerült, és a környéken sem tűnt fel a szag, legalábbis Sándor szerint „senki nem panaszkodott”, ami a hő- és hangszigetelésnek is köszönhető volt. Mivel sok mindent tényleg magának barkácsolt az induláskor, az sem okozott problémát, hogy egy kisebb csőtörést megjavítson. „Amikor megtudtam, hogy a fészerben csőtörés van, és a szerelő már az ajtó előtt vár, fel kellett robognom Hódmezővásárhelyről, mert nem akartam beengedni. Szóval ilyen kalandosan indult” – idézi fel ma már jó kedéllyel az akkori izgalmakat.
Út az 570 milliós befektetésig
Hogy garázsprojektből érdemes lenne továbblépni, azt 2019 elején döntötte el: ekkor a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Design Terminál közös mezőgazdasági versenyén, az Agrotech Hackatonon második helyezést ért el a katonalégy takarmányozási célú hasznosításának ötlete, ami igazolta az addigi erőfeszítéseit . Ekkor azt is eldöntötte, hogy a munkahelyén felmond, és minden idejét a rovaroknak szenteli.
Először telephelyet keresett, ami végül Forráskúton talált, jelenleg is ezt a külterületi üzemet bérlik. Aztán 2019 decemberében három társával megalapította a Grinsectet.
Úgy becsüli, négyen az induláshoz összesen 80–100 millió forintot öltek bele a projektbe. Ez állításuk szerint az alapítók megtakarításaiból jött össze.
Ma is ők alkotják az alapcsapatot: az agrárvégzettségű Szemán Szonja az üzem vezetéséért felel, Barta Gergely technológiai vezető lett, Nikolett pedig a marketingkommunikációért és a HR-feladatokért felel az ügyvezető Sándor mellett.
„Sándör örök cégfejlesztő, inspiráló főnök. Mindenre rálát, ott él a vállalkozás a fejében” – mondja a cégvezetőről Nikolett. Hogy Sándor minden folyamatot igyekszik átlátni és ő vállalja a fő felelősséget, korábbi cégalapítási tapasztalataiból adódik. Barátaival próbálkozott már online kvízjáték létrehozásával és egy „vadász Facebookkal” is, amellyel az ez iránt érdeklődők kereshettek maguknak vadászataikra társaságot.
„Ezekben mind megpróbáltunk egyenlően osztozni. Ennek viszont megvolt az a hátránya, hogy ha valaki kevesebbet dolgozott, akkor más sem akart már annyit beletenni. Ebből aztán spirál lett, és szép lassan megölte a motivációt, majd a cégeket is” – magyarázza Sándor a korábbi tapasztalatait.
A kft.-ben éppen ezért „osztottabb tulajdonosi struktúrát” alakított ki, és igyekszik a lehető legtöbb dolgon rajta tartani a szemét. Hogy a tulajdonrészek pontosan milyen arányban oszlanak meg a tagok között, a Grinsect üzleti titokként kezeli.
A határozottsága és a leginkább autodidakta módon felszedett tudása a környezettudatos befektetésekkel foglalkozó Impact Venturest is meggyőzte. „Az otthoni rovartenyésztéshez elegendő tudáshoz elég megnézni pár YouTube-videót. De Sándoréknak már működő, hatvan négyzetméteres üzemük volt, és a legmélyebb tudásuk is nekik volt minden más csapat közül” – ezt már Iváncsics Gergely, az Impact Ventures munkatársa mondja, egyben azt is elárulva, hogy nem a Grinsect az egyetlen, amely próbálkozik a rovartenyésztéssel. Csak éppen egyelőre ők jutottak a legmesszebbre.
Az Impact Ventures már 2019-ben készített egy hatástanulmányt a magyarországi fehérjecélú rovartenyésztésről, és még abban az évben megtörtént a kapcsolatfelvétel a Grinsecttel. 2020-ban pedig féléves tárgyalások után 570 millió forintos befektetésben egyeztek meg velük.
„Az Impact Venturest a befektetésről szerintem végül az üzemlátogatás győzte meg. Látták, hogy van itt egy működő üzem, amiben már látható munka folyik” – mondta Sándor.
„Meggyőző volt, ahogy a cég bármelyik munkatársa készen állt a munkára. Emlékszem, a látogatásunkkor Niki csinosan felöltözve sem ódzkodott attól, hogy gumikesztyűt húzzon és beletúrjon a mozgó lárvák közé” – idézte fel az Impact Ventures munkatársa ugyanezt a történetet saját szemszögéből.
Mind az Impact Ventures tanulmánya, mind Sándor saját kutatásai arra mutatnak rá, hogy rovarfehérjét alapvetően környezetbarátabb módon lehet előállítani, mint például a szóját, amelyet ma nem elsősorban szójatejnek, hanem állati takarmányénként használunk.
Mindeközben az emberiség egyre több fehérjére vágyik: ha mindent a jelenlegi ütemben csinálunk, akkor az ENSZ mezőgazdasági szakosított szerve szerint 2050-re 70 százalékkal több élelemre és kétszer annyi fehérjére fog nőni az emberek szükséglete. És akkor még szó sem esett a túlhalászatról, a szójatermeléssel Dél-Amerikában gyakran együttjáró erdőirtásokról és a földek túlhasználatáról. Ebből a szempontból pedig megoldás is lehet a Grinsecthez hasonló cégek térnyerése.
A rovarokból származó fehérje takarmánycélú hasznosítása nem annyira újkeletű ötlet: már évekkel ezelőtt is jelentek meg külföldön tanulmányok arról, hogy különböző melléktermékekkel etetett lárvákat hogyan lehet hasznosítani a mezőgazdaságban. A Grinsect takarmányalapanyagot gyárt, a fekete katonalegyek lárváiból készült termékük 10-30 százalékát teszi ki a takarmányelőállítók termékében. Ezzel hallisztet és szóját váltanak ki. Az újszerűségük is ebben van: a hatalmas földterületeken sok esetben környezetkárósító módon előállított növényi eredetű takarmány helyett ők mindössze hatvan négyzetméteren kétszáz kilónyi lárvát tudnak egyszerre nevelni – ezt a kapacitást fogják 60 tonnásra növelni.
Tényleg zöld?
„Fontos lenne tudni, hogy mit esznek a lárvák” – mondta a Forbes.hu-nak Rodics Katalin, a Greenpeace biodiverzitás kampányának felelőse. A szakértő, aki korábban a 26 évig volt a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa ezzel arra mutatott rá: a rovarfehérje-készítést sem lehet önmagában minősíteni, a teljes folyamat ismerete nélkül.
A Grinsectnél azt mondják, „szerves malomipari melléktermékkel” etetik, hogy honnan szerzik ezt be, nem árulták el.
Ugyanakkor állítják: a takarmányozásuknak köszönhetően még a komposztálásnál is kisebb környezeti terhelés mellett tudják 55,7 százalékos nyersfehérjévé alakítani az állományukat.
Mindenesetre a Greenpeace szakértője nem elutasító az ötlettel, csak szerinte a Föld jövőjét figyelembe véve más dolgokra kellene koncentrálni.
„Ezzel nincs probléma, sok mindent ki lehet találni, de nem szabadna elfelejteni, hogy Magyarországnak a régi vetésforgó visszaállítása miatt is fontos lenne, hogy a korábban itt használt fehérjenövényeinket használjuk: a lóbabot, a lucernát vagy a vörösherét.
Leszoktunk erről, mert iszonyú olcsón lehetett behozni Dél-Amerikából szóját. De ezek a növények rettenetesen hiányoznak, mert amellett, hogy takarmányt jelentettek, feltöltötték a talajt nitrogénnel, így nem kellett nitrogén műtrágyát használni” – fogalmazza meg Rodics Katalin a probléma összetettségét.
Szerinte ha valaki valóban jót akar tenni a Földnek, visszafogja a húsfogyasztását, és ha mégis húst eszik, akkor nem nagyüzemi állattartóktól szerzi be azt, hanem ökológiai gazdaságból.
„Jelenleg a világ összes mezőgazdasági területeinek 75 százalékán termelnek a nagyüzemi állattartásra takarmányt – ha ezt visszafognánk, akár 10–12 milliárd embert is el tudna tartani a Föld. Magyarországon is ehetnénk húst, de lehetőleg szabadon tartott állatokét, és nem kellene minden egyes étkezésre azt ennünk” – tette hozzá. És azt is elmondta: a nagyüzemi állattartásban természetellenes körülmények között tartott állatok húsa nemcsak azoknak elfogadhatatlan, akiknek etikai kifogásai vannak, hanem az egészséges életmódot követők is jogosan utasítják el az antibiotikumokkal és tömegnövelőkkel nevelt haszonállatokat.
A Grinsectnél sem utasítják el a kevesebb húsfogyasztás ötletét, de szerintük a szokások megváltozásához hosszú idő vezet, ráadásul Sándor érvelése szerint az ő takarmányukkal etetett állatok húsa sokkal egészségesebb és finomabb lesz. Jelenleg a lárvákat főleg kisállatkereskedések és tenyésztők, a fehérjét takarmányozási célból pedig elsősorban halgazdaságok veszik meg tőlük.
Légyjövő
Az 570 millió forintos befektetést kapacitásbővítésre fogják használni. Ezzel napi hat tonna élő lárvát tudnak majd termelni, ami 30-szoros ugrás lesz az eddigiekhez képest. Kifejezetten ambíciózus terv, Sándor azonban nem aggódik a kereslet miatt.
Egyrészt a várható jogszabályi változásokban bízik, amelyek jelentősen szélesíthetik a piacukat. Az EU-ban ugyanis feldolgozott formában a jelenleg hatályos jogszabályok szerint egyelőre csak halak és házikedvencek kaphatnak fekete katonalegyek lárváiból készült termékeket. A Grinsectnél viszont úgy számolnak, hogy akár idén legális lesz a baromfik és sertések rovarlisztes takarmányozása – egyelőre ugyanis csak feldolgozatlan formában fogyaszthatják a lárvákat ezek a haszonállatok.
Az optimizmus a várakozásaikon is meglátszik: 2022-ben már 800 millió és egymilliárd forint közötti árbevétellel számolnak, az igazán nagy ugrást pedig 2024-ben várják. Ekkor 2,7–3 milliárd forint közötti bevételt becsülnek.
Ezt a megnövelt kapacitású üzem termékeinek eladásából, a tartástechnológiai eszközök értékesítéséből és az üzemépítésekből remélik. Ugyanis terveik között szerepel, hogy másoknak akár kulcsrakészen készítsenek el rovarfehérje üzemeket. Sándor az új üzemekben nem annyira a konkurenciát, mint a közös piac növekedését látja. Az induláshoz szükséges fontos kellékeket pedig már kínálnak az online boltjukban is.
Úgy tűnik, hogy a korszellem nekik dolgozik: az USA-ban idén kezdik el építeni a világ legnagyobb rovarfehérje-előállítóját, amely évente 60 ezer tonnányi állateledelt és 400 ezer tonna műtrágyát gyárt majd.
Emellett az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság már nemcsak állati, hanem emberi fogyasztásra is alkalmasnak minősítette a lisztkukacot.
Sándorék tervében hosszabb távon a fehérje mellett a kitinből készült műanyagpótlék gyártása szerepel, az emberi fogyasztásra készített alapanyagok azonban szerinte még odébb vannak. Ő mindenesetre már most sem ódzkodik, ha egy kis kóstolásról van szó: „Mindig tartok minőségellenőrzést!” – mondja nevetve. Rovarburgert valaki?
Borítókép és fotók: Sebestyén László / Forbes
