A covid kitörése óta nem jártam Londonban, de most hirtelen a nyakamba szakadt egy villámlátogatás. Nem ez volt a terv, csak egy necces átszállás Lutonban így hozta. A lekésés esetén életbe lépő B terv, a másnapi tovább utazás sem volt nagy kiadás, csak jó egy kis plusz bumli át egy másik városba, másik reptérre.
Amikor konstatáltam, hogy a Wizz Air hónapok óta nem késő járata éppen az én napomon hagy benne több
mint egy órát, csak egy pillanatra voltam morcos. Az optimális útvonal a másik járathoz ugyanis Londonon át vezetett. A szigorú brit tranzitszabály szerint a lehető leggyorsabban és legegyszerűbben kell az átutazónak eljutnia a másik reptérre, ezen belül Londonban a King’s Cross-Victoria buszállomás szakaszt kellett az induló busz menetrendjéhez optimalizálva teljesíteni.
Jól esett egy részét gyalog, nézelődve megtenni, hiányzott már a londoni hangulat. Amelyen a covid semmit se változtatott.
Fegyelmezetlen britek
Bármikor járok Londonban, mindig elkap az újságolvasási láz. Nosztalgiázva nézem, hogy még mindig milyen vastagok a print lapok, a metróban pedig még mindig nem annyira a telefonnyomogatás megy, hanem valódi újságokat olvasnak az emberek. Persze ebben a több ingyenes lap mellett benne van az is, hogy pár éve még nem volt térerő a metróalagutakban.
Mindenesetre már Lutonban felkapom az első ingyenes újságot és már ebben jól látszik, hogy két nagy téma foglalkoztatja a briteket a bulváron túl: megbukik-e Boris Johnson és lesznek-e a nagyon gyorsan terjedő omikron miatt megint korlátozások? A kettő ráadásul össze is függ.
Valahol St. Albans magasságában járunk a vonattal, amikor az Evening Standard olvasói levelei között szembejön Richard észrevétele arról, hogy nagyon fegyelmezetlenek a britek a maszkviseléssel kapcsolatban. Azt írja, hogy Párizsból tért haza, márpedig a francia fővárosban senkinek se kell szólni, mindenkinek természetes a maszkhordás. Ehhez képet Londonban szerinte 80 százalék lehet az arány és senki nem is szól, ha valaki nem hordja. Körbenézek a vonaton, itt még a 80 százalék sincs meg, nagyjából a fiatalok nagy része nem teszi fel.
A St. Pancras pályaudvaron iszonyatos hosszú sorban tömörül sok száz ember, később tudom meg, hogy másnaptól korlátozta Franciaország a britek beutazását, turistáskodás nincs, kizárólag alapos indokkal mehetnek. Aki csak tudott, próbált felférni az utolsó vonatokra. A Wetherspoon kocsmában tömeg, ahogy nézem kívülről, minden asztal foglalt, ott maszk sem kell. Séta közben figyelem az emeletes buszokat, az elöl ülő utasok többségén valóban nincs maszk. A metróban is akadnak jópáran, akiket nem érdekel a szabály.
Ez csak annyiban érdekes, hogy az újságok is tele vannak az omikron felfutását mutató grafikonokkal.
Meglepve olvasom, hogy Londonban a legalacsonyabb az átoltottság az egész országban, ezért terjed itt a leggyorsabban az omikron. Nem csak a lakosságot, de a kormányzópártot is alaposan megosztja, hogy mit kellene csinálni ebben a helyzetben, Boris brexitminisztere is jórészt azért távozott a kormányból, mert nem ért egyet a korlátozások felé hajló iránnyal. Közben az egészségügyi szakértők biztosak abban, hogy ha nem lépnek semmit, gyengébb betegséget okozva is túlterheli az ellátórendszert az új vírusvariáns.
Aktuális feketeseggűek
Szegény britek most valahogy úgy járnak, mint Dél-Afrika pár héttel korábban. Ők az aktuális feketeseggűek, mert a legtöbb pozitív mintán megnézik, hogy melyik variáns okozta a fertőzést.
Ezért tűnik úgy, hogy náluk terjed a leggyorsabban az omikron. Pedig ezt egyszerűen nem tudhatjuk, hiszen máshol sokkal kisebb arányban szekvenálják a mintákat. De kitiltják a briteket a franciák után a németek is, hiszen a szabály az szabály, ahol veszélyes variánsok vannak, az veszélyes hely. Ezen logika szerint ahol alig vizsgálják a mintákat, ott kevés az omikron, tehát nincs veszély.
A brit kormány lényegében minden nap válságtanácskozik, nem bírják eldönteni, hogy szükség van-e valamilyen lépésre járványügyben. Egyelőre kivárnak, közben már csak távolról olvasva az újabb londoni híreket, mindenki azt találgatja, hogy ez szakmai, vagy politikai döntés.
A toryk pár napja időközi választáson elbuktak egy emberemlékezet óta konzervatív körzetet, nem csitul a botrány a tavalyi lockdown közepette a Downing Street 10-ben rendezett karácsonyi buli kapcsán se – különösen pikáns fejlemény, hogy az ügy kivizsgálásával megbízott arcról kiderült, hogy egy nappal korábban nála is party volt. A népnek tilos, az urak bulizhatnak.
Boris nem igazán engedheti meg magának, hogy tovább erodálja a népszerűségét és úgy tűnik, hogy amíg a kórházi és halálozási trendben nincs látványos romlás, próbálja elkerülni a legkisebb korlátozásokat is. Főleg, hogy már közeli tetőzést lát néhány kormányzati szakértő.
Johnson küzdelmét, illetve a brit járványadatok alakulását az egész világból, magyar szemmel is fontos figyelni.
Nálunk lényegében nincs szekvenálás, fogalmunk nem lehet, hol tart az omikron. Azt, hogy nálunk is átvette a domináns variáns szerepét a deltától, onnan fogjuk megtudni, hogy újra emelkedésnek indulnak a fertőzésszámok.
Anglia lehet ma az egyik legfontosabb labor, az onnan érkező adatokból látjuk majd leghamarabb, hogy mennyire komoly lefolyású betegséget okoz az omikron, valóban kíméletesebb-e például a tüdővel, mint a korábbi variánsok. Ezen múlhat az is, hogy a magyar rendszer, a kizárólag az oltásra építő védekezés elegendő lesz-e a járvány következő hullámának gyors visszaszorításához.
Borítókép: itmlux / Pixabay
