A héten derült ki, hogy a kormány közbeszerzést írt ki és 35 évre koncesszióba adná a magyarországi autópályahálózat üzemeltetését és fejlesztését. Arról, hogy mi lehet a gazdasági racionalitás egy ilyen döntés mögött, dr. Lukács Tibort, a Közbeszerzési Hatóság korábbi főtitkárát, közbeszerzési szakértőt kérdeztük, aki szerint több okból is szükség lesz a következő években az állami finanszírozás kiegészítésére.
Miért történik mindez?
Jellemzően nagy bekerülési vagy fenntartási költségű és nagy létszámú vagy kapacitású felhasználóval érintett koncessziókat hoznak létre közbeszerzés keretében, ilyen például a szennyvízelvezető és kezelő rendszerek létrehozása, fenntartása vagy üzemeltetése, és ebbe a sorba illeszkedik az autópálya is.
Lukács Tibor azt mondja, alapesetben a koncesszió jogosultjához kerülnek át a tervezéssel és a kivitelezéssel, valamint a majdani üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok, felelősség és kockázat, amelyeket a hasznosításból eredő bevétel ellentételez.
Jelen esetben ez a bevétel az útdíjakat jelenti, amelyek a fejlesztések és az üzemeltetés vagy fenntartás elsődleges forrásait képezik. Ehhez hozzájönnek a – főként európai uniós – támogatások, legalábbis eddig lehetett ezekkel is számolni. A 2020-al záruló uniós fejlesztési ciklust követően azonban a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére vonatkozóan limitált lesz az elérhető támogatások mértéke, a hangsúlyok más területekre tevődnek át, így az állami finanszírozás kiegészítésére egyéb forrásokat kell találni. Továbbá
a járműipar elmúlt időszakban lezajlott ugrásszerű fejlődésével egyidejűleg egyre nagyobb igény mutatkozik a gyorsforgalmi úthálózat lényegesen magasabb színvonalú fejlesztésére és üzemeltetésére is,
amely a legmodernebb technológiák adaptálására, támogatására is alkalmas. Ezenkívül életképes alternatívára lesz majd szükség a kieső uniós források miatt a beruházások előfinanszírozásának megoldására is.
A közbeszerzési dokumentumok alapján is az látszik, hogy a gyorsforgalmi úthálózat a módosuló uniós támogatási prioritások miatt került fókuszba, mondja a szakértő. Mivel
2020 után a közlekedési infrastruktúrát érintő támogatáspolitika láthatóan a kötöttpályás hálózatokat preferálja, a gyorsforgalmi úthálózat hosszútávú, fenntartható fejlesztése a korábbiaktól eltérő finanszírozási modell kialakítását kívánta meg.
Erre lenne az elképzelés szerint egy lehetséges megoldás a koncesszióba adás.
A kínai szál – EU-n kívüli vállalatok is pályázhatnak?
A héten elindultak a találgatások a döntés hátteréről, a Népszava például azt írta, meglepte az építőipari szakmát a 35 éves koncesszió kiírása, ám a feltételeket (150 millió eurós saját tőke, nyereséges működés, és legalább 160 kilométer autópálya megépítése mint referencia) mintha a kilencedik leggazdagabb magyar cégére, a Szijj László-féle Duna Aszfalt Zrt.-re szabták volna, más vélemények szerint szóba kerülhet még valamelyik Mészáros-féle építőipari cég, ám ezek már nehezen tudnak megfelelni a követelményeknek. Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanakkor arról beszélt, „aligha van Magyarországon egy olyan cég, amely ilyen nagyságrendű feladatokat vállalni tudna”, így elindultak a spekulációk arról is, hogy kínai kézbe kerülhet az üzemeltetés.
Megkérdeztük Lukács Tibort, milyen keretekben pályázhatnak EU-n kívüli cégek egy ilyen kiírásra. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) szerint az Európai Unió tagállamaiból származó vállalkozások korlátozások nélkül, a hazai versenyzőkkel egyenlő esélyekkel nyújthatnak be részvételre jelentkezést és ajánlatot, és velük egyenlő bánásmódban kell, hogy részesüljenek. Az unión kívüliek esetében pedig csak akkor érvényes ugyanez, ha van erre vonatkozó, kétoldalú megállapodás az érintett vállalkozás országa és Magyarország vagy az unió között. A verseny szélesítése érdekében az ajánlatkérő is dönthet úgy, hogy nem zárja ki az eljárásból azon országok ajánlattevőit, amelyekkel nincs kétoldalú megállapodás.
Sok vagy kevés a 35 éves időtartam?
Erre nehéz általánosságban válaszolni a szakértő szerint. A közbeszerzési eljárások eredményeképpen általában konkrét építmények valósulnak meg, vagy szolgáltatások kerülnek teljesítésre. Az ellenszolgáltatást a megrendelő kifizeti, a szerződés pedig lezárul.
A klasszikus közbeszerzési tárgyak (árubeszerzés, építés, szolgáltatás) esetében a szabályozás a lehető legrövidebb időtartamú szerződések megkötését preferálja, a minél gyakoribb és minél szélesebb körű verseny biztosítása érdekében, de a koncesszió teljesen más.
Itt ugyanis nagy értékű beruházásokról van szó, amelyek megtérülése nagyon sok tényezőtől függ, és akár évtizedekig is eltarthat. Jelen esetben majd a koncessziós szerződés feltételei lesznek meghatározóak, mind az elvárt eredmények, mind pedig az ellenszolgáltatás tekintetében, vélekedett Lukács Tibor.
Július elejéig lehet jelentkezni, ez nem túl rövid idő a felkészülésre?
Ezzel kapcsolatban Lukács Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben az esetben egy kétszakaszos eljárásról van szó, annak is az első, úgynevezett részvételi szakaszáról.
Ilyenkor „még csak” jelezni kell a későbbi ajánlattételi szándékot, konkrét ajánlat ebben a szakaszban nem kérhető és nem tehető.
Az érdemi ajánlat a következő, ajánlattételi szakaszban nyújtható majd be, akár több fordulóban is, ugyanis tárgyalások tartásának szándékát is jelezte az ajánlatkérő az indító felhívásban. A második szakaszban már csak az első, részvételi szakaszon sikeresen túljutott jelentkezők tehetnek konkrét ajánlatot. Mivel az első szakaszban lényegében egyfajta előminősítés történik, a majdani szerződés teljesítésére való pénzügyi és műszaki alkalmasságot már itt igazolni kell; az ennek keretében benyújtandó iratok esetében természetesen felmerülhet kérdésként, hogy elég-e a rendelkezésre álló idő.
Azt is tudni kell azonban, hogy a Kbt. meghatároz a jelentkezés benyújtására vonatkozóan minimális határidőt, amelynél rövidebb nem írható elő (ez 25 nap), és amelynek a jelen eljárást indító felhívás megfelel.
Minden esetben vizsgálni kell azonban, hogy pontosan milyen tartalmú, és formai követelményeknek megfelelő dokumentumokat kér be az ajánlatkérő, és azok ismeretében lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy elegendő-e az erre rendelkezésre álló határidő, vagy sem.
A jelen felhívásban a közbeszerzési eljárások esetében szokásosnak mondható iratokat (banki igazolások, referenciaigazolások, közjegyző által hitelesített nyilatkozat) kérik, és számos adatot az ajánlatkérő köteles ellenőrizni, közhiteles, ingyenes adatbázisokból. Mindezeket, valamint azt is figyelembe véve, hogy az eljárás – így a jelentkezések benyújtása, és a kommunikáció is – elektronikusan zajlik, az esélyegyenlőség alapelvét is szem előtt tartva
az előírt dokumentumok beszerzésére és benyújtására rendelkezésre álló határidő elegendő lehet.
Ezzel együtt az ajánlatkérő meg is hosszabbíthatja a határidőt, ha szükségesnek látja: erre akár a jelentkezőktől érkező jelzések, kérdések nyomán is sor kerülhet. Ezenkívül a jelentkezők is kifogásolhatják a rendelkezésre álló idő rövidségét előzetes vitarendezés vagy jogorvoslati eljárás kezdeményezésével.
Borítókép: Unsplash // G-R Mottez