Orbán Krisztián befektető szerint lezárulni látszik egy átmeneti, kaotikus évtized, aminek csak mellékterméke volt a populizmus, nem pedig az a rendszer, ami az USA vezette, egyközpontú világrendet leváltani hívatott. Elszámolta-e magát Kína, milyen esélyei vannak a Nyugatnak? Miért nem jöhet majd a kínai okosporszívó és mire számíthat a jelenleg a 60-70-es évek Bécséhez hasonlító Magyarország? Világmagyarázat.
Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető partnere volt a pénteki Forbes Flow késő délutáni, „Világmagyarázatok” című szekciójának egyik vendége. A befektető már csak munkája miatt is követi a globális és hazai trendeket, de leginkább intellektuálisan izgatja, mi miért történik és hova futhat ki a világban – meglátásait időnként nagyesszékben foglalja össze, egyik legnagyobb hatású ilyen írása a 2007-ben publikált, A féltudású magyar elit című dolgozata volt. A Flow színpadán Galambos Márton főszerkesztővel beszélgetett.
Orbán Krisztián befektető, az Oriens partnere a 2020. októberi Forbes Flow színpadán. Fotó: Fekete Csaba
Obama elkezdte, Trump kimaxolta: a seriff köszönte szépen, lelépett
„Az elmúlt tíz év nagyon kaotikus volt, a következő időszakban Kína és Amerika konfliktusa fogja meghatározni a mindennapjainkat.”
A piaci fundamentalizmusra alapuló ideológia által összefogott és legitimizált rendszer, vagyis az Amerika vezette világnak vége, az elmúlt évek épp arról szóltak, hogy nem volt vezérelv, egy világrend felbomlott – mondta Orbán. „Ebben a kaotikus 10 évben senki sem tudta, mi van. Ma már látszik: Kína az USA ellen, ami egyre inkább az jelenti: Kína a Nyugat ellen. Ez a konfliktus határozza meg az életünket a következő évtizedekben. Az izgalmas ebben az, a világrenden túl, hogy milyen ideológia fogja majd legitimálni a Nyugaton ezt a felállást.”
Galambos felvetésére Orbán azt mondta, nem biztos, hogy ez a nemzetállamok kora vagy a nemzeti populizmus lesz – ahogyan arra a tegnap délelőtti szekcióban Váradi József, Wizz Air-vezér utalt –, ő ezeket sokkal inkább látja a káoszos évtized egyik melléktermékének.
A 2010 előtti globális világrend azért működött, mert volt egy szabályrendszer, amit az USA, mint vezető állam betartatott, de 2008-2009-ben deklarálták, hogy nem hajlandóak a továbbiakban a világ seriffjeként működni.
„Ezt Obama elkezdte, Trump kimaxolta. Az ő választási üzenete, Make America great again pont arról szól, hogy ők nem a világgal, hanem magukkal akarnak foglalkozni.”
Orbán szerint nem lett seriff a városban és ilyenkor kezdenek a csalók jól élni, amiből két fajta van. „A járadékvadász, hívjuk úgy, hogy potyautas. Akiknek nagyon tetszett a szabályrendszer, főleg az, hogy mások betartották, ők meg nem. Az elmúlt 10 év legnagyobb potyautasa Kína volt: rendszerszinten lopták szét a nyugati világot, eszement mennyiségű szellemi tulajdont szereztek így meg. A Nyugat nagyon későn ébredt.”
Fotó: Fekete Csaba
Orbán szerint a másik fajta a troll, aki abban érdekelt, hogy a rendszert szétverje, ilyen Észak-Korea vagy Irán, és „a trollok trollja: Oroszország.” Kik finanszírozták a Brexit kampányt, kik avatkoztak be a 2016-os amerikai elnökválasztásba, ki szállta meg a Krímet, kihez köthető a szélsőséges európai pártok folyamatos finanszírozása? – tett fel a költői kérdéseket Orbán.
„És mi volt a büntetés? Semmi! Aki kicsit is fineszes volt, nem tartotta be a szabályokat.
Erről szól a nemzeti populizmus: Erdoğan, Putyin, Kaczyński, Orbán Viktor, Donald Trump.” A befektető szerint egy rendszerszintű problémáról van szó, amit a populisták egyszerűen kihasználtak eddig. Szerinte Európában Magyarország és Lengyelország volt a potyautas: érdekeltek voltak a fennálló szabályrendszerben, csak éppen a szabályokat nem úgy tartották be.
Ugyanakkor azt is kiemelte: nem abba az irányba megyünk jelenleg, ahol a trolloknak és a potyautasoknak 5 év múlva nagy játéktere lenne.
A változás oka: felébredt a Nyugat.
Ez nem olyan hidegháború lesz, mint az előző: jöhetnek majd a turisták is
2018-ban Ausztrália felderítette, hogy Kína milyen mélyen és szisztematikusan ásta bele magát az ausztrál politikába, hogy befolyásolja azt és védett információkat szerezzen meg. Orbán szerint ez egy kevésbé megírt történet volt Magyarországon, pedig kulcsfontosságú: az ausztrálok sorra értesítették a szövetségeseiket, és Nyugat-Európa eszmélt: jé, nálunk ugyanez történik.
Fotó: Fekete Csaba
A Kínával szembeni bizalom mára teljesen megtört Amerikában és Európában is.
„A jéghegy látható csúcsa a Huawei. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, és most kiszivárgott adatok szerint Németország is kiszorítja a piacairól a kínai telekommunikációs céget.
Miért a Huawei? Azért, mert ma már nem hiszik el Kínának, hogyha bármilyen hardvert beépít a kritikus infrastruktúrába, akkor azzal nem fog visszaélni.”
Orbán szerint elveszett az a bizalom, ami amúgy a 2010 előtti világrend alapját jelentette.
Van-e esélye a Nyugatnak? Orbán Krisztián szerint abszolút. Mint mondta, érzése szerint Kína túl hamar terítette a lapjait (aminek alapvetően belpolitikai okai voltak), és noha a Nyugat későn ébredt, ezeket a tényezőket nem árt észben tartani:
- A Nyugat sokkal gazdagabb, mint Kína;
- Hadászatilag sokkal fejlettebb;
- Egy kulcstechnológiában 5-10 évvel Peking előtt jár: ez a chiptechnológia (ma már nem is engedik, hogy Kína chipgyártó cégeket vásároljon);
- A Nyugatnak rengeteg szövetségese van: Japán, Tajvan, India, Vietnám. Nekik fundamentális érdekük ellensúlyozni Kínát.
Orbán Krisztián szerint a Kína-Nyugat ellenállás sok tekintetben nem fog a hidegháborúhoz hasonlítani (nevezhetjük így, de talán kissé megtévesztő). Az alacsony technológiai szintű eszközök, például mosógépek, majd jöhetnek Európába. Galambos felvetésére azt mondta:
„A robotporszívó már nehezebb ügy. Ha chipet rakna bele, nem fogják Nyugatra beengedni.”
Ugyanígy: turisták majd jöhetnek-mehetnek, de PhD-hallgatók már nem („hacsak nem esztétikát tanulnak” – utalt arra, hogy technológiailag érzékeny területeken nem lesznek cserediákprogramok).
A harc a másik rendszerének az aláásásáról fog szólni, ebben fontos szerepe lesz a médiának: hogyan tudják majd befolyásolni az emberek hiedelemvilágát a másik országról. Az infrastruktúra szétválasztása itt is meg kell, hogy történjen: Kína ezt meglépte, a Google és a Facebook nem működik az országban (illetve erősen korlátozzák az amerikai techcégeket).
„Ennek első felvonását látjuk. Amerika felébredt: Tiktok, Huawei, ZTE.”
Nem sokáig tartható, hogy Magyarország mindenkivel jóban akar lenni
Fotó: Fekete Csaba
Orbán Krisztián szerint a magyar kormány már olyan helyzetben van, hogy gondolkodnia kell, ebben a viszonyrendszerben hova helyezi magát, de az átlagemberek ezzel még nem foglalkoznak (később szerinte erre már rá leszünk kényszerülve). „A magyar kormányzatnak nem egy jó hír, ami történik. Az eddigi nemzetközi modellünk veszélybe került.”
A befektető szerint ez a modell a 60-70-es évek Bécséhez hasonlítható, ahol minden nagyhatalom játszhatott (magyarul: hemzsegett a város a kémektől), lerendezhették egymással problémás ügyeiket, amíg bele nem szóltak az osztrák belügyekbe. Magyarország olyan tárt karokkal fogadja Kínát és még inkább Oroszországot, ahogy a NATO-n belül senki más, miközben őrzi jó viszonyát az Egyesült Államokkal és Németországgal.
„Mindenkivel próbálunk jóban lenni. De ez a modell jó eséllyel pár éven belül nem fog működni.”
A befektető szerint jól látható, hogy amerikai szintű technológia Kínába csak Európából szivároghatna át, Washington Huawei-ügyben nem véletlenül helyezett nyomást az EU vezető hatalmaira. Az USA számára felértékelődik az atlanti érdekszövetség, határt kell majd húzniuk Európában, nem lehetnek „lukak”, ahol Kínába technológia megy át. „Ebben a relációban nagyon határozottan le kell majd rakni a garast, ki hol áll – és ezt ki is fogják kényszeríteni.”
Ebben a történetben egyetlen ember jelent kockázatot: naná, hogy Donald Trump.
Orbán Krisztián szerint már csak azért is komoly tétje lesz a novemberi amerikai elnökválasztásnak. Az amerikai politikai elit konszenzusra jutott abban, hogy Európával együtt kell ellent állni a kínai nyomulásnak, a szövetségi rendszert meg kell erősíteni.
Donald Trump „érthetetlen német fóbiája” miatt az elnök mégis vonakodik együttműködni az EU-val. 2017-ben Macron francia elnök már felvetette, hogy a NATO-t erősítsék meg és definiálják azt Kína ellenében, de Trump ezt a javaslatot lesöpörte az asztalról. „Amint Trump eltűnik a képből, a közeledés meg fog történni.”
