A Kijevi Állatkert emberfeletti munkával úgy vészelte át az elmúlt két évet, hogy egyetlen állat sem sérült meg, sőt, több száz sérült vagy otthon nélkül maradt állatot fogadtak be Ukrajna keleti és déli részeiről. Több mint húsz dolgozó ma is az állatkert területén él, hogy ott legyen, ha baj van. Helyszíni riport.
„Dalila nagyon szereti az újságírókat, tudja, hogy ilyenkor mindig kap egy darab húst” – enged meg magának vigyorogva egy félreérthető poént Kirilo Trantin, a Kijevi Állatkert igazgatója, amikor Kelet-Ukrajnából kimenekített tigris kifutójához érünk. Az állat Kirilo hangját hallva azonnal megjelenik. Meredt szemmel bámulni kezd minket, kisvártatva leül, majd a biztonság kedvéért türelmetlenül fel is mordul. „Mindig felismeri Kirilo hangját. Alapvetően jó kislány, de elég agresszív” – mondja tolmácsunk, Julia Vakulenko. Egy percen belül megjelenik egy fiatal állatkerti dolgozó, kezében fekete vödörrel.
Az igazgató belenyúl, kivesz belőle egy ránézésre legalább ötkilós, nyers húsdarabot, és fél kézzel behajítja az őt fixírozó tigrisnek.
Dalila egy magánállatkertből került Kijevbe a harkivi területről körülbelül egy éve. Eredeti lakóhelyét teljesen lebombázták az oroszok, az állatok jókora része nem élte túl a támadást. „Borzasztó állapotban került ide: beteges, stresszes és gyenge volt, ürülék és vér borította mindenhol” – mondja Kirilo. A tigris már a támadás előtt sem volt túl jó állapotban, Harkivban nem tudták megoldani az etetését – azóta, hogy megérkezett Kijevbe, ötven kilót hízott.
Dalila vár / Fotó: Bánáti Anna
Az állatkert amellett, hogy a saját, a háború miatt megviselt állapotban lévő állatairól gondoskodik, az elmúlt két évben közel ötszáz állatot fogadott be, főként Ukrajna keleti és déli részeiről. Nem csak azt kell megoldaniuk, hogy mindegyiknek helyet találjanak, a munka sokszor azzal kezdődik, hogy megpróbálják megmenteni a sérült vagy beteg példányokat. Kirilo sorra bök rá az újonnan érkezőkre: a herszoni gyűrűsfarkú makikra, az egykor Donyeckben élő szerválra, a zaporizzsjai fekete teknősre, majd a húsz új mosómedve egyetlen olyan képviselőjére, ami kidugja az orrát a februári hidegben. A segítségnyújtás mellett azonban az állatkert maga is támogatásra szorul: az első évet a segítségükre siető több mint száz európai állatkert adományainak köszönhetően élték túl.
Tanács háború esetére
Kirilo az ukránok jókora részéhez hasonlóan már hetekkel 2022. február 24. előtt tudta, csak idő kérdése, hogy Oroszország egész Ukrajnára kiterjessze a háborút. Januárban felvette a kapcsolatot az izraeli Haifai Állatkerttel, hogy tanácsot kérjen tőlük arra az esetre, ha Kijevet is elérnék a harcok. „Ők pontosan tudják, mit jelent az, ha a fejed fölött bombáznak. A legfontosabb tanácsuk az volt, hogy szerezzünk be generátorokat, világítóberendezéseket és rengeteg takarmányt.”
Február végére egy hónapra elegendő száraz eledelt halmoztak fel, mellette bőven betáraztak húsból, zöldségből, üzemanyagból, fából, szénából, és mindenféle olyan anyagból, amit alkalmasnak találtak arra, hogy helyettesítsék vele a bombázáskor kitörő üvegfelületeket.
Február 24-én napközben folyamatosan futottak be azok a dolgozók, akik nem akarták magukra hagyni az állatokat: első nap ötven, második nap tíz ember jelent meg. Volt, aki a családjával érkezett, a közlekedés leállása miatt sokan órákig gyalogoltak, mire odaértek. A több tucat felnőtt, gyerek, kutya és macska a leendő óriásakvárium épületébe rendezkedett be. A gondozók szinte folyamatosan a rájuk bízott állatokkal voltak, a családtagokat két-három hét elteltével nagyrészt mind kimenekítették Kijevből.
Amelyik állatot tudták, azonnal levitték a némi védettséget nyújtó alagsorba, ahol összesen egy hónapot maradtak.
Az állatkert stratégiai szempontból szerencsétlen helyen, egy tévétorony és egy katonai létesítmény mellett áll, így szinte folyamatosan repültek felettük a rakéták. Egyetlen üvegfelület sem maradt épen, de úgy döntöttek, semmit sem hoznak helyre. „Tudtuk, hogy a következő bombázáskor csak ugyanúgy kitörnének” – mondja Kirilo.
Ágykeret az óvóhelyen, a leendő akvárium épületében / Fotó: Bánáti Anna
Az elmúlt két év támadásaiban egyik állat sem sérült meg, pedig nem egyszer az állatkert területe fölött lőtte ki a rakétákat az ukrán légvédelem. Az igazgató séta közben rámutat egy találat érte fára – ha az nem lett volna ott, és nem fogta volna fel a kilőtt rakéta darabjait, az alatta lévő kifutó állatai aligha úszták volna meg ép bőrrel.
A körülményeket azonban sok állat így is nehezen viselte. Az egyik, nem sokkal korábban ellő maki úgy döntött, nem táplálja tovább a kicsinyét. A támadásokat az elefánt viselte a legrosszabbul, a majmok és a madarak szintén nyugtalanok voltak, és kifejezetten érzékenynek bizonyultak a zajokra a zebrák is. Kirilo szerint sokat számított a gondozók jelenléte, a legtöbb állatnak ez többé-kevésbé elég volt a megnyugváshoz, de az első időszakban az elefántnak antidepresszánst kellett adniuk, a zebrák helyiségét pedig kibélelték szénával, hogy kevésbé hallják a támadást. „Az állatok nagy részénél nem vált ki érzelmi triggert a bombázás, a robbanások hangja nekik többé-kevésbé olyan, mint a mennydörgés” – mondja.
Kezdetben se generátoruk, se önálló fűtésre alkalmas berendezésük nem volt, az első hetekben európai állatkertek segítségével kialakítottak egy biztonságos rendszert. Ma nyolc főzésre és fűtésre alkalmas fatüzelésű kályhával, tizenegy generátorral és tizenhat kazánnal biztosítják a folyamatos energiaellátást.
Olyanok lettünk, mint a hörcsögök
Hozzászoktunk a helyzethez, nem volt más választásunk” – mondja Kirilo. 2022 előtt évi 750–850 ezer látogatójuk volt, ez azóta a felére csökkent.
Az állatkert egyfajta menedékhellyé vált a kijeviek számára, az igazgató szerint sokan azért jönnek, hogy kicsit újra átéljék, milyen volt az élet a háború előtt.
Ezt persze sokszor megszakítja a légiriadó: ilyenkor a szabályok értelmében bezárnak, és kiterelik az embereket a legközelebbi óvóhelyre.
Az állatkertben jelenleg körülbelül 350-en dolgoznak, tizenöt olyan alkalmazottjuk van, aki a hadseregben szolgál / Fotó: Bánáti Anna
Húsz–harminc alkalmazott (köztük maga az igazgató) önkéntes alapon továbbra is az állatkert területén lakik, nekik jellemzően egy-egy szobát alakítottak ki azokban az épületekben, ahol a hozzájuk tartozó állatok is vannak. „Bármikor történhet bármi – mondja Kirilo. – Becsapódhat egy rakéta, vagy leeshetnek ránk egy kilőtt rakéta darabjai. Ha valamit eltalálnak, készen kell állnunk, hogy azonnal ellássuk az állatokat.”
Ellátási hiány most is előfordul, leginkább a száraz takarmányra kell odafigyelniük, mert Ukrajnában szinte egyetlen gyártó sem maradt, akitől beszerezhetnék. Az európai állatkertek továbbra is támogatják őket, február közepén például 25 tonna emlősöknek és madaraknak való ellátmányt kaptak a Berlini Állatkerttől. Húsból viszont több hónapra elegendőt halmoztak fel, mutat séta közben az egyik gigahűtőre, amit szintén adományokból vettek.
„A háború miatt olyanok lettünk, mint a hörcsögök, mindenből betárazunk. Folyamatosan készen állunk arra, hogy bármi megtörténhet.”
Terápiákat is tartanak
Öt éve nagyszabású, hét-tízéves újjáépítésbe kezdtek: három mesterséges tavat, a teljes bejárati épületet és egy új parkolót volt idejük újjáépíteni 2022 februárjáig. Az építkezést elhalasztották a háború vége utáni időszakra, emiatt az állatkert most fájóan átmeneti látványt nyújt. A bejárat és a mellette lévő száz méteren modern, olykor félkész épületek és rendezett kifutók fogadják az embert, nem nehéz elképzelni a leendő akváriumot, üvegházat és éttermet. Az állatkert belseje felé haladva egyre több a leharcolt, szovjet időkből itt maradt elem. Kirilo célja egy európai szabványoknak megfelelő állatkert kialakítása, az öt évvel ezelőtti beruházás részleteit is már ennek megfelelően találták ki.
Tavaly elindítottak egy rehabilitációs-terápiás programot, több mint ötvenezer belső menekültet, katonai személyzeti tagot, kórházi ellátásra szoruló felnőttet és gyereket fogadtak ingyen tematikus bejárásra vagy épp művészeti workshopra. Foglalkoznak sérült katonákkal is, hozzájuk terápiára alkalmas állatokkal együtt mennek ki a rehabilitációs központokba. A segítő programjaikon tizenöt állatkerti dolgozó és szociális munkás dolgozik.
Működtetnek egy gyerekklubot is, Fiatal természetszeretők néven. Kirilo épp aznap reggel látogatta meg őket, a gyerekek most épp egy frontvonalról érkező, megvakult baglyot vettek gondozásba. „Etetik őt, sétálnak vele, sőt, úgy tűnik, azt is szereti, ha beszélnek hozzá, akárcsak egy papagáj – mondja. – Ezt igyekszünk megmutatni a sérült embereknek is: az élet megy tovább, ők képesek lesznek folytatni, akárcsak a madár.”
