Az egyenlőség nem vélemény kérdése, hanem tudásé. Tudás nélkül nem tudunk változtatni önmagunkon, a döntéseinken, a környezetünkön. A párbeszéd kezdeményezésével a tudást szeretnénk gyarapítani. És a jó példákkal is. A szeptemberi Forbes magazin részeként és a Forbes Women’s Summit esemény kísérőjeként megjelent a Forbes Women, tele olyan nők történeteivel, akik utat törtek pályájukon az utánuk jövőknek. Ízelítő itt, lap az árusoknál!
Ne olvasd el ezt a szöveget az előtt, hogy becsuktad a szemed, és néhány percig gondolkodtál azon, mit jelent számodra az egyenlőség.
Lapot kérni, széket foglalni. Megváltoztatni a játékszabályokat. Újraosztani a befolyást, újragondolni a hatalmat – ilyeneket dobáltunk be egy januári szerkesztőségi brainstormingon. Fáradtan, délután, az első Forbes Women’s Summitra készülve.
A Forbes Woment a szeptemberi Forbesban találodAztán aznap este az ágyban már lepergett előttem az életem. Magyar nőként Magyarországon számomra az egyenlőség, ha már kislányként is tudom: nem vagyok köteles szexista vicceken kényszeredetten mosolyogni. Ha már tizen-pár évesen is cselekedni merek, amikor egy szórakozóhelyen egy sportoló megfogja a fenekem. Ha az egyetemi gólyatáborban nem kell bántalmazástól tartanom, és ha mégis megtörténik, érvényre juttathatom a jogaimat – anélkül, hogy meg kellene alázkodnom. Ha az első munkahelyemen sem kevesebb a fizetésem az azonos pozícióban dolgozó férfi kollégáménál. Ha eséllyel pályázom bármilyen pozícióra. Később pedig, hogy nem lehetetlenítenek el a munkahelyemen, ha közlöm, hogy gyermeket várok. Hogy sem több, sem kevesebb nem vagyok senkinél.
Végső soron szerintem az egyenlőség nem más, mint annak biztosítása, hogy a startvonal minden embernek ugyanott van, és arról rajtolva bárki kifuthatja, kiélheti a teljes potenciálját.
Tisza Kata saját tapasztalataiból is merítkezik, amikor bántalmazó kapcsolatokból segíti ki ügyfeleit
„Akár bele is halhattam volna abba a hatalmas nyomásba, amit az okozott, hogy túl fiatalon lettem túl sikeres egy erősen szexista társadalomban.” „Nem álltam ki magamért. Azt gondoltam, hogy örülnöm kéne, hogy itt a lehetőség, és hogy ehhez hozzátartozik, hogy utálnak.” „Meg kellett tanulnom meggyőzni az embereket, hogy egy huszonéves nő is tudhat pálinkát főzni. Ez volt a legnehezebb: elfogadtatni magamat.” Tisza Kata, Oravecz Nóra, Dubai Éva és a most megjelent Forbes Women melléklet más szereplőinek történetéből is kirajzolódik: ma még nem tartunk itt.
Oravecz Nóra úttörő lett egy itthon még nem is létező pályán, de ezt csak kevesen látták meg benneAnnak az egy szónak ott a Forbes Women’s Summit után jelentősége van. Végül is azt választottuk: „jövőépítők”. Azért is jött létre ez az esemény – és tartjuk meg aztán a járványos március helyett szeptemberben –, mert a jövőre nézve konkrét megoldásokat, lehetséges jó utakat akarunk keresni magunknak és másoknak.
Az egyenlőség nem vélemény kérdése, hanem tudásé. Tudás nélkül nem tudunk változtatni önmagunkon, a döntéseinken, a környezetünkön. A párbeszéd kezdeményezésével a tudást szeretnénk gyarapítani.
Azok, akik ebben a mellékletben szerepelnek, beszélnek is róla, tudják is. Ők csinálják. Tisza Kata ma a bőrét is vásárra viszi, hogy a családon belüli erőszak áldozatain segítsen, és azt mondja, egy-egy felállásból több erőt merít, mint amennyit elveszít.
Almási Kitti azokhoz is szólni akar, akik a terápiát nem tudnák megfizetni
Almási Kitti (azonos szakmában, de teljesen más stílusban) naponta tömegekhez szól, hogy minél többekhez eljusson az impulzus, azokhoz is, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak a szakszerű segítséget.
Krikker Zsuzsanna a magyar honvédség első tábornok asszonya történelmet írt, ma már figyel arra, hogy a szervezetben más nők is előrébb juthassanak, ha megérdemlik. Kozma Andrea a CEU innovációs laborjából, az egykori fiúklubból már mindenkinek elérhető lehetőséget teremtett. Oravecz Nóra huszonévesen szinte mindenkinél többet tudott a korszerű marketingről, mégis rengetegen támadták – tőle, ahogy Magyarország pálinkafőző mesternőitől is agg férfiak kérnek szakmai tanácsot. Ők elsőként futottak be olyan pályákon, ahol soha korábban nem volt nő, vagy úgy egyáltalán, magyar.
Bármelyikük szerepelhetne a Forbes magazin első felében is. De a szeptemberi újság végén, a Forbes Women a mellékletben, egymás mellé rendezve erősebben kidomborodik portréjukból: céljaik eléréséhez a nőkre jellemzőnél több önbizalom, edzettebb lélek és az általánosnál sokkal több kitartás kellett. Mert a férfiaknál távolabbról indultak.
Ezek a nők, akár elismerik, akár nem, akár kimondják, akár nem, feministák. És jövőépítők. Mert ez ennyi és nem több: széket foglalni, lapot kérni vagy adni, csak úgy, mint bárki másnak.
A szeptemberi Forbes magazin részeként már megjelent a Forbes Women. A lap az árusoknál!
