A technológia már rendelkezésre áll ahhoz, hogy a jogban is elterjedjen a mesterséges intelligencia (MI). Ennek pozitív hatásait – a jog igazságosabbá, objektívebbé válna és több emberhez eljutna – sokan éreznék, a terület egyelőre mégsem lépte meg az adatalapú transzformációt. Orbán Miklóssal, a jogi innovációiról híres OPL ügyvédi iroda társalapítójával beszélgettünk.
Miklós, aki a londoni Gunnercooke nemzetközi ügyvédi iroda technológiai igazgatója és vezetőségének tagja is, lassan tíz éve tanulmányozza az MI-t és az NLP-technológiákat (natural language processing – természetes nyelvek feldolgozása), azok jogi alkalmazhatóságát, és több, saját fejlesztése is van a területen. Nemrég MI-fókuszú rendezvényt szervezett Londonban, ahol nem jogász szakemberekkel járták körül, hogy mire lehetne használni a legújabb technológiákat a jogban.
„Sokat pereskedtem, voltam választottbíró, és e tekintetben a jog bulvárműfaj. Az érzelmekre hatás, a jól hangzó érvek, a hangulat kihasználása: teljesen más, mint a számítógép és a matematika kristálytiszta gondolkodása, ami mindent formalizálva, strukturáltan rak össze” – mondja Miklós.
A jog komplex rendszer. Sok benne a változó, az emberi tényező, és komplikáltak az interpretációs lehetőségek. Ezért a bíróságon vagy a hatóságok előtt óriási meglepetések érhetik az embert. Ha azonban a jogot MI-vel tudnánk párosítani, az megoldás lehet erre a komplexitásra.
Miklós évek óta tanulmányozza az NLP-modelleket, sőt saját modellt is fejlesztett, amellyel a jogi nyelv komplexitását mérte hat–nyolc algoritmussal. Erre jött a ChatGPT-forradalom, ami új lehetőségeket nyitott. Miklós ekkor egy olyan applikációval jött ki, ami a jogi kérdéseket úgy alakítja át, hogy a ChatGPT legalább 10 százalékkal jobb választ ad. Most vállalkozásaival azon dolgozik, hogyan lehet más modellekkel összerakni ezt a statisztikai, nyelvi modellt ahhoz, hogy valóban jogi munkát tudjon végezni.
Nemcsak a világ igazságtalan, a jog is az
„Az a társadalom, amelyben élünk, és azon a szinten, ahol a bűncselekményeket elkövetik, és ahol a büntetésvégrehajtás működik, tele van igazságtalansággal. Ha megnézzük, hogyan működik az igazságszolgáltatás döntéshozatala, az olyan, mintha száz éve megállt volna a világ.”
Miklós szerint például a feltételes szabadlábra helyezésekről döntő büntetésvégrehajtási szakemberek tudása vajmi keveset változott az elmúlt ötven évben. Holott közben adatforradalom zajlik, és nagy mennyiségben állnak rendelkezésre adatok. Az Egyesült Királyságban például már húsz éve használnak algoritmusokat a feltételes szabadlábra helyezés eldöntésére, de Kanadában és az Egyesült Államokban is.
Az, hogy az adott elkövető milyen rizikót jelent a társadalomra, nagyon jól mérhető. „Ezer faktortól függ, csak jól kell adatot gyűjteni, és az adatból jó modellt kell építeni. Máshol is megcsinálták, nem lehetetlen.” A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy sok probléma is lehet az ilyen modellekkel, hiszen azok historikus adatokon alapulnak. Ha ezek az adatok például a kisebbségekkel szemben igazságtalanok voltak, akkor a rendszer a jövőben is replikálni fogja ugyanezt az igazságtalanságot.
„Most nagyon divatos a gépek uralmától félni, és az emberi döntés bölcsességében hinni, de ennek a kijelentésnek mindkét része túlzás.”
Miklós szerint ugyanis a MI-től nem félni kell, hanem érteni és ismerni, az biztosan megszelídíti a „vadat” a szemünkben. „Ha csak egyszer megpróbáltál MI-modellt felépíteni, biztosan nem fogsz attól rettegni, hogy a gép átveszi az uralmat feletted. Az egész folyamat ugyanis végtelenül nehézkes.”
Szerinte gépeket mindig is azért épített az ember, hogy gyorsabb, jobb, objektívebb döntéseket tudjunk hozni. Ha a bíróság előtt állsz, nem szeretnéd, ha az lenne tényező a bíró döntésében, hogy hogyan beszélsz, hogyan nézel ki, mennyire vagy szimpatikus, mi a nemed vagy a bőröd színe, vagy akár hogy milyen menő ügyvédet választottál, vagy esetleg a bírónak milyen hangulata van – mondja.
„Ha az ember jól csinálja, akkor ki lehet szűrni a humán faktor negatívumát ezekkel a modellekkel. Ahol meg szükség van az emberi tényezőre – tipikusan ilyen például a méltányosság –, ott mindig figyelembe lehet venni. A jogban azonban óriási szerepe lehetne a jogi kérdésekre optimalizált, adatalapú modelleknek.”
Orbán Miklós: ha a jogot mesterséges intelligenciával tudnánk párosítani, az megoldás lehet a jog jelenlegi komplexitására.
Sokan abban hisznek, hogy biztosítani kell azt, hogy a gép által hozott döntéseket emberekhez lehessen fellebbezni. „Nem rossz gondolat, de én az ellenkezőjén is elgondolkodnék. A legjobbnak egyelőre jogi kérdésekben azt látnám, hogy a gép által generált »döntés« segítségként funkcionálna az emberek által meghozandó döntésekben. Maradjunk a feltételes szabadlábra helyezésnél: ott a delikvens, a gép egy rizikóanalízist követően bűnismétlési valószínűséget generál, majd a szakember annak segítségével dönt az elítélt meghallgatása után.”
Csak nem tudatosul bennünk, hogy ez jog
„Sok ember úgy éli az életét ebben a komplikált, eljogiasodott világban, hogy nem jut ügyvédhez, mert túl drága” – folytatja Miklós. Az Egyesült Államokban a társadalom több mint 80 százaléka nem jut jogi tanácshoz, ez az arány Magyarországon valószínűleg magasabb.
„A jog az egész életünket átszövi, mindenre vannak szabályok, csak nem tudatosul bennünk, hogy ez jog” – avagy ha kirúgnak, vagy ha leállít a rendőr, nem tudjuk pontosan, hogy milyen jogaink vannak. „Az is jog, hogy a szomszédom hangos, és nem tudok vele mit kezdeni. Nem beszélve arról, hogy vásárlok valamit az Alibabán vagy az Alzán, és nem érkezik meg, vagy megérkezik és rossz.”
Ez mind-mind jogi kérdés, de nem tudunk róla, mert nem ismerjük a jogot, ráadásul a jog nagyon komplikált lett. A PwC korábbi kutatásában megkérdezték a top 2000 vezérigazgatót a világban arról, hogy mit tartanak a legnagyobb problémának cégeik működésével kapcsolatosan. Az első számú problémának az overregulationt, vagyis a túlszabályozottságot tartották. Sokkal több jogszabály van, mint 100 évvel ezelőtt, a jogszabályok sokkal gyorsabban változnak, sokkal hosszabbak, sokkal komplikáltabbak, és még általánosságban sokkal szigorúbbak is.
„Nem túlzás azt mondani, hogy van egy eljogiasodott világ, amit a jogászok sem tudnak követni”
– mondja Miklós, akinek egy olyan cége is van, amely 100 országban követ nagyvállalatoknak jogszabályváltozásokat. „A mesterséges intelligencia óriási segítség lehet a változások nyomon követésében is” – teszi hozzá.
Az is probléma, hogy emberek, nem pedig számítógépek írják a jogszabályokat, így nagyobb a hibázás esélye. A jogszabályok megalkotása és végrehajtása során is lehetne használni a mesterséges intelligenciát. „Így meg emberhadsereg kell ahhoz, hogy egy jogszabályt végrehajtsuk. Nem beszélve arról, hogy abból élnek a jogászok és egy egész iparág, hogy hogyan kell valamit értelmezni, mert nincs egyértelműen megfogalmazva.”
A jog kis piacnak számít azokhoz a kézenfekvőbb területekhez képest, amelyekre az MI úgymond alacsonyan csengő gyümölcsként fókuszál jelenleg: marketing, politika, egészségügy. Ennél viszont bonyolultabb a helyzet: Miklós szerint sok mindent lehetne az MI-vel a jogban csinálni, de a jogi szolgáltatásokat keresztül-kasul szövik olyan szabályok, amik védik az ügyvédek piacát, és megnehezítik az MI elterjedését.
Emellett az egész világ be van rendezkedve bizonyos gazdasági mechanizmusokra, amelyekre teljes iparágak és munkakörök épülnek – és akkor még nem beszéltünk az emberi szokásokról. „Lehet, hogy valamit könnyebb lenne a gépekkel megcsinálni, de mindig is az ügyvédemet hívtam fel, ezért most is őt fogom keresni. A társadalmi változás a hosszú, nem a technológiai.”
Az MI alkalmazásával a jog több emberhez eljutna, és egyben rá lehetne kényszeríteni a jogot, hogy igazságosabb is legyen: a személyes preferencia vagy kivételezés hirtelen lehetetlen lenne.
„A gép csak a beprogramozott faktorokat tudja figyelembe venni, azt, hogy valaki a haverom, már nem.
Nem tudod egy gép zárt rendszerén egykönnyen átverni, hogy a bíróság vagy hatóság előtt álló ember, cég vagy kormányzati szerv nekem »kedves«, ezért kérném az »ennek megfelelő« döntést. Talán ezért is vannak országok, ahol nem szeretik annyira ezeket a megoldásokat.”
Itt lehetne bevetni az MI-t a jogban
Miklós szerint, ha akarat is lenne a technológia mellé, akkor ezek változhatnának a jogban.
- Sokkal gyorsabban lehetne szerződéseket létrehozni automatizáció útján, nem lenne ilyen nehézkes és drága, mint most.
- Jogszabályok keresése: most is használnak valamennyi mesterséges intelligenciát ezen a területen, de ezt tovább lehetne fejleszteni. „Például úgy, hogy van egy jogi problémám, amit saját szavaimmal el tudok mondani, és ahhoz megtalálja az MI a vonatkozó szabályokat és jogeseteket.”
- A következő modell az lehetne, ami a jogszabályt értelmezi konkrét esetek tükrében. „Erre is megvan a számítási teljesítmény, egyszerűen csak optimalizálni kellene a modelleket erre.”
- „Csináltunk már mi is bírósági döntésekre predikciós modellt, de ezt sokkal szélesebb körben lehetne végezni. Ez az egyik kedvenc témám, hatalmas szükség lenne rá. Egyik oldalról segíteni egységesíteni a bíróságok joggyakorlatát, ami a jogbiztonság szempontjából rendkívül fontos. Másrészről pedig végre számszerűsíteni lehetne a jogi kockázatokat, amire a vállalati pénzügyesek évtizedek óta várnak.”
- Büntetés-végrehajtásban a büntetések kiszabása és a feltételes szabadlábra-helyezésről való döntés – az MI kiszűrné az „emberi tényezőt” az ilyen döntésekből, amire a kutatások szerint az időjárástól kezdve a döntéshozók éhségéig sok minden hat.
- Hova helyezzük a rendőröket? Ez is egy adattudományos kérdés, amihez persze pontosan adatokat kellene gyűjteni.
- Egyszerűbb szabálysértési ügyek eldöntésében. „Amikor magától értetődő a jogsértés, akkor automatikusan mehet ki a végzés, mint például gyorshajtáskor, ahol már most is így történik. Jóval tovább lehetne ebben menni.”
- Cégbírósági ügyek. Viszonylag egyértelmű jogszabályok esetén a formalizált eljárások elbírálása is jól menne a gépeknek.
- A közbeszerzéseket és tendereket nemcsak írni, hanem elbírálni is lehetne profi algoritmusokkal.
„A mesterséges intelligenciával okosan kell bánni, de én nem hiszek abban, hogy bármilyen szakmát könnyedén ki tudna váltani a jelenlegi állapotában – teszi hozzá Miklós. – Nem azért, mert annyira okosak vagyunk mi, emberek, hanem mert a szakmák jelenleg annyira az egymás közötti kommunikációra épülnek, hogy azt nehéz gépekkel helyettesíteni. Erre a jog kiváló példa. De ettől még az MI a jog világában egy csomó dolgot jobbá, gyorsabbá és igazságosabbá tudna tenni.”
Az eddigi technológiai változások – például az ipari forradalom – mind azt bizonyították, hogy ezek a technológiai változások létrehoznak új munkákat. Másrészről azt is látni kell, hogy egyetlen változás sem egyik napról a másikra történik.
A munkák többségében jelentős szerepe van a személyes interakcióknak, amit az mesterséges intelligencia egyelőre elég „gépiesen”, azaz rosszul végez.
„Ha engem felhív egy robot, vagy egy csetbottal beszélgetek, tépem a hajam. Alapvetően még mindig emberrel szeretünk beszélni, de elsősorban azért, mert a gépi megoldások még gyerekcipőben járnak.”
Miklós azt mondja, ez elkerülhetetlenül változni fog, mivel a gépre épülő megoldások is egyre jobbak lesznek. Sok olyan szolgáltatást fog gép nyújtani, amit most még ember nyújt, de ezzel párhuzamosan meg fog nőni a személyes, ember által nyújtott szolgáltatások értéke is.
„A szegény ember géppel fog bankolni, és robotjogásztól kapja majd a jogi tanácsot. A gazdagokat a jövőben is ki fogják szolgálni.
A jövő ilyen szempontból a középkorra fog leginkább hasonlítani.
Érdekes lesz ezt a változást megélni a saját életünkben: nem az MI-orvos lesz a sikk, hanem a húsvér ember. Emiatt nem félek attól, hogy az MI-től tömegek kerülnének utcára.”
