Játékszerek
Anno, gyerekkorunk játékai – hirdeti egy pesti üzletportál a Nagykörúton. A
negyedszázada üzemelő bolt profilja Európában is ritkaságnak számít, pedig a
nosztalgia, az örök klasszikusok sosem fognak kikopni a piacról. A boltot egy
családi vállalkozás üzemelteti, alapítója pedig egy megszállott gyűjtőként is
ismert játéktervező, aki határozottan vallja, hogy nem mindegy, melyik
életkorban mivel játszanak a gyerekek. Vagy a felnőttek.
Játszani mindenki szeret. Aki nem, az is szeretett gyerekkorában. Van, akinek a játék egyet jelent egy számítógépes programmal. És van, akinek az egész élet játék marad. Nem tudhatom, hogy ezek a gondolatok jártak-e Majercsik Krisztina fejében, amikor úgy döntött, hogy játéktervező lesz, de az biztos, hogy ritka hivatást választott magának.
A
Műtextől a Kolibri Könyvekig
A Műszaki Egyetem gépészkarán ma sem tolonganak a lányok, hasonlóképpen volt ez a hetvenes években is. Majercsik Krisztinát ez azonban egyáltalán nem zavarta. Bár a diplomájában az áll, hogy gépészmérnök, ezen belül is egy speciális területet, a rendszerszervezést végezte el, de azt tudta, hogy még ennél is szűkebb szakmát fog választani magának.
Az egyetem után olyan területet keresett, ami nem gépekkel, gyártástechnológiával foglalkozik, hanem közelebb áll az adottságaihoz. Így talált rá a játékokra – emlékszik vissza a tulajdonképpeni pályaválasztás időszakára.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Közvetlenül az egyetemi évek után, a 70-es évek legvégén egy fővárosi szövetkezetnél helyezkedett el, mint játéktervező. A Műtexnél az árakkal nem kellett foglalkoznia, de az ötlettől az eladásig szinte minden területbe belelátott és beletanult.
Ehhez szükség volt műszaki tudásra, ki kellett találni a megfelelő szerszámokat, tervezni és rajzolni is tudni kellett, gondolkozni kellett a csomagoláson, és a legfontosabb: ki kellett találni magát a játékot. Ekkor kezdte el felkutatni a régebbi idők játékait is, hogy a jó ötleteket átültethessék a modernekbe.
Öt évet dolgozott itt, közben férjhez ment, megszületett a három gyereke, és megalapították az első saját vállalkozásukat, egy gazdasági munkaközösséget (GMK) is. Közben egy megbízás alapján a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum tárgyait katalogizálták, ráadásul megismerték a hasonló külföldi példákat is, beutazva Németország tematikus múzeumait, ami azért volt fontos, mert az 1800-as évektől Nürnberg környéke volt a játékgyártás központja Európában. Férje egyébként – akivel még az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg – művész, aki máig részt vesz a vállalkozás életében.
A játékmúzeumi munkának köszönhetően kis túlzással a világ összes játékát megismerték, ebből született az ötlet, hogy Krisztina megírja a Régi, érdekes játékok című könyvet, ami a Móra Kiadónál jelent meg. A kisalakú, akkoriban roppant népszerű
Kolibri Könyvek sorozatban megjelent munkában fakockák és játékautók nincsenek, van viszont harkály, japán öltöztetőbaba, doboló medve, fára mászó kismajom, létrás matrózok.
A Kolibri Könyvek című sorozatban megjelent Régi, érdekes játékok borítója
„A játék önmagában, mint termék, roppant érdekes – mondja. – Nem akarok nagy szavakat használni, de az, hogy milyen játékokat adunk a gyerekek kezébe, meghatározza az egész életüket. Az egész gyerekkor egy fogékony időszak, amikor nagyon nem mindegy, hogy mivel találkozik.
Ha egy kicsi gyereknek mindig az Ipadet adják oda vagy a mobiltelefont, egészen más felnőtt lesz, mint aki építőkockával játszik vagy búgócsigával.”
Krisztina természetesen a saját gyerekeit sem tiltotta el az újabb játékoktól vagy az elektronikus eszközöktől, de szerinte a játékokkal sokkal tudatosabban kellene bánnunk. „Megvan a sajátos eszközkészlete, amit a gyerek fel tud fogni, illetve olyan tulajdonságát tudja fejleszteni, amire akkor, abban az életszakaszban szüksége van. Szerintem a kisgyerekeknél egyáltalán nem tartozik bele az elektronikus eszközök használata. Ez csak jóval később lenne célszerű.”
A GMK-tól
a saját üzletig
A szövetkezeti évek után először a család egy másik vállalkozásánál, az apósa autóipari alkatrészgyártó cégénél kezdett el dolgozni, ami passzolt a végzettségéhez, de – mint mondja – nem az ő világa volt. A piac változásáról, a kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről viszont sokat tanult ekkoriban, ami jól jött a saját vállalkozásában is.
Elsőként kisszériás játékokat készítettek a múzeum számára, majd jött a többi, nem egyszer saját fejlesztésekkel és szabadalmakkal. Végül negyedszázaddal ezelőtt, 1996-ban megnyitották a saját üzletüket is a Nyugati pályaudvar közelében, a Teréz körút 54. szám alatt. Az üzlet ma is megvan, sőt, jobban megy, mint valaha.
„Olyan játékokat lehet itt megtalálni, amiről úgy gondoljuk, hogy nem szabad feledésbe merülniük”
– mondja Krisztina.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
A Játékszerek Anno bolt kereskedelmi szempontból hiánypótlónak bizonyult. Az első játékaik egyike az úgynevezett Richter-féle Anker építőkocka volt. A darált mészkőből, krétából és lenolajból préseléssel készült elemekkel – a mellékelt alaprajzokkal és tervrajzokkal – könnyen meg lehetett tanulni az építészet alapjait, a kötőanyag nélküli boltív-építést vagy a hidak építését. Nem csoda, hogy sok, később híressé lett építész is ezen nőtt fel – így például Frank Lloyd Wright, a New York-i Guggenheim Múzeum építésze is.
A boltot rugalmasnak, az eladókat előzékenyeknek tartják a vásárlók, az egyik nagy erősségük pedig az, hogy az értékesítés mindig kiegészül a tudás átadásával, amit a rajongók kulturális misszióként fognak fel. (Ez még a honlapra is igaz, az egyes termékek eredetét, működését magyarázó szövegek ismertetik.)
„A sokféle létező játékbolt mellett nem tudok hasonló profilú boltról rajtuk kívül – mondja dr. Györgyi Erzsébet, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke, aki lassan három évtizede ismeri a szintén alapító tag Krisztinát. – Ha csak magamat, mint nagymamát nézem: most pakolom az unokáim karácsonyi ajándékát, a harmadik ládika Anker építőkövet kapják már Krisztina boltjából. Ez ősrégi nosztalgia, hiszen én gyerekkoromban játszhattam az építő egy, az ősöktől örökölt példányával, ami felejthetetlen élmény volt akkor, mára emlék – és bár az unokáim el vannak látva a Lego minden változatával, boldogan építenek a színes kövekből is és ezt építész édesapjuk maga is jó szemmel nézi, hiszen az igazi épületeket mégsem műanyagból építik.”
A szakember szerint hasonló példa a kutyás persely, ami a 20. század utolsó harmadában élte virágkorát és még ma is vannak rajongói, de a csipegető csibe is régi találmány (ami mégis népszerű tudott lenni nemrégiben utcai plakátokon is).
A játékok világában máig jellemző a nosztalgia, ezért például sosem fog kimenni a divatból a jojó, a búgócsiga vagy az optikai játékok közé tartozó csodadob.
Máig népszerűek az úgynevezett lemezjátékok, amit egy spanyol cég, a Paya és a győri Lemezárugyár (később Polimetál) is gyártott. Ezek közé tartozott a már említett kutyaházas persely, a gyertyás hajó vagy a Holdrakéta.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Volt olyan
játék, amelyet ők fejlesztettek ki és adták el külföldre a jogait. Ilyen volt
például az itthon gyártott, Pisa nevű építőjáték, amelyből itthon körülbelül
ezer, Olaszországban kétezer darabot adtak el. A lényege az volt, hogy kicsit
ferde elemekből kellett építkezni. A Maugli nevű játék jogait Németországba, a
Blick jogait Olaszországba, Németországba és Japánba is eladták.
Nem jellemző, hogy a játékaik közül valamit itthon gyártanának, a legtöbb játék Kínából, Indiából és Thaiföldről érkezik, de kapcsolatban állnak cseh, lengyel, német, angol, francia és svájci gyártókkal is. A gyártáshoz nagy beruházás és óriási darabszámok kellenek, a forgási sebesség pedig lassú. Ez egy kicsi szegmens, ahol a minőség elsődleges, az sem baj, ha drágább, így a nagy cégekhez bekerülni nem is éri meg – ezért tud még a bolt egyáltalán létezni a nagyok árnyékában.
„A cégünket sújtó legnagyobb nehézség, ami a játékkereskedelmet jellemzi, és amivel fennállásunk óta meg kell küzdenünk, a szezonalitás – mondja Krisztina, amikor a buktatókról kérdezem. – Az emberek nagy többsége főként karácsonyra vásárol az általunk kínált termékekből. Mivel forgalmunk kb. 65–70 százaléka az év utolsó 2–3 hónapjában keletkezik, a rendszerünk ilyenkor csúcsra van járatva, az év többi részében viszont leleményre van szükség a fenntartáshoz.”
Az üzlet önállóan nem állna meg, ezért 18 évvel ezelőtt nekiláttak a viszonteladói hálózat kialakításának, amelyben mára 30 partnerük van. A webáruházat 10 évvel ezelőtt indították el, és egyre nagyobb szeletet hasít ki a forgalomból. Mint az alapító mondja, a marketing is beérett, hirdetnek a tévében, a közösségi médiában és a Google-nél is. Ezt a területet Krisztina fia vezeti, de a család minden tagja kiveszi a részét a vállalkozásból.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Az egyik lánya a fotókat és videókat készíti a webáruházhoz, míg másik lánya a rendezvények lebonyolításában segít. A már említett fia, a bűvész Kelle Botond könyvet is írt a kétszeres bűvészvilágbajnok Hajnóczy Somával, ami elég szépen fogyott, már a negyedik kiadást értékesítik, így a könyvírás után már a könyvforgalmazásba is belekóstoltak.
A családi
vállalkozás, a Marbles Kft. 2017-ben 68 millió, 2018-ban 79 millió, 2019-ben
110 millió forintos forgalmat bonyolított. A növekedés annak köszönhető, hogy
rugalmasan reagálnak az igényekre, hol a nagykereskedelmet, hol az online
jelenlétet, hol a marketinget erősítve. A másik erősségük az, hogy a család
minden tagja szerepet vállal az üzletben.
A világ másik feléről rendel korcsolyázó eszkimókat
A Teréz körúti üzlet semmit sem veszített népszerűségéből, sokan sétálnak be csak azért, hogy magukba szívják a hangulatot – mondja Krisztina. A játékok mellett különleges ajándékokat, zenélő tárgyakat, ékszerdobozokat, porcelánbabákat is lehet náluk kapni, és mindig van valamilyen kiállítás is náluk. Van, hogy amerikai papírjátékokat, spanyol lemezjátékokat, vagy épp optikai-, fizikai, vagy építőjátékokat állítanak ki.
Ennek alapja Krisztina háromezer darabos játékgyűjteménye. „Mindig volt mihez nyúlni” – nevet Krisztina, amikor arról kérdezem, hogy a gyerekeken is tesztelte-e a játékokat. A gyűjteményben van kisujjnyi méretű kutyapersely, xilofonos bohóc és ott van a nagy kedvenc, egy japán játék lemezárugyári másolata, a korcsolyázó eszkimók névre hallgató játék is.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
A gyűjtemény miatt rendszeresen nézi az Ebay hirdetéseit, rendelt már Európa különböző szegleteiből, Amerikából, de érkezett már játék Ausztráliából is. Ha úgy vesszük, ez is egy játékszenvedély.
„Krisztina nagy gyűjtő, rendkívüli jelentőségű a mechanikai működésű fém játékgyűjteménye. Tudomásom szerint gyűjteménye az effajta játékok legjelentősebbike hazánkban, múzeumban nem ismerek hasonló gazdagságút, holott kiváló játékmúzeum van Kecskeméten és Székesfehérvárott – mondja dr. Györgyi Erzsébet. Állandó kiállításon kellene mindezt bemutatni, a retro játékbolttal összefüggésben.”
Borítókép: Sebestyén László / Forbes
