Istvánkó Beáta a különleges kortárs képzőművészeti kiadványokra építette fel könyvesboltját, bevételéből pedig simán futtatott egy nonprofit galériát is. Az ISBN most költözik, és szélesebb profilban bizonyítja, hogy a kortárs művészet nem köldöknézős műfaj. Ferrarira azért még nem futja belőle.
„Nem akarsz inkább párnaboltot?” Istvánkó Beának egyik barátnője, Eszter tette fel a kérdést, miközben a sokadik körüket rótták a nyolcadik kerületi Rákóczi tér és a Víg utca 2. között nehéz könyveket cipelve. Nagy kapkodásban voltak.
A kortárs képzőművészeti kiadványokat áruló és nonprofit galériaként is működő ISBN 2017 januárjára tervezett megnyitóját egy hónappal korábbra kellett hozni. Beát felkérték egy könyvvásár lebonyolítására, és azzal a feltétellel vállalta el, ha az már az új könyvesboltjában lesz. Az esemény bombabiztos premiert ígért az ISBN-nek, bár megnyitásának hírét sokan kétségekkel fogadták.
„A 21. században könyvesbolt? Sok sikert!”
A december 12-i megnyitó előtt egy héttel Bea még nagyban falat festett, a félszuterén helyiséget hősugárzókkal, olajradiátorokkal szárította, hogy mire megjönnek a vendégek, ne legyen brutális a páratartalom. A négyszáz kiadvánnyal induló ISBN alapkészlete a falak kiszáradásáig Bea ötödik emeleti, negyvennégy négyzetméteres garzonjában időzött.
Hét évvel később, az ISBN új helyén, a Baross utca 42.-ben ülünk, az interjú idején még egy hónap van hátra a nyitásig. Könyvek helyett most borosüvegek sorakoznak. „Volt egy kis előbuli, a barátainkkal teszteltük, milyen lesz a hangulat – mondja Bea. – Nagy álmom volt, hogy kihozzam a földfelszínre a boltot.”
A profil is módosul, a könyvesbolt marad, a klasszikus fehér kockás kiállítóteret viszont videós kiállítások, workshopok, vásárok és rendezvények váltják fel.
Művészeti vállalkozást vinni nehéz egy olyan országban, ahol már a nemzeti alaptantervből is kipenderítették a művészettörténetet. Az ISBN mint a hazai kortárs képzőművészeti kiadványok piacának egyeduralkodója mégis rentábilisan működik.
Noha ilyenekkel foglalkozik a Klauzál13 is, náluk kevesebb kiadványtípus van, mint az ISBN-ben, és nem csak ezekből áll a kínálat. Néhány múzeum, a Ludwig vagy a Szépművészeti is árul hasonlókat, de ezeknél több a külföldi kiadvány.
Arról, hogy hogyan tapintott rá Bea egy piaci résre, hogyan árazza be a könyvei, és kik is az ő vásárlói a Forbes szeptemberi számában olvashatsz, ahol még egy extra könyvajánlóra is lelsz Bea kedvenceiből. Siess, és vedd meg a Kifli-vezérről szóló lapunkat, amibe online is belelapozhatsz: