Sikerek, az ahhoz vezető bukások, komoly kérdések és szórakoztató válaszok születtek az ötödik Forbes Flow-n.
Reggel kilenckor már Pál Feri atya tréningelte a koránkelőket az Akváriumban, a téma a szerepek fontosságának felismerése volt. “Amikor elkezdtünk harcolni, hogy kinek van igaza, az nem az igazságról szól, hanem a hatalomról”. Szerinte mindenkinek fel kell ismernie, hogy az én-te-mi hármas egyforma fontossággal bír.
A Flow nagyszínpadán – a “Legek színpadán” Galambos Márton főszerkesztő köszöntötte a zsúfolásig megtelt Nagyhall vendégeit. „Megünnepeljük és megtapsoljuk a legsikeresebbeket és a leginnovatívabbakat, ez egy olyan dolog, amit itthon nem nagyon szoktak.” Némi iróniával hozzátette, hogy mindezt a “Nemzet gödrében” (az Akvárium helyére tervezték egykor az új Nemzeti Színházat, az alapnak kiásott gödröt nevezték így el).
A Legek színpadán az első szekcióban három sikeres, befolyásos nő, D. Tóth Kriszta, Virág Judit, Blaskó Nikolett mesélt üzletről, hírnévről, és az ezzel járó kihívásokról. Blaskó Nikolett mindent feladott, D. Tóth Kriszta megtanult elbukni és mindig felállni, Virág Judit pedig ugyanazt tudta hozni itthon, mint Amerikában.
D. Tóth Kriszta és Galambos Márton / Fotó: Fekete Csaba
A következő szekcióban Kapás Bogi olimpiai bronzérmes úszó és Michelisz Norbert autóversenyző Zsiborás Gergő újságíróval beszélgetett egyrészt a sport mögötti üzleti kihívásokról, másrészt pedig a hosszútávú tervekről. Michelisz Norbert kihangsúlyozta, hogy hiba, ha valaki nem foglalkozik azzal, hogy eladja magát, különben nem fog tudni szponzorokat szerezni, míg Bogi anyukája intelmét tartotta fontosank, miszerint érdemes több lábon állni, és nem egy lapra feltenni mindent – ezért tanul napi 7 óra edzés mellett is sportpszichológusnak. Megdöbbentő volt, mikor őszintén beszélt arról, korábbi trénere le akarta beszélni a tanulásról.
Előkerült a genderkérdés is. Heal Edina a Google Magyarország igazgatója, Kürti Tom, a Kürt Akadémia vezetője, Katona Ildió az MKB üzleti vezérigazgató helyettese és Fehér Zsolt, az Assesement Systems International vezérigazgatója saját tapasztalataikat osztotta meg a hallgatósággal a Kis teremben. Kürti Tom például elmondta, hogy kifejezetten szeret olyan nőket felvenni, akik szülési szabadságról jöttek vissza, mert sokkal jobban tudnak szervezni, mint az átlag. A nap folyamán ebben a teremben több coach és cégvezető tartott előadást, mind ugyanazt a kérdést járták körül: hogyan legyünk jobbak?
A leggazdagabbak szekcióban Nyúl Sándor, a TriGránit egykori elnöke, Demján Sándor örök harcostársa és Lakatos Péter, a Videoton Holding társ-vezérigazgatója beszéltek arról, hogy hogyan tudtak nagyon sok pénzt csinálni a rendszerváltás követő privatizációs hullám mellett (a Videoton nem klasszikus privatizáció volt). Korábban cégtársak is voltak, épp a Videotonban, melynek megmentésén együtt dolgoztak. Az évek során kiépítették saját portfóliójukat, amiben ingatantól színházig minden van. „Ha valamit el akarnak adni, azt érdemes megvenni. Amit meg akarnak venni, azt valószínűleg érdemes eladni. Nem jó az ár ellen úszni” – mondta az üzletről Lakatos Péter.
Lakatos Péter/ Fotó: Fekete Csaba
Füzesi Attila, a feltűnést kerülő milliárdos kalandregénybe illő történetét dörgő tapssal jutalmazták – az unatkozó egyetemistából moszkvai reklámújságárussá, majd cukrászlánc-üzemeltetővé váltó feketeöves exitmester a végén még azt is bebizonyította, hogy nem csak gyűjti a szocialista éra autóit, de apró részletekről is fel tudja ismerni őket.
Az estét a Late Night Flow-val zártuk, ahol Balázs és Tilla az üzleti életről, a producerszakma kihívásairól, a pénzhez és a szponzorált tartalmakhoz való viszonyulásukról beszéltek (meg arról, hogy szerintük a Forbes elég bénán csinál listákat), utánuk pedig a Szamos család érkezett a színpadra, mind a négy generáció képviselte magát a Kelényiek oldaláról. Kiderült, hogy hogyan fér össze a vagány munkás és a milliomos cégvezető képe, hogy tudják kiküszöbölni a testvérharcot, és az is, hogy miért lehet összekeverni a Tescóban kapható szaloncukrot a Szamos szaloncukorral (mert mindkettőt ők gyártják, és erre büszkék is).
