Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Hozzánk hetente jött a pszichológus a céges családi viták miatt – az Oázis Kertészet a Forbes címlapján

Első céges feladata még gyermekként pár növény életben tartása volt, aztán felnőttként már átvette apjától a családi vállalkozást Boross Dávid. Ma már négy testvérével együtt vezeti az Oázis Kertészetet. Reformjai, a franchise-rendszer és a progresszív márkaépítés vérfrissítést hozott a vállalkozásba. Ugyan még évtizedei vannak az üzletben, már azon gondolkodik, hogyan adja majd át a céget a most kétéves lányának.

A Forbes bemutatta friss magazinját a szokásos, havi rendezvényén, a Kilövésen. Ma este vendégünk volt Boross Dávid, az Oázis Kertészet vezetője is. Idézzük néhány gondolatát.

A Forbes 2020 szeptemberi címlapja: az Oázis Kertészet történetével, és a legnagyobb családi cégek listájával. Fotó: Krasznai Zoltán

A családi vállalkozás felépítéséről

„Kiskorunkban természetes volt, hogy együtt növekszünk, együtt nevelnek minket a céggel. A szüleink hazahozták a munkát, minket is sokat vittek be az üzletbe. Természetes volt, hogy gimis koromban már ott sündörögtem a cégvezetés körül.”

Az első feladatokról

„Egy családi vállalkozásban gyakori, hogy az utódot marketingesnek nevezik ki, mert ott nagy hülyeséget úgysem tud csinálni. Én is marketinges lettem, meghozhattam azt a döntést, milyen színű legyen a névjegykártyám.”

Az első saját, izolált céges feladatom a franchise-rendszer kialakítása volt, nyilván az már valós felelősség volt.

Boross Dávid, az Oázis Kertészet ügyvezetője a Forbes Kilövésen

kép 1 / 10

Fotók: Fekete Csaba

Az első céges autóról

„Egy tízéves Volkswagen Passat volt. Azzal hordtam az öcséimet iskolába. Azért ez akkoriban még elég menő volt.”

A tulajdonosi magatartásról

„Budapesttől 50-60 kilométeren belül mi üzemeltetjük az egységeket, távolabb már franchise-t működtetünk. Ez olyan, mint a vendéglátás: az üzlet tulajdonosának fizikailag és mentálisan is ott kell lennie, bele kell vinni az üzletbe saját elgondolásait, értékeit.”

A franchise-rendszer egységesítéséről

„Számos dolgot lehet standardizálni, de nem szükséges mindent. Egy gyorséttermi láncnál elvárom, hogy az ország eltérő pontjain ugyanolyan legyen a szendvics, de a mohácsi üzletünk vevője nem valószínű, hogy betéved a miskolciba. Minden üzletnek meg kell, hogy legyen a saját hangulata, egyedisége.”

A céges konfliktusokról

„Persze, hogy veszekszünk céges dolgokon is. De a tárgyalóban csak csúnyán nézünk egymásra, nem az alkalmazottak előtt kapunk hajba. Otthon már mehet a komolyabb vita is.”

A családi alkotmányról

„Szerencsések azok a családok, amelyek konfilktus nélkül tudnak együtt dolgozni. Hozzánk hetente egyszer járt egy pszichológus éveken át, aki segített elsimítani a családon belüli céges konfliktusokat. Ebből keletkezett a bő húszoldalas jegyzék, a családi alkotmány arról, mit tartunk fontosnak, milyen legyen a cégvezetés, milyen legyen a családi dinamika.”

Az örökölt hagyományokról

„A leköszönő generáció feladata, hogy egy működő konstrukciót adjon át a következő korosztálynak. A következőknek pedig feladata, hogy azt tovább gondolja, fejlessze, átalakítsa.”

A család és a profi menedzsment kapcsolatáról

„A családi hierarchia visszatükröződik a céges hierarchián is. Ez azonban csak az első egy-két generációnál működik, utána már nincs családfő. Úgy tervezem, hogy az utánunk jövő korosztály már csak tulajdonos lesz: jobb egy profi menedzsment, mint folyamatosan hajba kapni egymással.”

A Forbes-címlapról

„Poénnak indult, hogy csináljunk egy vasvillás sorozatot is. Aztán valamiért ti azt választottátok címlapnak.”

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.