Viszonylag régen írtam a kriptopiacról, aminek nem az az oka, hogy nem volt látnivaló: mégiscsak végbement egy 50 százalékos korrekció tavasszal, majd vert helyzetből egy szép emelkedés is a nyár végével. Nálam a téma azért nem volt napirenden, mert kellő távolságból szemlélve a helyzetet, semmi érdemi változás nem történt. Viszont van két olyan érdekes folyamat, ami a későbbiekben még fontos lehet, ezért érdemes ezekről szót ejteni.
Hiába voltak jelentős mozgások az árfolyamban az év első felében, a rengeteg zajt kiszűrve igazából sem szabályozói fronton, sem a kriptók népszerűségében érdemi változás az év elejéhez képest nem történt. A jegybankok sem csökkentették a pénznyomtatás mértékét, és Kínának sem sikerült ellehetetleníteni a kriptókat, hiába is kísérlik ezt meg pár évente.
Számomra sokkal aggasztóbb, hogy mennyi érzelem van a piacon, és mennyire ez befolyásolja a két tábort, ahelyett, hogy szimplán elfogadnánk, hogy ez egy magas kockázatú piac, ahol bármikor jöhet egy komolyabb zakó/emelkedés.
Nem szeretni vagy gyűlölni, hanem inkább a kockázatokat helyesen mérlegelve elfogadni érdemes a helyzetet.
Főként mivel nincs még egy olyan piac, amire annyira igaz lenne Warren Buffett rongyosra idézett igazsága, hogy akkor kell félni, amikor mindenki kapzsi és akkor kapzsinak lenni, amikor mindenki fél.
Ha közelebbről nézzük a folyamatokat, két érdekes trendet megfigyelhetünk.
A Coinbase beszámolója alapján a kereskedési volumeneken belül 2021 során már nagyon markánsan az intézményi ügyfelek aránya dominál (68%), míg a Bitcoin és az Ethereum aránya teljesen kiegyenlítetté vált. Az Ethereum népszerűsége az intézményi ügyfelek között egyre nagyobb, ami részben lehet, hogy a jobb technológia vagy az Ethereum 2.0-val várható „ESG kompatibilitás” hatása, lényeg, hogy az Ethereum egyre komolyabb kihívója a Bitcoinnak.
Arról, hogy a bitcoint letaszítják-e a trónról, és ha igen, akkor ki lesz a trónkövetelő, már Márton Szilárd kollégám írt egy remek anyagot, amit csak annyival egészítenék ki, hogy szerintem az intézményi elfogadottság nélkül nem valósulhat meg trónfosztás. Az intézményi elfogadottsághoz pedig a fent említett szempontokon túl fontos kérdés, hogy az adott termék elérhető-e határidős formában.
Másik érdekes trend, hogy szépen csendben nem csupán kiépültek azok a vállalatok, de tőzsdén is egyre többen vannak jelen, amelyek valamilyen formában a kriptopiac működéséhez kapcsolódnak. A Saxo Bank elemzői összegyűjtötték az általuk ebbe az új iparágba sorolandó vállalatokat, található közöttük tőzsde, infrastruktúra-támogató vállalat és számos bányász vállalat is.
Egyfelől fantasztikus, hogy létrejött ez az új iparág, és ha arra gondolunk milyen hatalmas növekedés valósult meg a számítógépes játékok piacán, akkor egyáltalán nem szabad ezeket az új technológiákra épülő piacokat leírni, viszont, ha kicsit megnézzük a vállalatokat, akkor dot.com-szagú a történet (illetve esetünkben blockchain).
Közelebbről szemlélve látható, hogy az elmúlt évben a piac nem tett érdemi különbséget ezek között a vállalatok között, a befektetők úgy kereskedtek velük, mintha ezek is az alaptermék részei lennének (ami valahol érthető, mert számos intézmény számára tiltott a kriptó befektetés, de részvényformában már engedélyezett). Erre mutat rá az is, hogy a korrelációk nagyon erősek a Bitcoinnal, illetve más alaptermékekkel.
Pedig érezhető különbségek akadnak, hiszen például egy bányász vállalat akkor tud igazán pénzt keresni, ha az alaptermék árfolyama emelkedik. Ezzel szemben például egy kriptotőzsde számára (rövidtávon) elvileg teljesen mindegy, hogy emelkedik vagy esik az alaptermék árfolyama, csak a forgalom legyen jelentős. A cégek árfolyama ennek ellenére együtt mozog az alaptermékkel.
A bányász vállalatokat végignézve, találunk rendkívül jó minőségű, jó lokációjú (pl.: Izland), jól menedzselt cégeket, és borzalmasan rossz minőségű „csak a hype-ra felült” vállalatokat is. Ez minden más iparágra is jellemző, viszont ebben az új szektorban a befektetők mérsékelten differenciáltak eddig ezek között a vállalatok között.
Pedig azt a dot.com után megtanultuk, hogy még az igazán prémium minőségű vállalatoknak is sok csillag együttállása kell ahhoz, hogy fent tudjanak maradni, ha lekapcsolják a zenét.
Dacára annak, hogy a kriptopiacra hosszú távon optimista vagyok, a hozzá kapcsolódó részvények esetében az az érzésem, hogy kicsit olyan, mint gyerekkorunk kedvenc játéka, az aknakereső: akadnak olyan vállalatok, amik kinyitják a befektetők számára ezt az új piac adta lehetőséget, de lesznek olyanok is, amik egy életre elveszik a kedvüket az iparágtól.
Főként azok számára rettentő veszélyes ez a műfaj, akik nagy meggyőződéssel, de kevés információ által vezérelve, tőkeáttételes szerencsevadászként fektetnek ezekbe a vállalatokba. Rövidebb sikerek után könyörtelen elszámoltatásra lesznek ítélve, és a piac továbbra is rendszeresen a purgatóriumba száműzi őket.
Számukra az egyetlen járható út a kockázatkezelés, aminek első leckéje, ha meghallgatják Ganxsta Zollee Helldorado című számát, és felteszik maguknak a szám refrénjében megfogalmazott kérdéseket:
„Mit teszel amikor a Föld lángba borul?
Nem félek semmitől, eljöhet a pokol!
Mit teszel amikor eljön a pokol?
Sz@rok rá, aki megérdemli pusztul!”
Tunkli Dániel,
az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója (Concorde Csoport)
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Niels Steeman
