Hetek óta ontja a sajtó a légikáoszról szóló horrorhíreket és a Ryanair vezérigazgatója is hetente telenyilatkozza a médiát azzal, hogy mennyire mennek fel a jegyárak. Ehhez képest a káosz eltűnőben, ősszel pedig kifejezetten olcsón lehet majd utazni.
Kezdjük a káosszal. Ami volt, súlyos volt, én is írtam róla többször, de mára a helyzet sokat javult. Nagyrészt nem azért, mert tömegesen tudtak felvenni és kiképezni új alkalmazottakat a repterek és a légitársaságok, hanem mert kényszerűségből elég durván megvágták a járatok számát.
A fő különbség az, hogy nyár elején, a káoszidőszak csúcspontján a légitársaságok optmimistán terveztek, repülni akartak, aztán sokszor kiderült, hogy mégse tudnak. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy nincs elég ember, ezért nem indul a járat. Vagy – leginkább a légiirányítás munkaerőhiány miatti gyengesége miatt – rengeteget kellett a gépeknek várakozniuk, jórészt ebből jöttek a nagyon hosszú késések. Aminek a naponta akár négyszer forduló fapadosoknál a vége újabb törlés például akkor, ha a célreptér este bezár – ebbe a Wizz Air szaladt bele Párizsban kifejezetten sokszor.
Július közepétől azonban a legoptimistábbak is belátták, hogy nincs más megoldás, mint a járatszám csökkentése.
Volt, ahol a reptér közölte, hogy nincs mese, kötelező csökkenteni (például Heathrow, Amszterdam), de a légitársaságok is rájöttek, hogy tartós utasvesztést okoz, ha naponta ezrek posztolnak arról, hogy ott hagyták, nem indult, fél napot késett. Lényegében a Ryanair kivételével mindenki ritkított már nyárra, ezzel szép lassan az utolsó pillanatos törlések, amelyek a legnagyobb problémát okozzák az utasnak, visszaszorultak. Lényegében hozzáigazították a működést, a bevállalt járatok számát – nem a kereslethez, – hanem ahhoz, amit a működési infrastruktúra lehetővé tesz.
Ma a ferihegyi késési-törlési adatok alapján alig rosszabb a helyzet, mint a covid előtti utolsó erős nyáron.
Júniusban naponta több utolsó pillanatos törlés mellett nagyon sok járat késett 2-3 órát, vagy többet, ma napi néhány komolyabb csúszás van csak. (Még az általában legtöbbet késő gatwicki Wizz-járat mutatója is szépen javul.) Erről azonban nincsenek hírek a sajtóban, a jóval kevesebb problémát csócsálják a lapok a megszokott jelzőkkel, a káoszt sose kihagyva.
A nyár elképesztően erős lett, nagyon magas árakkal, mintha az utolsó covidhullám után tavasszal mindenki egyszerre akart volna kiszabadulni. Viszont valószínűleg a valódi káosznak, illetve a káoszhíreknek is közük van ahhoz, hogy a jegyárak őszre az elmúlt hetekben zuhanni kezdtek. Aki beleszaladt, vagy csak folyamatosan erről olvas, nem szívesen foglal repülőutat őszre, ez pedig erősen csökkenti a keresletet. Meg főleg az, hogy elszállt az infláció, gázválság van, recessziós veszély, egyre többen tartalékolnak, inkább lemondanak az utazásról.
Brutális utazási csúcs van tehát most, de az őszi-téli kereslet láthatóan alacsony. Már nem azért ritkítanak télre a légitársaságok, mert nincs elég ember hozzá, hanem mert az igény látszik drasztikusan visszaesni. Kamuzna tehát Michael O’Leary arról, hogy vége az olcsó jegyek időszakának? Nem, de
inkább csak a vágyait próbálja elhinteni és rávenni a potenciális utasokat arra, hogy vegyék meg a jegyeket drágábban is.
A légitársaságok költségei brutálisan nőttek az elmúlt időszakban elsősorban az üzemanyagköltségek elszállása miatt, de a jegyárakat még csak két hónapra tudták megemelni – pontosabban csak ebben a rövid nyári csúcsidőszakban tudták a gépeket magas árak mellett megtölteni.
Valóban van áremelkedés a legolcsóbb jegykategóriában, de ez annyit tesz, hogy jellemzően nem a 10, hanem a 15 eurós jegyek állnak hegyekben az őszi-téli időszakra a két legolcsóbb szolgáltatónál. Sőt, a 3900 forintos utasadónál olcsóbban is árulnak néhány budapesti útvonalra jegyet. Budapestről is a célállomások nagy része elérhető ennyiért, az utasok döntő többségénél nem ezen fog múlni, hogy bevállalja-e a következő kiruccanást.
