Zelenszkij ovális irodában tett látogatása számos geopolitikai következménnyel és tanulsággal járt, kettőt emelnénk most ki ezek közül. Mindkettő groteszk és figyelemre méltó.
Vendégszerzőnk Tunkli Dániel befektetési igazgató, Accorde Alapkezelő. Korábbi írásai itt érhetőek el.
Az első, hogy az amerikai adminisztráció rá van csavarodva a ritkaföldfémekre. A második, hogy remek tévéműsort kell csinálni. „This is going to be great television” – hangzott el az Amerikai Egyesült Államok 47.
elnökének szájából február 28-án az ukrán elnökkel való találkozóján, és valóban, az aznap esti szereplésük nézettségben vetekedhetett Taylor Swift koncertvideóival. Bár Taylor magasra tette a lécet, Trumpék megbeszélése, amelynek egyebek mellett az ukrajnai ritkaföldfémek kitermeléséről szóló megállapodás is a tárgya volt, sokkal rémisztőbb volt a világ jelentős része számára.
Semmiből ígérni a legjobb
A ritkaföldfémekkel három probléma van:
1.) nem ritkák,
2.) feldolgozásuk 90 százaléka Kínában lehetséges,
3.) Ukrajna nem rendelkezik érdemi ritkaföldfém tartalékkal.
Éppen ezek miatt tudunk azonosulni azzal a véleménnyel, hogy az egész ukrán ritkaföldfém kérdés arra
kell, hogy a háborúval elégedetlen republikánus szavazók úgy érezzék, hogy kapnak valamit cserébe. Az ukrán vezetés viszonylag lassan, de rájött, hogy a semmiből ígérni a legjobb.
Lassan, de ráéreztek a dolog ízére, és a napokban már a megszállt területen lévő atomerőmű üzemeltetését is szívesen odaígérték Trumpnak. Várhatóan még sokat kell ajánlani a támogatásért cserébe, lesz, amit be is hajtanak az amerikaiak.
Már az első Trump-adminisztráció idején is hangzottak el olyan megjegyzések, hogy Grönlandot érdemes lenne megvennie az USA-nak. A mostani adminisztráció ezt a groteszk kijelentést heti szinten az újságok címlapján tartja (Trump legutóbb, épp vasárnapra virradórafejtette ki az NBC News televíziónak: jó esélyt lát arra, hogy az Egyesült Államok katonai erő alkalmazása nélkül is – a szerk.) és a vétel helyett már inkább az annektálás kifejezés hangzik el gyakrabban, amit a Dán Királyság fennhatósága alatt lévő, de relatív autonóm, 57 000 lakost számláló ország egyre inkább zokon vesz. Bár Dániától talán függetlenednének a grönlandiak (abban az esetben, ha ez nem járna érdemi gazdasági visszaeséssel), de arra a kérdésre, hogy akarnának-e az USA-hoz csatlakozni, a Bloomberg által hivatkozott közvéleménykutatás szerint a válaszadók csupán 6 százaléka mondott igent. Lehetséges, hogy ez az arány különböző motivációs eszközökkel módosítható, de most ez a helyzet.
A shownak mennie kell tovább!
A napokban lehetett olvasni, hogy az amerikai alelnök J. D. Vance felesége, Usha Vance kiegészülve Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadóval és Chris Wright energiaügyi miniszterrel egy grönlandi látogatást tervezett, egészen pontosan azért, hogy egy kutyaszánhúzó verseny keretében jobban megismerje a világ legnagyobb szigetének kultúráját. A váratlan nyaralási ötletet a szigetország miniszterelnöke „nagyon agresszív lépésnek”, Dánia miniszterelnöke „elfogadhatatlan nyomásgyakorlásnak” nevezte. A
delegáció, amely közben J. D. Vance-szel is kibővült, végül bejelentette, hogy csak a grönlandi amerikai űrbázist, a Pituffikot látogatják meg, a fővárost és a kutyaszánversenyt nem.
Miért ilyen fontos Grönland? Szerintem az egyszerű válasz, hogy nem fontos. Az új amerikai adminisztráció számára viszont fontos, az a „great television”.
A drámai hatásokhoz és cliffhangerekhez érdemes tehát hozzászoknunk, legalábbis a midterm választásokig biztosan.
Persze van kétmillió tonna ritkaföldfém Grönlandon (kétmillióval több, mint Ukrajnában!), és ez, mint már említettük, becsípődött az új adminisztrációnak. A kontextus kedvéért: Oroszországnak tízmillió tonna van, szóval a kétmillió tényleg nem kevés. De amíg a feldolgozás 90 százaléka Kínában történik, ez nem változtat semmin.
Abban is van igazság, hogy a hajózási útvonalak szempontjából fontos a térség, sőt akár biztonságpolitikai okokra is lehet hivatkozni, annak fényében, hogy az oroszok komoly aktivitást fejtenek ki az Északi Sarkvidéken. A dánok tényleg keveset költöttek ezekre a problémákra eddig, de emiatt nem kell elvenni Dánia területének 98 százalékát! A NATO vagy kétoldalú együttműködés keretében, diplomácia úton lehetne rendezni ezt a kockázatot, mint két szövetséges ország csinálta 2025 előtt.
Az ovális irodás, illetve a grönlandi Trump-showról Az ötödik elem című film jutott eszembe, egészen pontosan az alábbi rész:
Ruby Rhod – Milyen volt?
Nyaloncok – Óóó!!! Állati! Esztelen! Fantasztikus! Totál zöld!
Ruby Rhod – Mennyire zöld?
Nyaloncok – Óóó!! Nagyon csúcszöld! Maxizöld! Fantasztikusan zöld!
Ruby Rhod – Bzzz, bzzz, bzzz! Korben szívem! Mi volt ez? Szar! Rossz
volt, lapos volt, erőtlen, gagyi, töketlen, én pedig itt showt csinálok tudod?
Hmm? Hadd szóljon, pápápá! Úgyhogy holnap, 5-től 7-ig, galaktikus idő
szerint legyél olyan kedves, és színezd ki a két szavas szókincsedet, jó!
Zöld legyen, oké? Oké?
Befektetőként egyre nagyobb zajszennyezésben élünk, napról napra fontosabb, hogy kiszűrjük a „szuperzöld” műsorokat, és olyan dolgokra fókuszáljunk, amik tényleg mozgatják a piacok fundamentumait, de általában sokkal kevésbé harsányak. Grönland nem ilyen. De Irán annál inkább!
