Sascha Mölders a harmadosztályban játszva is az egyik legszórakoztatóbb figurája a német futballnak, aki előszeretettel sziporkázik a meccsek utáni interjúiban. A csapatában 36 évesen és jelentős súlyfelesleggel együtt is meghatározó személyiség, a szurkolók imádják – ebből pedig már a pályán kívül is pénzt csinál.
Nem kell feltétlenül hatalmas karrier ahhoz, hogy valaki legendává váljon. Persze, a tv-ben Lionel Messi, Cristiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic megmozdulásait mutogatják majd évtizedek múltán is, de nem csak a zseniális megmozdulások és gólok tesznek valakit a szurkolók szemében felejthetetlenné.
Hatványozottan igaz ez Sascha Möldersre, aki 2016 óta a már negyedosztályt is megjárt, szebb napokat látott 1860 München csatára.
Mölders 1985-ben, Essenben született Észak-Rajna-Vesztfáliában. Itt is kezdett el futballozni a méltán teljesen érdektelen Schwarz-Weiss Essenben, majd szépen elkezdett feljebb lépkedni a német labdarúgás ranglétráján.
2006-ban, 21 évesen igazolt a szomszédvár Duisburgba, ahol először a második csapatban bontogatta a szárnyait, egy évvel később pedig a Bundesligába feljutó Zebrák színeiben (tényleg, kinek jutott eszébe a holland határhoz közeli német városban éppen egy zebrát megtenni a futballcsapat címerállatának?) az első osztályban is bemutatkozhatott. Játszott 12 meccsen, gólt nem szerzett, a csapat pedig tökutolsóként zúgott ki a Bundesligából.
Ezután hazaigazolt Essenbe, ekkor már a valamivel jobb nevű Rot-Weisset erősítette a negyedosztályban, szerzett másfél év alatt 42 gólt, aztán egész korrekt összegért (a sokat átkozott Transfermarkt szerint 500 ezer euróért) a másodosztályú FSV Frankfurtba igazolt. 2011-ben pedig visszatért a Bundesligába, miután az Augsburg kifizetett érte másfélmillió eurót. Ezzel egyben az első bajorországi csapatában is tiszteletét tette.
Itt a Bundesligában 92 meccsen 18 gólt szerzett – igazán nem volt tehát egy nagy gólgyáros a nem különösebben izgalmas FC Augsburgban, és talán maga sem számított rá, de 2016-ban először kölcsönbe, majd végleg Münchenbe került.
57, 58, 59, Sechzig!
De persze nem a rekordbajnok Bayernhez, hanem a története során 1966-ban egy salátástálat (ez a német első osztály bajnokának járó cím) begyűjtő 1860 Münchenhez. A csapat sokat használt beceneve a kismünchen – na persze, nem a klub szurkolói hivatkoznak így magukra, ők legtöbbször Sechzignek vagy Löwennek (Oroszlánok) hívják a klubot és a játékosokat. A kismünchenezés inkább mindenki másra jellemző.
A Bayernnél pedig nyilván szóba sem kerül, hogy nem ők az elsőszámú müncheni klub. Pedig annak idején ez fordítva volt: a Bundesliga indulásakor még meghívásos alapon alapították meg a bajnokságot, és akkoriban még egyértelmű volt, hogy nem a Bayernt, hanem az 1860-et válogatták be az elitbe.
A két klub története aztán persze gyökeres fordulatot vett, a Sechzig (vagyis hatvan, a szurkolók jellemzően így hivatkoznak inkább a klubra a kismünchhenezés helyett) 2004-ben kiesett a Bundesligából, azóta képtelen visszajutni, a negyedosztályt is megjárta egy kizárás után (ami után kiköltözött a Bayernnel közösen használt Allianz Arenából, és visszament a Grünwalder Straßéra. Bizonyos szempontból amennyire szomorú, annyira szép történet ez, amiről a Die Zeit írt nagyszerű riportot négy évvel ezelőtt), most a harmadosztályban sínylődik. És a csapat jelenlegi formája alapján nem úgy tűnik, hogy jövőre ez megváltozna.
Ha viszont valaki azt gondolja, hogy az osztálykülönbség megszüntette a rivalizálást, vagy hogy a Bayern nem is foglalkozik már az egyébként tényleg lesajnált városi riválissal, téved.
A két szurkolótábor időről időre megüzeni a másiknak, hogy az osztálykülönbség ellenére nem felejtette el: a Sechzignél előszeretettel emlékeztetik a bayerneseket, hogy egy igazi müncheni a 1860-nek szurkol; a bayernesek meg azon rötyögnek, hogy a Sechzig alsóbb osztályokban szerencsétlenkedik.
Emlékeztető az 1860-szurkolóktól a bayerneseknek: egy igazi müncheni sechziges. Fotó: dieblaue24.de / Facebook
Mölders feltámad és a száját is kinyitja
Ebbe a közegbe érkezett meg Sascha Mölders 2016-ban. A modoroskodó sportszakzsargonban tagbaszakadtnak, robosztusnak vagy akár hegyomlásnak nevezhető csatár (a Német Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala szerint 185 centijéhez 79 kiló párosul. Utóbbi adat nehezen hihető, de erről majd később) gyorsan közönségkedvenc lett.
Ilyen stabilan sehol nem számítottak rá kezdőjátékosként hosszabb távon, és ez a statisztikáin is meglátszik. Eddigi 201 lejátszott tétmeccsén szerzett 79 gólt és 48 gólpasszt is kiosztott. Voltak köztük egész szépek (a lenti videóban 1:10-től az előző szezonban lőtt góljai láthatóak).
A góljai mellett pedig a meccsek utáni interjúi lettek emlékezetesek. Főleg mióta csapatkapitánnyá választották érzi úgy, hogy ki kell állnia a klubért. Például akkor, amikor a Türkgücü München elleni meccset követően felidézi, hogy az ellenfél egyik játékosa korábban azt mondta, a megszűnésbe akarja lökni az 1860-et. A videóban külön figyelmet érdemel a hibátlan és nehezen meghatározható akcentus, amit Mölders használ.
„Mondok valamit. Ha a Sechzig München egy napon a körzeti bajnokság C-csoportjában játszana, ezzel az erővel, a szurkolótáborral és mindennel, ami körülveszi, még akkor is elképzelhetetlen lenne, hogy megszűnjön!”
Aztán szintén az előző idényben a Bayern München második csapatával lejátszott meccs utáni méltatlankodása is emlékezetes a magát könnyen dobáló bayernes Maxi Welzmüller fölött. Az előbbihez képest is abszolút deluxe akcentussal.
„Meccs közben ez mintha a falnak futna, a földre vágja magát, aztán elkezd üvöltözni… Ilyet még életemben nem láttam! A fiam 11 éves, ha meglököm, állva marad. Ez meg nekem jön, elesik és nyivákol, mint egy kisiskolás, de akkora a pofája, mint a hangosbemondó.”
Mölders szerényen azt is megjegyezte aztán, hogy Welzmüllerék hamarosan úgyis a negyedosztályban találják magukat, mert az idény végén kiesnek – egyébként igaza lett.
És persze azzal is növelte az ázsióját a szurkolók szemében, hogy hosszas huzavona után 2020-ban meghosszabbította a szerződését a klub, amit már-már a wormsi birodalmi gyűlésen színt valló Luther Mártont idézően kommentált:
„Pénz és szerelem között kellett döntenem – és itt vagyok.”
Modern idők aputestes legendája
„Az 1860 nélküle valószínűleg még mindig a negyedosztályban játszana. 2018 nyarán az ő gójai vitték vissza az Oroszlánokat a profi bajnokságba. Emiatt a sportszakmai feltámadás arca lett. A góljai mindig különlegesek, és természetesen a PR-kampánya, a Die Wampe von Giesing marketingszempontból telitalálat” – írta kérdésemre Oliver Griss, Németország második legnagyobb szurkolói oldala, a dieblaue24.de szerzője, amikor azt firtattam, mi jut eszébe egy átlagos Sechzig-szurkolónak Möldersről.
Merthogy Mölders a népszerűségét pénzügyileg is igyekszik kihasználni. Az ollózó mozdulatai szintén beégtek a szemekbe, hát még az, amikor egy tavalyi, Verl elleni meccsen egy ilyen Fallrückzieher mozdulat után felcsúszott a hasán a mez, és nem kockák, sokkal inkább egy tekintélyesre növesztett aputest villant meg.
Fotó: Youtube
És itt keresztet is vethettünk a 79 kilós, ideálisnak mondható állítólagos testsúlyra.
Később erről azt mondta, hogy a játékstílusához neki szüksége van a súlyra – ezt mások mondjuk magukra gyúrt izommal oldják meg, de ő szemmel láthatóan más utat követ.
A legendája ezzel csak tovább nőtt, ezért igyekezett ezt meglovagolni. Feleségével, Ivonne-nal elindították a Die Wampe von Giesing márkát és weboldalt, (Giesingi Pocak, utalva München kerületére, ahol a Sechzig stadionja található), ahol ezt a mozdulatát és az aputestét örökítik meg a legkülönfélébb szurkolói cuccokon: pólókon, pulóvereken, poharakon és néhány kiegészítőn.
A leghibátlanabb alighanem a Maradona Isten keze klisére rájátszó Der Bauch des Gottes (Isten hasa) póló.
„Meglepő volt, hogy Mölders előjött egy saját kollekcióval. Azt hiszem, a klubnál nem örültek neki, de végül elfogadták, mert nem akarták elrontani a hangulatot az előszezonban. De ideje lenne megtöltenie a merchandise kampányát teljesítménnyel is”
– mondja Griss a szükségszerű konfliktushelyzetről a klub és a játékos között, ami azért nem eszkalálódott, mert a szurkolóknak eszük ágában sem lett volna egy ilyen lépés miatt haragudni Möldersre, az 1860 viszont maga is széles választékot kínál szurkolói termékekből. Az ott árult ruhákon Mölderst Fußballgottnak, vagyis egyenesen futballistennek nevezik.
Mölderséket hiába kerestem, az asszisztenseként dolgozó felesége nem válaszolt a kérdéseimre – így azt sem tudtam meg, hogy megy a bolt.
Griss szavaiból érződik, hogy bár a legtöbb szurkolóhoz hasonlóan őt is elkapta egy enyhe Mölders-rajongás, közben sokan még közülük is emlékeznek a daliásabb időkre.
„Mölders nagyon népszerű. Senkinek a mezéből nem adtak el többet. Az új idők klublegendája, de ezt helyén kell kezelni. A történelmünk legnagyobbjai közé nem emelkedett fel. Itt olyan szupersztárok játszottak, mint Thomas Häßler, Rudi Brunnenmeier, Martin Max, Petar Radenkovics, Peter Nowak vagy Davor Šuker.”
Nagy pocakkal ezeket a legendákat tényleg nem lehet lehagyni. De nekik nem is volt saját márkájuk.
Borítókép: dieblaue24.de / Facebook
Németországot lehet nem szeretni és imádni, egy azonban biztos: európai és gyakran globális kitekintésben is megkerülhetetlen, ami ott történik. Ha meg nem, akkor simán csak érdekes.
A szeret, nem szeret dilemmáját az országgal kapcsolatban a Rammstein dolgozta fel a legjobban. A „Mein Herz im Flammen, will dich lieben und verdammen” vagyis lángol a szívem, szeretni és átkozni akarlak sor a Deutschland című számukban – na meg a megjelenésekor kisebb felhördülést okozó klipben – olyan tökéletesen foglalja össze, mit érezhet az ember a hazája iránt – nem csak, de főleg akkor, ha német, és az ismert események vannak mögötte a 20. században –, hogy arra talán még Johann Wolfgang Goethe is csettintene és headbangelne egyet.
Ez a rovat időről időre körüljár néhány németországi témát, meg persze a DACH-országok másik két tagját, Ausztriát és Svájcot sem hagyja majd figyelmen kívül. Mármint sicher, hogy nem.
