Mark Zuckerberg gumicsontként bedobott víziója technológiailag megvalósíthatatlan, és ráadásul értelme sincs sok abban a formában, ahogy kommunikálják.
2021 őszén dobta le a kommunikációs atombombát a Facebook főnöke azzal, hogy létrehozzák a közösségi oldalak új evolúciós fázisát, a Metaverzumot. A világ nagy része pedig ahogy kell, rá is cuppant a témára, pedig ha kicsit leülünk és átgondoljuk a dolgot, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy jó eséllyel ez az egész csak egy gigantikus, de elég átlátszó blöff.
Frissensültként tálalni a lerágott csontot
Mark Zuckerberg azzal kecsegtet, hogy az általa létrehozott új digitális univerzumban az emberek a valóságos élet egyfajta alternatíváját élhetik. Itt már az emberek nemcsak ismerkedni és kommunikálni fognak, hanem dolgozni, üzletelni vagy bulizni is. Ráadásul mindezt megfejelte a szabadság ígéretével, azaz, hogy ebben a metavilágban mindenki kiszakadhat a valóságból, olyan külsőt ölthet, amilyet akar, azt csinálhat, amit csak akar, nem kötik a valódi élet korlátai. Az egésszel már alapból több baj van, és az csak az egyik, hogy ez a koncepció már régóta működik.
Zuckerberg szó szerint egy több évtizedes, már működő ötletet tálal úgy, mintha az a rántott hús feltalálása óta a legjobb dolog lenne.
A World of Warcraft, a Roblox és a hozzájuk hasonló (szerep)játékok konkrétan erről szólnak sokak számára. A felhasználók/játékosok kitalálnak maguknak egy avatárt, aprólékosan megtervezik a külsejét, és aztán tengenek-lengenek, beszélgetnek, szórakoznak, bulizgatnak ezekben a fantáziavilágokban. Teljesen elfogadott, hogy aki a való életben egy kétméteres, szőrös pizzafutár, az itt aprócska manólányként parádézik egy csillámsárkány hátán.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy pont Mark saját, már létező teremtménye az, ahol az emberek már nemcsak ismerkednek, hanem dolgoznak vagy üzletelnek is. Elég csak “kinyitni” a Facebookot, minden második dolog a falon valami reklám vagy bosszantó, politikai propaganda szemét, ráadásul olyanoktól, akiket már vagy ötvenszer jelentettem, tiltottam le. Bónuszként pedig az oldal/app megállás nélkül dobálja fel a Marketplace ajánlatokat is, ahol boldog-boldogtalan akarja kéretlenül rám sózni a vackait.
Még talán ennél is fontosabb, hogy most már világosan látszik, hogy pont a nagy “Szabadsággal” van a baj egy csomó online felületen, például a Facebookon is.
És nem csak azzal, hogy a tulajdonos “szabadon” kezeli a felhasználók személyes adatait, kéretlenül térképezi fel a kapcsolatrendszerét, profilozza őket, tárolja a beszélgetéseiket, hogy aztán az így nyert adatokat bárkinek eladja, aki fizet érte. Hanem azzal is, hogy a felhasználók egy része visszaél a szabályozatlan körülményekkel, vadnyugatot csinálva az online térből. Nem normális dolog az, hogy egyesek a monitor mögül fenyegetnek másokat, küldözgetnek szexuális tartalmú, aberrált videókat akár gyerekeknek is, gyűlölködnek, terjesztik az ordas, bántó nézeteiket úgy, hogy az üzemeltető csak a vállát vonogatja, mondván neki ehhez nincs köze.
Ebből lett elege rengeteg felhasználónak, és ezért történnek lépések a világ számos pontján a különféle online felületek megrendszabályozása érdekében. Mark Zuckerbergnek pontosan kéne tudnia, hogy nem ígérhet új, digitális univerzumot totális szabadsággal, amikor a világ pontosan az ellenkező irányba halad.
A virtuális valóság zsákutca
Emellett szintén komoly kétségeket vet fel a Metaverzum komolyságával kapcsolatban annak kinézete vagy felülete is. Zuckerberg ugyebár azzal parádézik, hogy az egész gyakorlatilag egy virtuális valóság (Virtual Reality, VR) felület lesz, ami annyira nem meglepő, hiszen róla azóta lehet tudni, hogy szerelmes ebbe a vonalba, mióta a Facebook 2014-ben kétmilliárd dollárért felvásárolta az Oculust, a szektor egyik vezető vállalatát. Azóta gyakorlatilag viszont semmi érdemleges nem történt a Facebook és a VR kapcsolatában,
az Oculusért kiperkált összeg eddig kidobott pénznek tűnik, és úgy látszik, hogy a Metaverzum koncepcióval szeretné bizonygatni, hogy ez bizony tökéletes döntés volt.
A Facebook azt kommunikálja, hogy a Metaverzum olyan lesz, mint egy alternatív világ, amelyben “benne élhetünk”, amelybe bárki “beleugorhat”, miután felkel az ágyból, és ezt az élményt meg sem fogja közelíteni az, amit az appok vagy a weboldalak produkálnak. Na, ebben viszont egészen biztosak lehetünk. Mert amíg egy mobil vagy böngészős alkalmazás használata villámgyors és pofonegyszerű, addig a virtuális valóság kényelmetlen, komplikált és nehézkes.
Az egésznek csak akkor van értelme ugyanis, ha a külvilágot teljesen kizárjuk, vizuálisan legalábbis mindenképp. Ehhez szükség van egy speciális szemüvegre vagy sisakra, és ez azt jelenti, hogy minden egyes Metaverzum használat előtt azt elő kell venni, fel kell tenni, majd eligazgatni. De azt felejtse el mindenki, hogy vacsora közben megnézi a posztokat, mert ha a fején van ez a nyavalya, akkor szó szerint az ételt nem találja meg az asztalon. Arról is le kell mondani, hogy a buszon vagy a metrómegállóban az ember előveszi a telefont, és „beugrik” a Metába, mert ezzel szó szerint elszigeteli magát a külvilágtól. Nem lesz olyan, hogy az ágyikóban elalvás előtt megnézzük a lájkokat, vagy átpörgetjük a falat egy perc alatt, mint ahogy a pórias Facebookkal csináljuk.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a kényszerű izoláció egy idő után egyszerűen elviselhetetlen sokak számára.
Én például 20 perc után tépem le magamról az ilyen cuccokat, mert zavar a bezártságérzet. Próbáltam már az Oculust, a Sony VR szettjét, a HTC Vive-okat, a nagy dérrel-dúrral beharangozott Valve Indexet, de egyiket se bírtam középtávon sem elviselni. Ráadásul a külső fény kizárásához tökéletes szigetelésre van szükség, ami miatt viszont az ilyen eszközök hajlamosak befülledni, pláne úgy, hogy maguk is hőt termelnek. Szóval a felhasználó jó eséllyel kényelmetlenül izzadni fog, mert ezek olyan alapvető problémák, amelyek a technológiai szint jelen állása szerint orvosolhatatlannak tűnnek. Azt nyilván meg lehetne valahogy oldani talán, hogy a speciális sisak vagy szemüveg mellőzésével az audiovizuális jeleket közvetlenül juttassák el az agyba, de nem 10-15 éven belül, hanem mondjuk száz év múlva.
Az újkori virtuális valóságszemüvegek első példányai nagyjából egy évtizede bukkantak fel, ami ebben az iparágban egy eónnak számít, de mind a mai napig nem tudtak átütő sikert elérni. Egyszerűen az emberiségnek nincs igénye a kellemetlen, nehézkes kiegészítők használatára. Még arra sem voltak hajlandóak a népek, hogy feltegyék a lényegesen kisebb, könnyebb és kényelmesebb 3D szemüvegeket, pedig a tv-gyártók mindent bevetették, hogy elterjesszék a térhatású technológiát. Sőt, nemhogy konkrét tárgyakkal, hanem úgy általában semmivel nem nagyon akarnak már pepecselgetni az emberek. Nem csoda, hogy ekkorát hasít a Tik-Tok, a Insta meg a többi villámtartalomra építő alkalmazás.
Tehát maga a Virtuális Valóság tűnik egy zsákutcának, ezt igazolják a fogyasztói visszajelzések is (azaz, hogy nem veszik tömegek az ilyen eszközöket), és ezt a Facebook elnökének is látnia, tudnia kell.
Azt pedig muszáj még hozzátenni, hogy Mark Zuckerberg olyasmiket ígér, hogy a VR-os Metaverzumban majd a barátainkkal úgy élhetjük át a közös élményeket, úgy nézhetünk meccset, úgy mehetünk koncertre vagy bulizni, mint a valóságban, ugyanazt fogjuk átélni, mint az igazi életben. Azonban ez egyszerűen nem igaz.
Az ilyen közös élményekhez hozzátartoznak a körülmények, a fényviszonyok, az illatok, a zaj, a hőmérséklet, tehát maga a környezet. Illetve persze a testbeszéd, a metakommunikációs jelek, ezt pedig a virtuális valóságban az avatárokkal egyszerűen lehetetlen reprodukálni. Ez az egész elmélet úgy, ahogy van, az alapjaiban hibádzik, de hát ezzel is minden bizonnyal tisztában van a Facebook első embere.
Technikai korlátok
És akkor még azokról a technikai korlátokról szó se esett, amik a földöntúli virtuális valóságélményhez szükségesek. Azt fontos leszögezni, hogy Zuckerberg ugyebár állítása szerint 10-15 év múlva indítaná be a Metaverzumot. Addig már nincs annyira sok idő, hogy a maiaktól teljesen eltérő technológiák jelenjenek meg. A forradalmian új eljárások kifejlesztéséhez, bevezetéséhez, tömeggyártásához idő kell, tehát csak olyan megoldásokban gondolkodhatnak, amelyek már legalább prototípus szinten ma is léteznek.
Csúcshardver – csúcs áron
A szemüvegekbe ugyebár OLED megjelenítőket kell építeni, ezek képátlója egyenként legalább 3 inch, felbontásuknak minimum 4K-nak kell lennie. Ennél kisebb részletesség esetén ugyanis látszódnak a pixelek, ami zavaró. A megjelenítők, illetve az azokat vezérlő elektronika rengeteg hőt termel, ennek elvezetéséről kell gondoskodni, ami aktív hűtést feltételez. Természetesen az audovizuális jelek kívülről érkeznek, egy felhő alapú szolgáltatáson keresztül, amihez viszont 5G (6G?) vagy WiFi 6 kapcsolat szükséges.
Tehát gyakorlatilag csúcstechnológiás és ebből fakadóan igen drága hardvert kell használni, amit az emberiség csak egy nagyon kis hányada tud vagy akar majd megvenni.
Amíg a Facebook gyakorlatilag a legolcsóbb okostelefonon is elzümmög, addig a továbbfejlesztett Facebookról ez majd nem mondható el. Ez már önmagában óriási korlátja lenne a globális elterjedésnek, és emiatt szó sem lehet arról, hogy százmilliók vagy milliárdok használják a Metaverzumot. Az elődjével ellentétben pont a gazdagok rezervátuma lenne, viszont az már kérdés, hogy ennyi embernek tényleg érdemes-e ekkora munkával komplex digitális világot építeni.
Energiaellátás
A szemüvegben egy csomó létfontosságú eszközt kell energiával ellátni úgy, hogy az akkumulátort is integrálni kellene. De értelemszerűen nem pakolhatják tele teleppel, hiszen akkor még kényelmetlenebb lenne. A jelenlegi ismereteink szerint viszont nincs és egy évtized múlva sem lesz olyan technológia, ami pár óránál nagyobb üzemidőt szavatolna így ebben a formában. Ez pedig újabb komoly, kényelmetlen kompromisszumot jelent.
5G
A Metaverzum az elképzelések szerint a felhőben működne, azaz távoli számítógépeken futna, a felhasználók csak az audiovizuális jeleket kapják meg, illetve a parancsokat adják ki. A megfelelő képminőséghez szükséges óriási adatmennyiség csak az 5G révén juthat el a felhasználókhoz, ha nem WiFi-t használnak. Annak viszont még nincs nagyon jele, hogy globálisan kiépülne addigra egy 5G hálózat, hiszen ehhez nem elég a jelenlegi 4G-s rendszert “átkapcsolni”, hanem rengeteg új bázisállomás telepítésére is szükség van.
Örülhetünk ha egy évtized múlva a fejlett országok nagyobb városaiban lesz stabil, kiterjedt 5G szolgáltatás, ám most még ez is kicsit utópisztikusnak tűnik. Persze műholdakról le lehetne fedni egyszerűbben nagyobb területeket, és szó is volt arról, hogy a Facebook egy ilyen ökoszisztéma kiépítésén gondolkodik. Ez a PointView projekt, ami viszont egyrészt horribilis pénzbe kerülne, másrészt a nagyhatalmak sem nézik jó szemmel az ilyen irányú privát törekvéseket.
Blöff? Az!
Nagyon úgy fest, hogy a Metaverzum projekt a jelenleg ismert formájában nem több egy hangzatos blöffnél. Maga az alapkoncepció is sántít, a virtuális valóság rossz irány, és a technológiai feltételek sem adottak a megvalósításhoz.
Fotó: CNET / Youtube
