„Az 5 százalékot, remélem, nem gondoltátok véresen komolyan.” Nem a legjobb előjel a Cápák közöttben, ha egy ehhez hasonló mondat hangzik el, az pedig egyenesen riasztó, ha a kijelentés az egyik legtapintatosabb cápa, Balogh Péter száját hagyja el. Balázs Áron és Szakács Botond ambiciózusan érkeztek a műsorba, a túrabicikli-kölcsönző Bikkla tulajdonosai 36 millió forintot kértek volna, cserébe mindössze 5 százalékos részesedést ajánlottak fel a cégükből. Péter az összeg felét hajlandó lett volna megadni 25 százalékért cserébe, de egyik befektető sem csatlakozott hozzá, így végül senki sem társult be a két erdélyi vállalkozó mellé.
Április 27-én elindult az RTL Klubon futó üzleti showműsor, a Cápák között második évada, ahol öt befektető pénzéért versenyeznek kezdő (vagy nem kezdő) vállalkozók. A Forbes.hu-n hétről hétre bemutatjuk egy-egy vállalkozó sztoriját: honnan jött az ötlet, mi történt a műsorban és hogyan alakult a deal azóta, hogy nyélbe ütötték. IV. rész.
Nem idei jelenség a műsorban, hogy a vállalkozók rendre túlértékelik
a cégüket, utólag Áron is elismeri, hogy talán túllőttek a célon. Igaz, nem ez
volt az egyetlen indok, ami miatt nem kaptak befektetést. „Műsor közben
vétettünk egy számolási hibát – meséli. – A bekerülési árat már a profitos
eladási árral együtt mondtuk, emiatt a cápáknál nem jött ki a matek. Utólag
jöttünk rá, hogy állj meg, ember, hülyeséget mondtunk.”
Balázs Áront azóta nem lehet lerángatni a nyeregből, hogy megtanították biciklizni – még az sem tántorította el, hogy 12 évesen egy biciklibalesetben jó néhány fogától búcsút kellett mondania. „Rájöttem, hogy ha ez a legrosszabb, ami történhet, ha biciklizem, akkor miért ne?” Hobbija szempontjából a Hargita megyei Gyergyószentmiklósnál és hegyes-völgyes környékénél jobb helyre nem is születhetett volna: „Ez egy kisebb földi paradicsom” – mondja.
Áron Kolozsváron tanult képzőművészetet, majd 2006-ban Bukarestbe költözött, ahol nyolc évig dolgozott reklámügynökségeknél. Bár már 2013 környékén elkezdett ráunni – haza is költözött Gyergyószentmiklósra, hogy kitalálja, hogyan tovább –, még öt évig dolgozott a reklámszakmában, de ekkor már projektalapon, saját vállalkozása részeként.
Az ötletet, amivel végül Botonddal együtt a cápák elé állt, 2018-ban találta ki, a löketet pedig húga egy megjegyzése adta, aki a környék egyik legnépszerűbb kirándulóhelyénél, a Gyergyószentmiklóstól 26 kilométerre lévő Gyilkos-tónál dolgozott.
„Azt mondta, a Gyilkos-tónál bármit el lehet adni, ha jó a csomagolás” – mondja Áron.
Nem sokkal később, egy meleg, februári napon („a meleg azt jelenti, hogy nem -20 fok van, csak -2”), grillezés közben, a harmadik sör után aztán elkotyogta apjának, hogy van egy vállalkozásötlete: elektromos fatbike-ok (strapabíró, vastag kerekű túrabiciklik) bérbeadása a tó környéki túraútvonalakra.
Feleségével ekkoriban már fél lábbal kint voltak Ausztriában, apja biztatása miatt azonban a Bikkla ötlete miatt végül mégis Romániában maradtak, a költözésre félretett összeget (néhány ezer eurót) pedig a projektbe fektették. Egy kínai gyártóval leszerződtek hat darab biciklire, közben kitalálták, hogy nézzen ki pontosan a szolgáltatás. „Tudtuk, hogy biciklit bérbe adni mindenki tud. De mi az, amitől mi többek vagyunk, mint mindenki más? Legyen például az, hogy Áron megy velük, s meséli, hogy múlt héten itt látott medvét? Vagy hagyjuk meg az embereknek a felfedezés élményét?” – meséli Skype-on, a háttérben vizslájával, Marcival. Végül az arany középutat választották: útvonalakat jelöltek és tábláztak ki, ezekre adják bérbe a bicikliket.
A biciklik bérlése útvonaltól függően 3500 és 9500 forint
között alakul, a bérbeadást a csíkszeredai Camel Codinggal közösen fejlesztett szoftveren
követik, ami valós időben követi, hogy mi történik a bringákkal. Utóbbi
elsősorban a leendő franchise-rendszer kiépítése miatt különösen fontos – ennek
kapcsán került a képbe Áron üzlettársa, Botond.
A két vállalkozó 2018-ban találkozott egy konferencián. „Áron előadása után rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne ezeknek a bicikliknek egy guruló tárolási lehetőség” – meséli Botond. Vállalkozása, az Eco Tiny House ugyanis vontatható, minimalista faházakat készít. Az ötlet Áronnak is tetszett, néhány héttel a névjegykártya-csere után a csíkszeredai Fenyő Hotelben egy reggel hét órás találkozón meg is egyeztek az együttműködésről. Botond elkészített egy házat a bicikliknek (ennek kicsit sem visszafogottan a „Mothership”, azaz „Anyahajó” nevet adták), és 50 százalékkal ő is beszállt a cégbe. (Harmadik üzlettársuk Áron édesapja, neki és Áronnak 25-25 százaléka van.)
„Nem az a cél, hogy bárhova elcibáljuk a bicikliket, hanem hogy egy könnyen standardizálható csomagot alakítsunk ki” – mondja Áron.
A franchise lényege az lenne, hogy a guruló miniház plusz biciklik kombinációval bárki nyithasson egy mobil biciklikölcsönzőt; Áronék elsősorban nemzeti parkokat, hoteleket, kezdő vállalkozókat és önkormányzatokat céloznak, 3–4 év megtérüléssel számolnak. A franchise-csomag árát 48 ezer euróra lőtték be, ebben nyolc felnőtt- és négy gyerekbicikli van, alkatrészek és fogyóanyagok egy évre, valamint hardveres és szoftveres kiegészítések.
A cápák befektetése azért kellett volna nekik, hogy
egyszerre több anyahajót is el tudjanak indítani, akár Magyarországon, a
Balatonnál is. „Részben ehhez is kellett volna egy cápa tudása is, majd’ ezer
kilométerről nekünk nincs helyismeretünk” – mondja Áron, bár Botond megjegyzi
azt is, ugyan Magyarországnak kétségkívül meglennének az előnyei, nem
ragaszkodnak egy országhoz sem.
A 2018. nyári indulás óta befektetett összeg még nem térült meg („alulról közelít a zéróhoz”). Másokhoz hasonlóan ők is félig bénult állapotban várják a járvány végét: a szezonjuk normális esetben áprilistól októberig tart, idén húsvétkor indították volna, ez most júniusra csúszott. „Átalakítottuk az üzleti tervet, nem a turistaközpontokat, hanem inkább nagyobb városokat céloztuk meg – mondja Botond. – Egyelőre a városokból nehezebb kimenni, de a városon belül szabadabb a mozgás. Próbálunk igazodni az új helyzethez.”
Fotók: RTL Klub