Három olimpiai bajnoki cím után visszatér, Tokióról és ott újabb bravúrról álmodik, de szigorúan csak a 2019. júliusi válogatókig tervez a magyar kajaksport kiemelkedő alakja, Szabó Gabriella. Az álomszerű riói olimpia után két nehéz év következett számára, többször is edzőt váltott, sőt, komolyan elgondolkodott, hogy örökre leteszi a lapátot. Eközben a magyar kajak-kenu kitermelt magából egy újabb világszínvonalú generációt, akik joggal követelik helyüket az olimpiai csapatban. Szabó azonban egykori sikerkovács edzőjével és újult lelkesedéssel vágott bele a felkészülésbe: nem titkolt célja, hogy mögé üljön be a hajóba Tokióban Kozák Danuta.
Két, egymást évtizedek óta ismerő lány ül a kajakban 2016. augusztus 16-án Rióban, a női kajakpárosok 500 méteres olimpiai döntőjében. Ők ketten a világ legjobb párosának számítanak, ám az egyikük 24 órával a verseny előtt megbetegedett, így nem túl kedvezőek az előjelek. A lányok azonban nem hagyják, hogy Kozák Danuta gyomorfertőzése elvegye tőlük életük álmát, az olimpiai aranyat. Már a rajtnál magukhoz ragadják a vezetést, ami 250 méterig ki is tart, ám ekkor a németek hatalmas hajrába kezdenek és centiméterekre megközelítik a magyar hajót. Talán meg is előzik.
Gabi és Danuta azonban az utolsó erejét is bevetve, még egy lapáttal rátesz.
Még méterekkel a cél előtt sem látszik, ki nyer majd. A célba aztán 6 tizedmásodperccel a magyar egység érkezik be előbb, de a lányok szinte maguk sem hiszik el, hogy sikerült a győzelem. Végül könnyek között, óriási megkönnyebbülésre áll fel a dobogó legfelső fokára Kozák Danuta és Szabó Gabriella.
„Ez az év számomra tökéletes volt. Minden edzés, verseny, körülmény abba az irányba mutatott, hogy arannyal térünk haza. Egészen az előfutam napjáig, amikor kiderült, hogy Dana beteg. Én kényszeres versenyző vagyok, ragaszkodom a rutinjaimhoz, ami már akkor megdőlt, amikor nem tudott felkelni egy matracról a bemelegítésünkhöz. A legjobb idővel jutottunk tovább, de Danát ki kellett venni a kajakból.
A döntő előtt egy nappal azt láttam, hogy kézben viszik el a társam, akivel 21 éve erre a napra készülök” –
mesélt Szabó Gabriella élete legfontosabb napjáról. Pedig kislányként soha nem gondolt arra, hogy ő olimpiai bajnok lesz.
„Ha Kováccsal és Janiccsal nem nyertünk, fogunk-e valaha?”
„Álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig fogok jutni. A családban fel sem merült soha az olimpia szó” – mesélte Szabó. Bár gyerekként is tehetségesnek számított, viszonylag későn, 20 éves korában döntötte el, hogy profi sportoló lesz. Elkezdte ugyan a jogi egyetemet, amivel a mai napig küzd az időhiány miatt, de az első nagyobb sikerek a hivatásos sport felé terelték.
A magyar kajaksport színvonala miatt mindig érdekes kérdés a fiatalok, juniorok kibontakozása. Mivel a magyar mezőny annyira erős, hogy minden ülésre több klasszis jut, előfordulhat, hogy olyan fiatal versenyző is a válogatotton kívül marad, aki szinte bármelyik másik országban a nemzeti csapat alapemberének számítana. Szabónak ez azonban nem okozott akadályt. „Nem volt nehéz bekerülni a felnőtt válogatottba, mert kislánykorom óta mindig az egy korosztállyal idősebbek között edzettem.
20 évesen Danutával egy komplett világbajnok csapathoz csatlakoztunk, és két évvel később már olimpián versenyeztünk.”
A 2008-as, pekingi olimpián érte az első nagy kudarc: a kajaknégyes, amelyben Kovács Kati, Janics Natasa, és a két fiatal ült, kikapott a németektől. „Ezután fél évig az foglalkoztatott, hogy, ha Kováccsal és Janiccsal nem győztünk, fogunk-e nyerni valaha. Kis híján abba is hagytam, annyira csalódott voltam.”
2009-ben aztán társával, Kozák Danutával – akivel akkor 13 éve kajakoztak együtt – világbajnokságot nyertek. Szabó ekkor hitte el, hogy olimpiai bajnok lehet belőle. A 2008-as pekingi olimpia előtt ült be a hajó elejébe, hogy diktálja a tempót, azóta minden csapathajóban ő a vezérevezős.
A 2012-es olimpiára már hatalmas önbizalommal ment, szinte biztos volt benne, hogy nyerni fognak négyesben, és így is lett. Az olimpia után aztán edzőt váltott, a korábbi olimpiai bajnok Csipes Ferenc (volt csapattársa, Csipes Tamara édesapja) helyett Tóth Lászlóval kezdett készülni. Dupla annyi edzésmunkát fektetett abba, hogy 2016-ban ne csak négyesben, hanem párosban is olimpiai bajnok lehessen. Mint tudjuk, ez sikerült is.
„Vissza akarom küzdeni magam a válogatottba”
Az olimpia utáni motiválatlanság azonban így is hamar elérte Szabót. Egyrészt valóra váltotta élete álmát – az olimpiai aranyat párosban –, másrészt már háromszoros olimpiai bajnoknak mondhatta magát. Komolyan megfordult a fejében a visszavonulás is.
Végül folytatta, de szakított korábbi sikeredzőjével, mert úgy érezte, hogy az általa elvárt edzésmunkára már nem képes. Egy fiatal, ambiciózus szlovákiai magyar edző, Likér Péter vállalta a felkészítését. Bár a megegyezés után az edző azt nyilatkozta az ujszo.comnak, „olyan nagy megtiszteltetés Magyarországra jönni, mintha Németországba hívnák fociedzőnek”, az együttműködésből nem lett semmi, mert az edző továbbra is inkább a szlovák férfi négyesre koncentrált. Szabó így 2017 első pár hónapját szinte egyedül edzette végig.
„Fizikálisan rendben voltam, de mentálisan… Egyetlen porcikám sem kívánta a versenyzést, még egy tét nélküli, rangsoroló versenyem előtt is lebetegedtem” – mesélte Szabó, aki annyira rossz állapotba került, hogy végül az egész 2017-es szezont kihagyta. Ezután Szolnokon kezdett edzeni Hadvina Gergellyel, aki ugyan mindent megtett a sikeréért, ám Szabót nagyon megviselte a családjától és barátaitól való távolság. A kezdeti lelkesedés ugyan feledtette vele, de végül be kellett látnia: borzasztóan magányosnak érzi magát. 2018 nyarán, amikor a második válogatón sem sikerült jól teljesítenie, tényleg úgy érezte, feladja.
Végül tavaly ősszel – két év kálvária után – egykori sikeredzőjével, Tóth Lászlóval kezdte meg a közös munkát.
„2019 júliusáig tervezünk, a második válogatóra vissza akarom küzdeni magam a válogatottba” – mondta Szabó, aki egyértelművé tette azt is, hogy a nagy visszatérés valós célja, hogy ott legyen a 2020-as tokiói olimpián. Ahhoz azonban, hogy a sportoló négyesben és párosban is bekerüljön a csapatba, rengeteg munkára lesz szüksége.
A versenyző havi fizetésének legnagyobb részét a Gerevich-ösztöndíj adja ki. A jelenleg hatályos szabályzat szerint ez havi 2–3 százezer forint, a pontos összeget az elért olimpiai, világbajnoki eredmények alapján számítják ki, illetve a MOB Szakmai Kollégiuma egyéni mérlegelés alapján dönt. Szabó egy másik állami programból is kap támogatást: az egyetemi tanulmányai miatt a Héraklész Csillagprogramban is részt vehet. Ezenkívül a sportoló kap fizetést klubjától, a Budapest Honvédtól is.
Ifi-versenyzés? Befektetés
Ifi-világbajnokból Dunát lehet rekeszteni – tartja a mondás a sportágban. Szabó szerint ezeket a versenyeket állomásként kell kezelni egy pályafutásban, és nem szabad, hogy a fiatalokat megtévessze a média felfokozott érdeklődése és a sikerekkel járó hírnév. Innen ugyanis még sok munka kell, hogy valakiből olimpiai bajnok legyen.
Az ifi versenyzés ráadásul az ő idejében szinte csak befektetéssel járt. Ma már rendkívül kedvező ösztöndíj-programokban vehetnek részt a fiatalok, de 10–15 éve csak a szülők anyagi segítségével lehetett elindulni.
Egy hajó 1–1,5 millió forint körül mozog, és akkor még nem beszéltünk lapátokról, ruházatról, edzőtáborról, étrend-kiegészítőről, masszőrről.
„A szüleim rengeteget segítettek az elindulásomban. Később sokat számított, hogy húszéves koromtól válogatott voltam, mert azt a szövetség támogatja.”
Olimpiai milliók
Számításaink szerint a három olimpiai aranyért Szabó eddig 84 millió forintot kapott jutalmul. (Ebben az összegben nincs benne a pekingi ezüstért kapott jutalom, amelyről eltérő információkat találni, de nagyságrendileg 10 millió forint körül lehet.) Szabó ezen a pénzen lakást vásárolt, a többit a családjára költötte. „Az egész családomat anyagi biztonságban akartam tudni. Rio után a legtöbben Dunára néző penthouse-t vettek volna a helyemben, de én a London után vásárolt lakásomban maradtam. Mondjuk, lehet jobban jártam volna, ha 2016-ban is veszek lakást…” – mondja nevetve az ingatlanárak robbanására célozva.
Szabónak – a jelenlegi eredményei alapján, tehát ez még Tokióban emelkedhet – 35 éves korától fogva bruttó 1,164 millió forintos életjáradék is jár majd havonta. „Nem hasonlíthatjuk a bevételeinket a TAO kiemelt látványsportágaiban szereplőékhez, a focistákhoz pedig végképp nem, de a nagyon megéri egyéni sportolónak lenni Magyarországon. Legalábbis én azon sportolók közé tartozom, aki nagyon hálás az anyagi lehetőségekért.”
Hosszú Katinka: Megkérdőjelezték, hogy Shane nélkül is lehetek-e én Iron Lady
Kozák Danuta és Liu Shaolin Sándor lettek az Év sportolói
