Elköszönt a nemzeti csapattól a korszakos zseni. Három évvel ezelőtti interjúnkat idézzük fel.
2015 márciusában adott interjút a Forbesnak Görbicz Anita, a Győri ETO KC és a magyar női kézilabda-válogatott irányítója, csapatkapitánya. “Görbe”, ahogy a csapattársai hívják ma végleg elköszönt a válogatottól, ahol az elmúlt 15 évben 233 mérkőzésen 1111 gólt szerzett. Három évvel ezelőtt a világbajnoki ezüst- és bronzérmes klasszis már kétszeres Bajnokok Ligája győztes volt a Győrrel (klubszinten ez a csúcs, azóta még egyszer megnyerték a trófeát, idén címvédésre készülnek). A 34 éves játékos 2017-ben a szezon végén két évre írt alá a Győrrel, de a válogatottban már nem lép többet pályára – igazi korszakos zsenit veszít ezzel a nemzeti csapat.
A 2015-ös interjúból válogattunk ki pár részt, hogy megmutassuk, milyen kaliber is Görbicz. Akkor mindent megnyert a Győrrel (sorban a második évben), a Forbes legértékesebb magyar sportolók listáján is ekkor szerepelt a legjobb pozícióban: akkor a harmadik volt rangsorunkban.
A pénzről
Nekem sohasem az volt a fontos, mennyi pénzt adnak. Mindig az számított, hogy kikkel fogok játszani a következő idény-ben, milyen lesz a csapat, tudunk-e majd nyerni? Persze beszéltek arról, hogy a Győrben a Görbicz mondja meg, ki jöjjön. Dehogyis. Fontos volt, hogy azokat a sikereket, amikről álmodtam, itt Győrben érjem el.
Biankó csekket kapott, írjon rá, amit csak akar
2005-ben nagyon komoly kérője akadt, vitte volna egy külföldi sztárcsapat. “Olyan szerződést kaptam, amire azt mondták, írjak a pontozott vonalra olyan összeget, amilyet csak akarok”. Ennek kapcsán kérdeztük nem sajnálja-e, hogy nem ment külföldre?
“Világéletemben napi két edzéshez szoktam, kemény munkával értem el a sikereimet. Akkor is azt mondtam, ha kimegyek, lehet, hogy lesz egy-két jó idényem, és sok pénzt keresek, de hazatérve biztos, hogy lefelé ívelt volna a karrierem. Jobb akartam lenni mindig, nemcsak pár szezon erejéig.”
Görbicz Anita. Fotó: Forbes archív // Orbital Strangers
A skandináv és a magyar kézilabdáról
“Mindig azt mondták korábban, hogy a magyarok nem érnek el sikereket. Míg a dánok és norvégok örömmel játsszák a játékot, mi keményen dolgozunk, sok az edzés, mindig nyernünk kell, ez az elvárás. Ők a kézilabdát élvezettel játsszák nagyon jó színvonalon, minket a megfelelni vágyás hajt. Csak nehogy félreértsd: mi is élvezzük a játékot, de nem úgy, mint egy dán vagy egy norvég. Ha nálunk valaki mosolyog a pályán, akkor az az első gondolat, hogy valamit nem csinál jól, nem veszi komolyan a meccset.”
A nagy álom, a Bajnokok Ligája
“A címvédés nehezebb volt, de először megnyerni nagyobb siker volt. Amikor KEB-bel (Karl Eric Böhn, a válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a Győr edzője is volt) nem sikerült, teljesen kiborultam, úgy voltam vele, ha most nem, akkor soha. A meccs után a vécében üvöltve bőgtem, hívtam a páromat, hogy soha nem fogok már BL-t nyerni.” (Azóta megnyerte háromszor is, idén jöhet a negyedik trófeája a legrangosabb klubsorozatból.)
A Nemzeti Sport emlékezetes címlapjáról, 2003-ból, amikor sírt az elveszett világbajnoki döntőt követően (sokan azt mondták, rajta úszott el a meccs)
“Azt hiszem, azon minden rajta volt, ami akkor a szívemben volt. Ma azt mondom, bárcsak sírhatnék így újra. Nehezen dolgoztam fel, mindenki rám akarta húzni azt az ezüstérmet. Amikor évekig támadnak és támadnak, és nem tudod elmondani a véleményed, az nagyon rossz.”
A LEGÉRTÉKESEBB MAGYAR SPORTOLÓK – 2018
A legértékesebb magyar sportolók: Hosszú, Michelisz, Babos és a Liu testvérek
