Újlaki Ákos szerint erős központi akarat kell, nem lehet folyamatosan kompromisszumokat kötni. A teljesítményalapú bérezésben nem lesz konszenzus, kórházból sok van, orvosból kevés – a covid alatt pedig sok minden kiderült.
A Belügyminisztérium (BM) korábban átfogó tanulmányt kért a Boston Consulting Grouptól (BCG) az egészségügyi ellátórendszer racionalizálásáról. A globális tanácsadócég partnere, Újlaki Ákos a Portfoliónak adott interjúban beszélt az egészségügy átalakításáról (erről múlt héten egy panelbeszélgetésen is részt vett).
Egészségügy: mikor érezzük majd meg az átalakítások pozitív hatását?
A kormány tavaly év végén egy salátatörvénybe csomagolva indította el az egészségügy szerkezeti reformját, ennek egyik elsődleges célja, hogy kezelje az orvos- és ápolóhiányt. Újlaki szerint is ez a szűk keresztmetszet.
„Ha minden egyes ponton kompromisszumot kötne, az egy kutya-macska történet lesz a végén”
– mondta. Szerinte kedvező változások indultak el az ágazatban, finomhangolásra szükség van. Egy ekkora átalakítás ugyanakkor nem lehet mindenkinek jó, szükségszerű, hogy érdeksérelemmel jár, de fontos, hogy a tárca erős kézzel vigye végig az akaratát.
Az átalakítás kapcsán a kormány kerüli a reform szót, Újlaki úgy fogalmazott, a „status quo felrúgása” 5-7 éves időtávon belül hozhat pozitív változásokat.
Címlapról ajánljuk
Sok a kihasználatlan kórházi ágy
Szerinte a covid alatt kiderült, hogy az egészségügyet nem stratégiai ágazatként fejlesztették. Nagy volt a fejetlenség, az ágy- és a szakemberszámokról sem volt megbízható adat, ami elfogadhatatlan és nehezítette is a válsághelyzet kezelését.
„Nem vagyok a kórházbezárások híve, de felmerül a kérdés azok után, hogy minek ennyi, ha a száz évben egyszer előforduló válsághelyzetben sem használtuk ki” – mondta a kórházi ágyak számáról. Szerinte a járványhelyzet megmutatta:
„Sok esetben a kórházi ágyak valójában szociális célokat szolgálnak. Ezeket a betegtömegeket a szociális szférába lehet irányítani.”
Teljesítményalapú bérezés: terhes múlt
A szakértő szerint szükség van a teljesítményalapú bérezésre. Azt is mondta, hogy azt nehéz átvinni, mert az orvosok sokáig alul voltak fizetve, majd jött a nagyarányú bérrendezés, ami viszont nem vonta magával a minőségi kritériumok felállítását. Ezt szerinte nehéz utólag elfogadtatni.
Ugyanakkor azt is mondta, hogy a teljesítményértékelésben sosem lesz konszenzus, ezért kell
„egy erős szabályozó, aki azt mondja, hogy én így mérem a minőséget. És tessék ezt lekövetni.”
