Van, ahol betiltják a lejátszását, másoknak éppen ezért a szabadság szimbóluma lett a német slágerlistákat uraló, silány minőségű diszkóslágerből, amely úgy kezdődik, hogy az utcán sétálgató srácot kuplerájba invitálja egy strici.
Az egynyári slágerek jellemzője, hogy pár hónapon keresztül nagyon jól hozzájárulnak a nyaralás és a szabadság életérzéséhez, évekkel később jókat lehet miattuk nosztalgiázni, ha véletlenül újra előkaparja őket egy rádió, de túl emlékezetesek nem maradnak.
Nagyon úgy tűnik, hogy utóbbi nem lesz igaz Németország ügyeletes egynyári slágerére. Már három hete uralja a zenei toplistákat az országban Dj Robin és Schürze közös száma, a Layla, ami Ausztriában is hasonló sikerrel fut.
Igen, jól hallottátok és láttátok. A zene és a klip is megdöbbentően igénytelen, Dj Robinék hangját nincs az a szoftver, ami legalább minimálisan hallgathatóvá torzítaná. És akkor a szövegről még nem is beszéltünk.
Egyrészt a strófákat nyilvánvalóan nem irigyelné meg Johann Wolfgang Goethe, de ebből még nem lenne gond. Csakhogy a számban felvázolt sztori szerint egy srác békésen sétálgat az utcán, miközben egy furcsa alak leszólítja, és a kecójába invitálja.
A belépés után a srác „király alakot, szőke hajat” (geile Figur, blondes Haar) pillant meg. Aztán hamarosan megtudjuk, hogy kiről is van szó, mert a dalszöveg magyarul így folytatódik:
Van egy kuplerájom és a madámom Laylának hívják”
(Ich hab’ ‘nen Puff und meine Puffmama heißt Layla), aztán mindenféle jót mondanak Layláról a csodaszéptől a fiatalon át a királyig. Mindezt megspékelték annyival, hogy a klipben Layla nem egyszerű prostituált, hanem még transzvesztita is.
Német mulatós
A Layla egy külön német zenei műfaj képviselője, úgynevezett Ballermann-sláger. Ezeket a mallorcai Ballermann 6 nevű helyről nevezték el, és tipikusan azokhoz a német turistákhoz kötik, akik Mallorcán még Dj Robin és Schürze számánál is vállalhatatlanabbra isszák és cuccozzák magukat, így bulizva végig a spanyolországi vakációjukat.
A Ballermann 6 és környéke napközben egész békés Fotó: SuCapitanidad
Ballermann-slágerekből minden évben tucatnyi jön ki, ezeknek is megvannak a maga sztárjai. A minőségre különösebben egy előadó sem ad, a lényeg csak annyi, hogy a bulikhoz megfelelő ritmus és faékegyszerűségű dalszöveg biztosítsa a bódult veretésekhez az aláfestést. Nagyjából úgy, mint ahogy a Kis Grófo- és Jolly-számokkal történt pár éve itthon.
Tiltsák be!
Azt nyilván képtelenség megmondani, hogy a sok igénytelen szám közül miért emelkedik ki időről időre néhány. A Layla esetében persze a prostizás és a transzvesztita szál a klipben kellő magyarázattal szolgál, de azt már valószínűleg nem fogjuk megtudni, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb. Vagyis a felháborodás miatt kezdték el egyre többen hallgatni a Laylát, vagy a népszerűsége miatt jutott el olyanokhoz is, akiknek egyébként eszükben sem lenne Ballermann-slágereket hallgatni.
Nagyobb figyelmet akkor kapott, amikor würzburgi hivatalnokok jelezték a helyi fesztivál szervezőinek, hogy nem szeretnék, ha a Laylát játszanák a bulikban – amit, lássuk be, nehéz nem cenzúraként értelmezni. Würzburg után aztán Düsseldorf is a Layla mellőzése mellett döntött egy városi rendezvényen.
Az ok mindkét esetben a dal ízléstelensége és szexizmusa. Ami csak azért érdekes, mert a Ballermann-slágerekben azért szokott szó esni minél nagyobb mellekről és péniszekről, szóval a líraiság nem csak a Laylából hiányzik.
A Schlager-Radio korlátozta a Layla lejátszását, miután olyan üzeneteket kaptak, amelyekben a hallgatók a szexista dalra panaszkodtak, és voltak köztük, akik azzal fenyegették az adót, hogy inkább nem hallgatják, ha Dj Robinék számát játsszák.
Mások viszont arra panaszkodtak, hogy egy hangos kisebbségnek nem szabad engedni, mondván, kit érdekel, hogy páraknak nem tetszik egy dal. A Schlagernél végül nem vették le a repertoárból, de csak hétvégente, és akkor is kizárólag 22 óra után játsszák.
Már Ausztriában is felvetett kérdést a Layla, ott az Ö3 rádióadón nem fogják játszani. Kizárólag az „Ö3 Austria Top 40” című slágerlistaműsorban kap majd helyet. Georg Spatt, a csatorna vezetője azt mondta, a zenei ízlésre nem lehetnek befolyással, ha a számot sokat hallgatják Ausztriában, akkor ez van, előfordult már, hogy „bizarr vagy feltűnő” dalok nyerték el a nagyközönség tetszését. Ők ettől még nem fognak a közízlés előtt meghajolni, a kelleténél eggyel sem fogják többször leadni a számot.
Kultúrharc
A Layla természetesen szexista dal. Egy bulisláger, amiben szexista dolgokat énekelnek, a klip meg még hozzá is tesz ehhez”
– összegezte a dpa német hírügynökségnek a Freiburgi Egyetem popkultúra és zenei tanszékének igazgatója, Michael Fischer a felháborodás lényegét. Eleve jelzi, hogy a németek talán mégsem izgulnak annyira a rezsiszámlák és a gázhiány miatt, ha ilyen ügyek miatt keresnek meg egyetemeket.
A kép jobb oldalán Dj Robin, középen Schürze Fotó: Dj Robin / Facebook
A betiltás mellett érvelők igazán számolhattak volna vele, hogy a hozzáállásukkal a silány minőségű Laylából szabadsághimnuszt csinálnak. Erre röppent rá a kultúrharcos jobboldali énjét előszeretettel megvillantó Antoine Richard műkereskedő, akit a német közönség több kereskedelmi tévés műsorból ismerhet.
„Szexista. Szerintem egy kicsit igen. Hülyeség? Mindenképpen. Értékes kulturális termék? Tutira nem! 😀 Be kellene ezért tiltani? NEM!!! Miért? Mert nem Kínában vagy egy sötét, szocialista múltban élünk, de még csak nem is totalitárius atyáskodó országban, amelyik egyik kulturális forradalmat robbantja ki a másik után.
Szabadságban akarunk élni! EZÉRT TEGYÜK EZT A MINŐSÍTHETETLENÜL ROSSZ SZÁMOT MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB NÉMET SLÁGERÉVÉ!!!!”
– hirdette meg a manifesztóját pár napja Facebookon, és arra buzdította a követőit, hogy amikor csak lehet, hallgassák a Laylát, kérjék a számot a bulikban és lehetőleg az ablakukat is nyissák ki, amikor otthon ezt bömböltetik.
Richard reakciója átesés a ló túloldalára, az arany közepet viszont a liberális FDP igazságügyi minisztere, Marco Buschmann mutatja. Szerinte a szám betiltása túlzás.
„Nem kell a slágerek szövegeit szeretni. Akár butának és ízléstelennek is lehet ezeket tartani. Hatóságilag betiltani ezeket azonban túl sok lenne” – fogalmazott Twitteren a miniszter, aki civilben egyébként maga is készít zenét, a Soundcloudon osztja meg az elektronikus szerzeményeit MBSounds nevű profilján. Dj Robinékhoz képest simán rendben van, amit összehoz.
Ez legyen a legnagyobb baj
Dj Robin és Schürze szerdán egy Facebook-bejegyzésben reagált a kritikákra. Honnan máshonnan, mint Mallorcáról töltöttek fel képet, a mellé írt szövegben pedig megköszönték a kapott figyelmet, és ironikusan megjegyezték, „szerencsére per pillanat a Layla Németország legnagyobb problémája”.
A dal producere, a Ballermann-szcéna egyik legismertebb arca, Ikke Hüftgold is hasonló hangot ütött meg.
„Würzburg most éppen a mi kezünkre játszik, hatalmas promó ez nekünk. Mivel nem annyi időt szántatok erre, amennyit érdemel, minket alaposan felkaptak.”
Németországot lehet nem szeretni és imádni, egy azonban biztos: európai és gyakran globális kitekintésben is megkerülhetetlen, ami ott történik. Ha meg nem, akkor simán csak érdekes.
A szeret, nem szeret dilemmáját az országgal kapcsolatban a Rammstein dolgozta fel a legjobban. A „Mein Herz im Flammen, will dich lieben und verdammen” vagyis lángol a szívem, szeretni és átkozni akarlak sor a Deutschland című számukban – na meg a megjelenésekor kisebb felhördülést okozó klipben – olyan tökéletesen foglalja össze, mit érezhet az ember a hazája iránt – nem csak, de főleg akkor, ha német, és az ismert események vannak mögötte a 20. században –, hogy arra talán még Johann Wolfgang von Goethe is csettintene és headbangelne egyet.
Ez a rovat időről időre körüljár néhány németországi témát, meg persze a DACH-országok másik két tagját, Ausztriát és Svájcot sem hagyja majd figyelmen kívül. Mármint sicher, hogy nem.
