Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Német marihuána-dilemma: olcsóbban tudja árulni a füvet az állam, mint a feketepiac?

Akár hárommilliárd euró többletet is jelenthet évente az államháztartásnak a marihuána legalizálása Németországban. Legalábbis az optimista becslések szerint ezért éri meg, hogy az új kormány törvényessé teszi a fű értékesítését. Egyáltalán nem lehet azonban biztosra venni az intézkedés sikerét, amit jelez, hogy az új kormánykoalíció azt ígéri: a törvény életbe lépése után négy évvel megvizsgálják a hatásait. Mi lesz, ha továbbra is jobb árat tud kínálni a feketepiac? Mivel teheti vonzóbbá magát az állami mariuhána-kereskedelem a dílereknél? Milyen előnyökkel és buktatókkal számolnak a németek?

Kiffen – ezt az arab eredetű kaifból képzett, szórakoztatást, kikapcsolódást jelentő szót használja a német köznyelv a szabadidős célú marihuána-fogyasztásra. De hagyjuk is abba a hivataloskodást: a füvezésre.

Már csak azért is, mert a statisztikák alapján úgy tűnik, tényleg milliókat érdekelhet a téma Németországban. Az Ärzteblatt orvosi szaklap adatai szerint 2018-ban a 18-64 év közötti németek 7,1 százaléka (3,6 millió ember) füvezett minimum egyszer az azt megelőző egy évben. 2015-ben ugyanez az arány még csak 6,1 százalék volt, ami 3,2 millió, legalább alkalmi fogyasztót jelentett.

A Szövetségi Egészségügyi Felvilágosító Központ (BZgA) felméréséből kiderült, főleg a tizen- és huszonévesek húzzák feljebb a számokat.

A BZgA önbevalláson alapuló kérdőívében a 18-25 évesek 22 százaléka mondta azt 2018-ban, hogy legalább egyszer szívott füvet, ami meredek emelkedés a 2016-os (16,8 százalék) és a 2008-as (11,6 százalék) adatokhoz képest.

Joggal feltételezzük, hogy a 18 év alattiak és a 65 fölöttiek sem egy kődarab alatt tengetik a napjaikat, ezért főleg előbbiek miatt akár négymilliónál is többen lehetnek a németországi alkalmi vagy rendszeres kannabisz-fogyasztók. Ezt támasztja alá a Der Spiegel Stimmenfang című podcastjában ismertetett berlini felmérés. Eszerint a 12-20 éves berlini fiatalok harmada már szívott füvescigit.

A megkérdezettek átlagéletkora az első kipróbáláskor alig haladta meg a 14 évet.

A száraz adatokon túl: aki látott már belülről éjszaka berlini metróállomást, pontosan tudja, hogy néhányban valóságos művészet lenne elkerülni a portékájukat kínálgató dílereket.

Minderre reagálva a szeptemberi választások után összeálló, a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a liberális FDP alkotta kormánykoalíció – első intézkedései egyikeként – a fű értékesítésének legálissá tételében egyezett meg.

Fotó: Erin Hinterland 

Mi volt eddig tilos?

A marihuána fogyasztása eddig sem volt büntetendő Németországban. Ellenben minden más tevékenység, tehát a kannabisz-ültetvény nevelgetése, a fű birtoklása (hogyan tépjen be törvényesen szegény Jürgen, ha nem is lehetne nála anyag?), eladása és vásárlása tilos.

Népszerű tévhit a fogyasztók körében, hogy kis mennyiséget szabad birtokolni. De ez tulajdonképpen nem igaz. Még egyetlen gramm birtoklása is törvénybe ütközik, ami minimum pénzbüntetéssel, de akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.

A félreértést a hatályos törvényben megfogalmazott kiskapu okozza, miszerint ha valóban kis mennyiségről van szó, az illetőnek korábban legfeljebb kisebb kihágásai voltak, a füvet tényleg csak saját célra használja és közérdek sem fűzödik a megbüntetéséhez, akkor elkerülhető a felelősségre vonás.

A „geringe Menge”, vagyis a kis mennyiség meghatározása már tartományonként változó. Berlinben például 15 grammot jelent, Észak-Rajna-Vesztfáliában 10-et, míg a szigorú Bajorországban hatot.

Németországban 2017 óta egyetlen jogszabályban meghatározott módja van a kannabisz legális fogyasztásának: az egészségügyi.

Az orvosok csak 2021 első felében 90 millió euró értékben írtak fel receptre pácienseiknek füvet. Főleg krónikus fájdalmaktól szenvedőket és epilepsziásokat kezelnek marihuánával.

A kusza viszonyokat számolhatja fel a rekrációs célú értékesítés szövetségi szintű legalizálása. Ráadásul a többmillió potenciális fogyasztó komoly adóbevételekkel is kecsegtet.

Koalíciós füvezési terv

A hárompárti koalíciós megállapodás 178 oldalas dokumentumában két bekezdést kapott a drogpolitika – egyelőre tehát inkább csak címszavakban tudhatjuk, mire készül a közlekedésilámpa-koalíció (a piros SPD, a sárga FDP és a Zöldek most éppen így ihlették meg a kényszeres koalíció-elnevezéseikről híres német újságírókat):

  • felnőtteknek, rekrációs célra teszik elérhetővé a marihuánát,
  • minőség-ellenőrzést ígér az állam, így csak tiszta, káros anyagoktól mentes kábítószer kerülhet a fogyasztók kezébe, ezt egyben ifjúságvédelmi intézkedésként értékelik,
  • külön engedéllyel rendelkező üzletek árulhatnak majd marihuánát (jöhetnek tehát a német nemzeti kannabiszboltok),
  • bevezetik a drogellenőrzést. Ennek köszönhetően a fogyasztók még az illegálisan beszerzett kábítószerüket is megvizsgáltathatják,
  • szigorítják az alkohol- és cigarettareklámra vonatkozó szabályokat (ugyanez vonatkozik majd a marihuánára is), és a megelőzésre, valamint a felvilágosításra helyezik a hangsúlyt, főleg a gyerekek és a várandósok esetében,
  • a szabályozást folyamatosan a legújabb tudományos eredményeknek megfelelően alakítják,
  • négy évvel a legalizálás után megvizsgálják annak társadalmi hatásait.
Fotó: Hayley Zacha / Pixabay

Pénzesőt és átláthatóságot vár az állam

Justus Haucap, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem közgazdásza néhány évvel ezelőtt úgy számolt, a németek évente 250 tonnányi füvet szívnak el.

Haucap szerint ha ezt a mennyiséget nem a feketepiacon vásárolták volna meg, az – konzervatív becsléssel is – 2,7 milliárd eurónyi többletbevételt jelenthetett volna az államnak, csak a marihuánára kivetett forgalmi adóból.

Ebben a számításban még nincs benne az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés tehermentesítése.

„Ha figyelembe vesszük, hogy a 70-es évek eleje óta félmillió embert juttattunk rácsok mögé (kannabiszfogyasztás miatt – a szerk.), akkor el kell gondolkozni rajta, hogy ennek a tiltásnak mennyi értelme van” – mondta a ZDF-nek Andreas Müller bíró. Szerinte ha valaki valamilyen formában – nem részletezte, itt mire gondol – túlzásba esik, azzal nem a rendőrségnek vagy a bíróságnak kell foglalkoznia, hanem az egészségügynek.

Márpedig egy elvonó költsége alighanem még mindig alacsonyabb, mint egy rab börtönben eltöltött idejét finanszírozni.

Az SPD-s Karl Lauterbach ezzel együtt nem számít arra, hogy az egészségügyet nagyon megterhelné a marihuána legalizálása. Éppen ellenkezőleg: mivel az eladóknak innentől kezdve a fű minőségére is garanciát kell vállalniuk, sokkal tisztább anyag kerülhet a vásárlókhoz, ami kevesebb rövid- és hosszabb távú mellékhatás kialakulásával jár.

„Az utcán vásárolt kannabiszba egyre többször kevernek újfajta heroint, amivel a fogyasztók egyben heroinfüggők is lesznek” – állítja Lauterbach.

Ehhez hozzájön, hogy az adatok szerint a legtöbb áldozatot szedő drog Németországban az alkohol.

A közszolgálati Deutschlandfunk szerint évente 74 ezer ember halálát okozza az országban az alkohol, 1500-an más kábítószerektől szenderülnek jobblétre – megerősíteni azt azonban még egyetlen halálesetnél sem sikerült, hogy az a marihuána-fogyasztás miatt történt.

„A feketepiacot nem lehet kontrollálni, az onnan beszerzett füvet gyakran szintetikus anyagokkal keverik, ami miatt sokszor kórházi kezelésre van szükség. A legalizálással ugyanakkor kihúzzák a szőnyeget a feketepiac lába alól” – mondta a Deutschlandfunknak még a mariuhána legalizálása előtt Nhung Guyen, a berlini Mary Jane kendervásár szóvivője. Ez a vásár egyébként – annak ellenére, hogy csak legálisan kapható, hatóanyag nélküli szereket mutatnak be rajta – a két évvel ezelőtti hangulatvideó alapján egész jó buli lehet.

A marihuána legalizálása az új munkahelyek teremtésével is felpörgetheti a gazdaságot. Nemcsak a boltokban lesz majd szükség munkás kezekre, de a belföldi kenderültetvények száma is megugorhat. Jelenleg ugyanis a feketepiac főleg külföldről látja el a füvezőket kábítószerrel, és az egészségügyben felhasznált marihuána nagy része is Kanadából érkezik – nem véletlen, hogy a gyógyszergyártók is üdvözölték az új kormány ötletét.

Van azért pár buktató

Sokan a legalizálás hírére talán pezsgőt bontottak – vagy éppen elkezdték betekerni reményeik szerint utolsó illegális jointjaik egyikét –, de a szabad füvezés mellett kiállók hurráhangulata nem feltétlenül indokolt.

A német közvélemény például meglehetősen megosztott a kérdésben. Egy, a koalíciós megállapodás nyilvánosságra hozása után készült közvélemény-kutatás szerint

a németek 43 százaléka tartja jó ötletnek a legalizálást, ugyanennyien pedig elutasítóak. A 18-29 éves fiataloknak a kétharmada van a törvény által védett füvezés mellett, és a 65 év felettiek ugyanekkora aránya ellenzi azt.

Persze lehet úgy érvelni, hogy a jelenlegi tiltás fenntartása éppen ugyanannyi embernek nem tetszene, mint amennyinek igen. Csakhogy hiába ígér négy évvel a törvény meghozása után felülvizsgálatot a mostani kormány, a jogszabály jelenleg csak ötletként létezik.

Amíg a Bundestag elfogadja a pontos szövegét az összes részletszabállyal, akár évek is eltelhetnek.

És még csak akkor kezdődik el a bonyolultnak ígérkező bürokratikus folyamat a forgalmazónak jelentkező vállalkozókkal, az ő papírmunkáikkal, a megfelelő ellenőrzési folyamatok kialakításával és gyakorlatba ültetésével.

Ha négy év múlva még nem lesz megfelelően kialakított és a mindennapokban is működő struktúra, egy esetleges kormányváltás után lehet, hogy az egész ötletet kukázza az új kabinet.

Ráadásul a bürokrácia, a szigorú szabályok és az adó kivetése garantáltan dobni fog a törvényesen árult marihuána árán. Ezen segíthet a belföldi termelők megjelenése, akiknek a csempészési költséggel – amiben az adott esetben hatóságok által lefoglalt áru is benne van – nem kell számolni.

Ha csak az általános forgalmi adót, a 19 százalékot számoljuk azonban rá az utcán kapható marihuána árára, kapásból kérdésessé válik, felveheti-e az árversenyt a dílerekkel az állam. Az legalábbis biztosnak tűnik, hogy még mindig lesznek, akiknek meg fogja érni a feketepiacon fűvel kereskedni.

Itt az állami kereskedőknek a minőség-ellenőrzés lehet nagy előnye – kérdés, a fogyasztókat ez mennyire győzi majd meg.

„Az eddigi szigorú szabályozásnak köszönhetjük, hogy Németországban alacsonyan, 1,5 százalékon tudtuk tartani a rendszeres marihuána-fogyasztók arányát.

Van ugyanakkor 1,8 millió alkoholistánk és a lakosság harmadát kitevő dohányosunk. Ők éppen elég kárt okoznak, nem kellene még marihuána-függőket is kitermelnünk” – ezt már Rainer Thomasius függőségekkel foglalkozó orvos mondta a ZDF-nek a legalizálásról.

Szerinte tehát a jól hangzó pénzügyi bevételek mellett nem ártana számolni azzal, hogy a szabad füvezés óhatatlanul problémákhoz fog vezetni, azok elhárítását pedig szintén az államkassza finanszírozza majd.

A fő rizikót ő a függők számának növekedésében, a különböző mentális betegségek elszaporodásában és a fiatalokra gyakorolt káros hatásokban látja. Tegyük hozzá: az állam által megkövetelt átláthatóság ahhoz is hozzájárulhat, hogy a mariuhánához köthető, hivatalosan elismert halálesetek száma is növekedhet, ami szintén hatással lehet a közvéleményre.

Persze ez mind olyasmi, amihez még a négy év utáni értékelés is kevés lesz. Addig viszont freies Kiffen für Alle!

Borítókép: Elsa Oloffson


Németországot lehet nem szeretni és imádni, egy azonban biztos: európai és gyakran globális kitekintésben is megkerülhetetlen, ami ott történik. Ha meg nem, akkor simán csak érdekes.

A szeret, nem szeret dilemmáját az országgal kapcsolatban a Rammstein dolgozta fel a legjobban. A „Mein Herz im Flammen, will dich lieben und verdammen” vagyis lángol a szívem, szeretni és átkozni akarlak sor a Deutschland című számukban – na meg a megjelenésekor kisebb felhördülést okozó klipben – olyan tökéletesen foglalja össze, mit érezhet az ember a hazája iránt – nem csak, de főleg akkor, ha német, és az ismert események vannak mögötte a 20. században –, hogy arra talán még Johann Wolfgang Goethe is csettintene és headbangelne egyet.

Ez a rovat időről időre körüljár néhány németországi témát, meg persze a DACH-országok másik két tagját, Ausztriát és Svájcot sem hagyja majd figyelmen kívül. Mármint sicher, hogy nem.

2600 milliárd forint volt a tét Európa legdrágább válásában

Oszd meg!