Bekebelezte őket a nagy francia autómegosztó, épphogy egy évet pihentek és menten újabb technológiai területre tévedtek. Nagyra törő, világraszóló tervekkel. A Haidekker fivérek máris jelen vannak több európai piacon automatizált menzakasszáikkal, hazai kockázati tőkések és külföldi angyalok pedig egyaránt beszálltak a Deligóba, amiben az alapítók piacvezetői lehetőséget, sőt tőzsdére lépést és egy minimum tízéves sztorit látnak.
Egy 2012-es adat szerint az amerikai népesség évi 37 milliárd órát tölt sorban állva, így egy főre kb. évi 112 óra jut. Egy 2019-es közvélemény-kutatás is arra jutott, hogy az átlag brit élete során 47 napot fog szentelni a nemkívánatos hóbortnak.
Az időgyilkos tevékenység számtalan formában ölthet testet. Például szupermarketek kasszái környékén. Ott a problémát ugyebár az önkiszolgáló pénztárak lennének hivatottak megoldani, még ha itt az önkiszolgáló szó kicsit becsapós is, hiszen alsó hangon egy bolti alkalmazottnak úgyis ott kell ugrálnia egész nap, mások helyett nyomogatnia az érintőképernyőt, jóváhagynia az alkoholosital-vásárlást, és a többi.
Ez utóbbira kínálnak már úgynevezett 21. századi megfejtést az alkalmazottak és kasszák helyett mesterséges intelligenciát (MI) bevető üzletek. A tengerentúlon ott az Amazon Go, amire tessék-lássék módon már itthon is létezik alternatíva, például a Kende Gastrónál, amiről a Forbes.hu-n is írtunk, de ilyen a Budaparton tavaly fű alatt megnyílt Quick Pick is.
- Ezekbe az egységekbe mobilos QR-kóddal léphetünk be,
- leemeljük a polcról, amire szükségünk van,
- és a kezünkben fogva simán kisétálunk,
- hagyva, hogy az MI és az üzlet kamerái, szenzorai felismerjék az árut,
- majd az alapján számlázzon és vonja le hozzárendelt bankkártyánkról a végösszeget.
Ez mind szép és jó, csak a helyi körülményeket és felvevőpiacot tekintve nehéz belegondolni, hogy a magyar kasszaszalagok tényleg e felé a jövő felé gördülnének. Legalábbis egyelőre.
Minden multis főnök álma
A magyar Deligo Vision Technologies fejlesztése nemcsak hogy külföldön, de eleve másik szektorban találta meg számításait: a menzai és munkahelyi étkeztetésben. Az ebédjükért hosszan talpaló multis irodisták főnökeinek legnagyobb örömére.
- Felkapom az ebédem, gyümölcsöm, italom,
- mindezt a 3800 eurót kóstáló eszköz olvasója alá helyezem,
- beolvasom a bankkártyámat vagy munkahelyi beléptetőmet,
- aztán suhanok is tovább, a számlát majd megkapom a kártyámhoz csatolt ímélcímre.
Tényleg pár másodperc a művelet, ember- és időoldalról egyaránt nagy spórolást jelent, üzemeltetői oldalról pedig csak minimális közbeavatkozást igényel, az MI-t kell csupán rendszeresen megetetni a napi menüsorról lőtt fotóval. Az ígért pontosság 99 százalék feletti.
A pár másodperces művelet egyetlen képbe foglalva. Kép készül a tálcánkról, amit aztán ímélben is megkapunk a számlánk mellé. Fotó: Sebestyén László
Már nem blabláznak
A Deligónak 24 külföldi partnere van, többek közt Svájcban, Angliában, de zömében Franciaországban. Véletlen? Dehogy: a startupot 2019-ben az a Haidekker István és Balázs, valamint Fazekas Gábor alapította, akik 2015-ben a francia Blablacarnak eladták négy országban futó közösségi fuvarozójukat, a 2012-ben rajtolt Autohopot. Máig nem tudni, mennyit fizettek értük a franciák, csak azt, hogy tulajdonképpen kukázták a testvérpár startupjának fejlesztését, ezzel a lendülettel pedig bevonultak és le is csaptak régiójukra – 230 ezres telekocsis közösségükkel együtt.
A Haidekker fivéreknek két részre különül az autohopos életük: amikor felépítették azt mint első tech cégüket, illetve amikor már blablás színekben dolgoztak régiójukon, beletanulva a globális működés fortélyaiba is. „Mintha hirtelen előrerepültünk volna az időben, belekerültünk egy olyan cégnek a kellős közepébe, ami pontosan ugyanazzal foglalkozik, mint mi, csak legalább tízszer akkora skálán” – emlékszik vissza a fiatalabbik testvér, Balázs.
„Ott már másodpilóták voltunk, tapasztalt pilótáké, tőlük tanulhattunk”
– teszi hozzá István.
Igen ám, de így pár évre a vállalkozói sapkát alkalmazottira cserélték. Megvolt a maga bája, mégis azon morfondíroztak, hogyan kamatoztathatnák a frissen felszedett tudást és juthatnának el ugyanerre a szintre. Csak más területen.
Haidekker Balázs (balra) és István (jobbra) testvérek. Erre bárki magától rájött volna, a kép magáért beszél. Fotó: Sebestyén László
Telekocsiból teli menzákba
2017 végén egyéves pihenőre vonultak, István szerint „nem véletlenül”, erre szükségük is volt a sokévnyi hajtás után. Ez idő alatt ők, illetve társalapító technológiai vezetőjük, Gábor tartották egymással a kapcsolatot, keresték egymást új ötletekkel, de csak kötetlenül, nem véstek kőbe semmit. Azt mindannyian nagyon várták, hogy ismét felépíthessenek valamit, csakhogy a közösségi marketplace-ek piaca időközben beérett, szűkebb szegmensen lett volna értelme újat alkotniuk, sőt, mondjuk úgy, kicsit unták is már a területet, legalábbis nulláról új peer-to-peer projektbe vágni nem akartak.
Két ügy találkozott végül egymással. István, ha óvatosan is, de a szünet alatt beleásta magát a gépi tanulás rejtelmeibe, közben pedig megmaradt bennük a párizsi Blabla-iroda kantinjának kellemes emléke is. Volt mindig friss étel, szemben az itthoni irodájukkal, ahol csak az ételrendelés meg a sarki helyek jöhetett szóba.
Elkezdte őket foglalkoztatni a téma: a Távol-Keleten elterjedt, pénztár és felügyelet nélküli okoshűtőktől kezdve az Európában is gyakoribb önkiszolgáló kasszákon, valamint kasszamentes boltokon keresztül jutottak el a menzákhoz. Egyrészt mert szemmel látható szektorról beszélünk – világszerte 170 ezer menzáról –, másrészt mert valós, költséges munkaerő-problémáról van szó: rövid idő alatt kell nagyon sok embert hadba szólítani a vendégsereg kiszolgálására. Franciaországban például, ahol az ebédnek kifejezetten magasztos kultúrája van, a 15-20 ezer kantinból már most több száz használ automatizált megoldást.
50 ezer étteremmel céloznák meg a piac csúcsát
A Deligo tehát ezen a piacon indult el MI-alapú kasszáival, az első francia partnert konkrétan a volt blablás kollégák mutatták be nekik. Nem deklaráltan ezen a felhasználási területen maradnának, máshol is előrukkolnának új hardverrel. Ezen a szűkebb szegmensen már most az élvonalban látják magukat, de ennél masszívabb célt is megfogalmaztak: globális piacvezetők lennének a munkahelyi éttermek területén, elérve a 170 ezer menzából legalább 30-50 ezret, hogy később erről a piacól kinőve másfajta „varázslatos fizetési megoldásokkal” is előrukkolhassanak a mindennapokra. Nemcsak a vásárló idejéért, hanem hogy élményt is nyújtsanak vele.
Haidekkerék örülnének hazai ügyfeleknek is, csakhogy a magyar áfaszabályozás miatt nem tudják megoldani az elektronikus számlázást, és ez csorbítana a fizetési élményen.
Házon belül zajlik a végső összeszerelés az utolsó simításokkal, az alkatrészeknek csak kisebb hányada egyedi tervezésű, nagy részük kvázi polcról is levehetők. Eddig 35 gépet szereltek össze, jelenlegi kapacitásukkal háromszázra tudnák ezt a számot tornászni. Jóllehet, a hardverrész termékük maximum tíz százaléka, energiájuk jelentős részét a szoftverfejlesztés emészti fel. Ami kell is ahhoz, hogy egy étteremnek elég legyen csak megrendelnie és bedugni az eszközt, hogy az máris intuitív módon működjön, onnantól pedig csupán a tranzakciók száma szerinti, 200-600 euró közötti havidíjat kelljen kicsengetni.
A mesterséges intelligencia különszedi a komponenseket, nem előre, hanem menet közben kell betanítani ehhez a szoftvert. Fotó: Deligo Vision
Mi történik abban a pár pillanatban?
A Deligo szoftvere tányéron belüli komponenseket is érzékel, külön tudja szedni a hússzeletet, a köretet, a szószt és a többi beárazott elemet, magyarázza Kisantal Máté, a csapat gépi tanulásra specializálódott kutatómérnöke. Ő 2020-ban sodródott ide, idő kellett neki, hogy rádöbbenjen, csak látszólag nem olyan összetett ez a téma, belecsöppenve tele van kihívással. „Egy menzán mindennap újfajta fogások jelennek meg, azok sem ugyanúgy festenek egyik napról a másikra. Nem az általános gyakorlat szerint kell működnünk, hogy előre begyűjtjük az adatot és tanítjuk a szoftvert, hanem ezt menet közben tesszük, few-shot learning révén.”
Szóval nem azt tanítják meg a modellnek, hogy mondjuk mi a húsleves, hanem hogy felismerjen két ugyanolyan terméket, a különbözőket meg szét tudja választani: „Ez a képesség nem étterem-specifikus, általánosan alkalmazható bármely másik kantinban is, vagy teljesen új, korábban nem látott termék esetén. Mindezt anélkül, hogy költséges adatgyűjtésre vagy hosszas újratanításra lenne szükség.”
Angyalok a Zipcar-vezértől az egykori Microsoft-stratégáig
A Deligo önfenntartó startupként, bootstrappel indult, egyrészt mert megtehették, hogy az Autohop-exitből finanszírozzák magukat, másrészt mert kezdetben több mozgástérre vágytak, a termékre és a piacszerzésre akartak fókuszálni. Kész a termék, megvan, ki az ügyfél, innentől tehát skálázni kellene. Igen ám, de még csak tavaly szeptemberben indultak el az első fizető megrendelések, tehát a nemzetközi terjeszkedési ambíciókhoz már tényleg szükség volt külsős tőkére.
Így vontak be most tavasszal másfél millió euró (átszámítva közel 570 millió forintos) befektetést.
- A kört az OTP kockázatitőke-befektetője, a Portfolion vezette, de részt vett benne az Oktogon Ventures,
- illetve több hazai és külföldi angyal, korábbi Autohop-befektetők is, például Szőke Márton angyalbefektető vagy Robin Chase, a Zipcar autómegosztó amerikai alapítója.
- Újonnan érkezett Haidekkerékhez az a Charles Songhurst, aki közel 9 évig volt a Microsoft stratégiai fejese, szuperangyalként pedig több mint 500 befektetésen van túl, 15 ebből unikornissá vált.
A tulajdonosi hányadok nem publikusak, de a Deligo-alapítók „bőven többségi tulajdonosok” maradtak, nekik is, valamint a jövőbeni munkavállalóknak is maradt mozgástér a későbbiekre. Újabb kört körülbelül egy év múlva szeretnének majd bevonni.
„Nekünk sokkal izgalmasabb perspektíva az, hogy egyszer esetleg tőzsdére léphetünk, mintsem hogy bejelentkezik és ad-e értünk valaki némi pénzt.” Fotó: Sebestyén László
Nemcsak a sikeres exit, korábbi személyes ismeretségük is kovácsolta a bizalmat, magyarázza a Forbes.hu-nak Gergely Bence, a Portfolion befektetési menedzsere.
„A projekt indulása óta, a bootstrap szakaszban is rendszeres kapcsolatban voltunk, beszéltünk a projekt haladásáról, kihívásokról – folytatja Bence. – Körülbelül az első pozitív piaci visszajelzések, az első nagyobb külföldi ügyfelek megjelenésével párhuzamosan fogalmazódott meg az alapítókban is az igény egy nagyobb fundraising körre, ez a pozitív piaci fogadtatás bátorított minket is a befektetésre.”
Maradandót alkotni
Imponált Bencééknek, hogy a Deligo a felhasználói élményre gyúr, mernek egyszerűsíteni a versenytársakhoz képest, és hogy olyan helyre kerülnek a hangsúlyok és az energiák a fejlesztés során, ami a felhasználónak fontos.
István, Balázs és Gábor is élvezik friss kihívásaikat a maguk játszóterén, még ha az intenzív Autohop-korszak után, mint fogalmaznak, „okosabb bevonódást” engednek csak meg maguknak. Építenek korábbi tapasztalataikra, nem követik el ugyanazokat a hibákat sem a munkában, sem termékfejlesztésben, toborzásban, sem akár munka-magánélet egyensúlyban, nem fenntartható ugyanis a hétvégéket is rendre beáldozni a fejlődésért.
„Tudják, hová akarnak eljutni néhány éven belül. A közös munkát nagyban segíti, hogy a célokat a kérdésekkel és a nehézségekkel együtt nagyon transzparensen kommunikálják”
– mondja a testvérekről Gergely Bence a Portfoliontól.
Az év végéig alsó hangon megtripláznák a Deligo-csapatot. Balról jobbra: Kisantal Máté kutatómérnök, Fazekas Gábor technológiai vezető, valamint Haidekker Balázs és István társalapító CEO-k. Fotó: Sebestyén László
A Deligo aktuális létszáma hat fő, az év végére 15-20 főre bővítenék a csapatot. A sales új tagjai értelemszerűen az egyenként rájuk bízott piacán dolgoznak, de a közeli jövőben is magyar főhadiszállással, frissen bevett óbudai irodájukkal terveznek. Balázs szerint „igazából itt jön be a magánélet”, ő maga szívesebben is él Budapesten, mint például Párizsban. Viszont ha a cég érdeke úgy diktálja, odébbállnak külföldre, ha kell, egy-két éven belül.
A Haidekker testvérek szerényen azt vallják, a Blabla-biznisz a körülmények véletlen egybeesése, egy lépcsőfok a karrierjükben, ami épp a Deligo felé vezetett. István nem tekint magukra sorozatvállalkozóként, ő a legnagyobb örömét abban leli, ha maradandót alkothat, ezért is gondolkodnak már most 10-20 éves távlatban:
„Nekünk sokkal izgalmasabb perspektíva az, hogy egyszer esetleg tőzsdére léphetünk, mintsem hogy bejelentkezik és ad-e értünk valaki némi pénzt. Már a menzapiacon fel tudunk építeni egy nagy, 50-100 millió euró éves árbevételű céget, ami önmagában komoly lépcsőfok lenne. Persze, attól még vágyunk rá, hogy utána is újabb fokokat másszunk meg.”
