Tavaly jelentek meg az első darabok, jövőre már az összes Decathlon-üzletben kizárólag önkiszolgáló kasszák üzemelnek – mindez ráadásul egy hazai informatikai cég, a Laurel jóvoltából. A félelmek ellenére a lépés nem jár elbocsátásokkal, a hazai fejlesztésű kasszákkal pedig azóta külföldi Decathlonokban is találkozhatunk.
Hatalmas automatizációs projektbe kezdett a Decathlon: mind a 24 magyarországi áruházukban önkiszolgáló kasszákra cserélik le az összes hagyományos pénztárukat (leszámítva az információs pultokat). Idén májusban Tatabánya lett az első hazai Decathlon-üzlet, ahol csak önkiszolgáló kasszák működnek, szám szerint 4 darab. Jelenleg pedig a legnagyobb áruházukban, Budaörsön folyik a pénztárak fokozatos cseréje. Ott most 10 önkiszolgáló és öt hagyományos pénztár működik, de októberre már 18 önkiszolgáló lesz az üzletben, hagyományos kasszák nélkül – tudta meg a Forbes.hu Kulin Kittitől, a magyarországi Decathlon vásárlói kapcsolatokért felelős vezetőjétől.
Az átállás azonban itt nem áll meg, a jövő év közepére várhatóan az összes üzletükben csak önkiszolgáló pénztárak lesznek:
- idén további három város (Maglód, Eger, Sopron) kerül sorra
- 2023 első felében pedig a maradék 19 Decathlon-üzletben is kicserélődnek a hagyományos kasszák, hetente egy áruházat fognak átalakítani.
Önkiszolgáló kasszák a budaörsi Decathlon-üzletben. Fotó: Sebestyén László (11 kép)
Kik szállítják a technológiát?
A projektet a fejlesztés sebességén kívül az teszi különlegessé, hogy az önkiszolgáló kasszákhoz szükséges technológiát egy magyar kiskereskedelmi informatikai cég, a Laurel biztosítja. A ma már 140 főt foglalkoztató családi vállalkozást Bessenyei István alapította és jelenleg fiával, Bessenyei Attilával közösen vezeti a céget. Nem ez az első közös projektje a két vállalatnak:
- 2020 óta ők biztosítják a Decathlon hagyományos kasszáinak szoftverét
- 2021 első felében pedig országszerte megjelentek az első önkiszolgáló kasszák, amikhez a szoftvert a Laurel szállította.
Pedig eredetileg nem volt magától értetődő, hogy egy multinacionális áruházlánc hazai ága magyar szereplővel működjön együtt. A hagyományos kasszaszoftver beszerzésekor a Decathlon francia központja frissen engedélyezte a leányvállalatoknak, hogy az addig központilag előírt partner helyett saját maguk válasszák ki a szoftverek beszállítóit. A magyar Decathlon pedig globális szereplők helyett a hazai Laurelt bízta meg a feladattal.
Mindenképpen hazai szoftverfejlesztő céggel szerettünk volna dolgozni, akik abszolút képben vannak a hazai jogszabályokkal és akikkel dinamikusabban tudunk alkalmazkodni az új igényekhez
– mondta a döntés okáról Kulin Kitti. Ezt a véleményt Bessenyeiék is osztották, szerintük egy globális fejlesztőcégnek nem elég nagy a magyar piac ahhoz, hogy itt tartson fel állandó kompetenciát és rugalmasan reagálhasson – nyilatkozták a Forbes.hu-nak.
Hogyan működnek a gépek?
Az önkiszolgáló kasszák nem újkeletűek itthon, a Laurel már 2005-ben is próbálkozott az eszközök meghonosításával, ám akkor még kicsi volt rá a hazai kereslet. A munkaerőhiány súlyosbodásával és a bérek emelkedésével ugyanakkor egyre nőtt az üzletek érdeklődése. A nagyobb kiskereskedelmi láncokban már évek óta fizethetünk ilyen eszközökön: a vonalkód-beolvasást követően a mérlegre kell helyezni a termékeket. Ilyen vonalkódos, saját fejlesztésű technológiával már a Laurel is 11 hazai láncnak (köztük a CBA-nak, Coopnak, Praktikernek) szállított önkiszolgáló kasszákat,
a Decathlon-féle masinák ugyanakkor eltérő elven működnek.
Vonalkód helyett a termékeket egy ún. RFID-azonosítóval látták el, fizetésnél pedig elég egy kádba behelyezni az árukat, ahol a kassza a nyugtához írja a tételeket az érzékelt címkék alapján. Kulin Kitti szerint nem is az önkiszolgáló kasszák léte, hanem a hogyanja adja az igazi „wow” élményt a vásárlóknak. Bessenyei István alapfilozófiája szintén a vásárlói élményt helyezi középpontba: „Mi azt fogalmaztuk meg célként, hogy alkossuk meg a szerethető kasszát, mert akkor sikeres a bevezetés, ha a vásárlók elfogadják és szeretik. Ez teljesen más megközelítés, mint hogy írjak egy jó programot és informatikailag működjön minden.” A Laurelnek egyébként ez volt az első RFID-technológián alapuló önkiszolgálókassza-projektje.
Bessenyei István, a Laurel tulajdonosa és fia, Bessenyei Attila ügyvezető. Fotó: Sebestyén László
Jönnek a robotok, de nem veszik el a munkádat
Maga a beruházás 350-400 millió forintba kerül az üzlethálózatnak, a végleges összeg függ az euróárfolyam alakulásától is. A projekt megtérülésére eredetileg három évet becsültek, ám ha a jövő évi átállásokat sikerül a cikk elején említett gyorsabb ütemezésben, 2023 közepére megvalósítani, akkor a megtérülés is 2-3 év közé rövidülhet. Egy-egy áruházra vetítve ez az idő jelentősen másképp alakulhat, a forgalmasabb budaörsi üzletre például 8 hónap megtérülést becsülnek, Tatabányán pedig 4-5 év is lehet.
És hogy milyen csatornákon térül meg ez a beruházás? Elsősorban a munkaerő kiváltása révén, ám a helyzet összetettebb, mint elsőre látszik. A Decathlon az elmúlt években egyre erősebben érezte a munkaerőhiányt, magasabb volt a fluktuáció és nehezen találtak új embereket. Ez végső soron a vásárlók elől vette el az időt. A Decathlonban ugyanis nincsen fix kasszacsapat, a munkatársak a pénztári teendők mellett a vásárlótérben segítenek vagy az áruházi készleteket kezelik.
Az önkiszolgáló kasszák valóban kiváltanak munkaerőt:
- Tatabányán évente 5400 munkaórát spórolnak meg, ami csaknem két teljes állású kollégának felel meg,
- Budaörsön pedig 14 ezer munkaórával csökken a terhelés.
A munkaóra-megtakarítás következtében ugyanakkor nem bocsátanak el senkit, hanem helyette a vásárlókkal tudnak többet foglalkozni a munkatársak – magyarázta Kulin Kitti. A dolgozók ettől függetlenül tartottak a fejlesztéstől, ám nem a munkájuk elvesztésétől féltek, hanem attól, hogy nehéz lesz megtanulni az új kasszák kezelését. A betanulás után ugyanakkor már egyértelműen pozitív volt a fogadtatás, mert ők maguk is érezték a munkaterhelés csökkenését.
A munkatársak visszajelzésén kívül még a vásárlói fogadtatás lehet a kritikus pont: Bessenyeiék szerint átlagosan a vásárlók 35-40 százaléka szokta használni az önkiszolgáló kasszákat, a Laurel által üzemeltetett kasszákon ez 50-60 százalék körül alakul. Az elrendezéstől kezdve a dizájnelemeken át a marketingig sok tényezőtől függ a kasszák kihasználtsága. A budaörsi Decathlon üzletben például tavaly 45 százalék körül alakult mutató, majd amikor idén a bankkártyás fizetés mellett megjelent a készpénzes lehetőség is, rögtön felment 65 százalékra a használati arány, de előfordult már 90 százalékos napi érték is. Az önkiszolgáló kasszák bevezetése ugyanakkor a vásárlási élményt is jelentősen javíthatja:
Nincs annál rosszabb, mint amikor bemész mondjuk hétvégén egy barkácsáruházba és húsz percet kell állnod a sorban, miközben a hajadat téped a gyerekkel a kezedben. Átéltem már, nem vidám dolog.”
– példálózott Bessenyei Attila.
Már a külföldi Decathlonokban is
A Decathlon és a Laurel együttműködésével mindkét fél elégedett, amit az is mutat, hogy a Laurel termékei azóta már hat külföldi Decathlon-láncban is megjelentek:
- Ausztriában, Szlovákiában és Lettországban már önkiszolgáló és hagyományos kasszákkal
- Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában pedig egyelőre hagyományos kasszákkal, de jövőre debütálnak az önkiszolgálók is.
Az önkiszolgáló kassza jelentős lépés egy új jövőkép felé, ám tele van a padlás a további ötletekkel is. A Decathlonnál például vannak elképzelések a kasszazóna további tehermentesítésére, ha a hűségkártyával rendelkező vásárlók saját maguk is be tudnák olvasni a termékek RFID-címkéit és a kassza érintése nélkül tudnának fizetni bankkártyával, applikáción keresztül. A Laurel szerint az elektronikus polccímkék további élőmunkát és papírt válthatnak ki az árcédulák felszámolásával, az áruházi logisztika robotizációja ugyanakkor még a távolabbi jövő része.
