Tízmillió pék országa után tízmillió kertész országa is lettünk – ezt Boross Dávid, az Oázis Kertészeti Kft. ügyvezetője is igazolja. A családi vállalkozás üzleteiben elhalasztották a vevőcsalogató akciókat is idén tavasszal, annyi vásárló jött a rövidebb nyitvatartási időben. A hobbikertészek többet költenek, mint tavaly ilyenkor, és a muskátli mellé elkezdtek paradicsom-, vagy padlizsánpalántát is venni, hogy az erkélyen termesszenek zöldséget. Interjú.
Szlovákiában a szigorú intézkedések miatt márciusban be kellett zárni a két Oázis kertészetet, felkészültetek a járvány kitörésekor arra, hogy esetleg az itthoni 23 áruházra is ez vár?
Március elején jártunk, amikor manifesztálódott, hogy nemcsak kínai és olasz, de hazai helyzet is lesz, addigra pont minden elkészült, vártuk a főszezont. Olyan volt, mint amikor az esküvőt egy órával a kezdete előtt lemondanak: minden kifizetve, ott a násznép, a pap és nem jön a menyasszony.
Óriási volt a bizonytalanság, a miniszterelnök péntek reggeli rádiós nyilatkozatait úgy vártuk, mint a kisgyerek a Mikulást, mert abból derült ki, hogy mi lesz velünk a hétvégén.
Attól rettegtünk, hogy a szezon közepén bezárhatunk egy hónapra, de szerencsére itthon nem ez lett. És aztán Szlovákiában is csak két hétig tartott a szigor. A kertészeti szakma főszezonja éppen a március-májusi időszak, az éves árbevétel 60-70 százaléka ebben a három hónapban képződik. Ha ez elszáll, az katasztrófát jelentett volna nekünk. De a termelőnek még inkább, aki így nem tudta volna eladni a portékáját a kereskedőnek, márpedig nálunk a beszállítók nagy része családi kistermelő, országszerte több százan is vannak.
A mezőgazdaság nem olyan, mint az ipari termelés, hogy leállítják a gyártósort, elteszik az alapanyagot és a készterméket a raktárba, aztán várnak, és egyszer csak minden indulhat újra. Egy-egy termelő jellemzően négy-öt növényfajtát termeszt, és egyiket a másik után tudja indítani technikailag is és anyagilag is. Hiszen az egyik eladásából veszi meg a következőhöz az alapanyagot, meg a termesztéshez szükséges dolgokat. Ha a sorból egy szezonnövény kimarad, összeomlik az egész termelési rendszer.
Boross Dávid: A kertészeti szakma főszezonja éppen a március-májusi időszak, az éves árbevétel 60-70 százaléka ebben a három hónapban képződik. Fotók: Sebestyén László
Ehhez képest szinte jól is jártak a kertészetek a járvánnyal…
Mivel a másfajta üzletek többsége bezárt, az emberek nem tudnak utazni, étterembe menni, márpedig valamiféle feltöltődésre szükségük van, az egyik ilyen az otthoni kertészkedés lett az életükben. Rájöttek, hogy nem kell ahhoz kert, elég balkon, sőt szobában is lehet növényt gondozni. És persze bejött az önfenntartás igénye is: ahogy sokan bespájzoltak lisztből a karantén elején, pedig aligha tudták, hogy majd kenyeret fognak belőle sütni, úgy elkezdtek tömegesen palántát és vetőmagokat, virágföldet, szerves trágyákat és egyéb alapanyagokat vásárolni.
Azért azt tisztáznunk kell: a hárommillió magyarországi háztartás legalább 90 százalékának semmilyen díszkertje nincsen.
Vagy mert társasházban laknak és effektíve nincs kertjük, vagy ha van is némi terület a házuk körül, azt maximum kocsibeállóként használják, de nem díszkertnek. Nálunk a fókusz a beltéri, a teraszon vagy erkélyen tartható növényeken van. A klasszikus tavaszi termék, amit a legtöbben vesznek, az a muskátli – most annyira fogy, mint karácsony előtt a karácsonyfa, ez nyilvánvaló. De a vagányabb hobbikertészek kísérletezgetnek a különlegesebb, például mediterrán növényekkel, és egyre több a szenvedélyes kaktusz-, orchidea- vagy citrustartó is. Az otthon nevelt zöldségek nem ugyanolyanok, mint amit a zöldségesnél találunk, utóbbit üvegházban, hatalmas mennyiségben állítják elő.
A vagányabb hobbikertészek kísérletezgetnek a különlegesebb, például mediterrán növényekkel.
A hobbitermesztőknek szánt cukkini-, padlizsán- vagy paradicsompalántákat úgy nemesítették, hogy kisebb ültetőközegbe, házi körülmények közt is lehessen őket nevelni, hogy sikerélménye legyen a vásárlóknak.
Kifejezetten kértem is a termelőket, hogy olyan zöldséget ne hozzanak hozzánk, amit nem tud otthon valaki saját maga megtermelni, hiszen nálunk nem szakképzett, hanem hobbikertészek vásárolnak.
Hogyan boldogultatok a növekvő forgalommal?
Kicsit azért kevesebb vevő jött, mint tavaly ebben az időszakban, de ők többet költöttek, így két tényező kiegyenlítette egymást. Viszont a rövidített nyitvatartási idő miatt többen voltak egy időben egy-egy áruházban, ami elég nagy megterhelés volt a csapatnak: lényegében ugyanazt a forgalmat bonyolították le rövidebb idő alatt.
El is halasztottuk a vevőcsalogató akcióinkat, hiszen nem is tudtunk volna több embert kiszolgálni.
Volt, ahol egészségbiztonsági okokból lezártuk például az italautomatákat, sőt a mosdókat is, és persze sokkal gyakrabban fertőtlenítettük a bevásárlókocsikat. Szerencsére nem kellett elküldenünk senkit, sőt a webshopban létszámbővítés is volt. A korábbi napi néhány tucat rendelés helyett egyik napról a másikra több száz jött be ugyanis. Ezt nem is tudtuk azonnal lekövetni, főleg, hogy március közepén még nem volt könnyű új munkatársakat találni. Most már lehet, például az éttermekből elbocsátottak közül, de van olyan kollégánk is, aki korábban a reptéren dolgozott.
A palánták azért nem azok a tipikus kiszállítható termékek.
Egyfolytában fejlesztünk, most éppen egy tortadobozszerű csomagolást tesztelünk, amiben talán biztonsággal szállíthatók a növények. Valóban nem arra találták ki őket, hogy csomagban adjuk fel, gyakoriak voltak a sérülések, jött is néhány reklamáció, de szerencsére a vevőink megértők.
Az idősek viszont nem tipikusan online vásárolnak, mennyire voltak gyakoriak az egy cserép muskátliért mindent kockáztató nagymamák?
A kertészkedés valamennyire régies hobbi volt, mi igyekeztünk ezt fiatalosabb, trendi időtöltéssé varázsolni az arculatunkkal is. A célcsoportunk inkább a harmincas éveiben járó, már családdal, önálló háztartással rendelkező középkorúak. Nyilván azért van nyugdíjas vevőnk is, de azt látom, hogy ők felelősen, maszkban és kesztyűben jönnek, és bár nálunk nincs az időseknek külön vásárlási idősáv, ők rutinosan inkább a reggeli órákat választják, amikor a kertészetekben általában kisebb a tömeg. A múltkor láttam éppen egy nyugdíjaskorú házaspárt: autóval érkeztek, és csak a hölgy jött be, a férje megvárta kint.
És hogyan gondoskodtatok a dolgozók, főként a veszélyeztetett korúak biztonságáról?
Az idősebb kollégákat nem engedtük dolgozni, bár ők csak két-három százalékát teszik ki a teljes, háromszáz fő feletti létszámnak. Mindenkivel a saját élethelyzetétől függően próbáltunk megegyezni, volt, aki szabadságot vett ki pár hétre, más táppénzen van. Az adminisztrációban dolgozóknál megoldás lehet a home office, de a nálunk dolgozók nagyobb résznek nyilván nem. Azt is elfogadtuk, ha valaki fél a vírustól, vagy idős, beteg hozzátartozója van, és nem akart kockáztatni.
A pékek azt mondják, nem tartanak attól, hogy ezután mindenki otthon süti majd a kenyerét, de vajon a kertészkedés ilyen erősen megmarad?
Bízom benne, hogy igen, mert még sokáig együtt kell élnünk ezzel a vírushelyzettel, és a kertészkedés olyan hobbitevékenység, amiben nem lehet csalódni. Olyan, mint amikor valaki elkezd sportolni vagy kisállatot tartani – mindig is le fog járni edzeni, és mindig is lesz kiskutyája. Ez a téma is hozzá fog nőni az emberek lelkéhez. Az utazástól, a tömegtől még sokáig ódzkodni fogunk, akkor is, ha már nem lesz ilyen veszélyes a vírus.
Az emberekben benne marad, hogy volt egy időszak, amikor kerültük egymást. Ebben a nemzedékben legalábbis biztosan.
Milyen árbevételt vártok erre az évre?
A tavalyi konszolidált árbevétel – benne a nyolc saját és a 15 franchise-üzlet forgalma – hatmilliárd forint volt, talán ennyi meglesz idén is, még az újonnan nyitó üzletek (egy pécsi, egy dunakeszi és egy budapesti) nélkül is. Növekedést nem mernék jósolni, mert előbb-utóbb a gazdasági visszaesés meglátszik a pénztárcákon is.
