Elindult a fogyasztás csökkenése, már nyáron látták, hogy a vásárlók kevesebb terméket vesznek, de az infláció a bevételeket még korrigálja. Heiszler Gabriella, a hazai SPAR első embere, a Forbes által üzleti kategóriában 8. legbefolyásosabbnak választott nő miniszteri szintig tudja kommunikálni a vállalat problémáit, de csekély hatása van a kormányra annak, mit mond a szektor. Interjú a luxusszámba menő csokimikulásokról, az ideges vásárlókról és arról, miért szállt el a trappista ára.
Csak SPAR-ban vásárolsz?
Mondjuk úgy, hogy 99 százalékban SPAR-ban vásárolok. Itt költöm el a fizetésem nagy részét, ez így helyes.
De azért bemész néha a konkurenciához is?
Vezetőként fontos, hogy lássam a konkurenciát. Vasárnap délutánonként szoktam otthagyni a családot, és menni egy kört. Kereskedelmi szempontból vasárnap délután vannak a legrosszabb állapotban az üzletek. Ez a legkevésbé kedvelt műszak, ilyenkor a legfáradtabbak az alkalmazottak. A péntek-szombati nagy forgalom után ilyenkor látni legjobban, hogy melyik az az árucikk, ami a legjobban fogy, egyből látod, miből van hiány és hol.
Heiszler Gabriella profilja 2022-es, Legbefolyásosabb nők listán. Forrás: Forbes
Cégvezérként vagy háziasszonyként látogatod meg a versenytársak üzleteit?
Csak és kizárólag háziasszonyként (nevet). De az fontos, hogy amikor meglátok egy terméket, amit mi nem forgalmazunk, nem azért veszem meg, hogy elfogyasszuk, hanem azért, hogy behozzam a céghez, és megvizsgáljuk, nálunk is legyen-e hasonló. A kínálat érdekel, amit a konkurencia a vásárlónak bemutat.
Ha a saját üzletetekbe mész be, egyből felismernek?
Ha hétköznap megyek, kosztümben, pláne, ha épp bent van az üzletvezető, akkor igen. De a kasszások nem feltétlenül, és nem is baj. És pláne nem baj, hogy ha hétvégén, farmerban, pólóban érkezem, akkor nem is gondolják, hogy én lehetek a cég első embere (nevet).
A boltok árképzésében közvetlenül nem veszel részt, de hónapról hónapra mennyire döbbent meg az, hogy mennyivel drágább lesz körülöttünk minden?
Ez érdekes, ismerem a saját statisztikáinkat, pontosan tudom, hogy mi mennyivel drágul.
De amikor vásárláskor látom a számlát, én is csak nézek, hogy „te jó ég!”
És én is észreveszem saját magamon, amit a vásárlóknál is tapasztalunk: valamilyen szinten mindenki elkezd lefele vásárolni, egyre olcsóbb termékeket vásárolunk.
Én is sok saját márkás terméket veszek, ami jó minőségű, de a belépő szintű árkategória.
Mennyire ugrott meg a saját márkás termékek forgalma?
Ez az egyetlen szegmens, ahol mennyiségben is több terméket adunk el: éves szinten 4-5 százalékponttal ment fel a volumen, miközben a teljes forgalom volumene csökken. Amellett, hogy a fogyasztók már elkezdtek lefelé vásárolni, megjelent az is, hogy bizonyos termékeket sokkal kevésbé visznek. Jó példa, hogy
amikor elkezdenek spórolni, az olcsó szénhidrátok felé fordulnak.
Hiába drágább a tészta, még mindig olcsóbb egy családot tésztával jóllakatni, mint hússal vagy zöldséggel. A pékáruk forgalmában is látjuk a változást, a kenyér kelendőbb lett: olcsóbb egy kiló kenyér, mint egy kilónyi kifli vagy egyéb pékáru.
Csökken az átlagos fogyasztói kosár értéke vagy a volumencsökkenést korrigálja az infláció?
Korrigálja az infláció, de termékszámra már néhány százalékpontot esett a fogyasztói kosár mérete. Ami amúgy élelmiszerben meglepő, azt hinnénk, hogy a miénk válságálló iparág, mert enni mindig kell. Nálunk nem elképzelhető, hogy lenullázódik a forgalom, fix költségszerkezettel dolgozunk,
az ágazatunkban néhány százalékpontos árbevétel-visszaesés is jelentős.
Heiszler Gabriella: Én is sok saját márkás terméket veszek, ami jó minőségű, de a belépő szintű árkategória. Fotó: Sebestyén László
Mikor kezdtétek érezni, hogy csökken a forgalom volumene?
Már a nyár elején.
Egy nyári interjúban azt mondtad, hogy félsz az ősztől. Ez már az az időszak, amitől félni kell?
Még jó időben vagyunk, lehetnénk mélyebben is, de nem a legrosszabb forgatókönyv vált valóra. A január lesz érdekes, amikor az infláció elvileg tetőzik, és mindenki nagyon komoly rezsiszámlát fizet.
Karácsonyra azért még a szokásos felpattanásra számítotok?
Azzal számolunk, hogy szeretnél egy jót vacsorázni a családoddal, de nem annyit és olyan minőségűt, mint a korábbi években. És nagy kérdés, hogy ajándékként mi kerül a fa alá. Az infláció karácsonykor alapvetően azt fogja érinteni, hogy milyen ajándékokat veszünk:
a gyerek még kap valamit, de a házastársak már nem biztos, hogy megajándékozzák egymást, vagy nem olyan értékben, mint szokták.
De mi alapvetően élelmiszerekben vagyunk erősen, nem az iparcikkek területén.
Újabb árstopokat kap a szektor
Az interjút még a további árstopokról szóló, pénteki bejelentés előtt készítettük. Utólag kérdeztük Heiszler Gabriellát a várható intézkedésekről, de azokról a részletek hiányában egyelőre nem kívánt reagálni.
A hatósági áras termékekből most mennyire van hiány?
A csirkemellből és a cukorból vannak mennyiségi problémák, másból nem igazán.
Mennyire növeltétek az átlagos vásárlói kosár árait, hogy kompenzáljátok a hatósági árazást?
Mindenki megpróbálta növelni, mi is, de a vásárlók az egyre olcsóbb árukat keresik. Kiárazom magamat a piacon, ha eszetlenül megemelem egy termék árát, hogy lefedezzem vele a csirkemellet.
Van egy vásárlói „árelfogadósági hajlandóság”, nem tudjuk kompenzálni teljes veszteséget. Pláne, és ez az igazi probléma az árstopokban, hogy a hatósági ár csak a kiskereskedelmet fojtja le.
Pedig a terméknek van termelője, gyártója, nagykereskedője is, de a hatósági ár csak minket, a kiskereskedőt köti. Több, mint nyolc hónapja tartanak az árstopok, még mindig veszteségünk keletkezik a hatósági áras termékeken.
Nem véletlen, hogy nemcsak nálunk, de más piaci szereplőknél is mennyiségi korlátozások vannak érvényben. A saját anyukámtól megkaptam, hogy szeretne egyben venni tíz kiló cukrot befőzéshez, de sehol nem tud.
Van bármilyen konzultáció a kormányzati szereplőkkel? SPAR-vezérként milyen kormányzati szintig jutsz el?
Mondjuk úgy, hogy amikor elmegyünk panaszkodni, akkor miniszteri szinten meghallgatnak minket. De nagyon csekély hatása van annak, amit az ágazati szereplők mondanak.
Mi a kormányzat válasza az érvekre?
Az, hogy nekik a választó a fontos, aki olcsón akarja venni a csirkemellet.
És a választó úgysem érti, hogy a hatósági árat megfizeti máshol.
Nagyon erős piactorzító hatása van a hatósági árazásnak. Egy egyszerű példa: tudod, miért van egekben a trappista sajt ára?
Azért, mert a 2,8 százalékos tejen van árstop, a 1,5 százalékoson nincs. A forgalom a 2,8 százalékos tej felé terelődik, tehát több tejzsírt vonnak ki a gyártók a piacról, a folyótejbe adják el a tejzsírt a trappista helyett, ami a kínálaton át drágítja a sajtokat. A hatósági árazásnak középtávon ilyen hatása van.
A tavalyi évben a SPAR Magyarország Kft. 663 milliárd forintos bevételre 5,3 milliárd adózott eredményt ért el. Milyen számokat vártok az idén? Megőrzitek a Lidl mögötti második helyet a kiskereskedelmi rangsorban?
Csoportszintű várakozásokat nem kommunikálhatunk, de a második helyet megtartjuk. Bízom benne, hogy pozitív egyenleggel zárjuk az évet. Sok múlik a karácsonyi forgalmon.
A kiadásaitok pedig szinte minden soron nőnek. A bérdinamikátok hogyan alakul?
Csoportszintű bérfejlesztési átlagokat ez esetben sem kommunikálhatunk, de az idén 8,6 milliárd forint értékű bérfejlesztést hajtottunk végre saját forrásból. Az idei évben is megmarad a 13. havi bér, hűségprogramunk keretein belül SZÉP-kártya juttatást biztosítunk, illetve a gépkocsival történő munkába járás költségét a törvényben meghatározott díjon felül térítjük meg. És minél régebben dolgozik valaki a SPAR-nál, annál nagyobb mértékű juttatások illetik meg.
Munkaerő-problémáitok mennyire vannak?
Bő 14 ezer alkalmazottunk van, 500-600 munkavállaló hiányzik, főleg fizikai dolgozók. Az eloszlás is egyenetlen, főleg Budapest és Sopron környékéről hiányoznak emberek.
Ukrajnából érkezett munkavállalókat vettetek fel?
Egy kezemen meg tudom számolni, hány ukrajnai magyar vettünk fel. Nem akarnak itt maradni, mennek tovább Nyugatra.
És ukrajnai ukrán menekültek?
Nem mertük meglépni azt, hogy a kereskedelemben magyarul nem beszélő kollégákat alkalmazzunk, a logisztikában sem.
Lehet, hogy előbb-utóbb el fog jönni az idő, nem gondolom, hogy megússzuk, de egyelőre még nem léptük meg.
Gondolom a túlóra-kötelezettség feszíti az állományt.
Annyira nem, a hiányzó emberek regionálisan összpontosulnak, vannak régiók, ahol szinte nincs munkaerő-probléma. Másrészt próbálunk akár diák-, akár nyugdíjas szövetkezetekett bevonni, hogy a túlórának is legyen felső határa. Illetve nem lehet folyamatosan túlóráztatni, a kollégáink szellemileg és fizikailag is fárasztó munkát végeznek: aki nem emelgetett egy kassza fölött napi több mázsát, nem tudja, mennyire megterhelő.
“A kasszások, árufeltöltők sokat panaszkodnak, hogy a vásárlók idegesek, nekik esnek az árak miatt.” Fotó Sebestyén László
Vegyes rendszerben működtök, a SPAR-üzletek egy része saját tulajdon, egy kisebbik részük franchise. Hogyan alakulnak most a számok?
614 üzletünk van többféle áruháztípusban, ezek közül 234 franchise-rendszerben üzemel. A cél idénre az volt, hogy az árbevétel több, mint tíz százalékát hozzák a franchise-üzletek, de úgy tűnik, túl fogjuk teljesíteni. Ugye ezek a kisebb alapterületű boltok köz tartoznak.
A hosszú távú stratégiai cél, hogy körülbelül árbevétel 20 százaléka, az üzletszám fele legyen a franchise-vonalon.
A franchise-üzlet sokkal direktebb, őszintébb veled, mint cégvezérrel. A saját tulajdonú üzlet vezetője munkavállaló, míg a franchise üzleti partnerem. Az európai szintű, de itthon egyedi modellünk is nagyon bejött: több volt közép- és felsővezetőnknek adtunk bérbe üzletet, hogy kipróbálják a vállalkozói létet. Ilyenkor a kolléga kilép tőlük, és megpróbálja egyedül felfuttatni az üzletet.
Gyakorlatilag minden kiadásotok elszállt, a bérköltség, az energia, a szállítmányozás, az alapanyag. Hol lehet spórolni?
A magyar infláció átlagosan, kerekítve húsz százalék, papíron ennyivel nőnek a kiadásaink is. Ennyit egyszerűen nem tudsz spórolni, csak úgy, hogy mindenből kevesebbet rendelsz. Tehát csökkentettük az akciós szórólapok oldalszámát, kevesebb biztonsági őrt kérünk az üzletekbe, kevesebb csomagolóanyagot használunk és így tovább. Fájdalmas folyamat, de csak így megy. És akkor még a kamatköltségekről és az energiáról nem is beszéltünk. Nem kommunikálhatunk számokat, de úgy látjuk, hogy
a költségeink jóval több, mint húsz százalékkal fognak nőni még úgy is, hogy az energiaoldalon is igyekszünk megfogni a kiadásokat.
A kiadásaitokra a forintárfolyam mennyire van hatással? Kérdezem ezt onnan, hogy a beszállítóitok hány százaléka magyar?
90 százalékuk magyar, de széttárom a kezem, hogy a termékek közül mi magyar, és mi nem. A Coca-Cola magyar termék? Itt készül Dunaharasztiban. A Nutellát egy hazai cégtől vásároljuk, de biztosan nem magyar termék. Saját gyártás tekintetében két saját húsfeldolgozó és egy kényelmi termékeket gyártó üzemmel rendelkezünk, ezek tavaly közel 51 milliárd forintos forgalmat értek el. Minden másban benne van a forintárfolyam.
Az itthon termelt tojás ára nem azért 140 forint, mert a forintárfolyam összeomlott.
Ha a magyar beszállító 10 centért drágábban tudja eladni a tojást Ausztriában, mert a forintárfolyam elszállt, akkor nem fogja csak azért nekünk adni, mert magyarok vagyunk. Kénytelenek vagyunk annyit fizetni érte, amennyit kér. Vannak saját projekcióink a forintárfolyamra, de ne képzelj el olyan közgazdászi munkát, mint az MNB-ben, olyan elemzésekről beszélek, amiket jellemzően a pénzügyi szektortól kapunk, és saját statisztikát készítünk belőlük.
A háború okozta termékhiány csitult vagy erősödött?
Ebben viszonylag jól áll a kiskereskedelmi szektor,
ha van is termékhiány, azt már sokkal inkább a piac működése okozza, nem a háború.
Át kellett értékelnünk a termékek kapcsán a beszállítói minősítéseket. Korábban, ha rendeltem valamiből 100 egységet egy beszállítótól, akkor 95 egységet kellett legalább hoznia, hogy elfogadható minősítést kapjon. Most ezt levittük 90-re, átlagosan, minden termékcsoportra vetítve megduplázódott az a mennyiség, ami nem érkezik meg.
Mennyire kiszámíthatatlan az árazás? Vannak a nyersanyag-piachoz hasonló jelenségek, ahol a napi árazás sem ritka?
Az árazást a beszerzési osztály döntései alapján végezzük el mindig. Olyan időközönként árazzuk újra a termékeket, ahogy a beszállítói ártárgyalások jönnek, de tudni kell, hogy minden terméknek más a ciklusa. A leggyakoribb a heti árazás, amiből megpróbálunk hosszabb távú szerződésekkel havi, vagy háromhavi árazást csinálni. A másik véglet a szezonális árazás.
Már most tudom, hogy jövő nyáron mennyiért fogom megrendelni a kuktát a tengerentúlról, és árfolyamfüggő, hogy mennyiért tudom forintban eladni.
Honnan tudjátok, hogy a jelenlegi inflációs pályával lesz-e olyan, nem létfontosságú cikkre kereslet, mint egy kukta?
Nem tudom. Fogalmam sincs, hogyan alakul a háború, az infláció, lesz-e kereslet kávéfőzőre vagy kempingszékre. De meg kell rendelni, hiány nem lehet. Egy jóval egyszerűbb példa: csokimikulás. Januárban rendeltük meg az idei karácsonykor értékesítendő csokimikulásokat, nem volt még háború, és ugyan magas volt már az infláció, de azért a kilátások jók voltak, még egy prosperáló országban éltünk. Tehát ugye jó sok csokimikulás kell karácsonyra.
De már most kezdünk félni amiatt, hogy egy csokimikulás tömegre vetítve luxusnak számít egy táblás csokihoz képest.
Ugyanez a helyzet minden más szezonális termékkel. A jelenlegi helyzetben négy-hathetente át kellene értékelni a rövid távú stratégiát.
Már nyáron beszéltél róla, hogy érdemes-e a kiskereskedelmi szektorban hosszú távban gondolkodni.
A mi ágazatunkban a középtáv megszűnt. Rövid, egy-hat hónapos távban lehet gondolkodni, illetve hosszúban, tízévesben. Persze,
minden vállalatnál kellenek 2-3 éves tervek, de a kiskereskedelemben ennek most nincs semmi értelme.
Meg tudom neked mondani, hogy nagyjából mi mennyibe fog kerülni két hónap múlva, azt is, hogy merre tart a cégcsoport tízéves távlatban. De hogy két év múlva mi lesz? A hosszú távú stratégia tartásához pedig rövid távon kell átértékelned a helyzetet. Egy jó példa a termékválaszték. Most, amikor magas az infláció, tanakodunk, hogy a vásárlót érdekli-e, hogy ugyanabból a tusfürdőből van-e hatféle illat a polcokon. Vagy esetleg elég neki a három olcsóbb alapillat, és inkább én spóroljak a költségeimen, hogy ne kelljen még többet emelnem?
Mit hálál meg jobban a vásárló, ha drágábban lesz nagyobb választék vagy olcsóbban kisebb?
Nem lehetsz felsővezető egy nemzetközi nagyvállalatnál, ha csak letargiában ücsörögsz. Fotó: Sebestyén László
És mi a döntés?
Mi sem tudjuk az általános választ, termékenként változik, fókuszcsoportos méréseket végzünk rá. A lényeg, hogy hoznod kell egy döntést, ami nem biztos, hogy rövid távon megéri, de ha a hosszú távú stratégiát tartani akarod, akkor a jól megszokott, rövid távú folyamatokat kell megváltoztatnod. Ilyen időszakot élünk.
És most ebben a helyzetben stratégának tartod magad, vagy válságmenedzsernek?
Attól függ, melyik sapkám van rajtam (nevet). Ez az egyik nehézség a vezetésben, hogy a kollégákkal is ezt elfogadtatni, hogy igen: minden kell egyszerre. Forgalom is kell, költségcsökkentés is kell, beruházás is kell. És nem tudom, hogy ez már a válság-e, inkább turbulenciának hívnám. A válság előjelei itt vannak, lehet, hogy télen már válságba kerülünk, de most még nem érzem.
De az már egy komoly jel, hogy sokan, én is, azért költünk kevesebbet élelmiszerre, mert félünk a kilátásoktól.
A menedzsmented mennyire derűlátó, vagy mennyire pesszimista?
Ez egyénfüggő, mint minden helyen. De nem lehetsz felsővezető egy nemzetközi nagyvállalatnál, ha csak letargiában ücsörögsz (nevet). Mindenkinek szüksége van rá, hogy kieressze a gőzt, aztán nekiállunk a problémák megoldásának.
A nyáron több interjúban elmondtad, hogy a mostani helyzetet 2009-hez lehet hasonlítani, akkor összesen 4-5 százalékos volt a forgalomcsökkenés. Most mivel számolok?
Jelenleg ugyanezzel, 4-5 százalékkal. De hogy jövő nyáron mit fogok gondolni, azt most nem tudom. Akkor is bőven két számjegyű lesz az infláció. Három hónapra és tíz évre gondolkodom, egy évre nem tudok.
Hol tudjátok megfogni az energetikai kiadásokat? Már nyáron beszéltél LED-es izzócserékről.
A lámpacserékkel jellemzően gyorsan végzünk, a nagyját már el is végeztük. Az üzletek nyitvatartásban nem lesz változás, mindig van egy normális téli átállás, egy-két órával vissza szoktuk venni az üzemidőt, de ez minden télen így van, nem újdonság.
De télen csak 18 fok lesz az üzlettérben a szokásos 21 helyett, ez nem a vásárlóknak, inkább kollégáknak lesz kihívás.
Átvizsgáltuk a hűtőinket, sok beszállítói eszközt el is távolítottunk. De rövid távon egyéb energetikai beruházásokat nem tudunk meglépni, napelemekben vagy kazáncserélben nem tudunk gondolkodni. Most úgy néz ki, hogy jövőre a személyi kiadások után az energia lesz a második legnagyobb költségpozíció.
Békeidőben árbevétel-arányosan másfél-két százalék volt, most ennek a három-négyszerese lehet. Ebből a szempontból a jövő év sokkal kritikusabb lesz, mint az idei.
Tudod számszerűsíteni, hogy hány százalékot igyekeztek spórolni kilowattórában?
Nyáron csak egy-két százalékok sikerült spórolni az összfogyasztást tekintve, mert nagyon meleg volt, de a cél mostantól az, hogy egy átlagos, a megelőző év havi átlagaihoz képest nyolc százalékos spórolást tartsunk. Ha a belegondolsz, a kiskereskedelemben nagyon magas az állandó fogyasztás: a hűtőknek és hűtőpultoknak mindig menniük kell, és azt is elvárod vásárlóként, hogy a kakaós csiga frissen legyen megsütve.
A tulajdonosok, a három osztrák család mennyire támogató? Mennyire kell attól félnünk, hogy az ágazati különadó és az extraprofit-adónak nevezett egyéb különadók miatt csökkentik a hazai operációt?
Semennyire. A jelenlegi problémáink nemcsak a SPAR-t érintik, az egész magyar szektort ugyanezekkel a kihívásokkal szembesül. A tulajdonosok elkötelezettek az ország mellett, több, mint egymilliárd eurót fektettek az országba az elmúlt 31 évben, ami még messze nem térült meg. De nyilván osztrák szemmel nehéz megérteni, hogy most, amikor nehéz helyzetben van az ágazat, miért kapunk még a nyakunkba extra adót, árstopot, miért van plázatörvény, miért kell épp most élelmiszert mentenünk.
November végén kell befizetnünk a tavalyi adónk 80 százalékát, 10,5 milliárd forintot extraprofit-adóként.
A beruházásokat mennyire kell visszafogni az országban?
Jelentősen, örülök, hogy ha a jövő évi beruházási összeg az idei fel lesz, 40-50 millió euró közé várom. De ez nem magyar sajátosság, egész Európában emelkednek a kamatok, egyre drágábbak a beruházási hitelek, de azért a teljes, európai cégcsoport beruházáscsökkenését a magyar operáció érzi majd meg a legjobban. Ennek a politikai környezet az oka. A tulajdonos úgy gondolkodik, hogy egy ilyen bizonytalan, megadóztatott környezetben a magyar leányvállalat nem tud olyan megtérülést felmutatni, mint egy olasz vagy szlovén. Nekünk csak az extraprofitadó miatt mínusz 4,1 százalékról indul a megtérülési rátánk.
Milyen beruházások várhatók?
Nagy szükségünk lenne egy új logisztikai raktárra. Már jó ideje keressük a zöldmezős beruházás helyszínét, de nem tudom megmondani, hogy mikor lesz belőle valami, kizárt, hogy a következő hat hónapban döntés szülessen.
Várható bármilyen akvizíció?
Igen, de hogy egy év múlva lesz, vagy tíz év múlva, azt nem tudom megmondani (nevet). A magyar kiskereskedelmi piacon jelenleg kilenc nagy szereplő van. Ez nagyon sok, a nyugat-európai országokban 5-6 nagy versenytárs szokott lenni egy piacon. Ez a kilenc egyszer kevesebb lesz. De az akvizíció nehéz, a hazai versenytársak egy része franchise rendszerben működik, nem tudsz egy teljes láncot egyben megvenni, csak egyes fizikai boltokat.
Amúgy egy ilyen időszakban, amikor a nyugodt prosperálást felváltja a válság előjele, mennyire kényelmes cégvezérnek lenni? Nem érzed néha, hogy szívesebben beállnál a csemegepultba, mert az kevesebb stresszel jár?
Stresszesebb, mint két éve volt, persze. De ne hidd azt, hogy kevesebb a feszültség az üzletekben. A kasszások, árufeltöltők sokat panaszkodnak, hogy a vásárlók idegesek, nekik esnek az árak miatt.
Mindenki stresszes, én is, az alkalmazottak is, a vásárlók is.
Borítókép és fotók: Sebestyén László
