Létrehozta a DVM csoportot, megalapította a Horizon Development ingatlanfejlesztő céget, kedvenc hobbibefektetésének hódolva tulajdonrészt vásárolt a St. Andrea borászatban – hozzá skybart is épített a pesti belvárosban –, és minőségi épületekkel akart kitűnni. A hazai ingatlanpiac egyik emblematikus személyisége sikeres üzletemberként is elsősorban mérnök maradt, és azt vallotta, hogy olyan nincs, hogy egy épület tökéletesen sikerül. Kovács Attila február 10-én 51 éves korában meghalt, egy korábbi Forbes portré alapján felidézzük öt fontos mondását.
„Amikor mérnökemberek mérnöki precizitással ragaszkodnak a prémium megoldásokhoz tervezésben és kivitelezésben is, feltűnően szép dolgok születhetnek. Ha ugyanezen mérnökembereknek üzleti vénájuk is van, akkor egy húsz éve látványosan fejlődő tervező-kivitelező-ingatlanfejlesztő cégcsoport” – írtuk ezt 2017. augusztusi számunkban a DVM Groupról.
A kifejezetten prémium ingatlanprojektekben erős DVM-et Kovács Attila alapította 1995-ben, a hazai piacon akkor ismeretlen angolszász hagyományokra építő design and build típusú tervező-kivitelező irodaként.
A St. Andrea skybar a Váci 1 tetején, a volt Tőzsdepalota felújított épületében
Tíz év elteltével a tervezés és kivitelezés mellé az ingatlanfejlesztési lábat is odatették a Horizon Development megalapításával – a cégcsoporthoz innentől nemcsak az Andrássy úti luxusüzletek (az Armani, a Max Mara, a Ghraoui, a Burberry) átépítése és kivitelezése fűződik, hanem az olyan látványos és nagyobb volumenű beruházások, mint a volt Tőzsdepalota felújítása (ma Váci 1), az Eiffel Palace vagy a Szervita Quare Building megépítése.
Részlet a 2017-es cikkből. A képen a cég négy partnere, balról jobbra: Massányi Tibor, Kovács Attila, Czár Balázs és Haberl Péter / Fotó: Orbital Strangers
„Nem szeretem, ha mások döntenek rólam. Erre egy megoldás van, ha saját cégem van.”
Kovács Attila ezzel indokolta az 1995-ös cégalapítást. Friss diplomásként előbb egy itteni amerikai iroda, majd egy nagy nevű londoni cég (BDG) pesti érdekeltségénél kapott munkát, amikor a kilencvenes évek közepén egy nagy távol-keleti munka és a szükséges erőforrások átcsoportosítása miatt váratlanul felszámolták a pesti irodát, és állás nélkül maradt. Ezután alapította meg elsőként a DVM Design névre hallgató mindössze négyfős tervezőirodát.
„Annak idején az építőipar nem szolgáltatott, hanem csinált.”
Nem volt túl jó véleménnyel a kilencvenes évek közepének átlagos építőipari színvonaláról, de viszonyítási pontnak hasznos volt. Tudta, honnan akar kitűnni – a kis belmagasságok, kusza terek, összenyomott liftek, szűk garázsok, még szűkebb lehajtók, a gyenge világítás- és nulla légtechnika, a szalagablakok és fantáziátlan dizájn univerzumából –, és csapatával kezdettől fogva a piac legfelső szegmensét célozta meg olcsósítás és kompromisszumok nélkül.
„Olyan nincs, hogy egy épület tökéletesen sikerül.”
Kovács Attila és cégtársai tudatosan bővítették a DVM-et előbb tervezőirodából tervező-kivitelező, majd – a Horizonnal kiegészülve – tervező-kivitelező-fejlesztő cégcsoporttá. Kovács Attila úgy érezte, így lehet azt elérni, hogy amit a tervező kitalált, azt a kivitelező valóban megvalósítsa, és például ne spóroljon ki belőle semmit. Ha pedig még ők is üzemeltetik az épületet, akkor náluk csapódnak le az esetleges hibák, amik mindig használat közben jönnek ki. „Kellenek a visszajelzések, hogy az általánosnál gyorsabban fejlődjünk.”
„Sokkal jobb, mint az egyszemélyes vezetés.”
Viszonylag ritka, hogy négy tulajdonos, négy egyenrangú partner-topmenedzser irányítson egy céget, a DVM-nél ez volt a felállás. Kovács Attila ezt azzal indokolta, hogy egyedül könnyebben tévútra téved az ember, de „ha többen feszegetünk egy problémát, vissza tudnak pofozgatni a megfelelő útra”. 2017-es cikkünk írásakor Kovács Attila, Czár Balázs, Massányi Tibor és Haberl Péter együtt ültek egy nyitott irodában, hallották egymás telefonjait, és minden probléma négyük asztalán hevert.
Mint mondták, olyan döntést sohasem hoznak, ami ellen bármelyikük vétót emel. Vagy meggyőzik egymást, vagy egy időre elnapolják a kérdést.
„Ez egy mérnökcsapat.”
Nemcsak Kovács Attila mondta ezt tulajdonostársairól, mind a négyen így érezték. Miközben cégük 10-15 milliárdosra nőtt és több mint 100 embert foglalkoztatott, sokkal büszkébbek voltak mérnöki mivoltukra, különösen, ha egy romjaiban is gyönyörű műemléképülethez kellett korhűen, de modernül hozzáfogniuk. Fekete Antal, a Finta Stúdió építésze például azt mondta róluk: „Attiláék minden épületükre úgy tekintenek, mint az életművük részére. Nagyon odafigyelnek a minőségre, és még ízlésük is van.”
Kovács Attila / Fotó: DVM Group
És hogy mit mondtak, amikor a 2017-es cikk írásakor arra kértem őket, hogy egy mondatban jellemezzék egymást?
Czár Balázs a racionális. A négyes legcsendesebb tagja, Attila szerint elképesztő jövőbe mutató gondolkodásmóddal. Ha sport, akkor nála tenisz.
Massányi Tibor a strukturált gondolkodó. Véleménye általában kifinomultan átgondolt. A legfiatalabb csapattag, akit azért is tisztelnek társai, mert a kellemetlen dolgokat is kimondja. Szeret teniszezni és biciklizni.
Haberl Péter a nagyon határozott. Ha van egy dilemma, véleményét gyorsan kigondolja, és azonnal kiteríti a kártyáit. Szabadidejében fut, biciklizik, maratonra, triatlonra vagy Ironman-re jár.
Kovács Attila a cég arca, az ikonikus alapító-főtulajdonos. Korábban kosarazott a MAFC-ban, 3 éve már inkább teniszezni járt, fő hobbija és hobbibefektetése a borászat volt (az egri St. Andrea borászatnak résztulajdonosa is volt). Cégtársai úgy jellemzték „vele van az erő”.
2021. február 10-én halt meg, 51 éves volt.
Fotó: DVM Group, Hargitay Olivér
