Túl vagyunk a negyedik hullám csúcsán és a kormány leszűrheti azt a tanulságot, hogy az unortodox magyar járványkezelés eredményes. Sok élet elveszett, de szavazat alig. Márpedig mintha jövő áprilisig csak ez számítana és ez alapján születnek a megszorításokkal kapcsolatos döntések is.
Az elmúlt néhány nap történéseiből két igazán jellemzőt emelnék ki. Az egyik az omikron variáns megjelenése Magyarországon, pontosabban ennek a hírnek a kommunikációja. 
Az, hogy az új variáns jelen van nálunk is, először egy izraeli híradásból derült ki. Ott egy Magyarországról érkezett utas mintájából már kimutatták, de nálunk még nem. Vagy csak nem jelentették be. Másnap a tisztifőorvos csak pár perccel előzte meg egy magánlabor bejelentését arról, hogy találtak két omikronost. Kiderült, hogy utóbbi azonosította az új variánst, ezt jelentette, majd az állami szerv is megerősítette a felfedezést.
A Neumann Labs magánszolgáltatóként minden pozitív mintánál megvizsgálja, hogy melyik variánst tartalmazza. Az állam viszont Európa sereghajtói között van a szekvenálási listán. A pozitív minták kevesebb mind egy százalékát vizsgálják variánsra, így aztán hozzánk minden új mutáns utolsóként érkezik. Így volt ez a deltával is, meg most az omikronnal, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy amit nem vizsgálnak, azt nem lehet kimutatni. Azt, hogy mennyire magasról tesz Magyarország a szekvenálásra, az uniós illetékes szervnek szolgáltatott adatokból derül ki, de ez általában négy hét csúszással érkezik. Ez például még egy november végi térkép.
A variánsdetektálás elhanyagolása nem meglepő, hiszen a járványkezelés egyéb területein se követ sokat Magyarország abból, amit a szakértők javasolnak. Nulla kontaktkövetés, a tesztelés minimálisra szorítása és az adatok lehető legnagyobb titkolása jellemzi az unortodox magyar járványkezelést. És most a fertőzöttségi görbe azt mutatja, hogy ez működik is. Hiszen nagyon hasonlít a szlovákra és az osztrákra, a nagyon gyors felfutás után most hasonló ütemben látszik csökkenni az újesetek száma, pedig nálunk nem is voltak korlátozások.
Ez viszont csak a tesztelés tudatos hanyagolása miatt tűnik így. A fertőzöttszám nyilvánvalóan a többszöröse annak, mint amit a hivatalos statisztikában sikerül kimutatni, nálunk a tágabb családi körben például szinte mindenki átesett a betegségen, de szinte senki se szerepel az adatbázisban. (Például fogalmunk sincs, hogy ha a pozitív otthoni tesztet a gyerekorvos jelenti, azzal mi történik, mert semmiféle visszajelzés, intézkedés nem követte.) A pozitív tesztek kimagasló aránya mellett az újra világelső halálozási ráta mutatja azt, hogy durván tarol a járvány Magyarországon, ez azonban az emberek többségét láthatólag nem izgatja, fontosabb, hogy korlátozás ne legyen, mindenki eldönthesse maga, hogy mit gondol a vírusról, oltásról. A kormány az unortodox járványkezeléssel végül is csak kiszolgálja a többségi akaratot.
Ahogy a legfrissebb a gazdaságpolitikai intézkedésekkel is. A szavazatoptimalizálás itt is egészen látványos, érdekessé az teszi a nadrágszíjmeghúzást, hogy a létező legortodoxabb, legtankönyvibb reakciót látjuk a költségvetési hiány elszállására. Az persze valahol komikus, hogy Matolcsy jegybankelnök, aki a monetáris politikát irányítja, a fiskálishoz elvben semmi köze, hétfőn megírja a pártlapban, hogy mit kellene tenni, majd pár nap múlva abba az irányba lép a kormány.
Maga a miniszterelnök jelenti be, hogy a választás előtt spórolni kell, mégse veszik meg csilliárdokért a budapesti repteret. Pedig az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy nincs olyan ár, amit ne fizetnének ki érte. A Pénzügyminisztérium pedig beruházások elhalasztásával 350 milliárd forintot vág a kiadási oldalon, ami egy nagyon választóbarát megszorítás. Olyan, ami nem fáj a szavazónak, csak ügyesen kell kommunikálni. Úgy, hogy a piac meghallja, a kisember pedig inkább ne tudjon róla. Profi lövés egyszerre két kapura. De van terv a bevételnövelésre a jó öreg ágazati különadókkal is, ügyesen a külföldi tulajdonú láncokra célozva. Ideális megoldás, mert lehet, hogy Brüsszel majd pampog egy sort, meg kötelezettségszegési eljárással szívózik, de ismerve a tempójukat, addigra már túl leszünk a választáson.
Az út tehát adott jövő áprilisig. Az omikron csinálhat, amit akar, teheti szabadon, a választási osztogatás meg marad, de népszerűséget nem erodáló szigorításokkal vigyázunk a hiányra is, nehogy a növekvő sérülékenység miatt a folyamatos jegybanki kamatemelés ellenére betámadják a forintot. Aztán bárki nyer, májusban az egész rászakad az új kormányra, teheti helyre egyszerre a fenntarthatatlan lakossági energiaárakat, meg az inflációt és az elszállással fenyegető hiányt.
