Nonprofit, reklámmentes, zöld. Zenei, összművészeti, társadalmi, nemzetközi. Kilencedik éve áll így össze a progresszív Bánkitó Fesztivál, Bánk négynapos bulija, az esetek többségében teltházzal. A szervezői az ideális világot képzelik el, és önkénteseket hívnak segítségül, hogy legalább évi három-négy napra valósággá váljon. Egy megtűrt feszültséglevezető-szelep Nógrád megyében. Interjú a fesztiváligazgató Schönberger Ádámmal.
Disclaimer: Schönberger Ádámmal hétfőn délelőtt beszélgettem, szerdán délután jött a hír, hogy a 8. kerületi önkormányzat bezáratta az Aurórát. Az interjút ehhez képest változtatás nélkül közöljük.
Mit jelent az, hogy nonprofit egy fesztivál?
Hát egyrészt azt, hogy a kft, amelyik szervezi, az nem egy for profit kft. Másrészt pedig azt, hogy mi nem veszünk ki belőle pénzt, nem ezért jön létre, hanem hogy népszerűsítsük azokat a projekteket, amelyeken amúgy is dolgozunk egész évben. Ezek a civil programok, társadalmi szervezetek és aktivisták programjai. Ez a fesztivál alapja, ez egészül ki fesztiválos miliővel.
Mekkora a költségvetésetek?
Kicsi, pár tízmilliós. Legjobb esetben, ha nagyon jól csináljuk, akkor is maximum pár millió forint marad rajta, furcsa is lenne azt magunk között kiosztani. Például a tavalyi nyereséget idén visszatettük a fesztiválba, a programon kívül fejlesztettük az infrastruktúrát – ami ezen a kis fesztiválon még így sem olyan fejlett, mint amit megszoksz egy nagyon.
Az Auróra is hasonlóan működik a 8. kerületben (ezt is Schönberger Ádám vezeti – a szerk.). Helyet és megjelenési lehetőséget adunk nekik, ez az, amivel mi támogatni próbáljuk a civileket – főleg azokat, akik nem olyan híresek, mint mondjuk a TASZ vagy a Transparency. Fontos, hogy Magyarországnak is legyenek ilyen pontjai, jelenleg nagyon kevés van.
Schönberger Ádám a tavalyi esős Bánkitón
Hogyan jelenhetnek meg ezek a szervezetek a fesztiválon?
Pár évig egyszerűen egymás mellett kaptak helyet, most már néhány éve mindig egy konkrét, aktuális témára épül a fesztivál és a programok. Tavaly ilyen volt például a bevándorlás, idén a téma a korrupció.
A belépőjegyeken kívül van más bevételi forrásotok?
Ilyen lehetne a saját vendéglátós bevétel, de nincs rá kapacitásunk, ezt egy nyílt pályázaton kiadjuk. Tavaly kettő, idén az egészet egy pályázó nyerte meg. A szolgáltatón keresztül az összbevétel 10 százaléka jön be. A bevétel másik 5-10 százaléka pedig céges, szponzorációs, CSR vagy például pályázati forrás. Talán idén is lesz ennyi. A maradék 75-80 százalék az a jegybevétel.
Reklámmentesnek valljátok magatokat. Szponzoráció mellett hogyan tudjátok ezt megoldani?
Itt nincsen olyan típusú szponzoráció, mint a hagyományos fesztiválokon, nagyon kivételes esetben jelenhet meg cég. Tavalyelőtt volt megjelenése a Telenornak, tavaly a Magnet Banknak, idén nincs fő támogatónk. Táblákat nem rakhattak ki, helyette olyan programokat hoztak, amelyek illettek a programstruktúrába.
Molinók és hosstessek kéretlen repicuccok sem jöhetnek, itt nem vegzálják az embereket – ez a nagy fesztiválok elengedhetetlen kelléke lett. Az ilyen fesztiválokon mintha valamiféle sűrített valóságot kapna az ember egy plakáterdőben a villogó displayekkel.
Mi, amikor kilenc éve elkezdtük szervezni ezt a fesztivált, abból indultunk ki, hogy mi magunk milyen típusút szeretnénk. Most már mind a harmincas éveink közepén vagyunk, mi vagyunk az a generáció, akik még látták, hogy a Sziget és a hasonlók miből nőttek ki. Szerintem ezek még most is tök jó rendezvények, csak már teljesen eltérnek attól, amiért egykor beleszerettek az emberek. Teljesen más szolgáltatásokat adnak, és biztos vagyok benne, hogy ez egy csomó embernek plusz pont, viszont abban is biztos vagyok, hogy sokan hiányolják az intimebb érzetet, amikor még tudsz a másikkal beszélgetni és megtalálod a haverjaidat. Mi ezt a feelinget szerettük volna behozni.
Az intimitáshoz kell az is, hogy meghúzzátok a határt egy bizonyos méretnél és résztvevőszámnál?
Igen-igen. Ehhez kell az, hogy nincsenek reklámok, nem vagyunk mindenhol szétpakolva, nincsenek a színpadoknál nagyon durván villódzó fények, nincs akkora zaj.
Nincsenek minden talpalatnyi helyen emberek, boltok, vendéglátósok és cégek. Aki oda lemegy, az nem hömpölygő tömegben toporog, van tér. Ha szeretnénk profitot maximalizálni, akkor nem így lenne.
Mostanáig legfeljebb 4500 főt engedtünk be egyszerre, ezt most kitoljuk 5000-re. Egyébként akár lehetne ennél is több ember a fesztiválon, de nem szeretnénk. Az, hogy nonprofit, tehát mindezt is jelenti. Sőt, nem ismerek még egy olyan fesztivált, ahol a vendégek ötöde ingyen mehet be – hozzánk kb. ezer ember így jön, ők a civil szervezetek tagjai vagy vendégei, szakértők vagy művészek. Ezzel egy találkozót is létrehozunk. Ha a stábbal együtt utánaszámolunk, a napi 3500 vendég tartja el a fesztivált.
A ti szervezői stábotok mekkora? Mindenki ingyen dolgozik?
Egy ember van, aki teljes munkaidőben egész évben a fesztiválon dolgozik fizetésért, Venczel Sára. Rajta kívül van egy kommunikációs munkatársunk, ő az Aurórában is viszi ezt. Az a 10-12 ember, aki még egész évben Bánkitó-ügyekkel foglalkozik, lényegében költségtérítésért teszi. További nyolc ember állandó önkéntes csapattag. Tehát nagyjából húsz ember dolgozik a fesztiválon összesen, és fele önkéntes.
És rajtuk kívül, a fesztivál négy napján jelen van még száz önkéntes, akiknek a helyére évente nagyjából 260-an jelentkeznek. Szerintem ezek az adatok jól leírják a feelinget.
És a merchandising belefér az általatok elképzelt keretbe?
Mostanra a Bánkitóból lett egy tök jó brand. Vannak a csapatban lelkes emberek, akik szerettek volna merchandisingot, ezért van. Lehetne ez komoly bevételi forrás – vannak olyan civil szervezetek, például a Tilos Rádió, amelyek nagyon komolyan és jól csinálják ezt –, de nálunk ez sohasem lesz jelentős bevételi forrás. Ettől függetlenül szerintem poén, én örülök annak, hogy vannak, akik boldogan hordanak bánkitós dolgokat. A nagy előnye, hogy erre is rá lehet tenni komoly üzeneteket. Idén a korrupciós témát, tavaly a bevándorlást. Persze ezeket csak a bevállalósabbak hordják.
Az, amit képviseltek és programokban is kínáltok, mennyire szűkíti le a potenciális szponzorok, pályázatok körét?
Szinte száz százalékban. Na jó, legyen 95. Szerintem nem is kell magyarázni. Off the record mindenki elmondja, hogy szimpatizál a fesztivállal, szívesen támogatná is, „de manapság ebben a légkörben nekik nem éri meg…” Sok cég értékrendje egyezik a miénkkel – főleg a multiknál jellemző ez, lásd nyitottság, diverzitás, CSR – de ők is óvatosak. A megbeszélés utolsó fázisában mindig van egy pillanat, amikor azt mondják: nem.
Idén, hogy a korrupció a témánk, mindenki automatikusan a politikai korrupcióra gondolt, pedig ennek nagyon sok aspektusa van. Idén még CSR-támogatót sem kaptunk. Egyedül egy olyan sörmárka, a Share állt idén mellénk, amelynek nagyon hasonló a profilja: a bevételeit civil szervezeteknek ajánlják fel.
Pályázatoknál ugyanez a helyzet. Esetleg egy-két milliókat lehet nyerni, például arra hivatkozva, hogy magyar zenekarokat támogatunk.
Mivel 3500 emberre vagyunk utalva, egy 10 százalékos közönségszám-csökkenést már nagyon megérzünk. Kiszolgáltatottak vagyunk tehát a szponzoroknak, évről évre felmerül, hogy talán másként kéne megfogalmaznunk az üzeneteinket. Közben viszont ez ad egyedi identitást a fesztiválnak.
Engednétek a reklámmegjelenésekből?
Nem akarjuk eladni magunkat.
Van egy komoly slideshow-nk, nagyon sok céghez járunk prezentálni – vegyes, hogy épp ők keresnek meg minket vagy fordítva. Ebben bemutatjuk az értékeket, amiket képviselünk, a fesztivál pozitívumait. Aztán a második felében jön az, hogy hogyan lehet megjelenni a fesztiválon: logókat mérsékelten lehet megjeleníteni, molinókat nem rakunk fel, színpadot nem nevezünk el, ilyen és olyan programokat szeretnénk, ezzel a topikkal kellene foglalkozni… a beszélgetés egy pontján mindig jön egy nemleges válasz.
Simán mondhatnánk azt, hogy jó, legyen 10-14 szponzor, hozzanak villogó feliratokat, és kis pénzekből rakjunk össze bevételt. De a mi döntésünk egyelőre az, hogy nem.
A fellépőitek köre is szűkül a politikai témák miatt?
Nem. Kilenc év alatt még nem fordult elő, hogy valaki politikai vagy bármi hasonló okból lemondta volna a fellépését. Nyilván azért is, mert ez volt az első olyan fesztivál, amelyik a még be nem futott zenekarokra kezdett el építeni, ők örültek a felkérésnek. Mi kezdtük behozni a budapesti undergroundot a fesztiváléletbe, és ezeknek a bandáknak az értékrendje is alapvetően nagyban összevág az általunk képviselt értékekkel.
Azt, hogy a dolog jól működik, jól jelzi, hogy ma már egyre több fesztivál épít ezekre a bandákra. Ebben az évben például iszonyatosan sok, ami nyilván jövőre nekünk is kérdésessé fogja tenni a helyzetünket. A Bánkitó szerintem példajellegű lett, nem ilyen céllal, vagy nem pont ezeket az üzeneteket hordozzák, de szerintem a hasonló stílusú és méretű rendezvények ebből nőttek ki. Nyilván ebből a méretből ki is lehet majd törni, ha valakinek ez a célja.
A fellépőknek fizettek tiszteletdíjat?
Az első pár évben, a 6-7. évig szuper támogatóak voltak a zenekarok. Nagyon jó fejek voltak, de mi is éreztük, hogy elfogy náluk a kreditünk, és bár a mai napig is vannak, akik a nem szokásos fellépti díjukért jönnek hozzánk, de már nem ez a fő gyakorlat. Persze ez azt is jelenti, hogy nőnek a kiadásaink – miközben a bevételeink nem. A szerencsénk annyi, hogy a közönségünk is nő.
Jegyárat emeltek?
Tavaly emeltünk, viszonylag bátrabban, idén viszont nem. Nem szeretnénk azt az érzetet sem kelteni, hogy egy olcsó fesztivál vagyunk, hiszen a programjaink értékesek – és nem feltétlenül a line upra gondolunk.
A közönségünk nagy része tudja, hogy a jegyárral támogatja a fesztivált, és az nem baj, hogy ha ők érzik, hogy ezzel részesei az egésznek. Pont ezért is teszünk ki olyanokat, hogy „te vagy a főszponzora” a rendezvénynek.
A Bánkitóhoz hasonló nonprofit fesztiválról tudtok még?
Nem, utánanéztünk és nem találtunk hasonlót.
Ti jártok más fesztiválokra?
Igen, én szoktam, most is megyek a VOLT-ra például.
Életre keltett oligarcha
Idén a Marom Egyesülettől a frissen megalakult, emlegetett Bánkitó Fesztivál Nonprofit Kft. vette át a szervezést. Mit jelent ez?
Csak annyiban van jelentősége, hogy az egyesület egy társadalmi szervezet, és nem képes ilyen típusú gazdálkodási tevékenységre, ez már túlfeszíti a kereteit. Szellemiségében ez nem változtatott semmin. Ezért is csináltunk nonprofit kft-t.
A tulajdonosváltás és a korrupciós téma kapcsán felépítettetek egy kampányt arról, hogy egy vállalkozó felvásárolta a bulit. A valóságban kaptatok korábban hasonló ajánlatokat?
Nem. És ez a kérdés már régóta nem is került elő.
Mi úgy vagyunk ezzel, hogy ha már nem lesz fenntartható, akkor majd nem lesz ez a fesztivál. De ameddig ilyen módon fenntartható, működni tud, addig szeretnénk megőrizni.
Tehát mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ezt a modellt tovább tudjuk vinni. Szerintem ez mindenki számára tiszta, a kommunikációnkban is ezt nyomatjuk, szerintem emiatt sem merült ez fel kérdésként.
Tavaly, amikor a bevándorlás volt a téma, és a fesztiválon foglalkoztunk vele, úgy éreztük, hogy nem megy át eléggé a közönségnek. Ezért idén – már a kampányt is a fesztivál részének tekintve – már az előzetes kommunikációban megpróbáljuk átadni a társadalmi üzenetet. Erre találtuk ki ezt Z Kaufer Roland figuráját. A tipikus magyar oligarcha, a fiatal törtető magyar vállalkozó karakterét, aki nem veti meg a korrupcióra épülő világot. A Facebookon van profilja, és a videóiban a fesztivál új tulajdonosaként viszi be a nézőt ebbe a világba.
A honlapunkon is megy most egy játék, ahol le lehet győzni Z Kaufer Rolandot. Idén a helyszínen is ráerősítünk, sokkal több spontán megmozdulás lesz, amelyek pont ennek a keretsztorinak a folytatásai. Hogyha az egész jól sül el, akkor a történet vége az lesz, hogy a fesztivál közönsége eltakarítja a korrupt arcot.
Nagyon érdekes, hogy hogyan reagálnak erre különböző emberek. Próbáltuk ezt viccesen megcsinálni, de nagyon sokan csont nélkül elhitték, egészen szélsőséges reakciók is jöttek.
Egy hiperdurván abszurd figurát építettünk föl, és már mindenhova kiírtuk, hogy csak egy színész és egy kamutulajdonos, de még mindig sokan komolyan veszik. Abszurd a helyzet, és ez is azt mutatja, hogy mennyire abszurd a valóság is ma Magyarországon.
A közönségeteknek mekkora része fogékony ezekre a témákra a fesztiválon?
Ahhoz képest, hogy egy fesztiválon alapvetően a legkevésbé sem akarnak ezekkel a dolgokkal foglalkozni az emberek, nagyon sokszor tele vannak a szűkebb körű programok. Annyira tele, hogy be sem lehet már rájuk jutni. Nagyon kevés az a foglalkozás, ahová lasszóval kellene fogni az embereket – szerintem ezeknél is inkább az az ok, hogy nem elég vonzó a leírása vagy rossz időpontban van.
Nyilván nem mind a 4500 ember megy el ezekre a programokra – ezért is indítottuk idén a reklámkampányt és ezért is lesznek a helyszíni plusz programok. Így a fesztivál minden vendége részese lesz a kampánynak.
Ki a ti közönségetek?
Alapvetően a fővárosi értelmiségi, fiatalok, 18-tól max 35-ig. Hullámzó, hogy ők mennyire aktívak társadalmi kérdésekben. Ebben az évben talán pont igen, ezt érzem, talán a CEU-ügy kapcsán. A kilenc Bánkitó alatt már fel lehetett ezt mérni: azt láttuk, hogy mindig a felsőoktatást érintő problémák mozgatják meg őket. Máskor ezt a korosztályt pusztán politikai üzenetekkel nem lehet megszólítani. Ügyesen kell ezt tálalni és behozni a fesztiválra – szerintem nekünk sikerülni szokott.
Mondjuk évente két-három kommentet kapunk Facebookon, hogy „miért kell politizálni”. Ezek a kommentelők úgy értelmezik, hogy korábban nem volt ilyen. Ebből is látszik, hogy végig lehet tolni ezt a fesztivált tóban fürdéssel és bulizással, tehát mint egy normál zenei fesztivál is működik a dolog. Ha csak a politikai, társadalmi programjaink lennének, akkor biztos, hogy nem jönne el ennyi ember.
Bánk független polgármestere, Ivanics András feltétlen partner?
Nem mindennapi, hogy ilyen jól bírja. Nagyon kedves, és még nem csukta be az ajtót. Ő nem egy harcos véleménynyilvánító alkat, de mindig százezer százalékban a település érdekeit védi és képviseli, vannak vele keményebb tárgyalásaink is.
Egyébként a térségből más települések is felvetették, hogy hozzájuk is vigyük át a fesztivált – bővítsük a Művészetek Völgyéhez hasonlóan –, de mi ezt nem tudjuk megcsinálni, nincs akkora stábunk. Nógrádnak abban a kis ficakjában nyitottak ránk. Persze Bánk mindig is a turisztikai bevételeire támaszkodott, és mi ehhez biztosítjuk az utánpótlást.
Nyilván azért élnek ott olyanok is, akik kevésbé támogatóak, és ez teljesen egyértelműen a politikai témák miatt van. Tavaly hallottam visszhangokat, és az egyértelműen a kormány üzeneteinek szajkózásából állt.
Vidékiek, az ország más részeiből, járnak a fesztiválra?
Az idei az első év, hogy már vidéken is népszerűsítettük a rendezvényt. Volt város, ahol több helyszín visszamondta a foglalásunkat, miután megnézték, hogy mit képviselünk. Ők is elmondták, hogy szimpatizálnak a gondolatainkkal, de nyilvánosan nem merték vállalni.
És más irányban, felülről éreztek nyomást?
Szerintem, ha ma Magyarországon dolgozol, és nem érzel fenyegetettséget, politikai nyomást, akkor iszonyatosan jó az idegrendszered.
Mi, mivel ezzel foglalkozunk, nyilván kalkulálunk ezzel. A Bánkitó történetében még nem találkoztam politikai nyomással, de például a Sirály bezáratása egyértelmű volt (a Sirályt szintén Schönberger Ádám vezette – a szerk.). Az az értékes ingatlan egyébként azóta is üresen áll a Király utca közepén.
Mondják, hogy talán léteznek kitörési pontok, ahol hagyják, hogy az emberek levezessék a feszültséget. Talán a Bánkitó is ilyen.
Az Auróra is ilyen a 8. kerületben?
Igen. Most már azért elég keményen baszogatnak itt minket. Most beindult az önkormányzat, de az előző három évben nem. Próbálok a kelleténél nem jobban ráparázni, nehogy más fontos társadalmi ügyektől vonja el a figyelmet. Abszurd, hogy ilyenekről kell beszélnünk, ahelyett, hogy arról gondolkodnánk, milyen jó dolgokat lehetne még csinálni.
Mi kilenc éve minden évben elképzelünk egy ideális létezést, hogy miben lenne jó élni, és megkérünk embereket, hogy segítsenek, legalább évi három-négy napra hozzunk össze egy ilyen világot. Ha összejön, az a Bánkitó-érzés, amiért visszajönnek az emberek.
Fotók: Szemerey Bence / Bánkitó Fesztivál
