Szokatlan befektetési ajánlatokkal is tesztelte néhány cápa az RTL üzleti showjába érkező vállalkozókat, hogy tényleg hisznek-e saját ötletük sikerében.
Cápák közül Balogh Petyával
Immár a Cápák között üzleti showműsor 5. évada fut az RTL-en. Balogh Petya a műsor egyik cápája, azaz befektetője. A friss széria részei után ismét megírja hétről hétre a Forbes.hu-ra, milyen volt egy-egy adás a kamera másik oldaláról nézve.
A láthatatlan bicajlakat: 40 millióért egy opciós jog
Szabadalom, díjak vannak, bevétel (még) nincs. Fotó: RTL Sajtóklub
Első vállalkozónk Csaba volt, aki feltalált valami hatalmasat. Ez volt a LockInvisible, a biciklizárak új, innovatív továbbgondolása, a láthatatlan lakat. Az ötlete, hogy az összecsukott zár a nyeregtartó rúdban lakjon, hozott neki sok online videónézőt és dizájndíjat is. Csak éppen bevételt nem. Ugyanis annyira megijedt a saját ötletétől, hogy azt senkinek nem merte elmondani, amíg szabadalmat nem szerzett rá.
Ami akár egy jó lépés is lehet egy ötlet esetében. Örömmel vettem, hogy ebben az esetben ez nem az örökös maszatolás, amiben a védjegyükre azt hiszik a feltalálók, hogy az bármit is ér, hanem valós, igazi szabadalom védte a terméket.
Bár sok év munkája és százmilliós összeg ment az eddigi útba, egy nagy hibája mégis akad a sztorinak.
Még egyetlen darabot sem sikerült eladni belőle. Ugyanis még nem gyártják sehol. Hiába van meg a tökéletes partner, a minimum rendelés tízezer darab, amire 650 ezer euró kellene. De nem ezt kéri tőlünk Csaba, szerencsére. Csupán százezer eurót (38,7 millió forint) kér, hogy egy közösségi finanszírozási kampányt hozzon tető alá, amivel reményei szerint el is adja az első rendelésnyit. Bár lássuk be, hogy ehhez kétmillió euróval kell záruljon a termék előrendelés, amire eddig csak nagyon kevés hazai példa volt. Ezért a közel negyven milliós beugróért viszont még nem szívesen pazarolná a cége tulajdonrészét, a jelentkező cápának mindössze egy opciós jogot ígér, hogy később újabb egymillió eurós összegért 30 százalékot szerezzen a cégben. Hogy vakmerő vagy bátor, azt majd az idő eldönti.
Ezt a sasszét leszámítva Csaba az egyik legfelkészültebb, legátgondoltabb vállalkozó, aki eddig előttünk állt. Ismeri a piacát, a statisztikákat, piackutatásokat, arányokat, csatornákat. Őszinte és egyenes választ ad a legtöbb kérdésünkre. Így derül ki az is, hogy szinte minden nagyobb bringazár márkával tárgyalt már, de senki nem szeretett a termékébe. Valahogy nem látták bele az izgalmat. És tényleg van egy kis sutasága az egésznek. Az szuper, hogy el lehet rejteni a zárat amíg nem kell, de a kiszedés – és főleg a visszarakás azért még kicsit macerás és hát minden alkalommal újra vissza kell szerelni és beállítani az ülést. Ouch.
A szuper káros felülről számolós módszer
Persze bármilyen felkészült is volt, sikerült egy komoly hibába belefutnia. Amikor a várható eladásokról kérdeztük, akkor ezt a szuper káros, de mégis népszerű „felülről számolós” módszerrel becsülte meg. Itt van egy csilliárd-milliárdos globális piac, én ennek csak a három százalékát tervezem, mert hát mégis pesszimistán érdemes számolni. Itt el is szakadt pár cápában a cérna. Merthogy a világpiac 3% szinte biztos, hogy évtizedes munkával is nehezen elérhető. Nulla eladásból indulva pedig inkább vágyálom, mint terv.
De az igazi probléma nem ez. Hanem az, hogy százmilliós költség után arra nincs a vállalkozónak erős bizonyítéka, hogy ez kell-e bárkinek ennyiért. A termék 200 eurós (~80 ezer forint) ára ugyanis a kapható zárak közül az egyik legdrágábbá teszi. Egy átlagos biciklista biztosan nem fizet érte ennyit. Akinek pedig spéci gépe van, annak ki tudja, hogy mivel lesz problémája a termék kapcsán. De mivel egyet sem adott még el, erre nem is tud válaszolni. És innentől a befektetés egy nagy lutri.
Hiába csak százezer eurót kér most, igazából azért semmit nem kapnánk, így a valós tulajdonszerzésig vezető összeg mégiscsak 1,1 millió euró, a cégértékelés pedig (premoney, azaz a befektetésünk előtt) 2,66 millió euró, azaz több mint egymilliárd forint. Anélkül, hogy látnánk a piacát, a valós eladásokat, ez így túl drága. Legalábbis nekem.
A sżegmensnek egy pikantériája volt még, hogy a felvétel után egy rövid Google keresgélés után számtalan kreatív bringazár között találtunk ülésbe kombináltat is, SeatyLock néven. Bár nem pontosan ugyanaz, viszont kétszáz helyett hetven euróért lehet kapni.
Ilyen se volt még: befektetés helyett állásajánlat
Csaba után érkeztek a Mráz tesók, ruhamárkájukkal a Pulowear-rel. Nagy puha meleg takarópulcsikkal, amikből egyet azonnal fel is öltöttem.
Fotó: RTL Sajtóklub
Kis bennfentes infó: a forgatás alatt néha vannak forgatási szünetek (szabadnapok) és egy-egy ilyen alatt borzasztóan ki tud hűlni a stúdió. A tesók a pihe puha gigapulcsival pont azon a napon jöttek, amikor éppen kockára fagytunk a forgatás alatt. Amint kezembe adták a szajrét, én azt rögtön magamra is kaptam és annyira jó volt benne, hogy legszívesebben abban töltöttem volna az egész napot. A többi cápa kevésbé, mert nem akart bohócot csinálni magából egy kis melegségért, így csak irigykedve nézhették, hogy nekem milyen jó dolgom van.
Üzletüket egy éve indították, alkalmazottból lettek vállalkozók. Tudatosan olyan terméket kerestek, amit olcsón lehet importálni, drágán lehet eladni és a világban már bizonyított. Így jutottak el a Comfy által feltalált hordható kapucnis takaróig. Látták, hogy ez mekkora üzlet lett Amerikában, és ők is beszálltak.
Az, hogy eljöttek a Cápák közöttbe már csak azért is izgalmas, mert
az igazi, eredeti ötletet 2017-ben az amerikai tesóműsorunkban, a Shark Tank-ben pitchelte egy testvérpár.
Bár akkor még csak prototípusuk volt, Barbara Corcoran beszállt, a cég kilőtt, és pár esztendő alatt az éves árbevétel elérte a 65 millió dollárt. Igazi Cápás sikersztori volt. Aztán beszállt az üzletbe az Oodie, majd külön kategória lett a kapucnis paplan és szinte minden divatmárka piacra dobott egy sajátot. Kínában gyárak álltak rá a tömegtermelésre, bárkinek bármilyent szállítva, aki kifizeti. Jelenleg a cég az összeomlás határán billeg, az előző évek profitja füstté vált, a cápájuk kiszállt, a Speciale tesók összevesztek.
De folytassuk a magyar újra-feltalálókkal. Online boltjukat több mint egy éve indították, 2021-ben még csekély forgalommal, 2022-ben már 22 milliós bevétellel és tízmilliós profittal zártak. A céljuk, hogy felpörögjenek többszázmilliós céggé, ehhez kerestek egy cápát, húszmillió forint befektetésért 15% tulajdonrészt ígérve.
Az atombombát Szabina dobta le.
Kiderült, hogy neki van már ilyen otthon, de nem tőlük, hanem egy másik online forgalmazótól, ráadásul lényegesen olcsóbban. A vállalkozók elismerték, hogy sok helyen lehet ilyet kapni, más és más kompromisszumok és minőség mellett. A termék Kínában sok helyről, sokféle minőségben és mintával elérhető, de ők a prémiumra fókuszálnak. Maga a puló amúgy tényleg elég jól is néz ki és igényes, hidegebb estéken elő-előkerül.
Levente azt kifogásolta, hogy
a brandjük sehol nem jelenik meg a terméken, ami gyengíti a márkájukat, mert így pont ugyanúgy néznek ki mint a többi.
Bár a termékeik szépek voltak, sorban szálltak ki a cápák. Hiába voltak a srácok amúgy szimpatikusak, az üzletük sehogy sem ért 130 milliót. Végül Lakatos István volt az, aki meglátta a termék mögött az embert, a lakópárnák mögött a két ifjú vállalkozót, és tett nekik egy ajánlatot. Nem is akármilyet: egy állásajánlatot.
Ha eljönnek a cégcsoportjába alkalmazottnak, akkor befektet a cégükbe 20 millió forintot, 33%-ért cserébe (ez annyiból nem meglepő, hogy a Bravogroup az elmúlt években direkt kereste az ilyen lehetőségeket – a szerk). A tesók pedig, akik alig több, mint egy éve az alkalmazotti lét elől menekültek a saját vállalkozásba, örömmel elfogadták. Szerintem nagyon jól tették. Ha valakitől meg tudják tanulni, hogy hogyan kell egy profi kereskedő céget felépíteni, akkor az István lesz.
Egyik csavar a másik után
Harmadiknak Viola Melinda, és ötletes nevű márkája, a Violinda érkezett. A vállalkozó ápolóként dolgozik, és egyedi, kézzel készült táskákat készít csapatával.
Sajnos ezt igyekezett zöld projektnek eladni, bárcsak ne tette volna.
Ugyanis a táskái újrahasznosított papírból készülnek. De táskát papírból nem érdemes készíteni, mert nagyon gyorsan szétmállik az első esőben, így a papírt öntapadós műanyaggal fedve használják fel a maja hajtogatással készült termékekhez. És innentől a táska elsődleges alapanyaga a frissen gyártott műanyag és csak mellékesen tartalmaz nyomokban használt papírt. Ahogy Balogh Levente fogalmazott, „amennyi hulladékot hasznosítasz, annyit termelsz is vele”.
Ezzel könnyen vége is lehetett volna a sztorinak, hiszen az árbevétel csekély, alig egymilliós a tavalyi egész év alatt. A táskák sem feltétlenül szuper szépek, és a divat világa sem szuper vonzó üzletileg.
De idővel kiderült, hogy Melinda mégiscsak egy hős.
Nemes cél van, csak nem a bolygó megmentése az. Fotó: RTL Sajtóklub
A táskáit megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő emberek készítik nagy örömmel, az árbevételből nekik is jut. És ami talán még a pénznél is fontosabb, munkához jutnak, amivel értéket teremtenek másoknak. Bár üzletileg továbbra sem tudtuk értelmezni, befektetőt egészen biztosan nem igényel és nem is tud eltartani, de mindenképpen egy nemes küldetés. Végül Szabina befektetés helyett egy megrendelést ajánlott, amiben ha bizonyít a csapat, akkor akár a befektetés is újra szóba jöhet. Drukkolok Melindának, hogy sikerüljön.
A Konyhafőnök új üzlete
Negyedik vállalkozónk, Bóza Roland nem először járt az RTL-nél, legutóbb egy kicsit más stílusú reality részeseként a Konyhafőnök nyolcadik évadát nyerte. A gasztrokoronát meglovagolva több street food helyet és Székesfehérváron egy gourmet éttermet nyitott. A fast food jobban pörgött, a minőségi étel kevésbé, majd a forgatás óta be is zárt. Ahogy fogalmazott, nem tud élete végéig várni, hogy jöjjön a siker, már szeretne pénzt keresni. Így jött a BagDog ötlete.
De mi az a BagDog? Egy előregyártott, zacskózott melegszendvics, ami bár méretében kicsit más mint egy panini, de igazából ugyanaz. Saját szószokat fejlesztett, amiktől ez a tipikus gyorskaja finom lesz, és saját gárdonyi éttermében tesztelte is azokat. Ennek az országos felpörgetéséhez, elsősorban egy nagy marketing kampányra kért tőlünk 25 millió forintot, 25% tulajdonrészért cserébe.
Én előre tudtam, hogy kiszállok.
Az eddigi gasztro befektetéseim sorban mind kudarcot vallottak, és ennek okát Moldován András foglalta össze tökéletesen: „Az nem egy üzleti kategória, hogy finom!”
Mert persze a melegszendvics finom. Nem egészséges, nem trendi, de finom. Szabina természetesen ki is szállt, ez sehogy sem illene az egészséges életmódot és fogyást ígérő márkájához szerintem. Lakatos István abban bízott, hogy hátha Balogh Levente vagy Moldován András, a két másik „kajás” beszáll és magával viszik őt is. De sajnos Levi lesújtó tényt közölt: „Ez a termék retail-re (kiskereskedelem) alkalmatlan.” A csomagolás egyszerű és dísztelen volt, az árrés kicsi. Egy igényes, eladható csomagolás pedig pont annyival drágább, hogy ne maradjon árrés a terméken. Ez a kiskereskedelmi forgalmazás nagy kihívása. Ki tud olyan hatékonysággal, olyan volumenben gyártani, hogy maradjon árrése és a termék is fogyjon. Alig van rés ezen a pajzson, nem is sokaknak sikerül friss vállalkozással betörni a polcokra.
Finom – de lehet-e rá elég árrést pakolni a kiskereskedelemben? Fotó: RTL Sajtóklub
András a másik oldalról fogta meg a történetet. Ez egy szendvics. Egymillió forintért bármelyik jó szakács összerak neki egy melegszendvics receptet ami finom. Ebben nincs annyi, hogy ez a cég százmilliót érjen. Mindenki kiszállt.
Ha lesz is Magyarországon melegszendvics-reneszánsz, az cápa nélkül fog megtörténni.
Felismerte, hogy ő az üzlet motorja – és gátja
Az ötödik adás utolsó hőse Mitter Anna Róza bőrdíszműves dizájner volt, a Mitter Sisters alapítója. Testvérével közösen indított vállalkozását ma már javarészt egyedül viszi, mert az kicsinek bizonyult kettőjük számára. Üzlete a fővárosi turizmus epicentrumában, a Gozsdu udvar mellett működik. Elsődleges bevétele az egész napos bőrtáska készítő workshopokból van, ahol
hatvanezer forintért bárki elkészítheti álmai táskáját, profi segítséggel. És pont ez okozza a bajt.
Róza kihagyhatatlan a napi működésből, ő a cég működésének motorja, de a növekedés gátja is. A jó hír, hogy ezt felismerte és új ötletével kivenné magát a képletből. Egy olyan alkotóhelyet hoz létre, ahol egyszerűbb, olcsóbb kézműves tárgyakat lehet készíteni, de élő instruktor helyett egy videókkal telepakolt tablet segíti a vásárlókat. Ehhez a tervéhez húszmillió forintra volt szüksége, cserébe 15%-ot kínálva cégéből.
Workshop – személyes varázs helyett tabletekkel és videókkal. Fotó: RTL Sajtóklub
Maga a koncepció nem új, a Budapest Makery az éttermek és a főzőiskolák határán, szintén tabletekkel helyettesíti az instruktorokat. Így a szolgáltatás egyszerűbben szervezhető, alacsonyabb az önköltsége és rugalmasabb is, hiszen kisebb a költség, amikor épp kevésbé pörög az üzlet.
Én nagyon szeretem ezt a kategóriát, mint ügyfél. A házam minden bútorát én szereltem össze, ha utazom, akkor szeretek elmenni egy főzőtanfolyamra, és imádok alkotni, bármit is. De befektetőként, üzletileg egyelőre hidegen hagynak az ilyen jellegű vállalkozások, ugyanis nem sok igazán nagy sztorit láttam, cégeladást pedig még kevesebbet. Nem voltam egyedül a kétségeimmel, András, Levi és én is kiszálltunk.
Róza talpraesett, jó gondolkodású, sugárzóan pozitív személyiség. Nem is meglepő, hogy Szabina ajánlatot tett neki. A húszmilliós befektetésért viszont 15% helyett 35%-ot kért a cégből. Istvánnak is megtetszett a vállalkozó, így Szabina ajánlatára licitálva egy kombinált ajánlatot adott. Ötmillió tőkét 15%-ért és 15 millió hitelt, kétéves futamidőre. Az amerikai testvérműsorunkban Mr. Wonderful (Kevin O’Leary) kedvenc befektetési ajánlata ez, amit Venture Debt-nek is hívnak és kombinálja a tőkét a kölcsönnel. Így a befektető megtérülése valamivel jobban garantált, de a kockázatvállalásért mégiscsak tulajdonhoz jut. Ezzel szerintem István kicsit teszteli is a vállalkozókat, hiszen ha tényleg hisz a vállalkozásában Róza, akkor ez az ajánlat lényegesen jobb volt, mint Szabináé. Forráshoz is jut, de nem is hígul akkorát és ha sikerül a terve, akkor a visszafizetés sem lehet probléma.
De Róza nem Istvánért jött a műsorba, hanem Szabináért. Így egy rövid, de kőkemény alku vette kezdetét, ahol két erős akaratú, elszánt nő feszült egymásnak.
Bevallom, a stúdióban megfagyott a levegő, lélegezni is alig mertem, úgy izgultam, hogy lesz-e deal vagy sem. Végül 32%-ban állapodtak meg, és nagy örömmel ráztak kezet az üzletre.
Ezt a vasárnap estét – befektetés híjján – egészen olcsón megúsztam. De ki tudja, mit hoz az újabb epizód, nézd te is vasárnap este héttől az RTL-en! (Bevallom, hogy bár ott voltam a forgatáson, én is mindig ilyenkor nézem meg a kész műsort.)
Ne feledd, vasárnap esténként hét órától Cápák között az RTL műsorán! Ott találkozunk!
