Az ásványvízkirály elnöki asszisztenst keres az RTL új üzleti műsorában. Éjszakai kerékcserére nem, repülőjegy-foglalásra számítania kell a reality nyertesének, aki egy évig bruttó hárommilliós fizetésért fog Balogh Levente mellett dolgozni. Képernyős álláskeresésről, Donald Trumpról és a nyugdíjas évekről is kérdeztük a milliárdost.
Forbes.hu: A két évvel ezelőtti Forbes címlapinterjúban azt mondtad, a következő években nagyobb hangsúlyt szeretnél fektetni a Balogh Levente márka építésére. Emiatt vállaltad Az álommelót is?
Balogh Levente: Nagyon fontosnak tartom az edukációt. Tanítani akarom a leendő vagy a kezdő kisvállalkozókat arra, hogyan lehet vállalkozni. A tévé nagyon jó eszköz ahhoz, hogy a megfelelő tömegekhez eljuttassa az üzenetet. Hasonló okok miatt vállaltam el egyébként Az álommelót, mint ami miatt annak idején a Cápák közöttet. Realityről van szó, de üzleti realityről. Bulvár vagy celebeket felvonultató műsorba nem megyek el.
Az én filozófiám szerint kétféle embertípus létezik. Az egyik a menedzser típusú ember, aki az adott feladatra tud összpontosítani, a másik pedig a vállalkozó típus, aki térben, a dolgok összességét látja át. Gyakran járok iskolákba, egyetemekre előadni, ilyenkor azzal kezdem az előadást, hogy hogy rakják fel a kezüket, ki tartja magát vállalkozó típusnak, ki menedzsertípusnak…
Melyikből szokott több lenni?
Legutóbb a vállalkozó típusúból, de volt bőven menedzser típusú hallgató is. Azt mindig kihangsúlyozom, hogy egyik sem feljebbvaló a másiknál. Nincs alatta, vagy fölötte menedzser a vállalkozónak.
De a kérdésre válaszolva: a műsor edukációs része nélkül a Balogh Levente brand sem erősödne.
Mit tanulhat egy üzleti realityből a néző?
A néző is vagy menedzser, vagy vállalkozó. A vállalkozó típus megnézi a Cápák közöttet és tanul belőle, akit nem érdekel a szakmázás, azt leköti a szórakoztató része, azaz az érdekes, színes egyéniségek, akik előadják az ötletüket. Az Álommelóban ugyanez történik, csak menedzserszemléletű emberekkel.
Az ásványvízkirály a Szentkirályi főhadiszállásán. Fotó: Sebestyén László
De ez a műsor extrán szórakoztató lesz, mert míg a Cápák egy stúdióra korlátozódik, addig Az álommeló kimegy a világba, gyárba, logisztikai központba, éttermekbe, mindennap új feladattal. Több ezer jelentkezőből 180-an jöttek a kiválasztásra, közülük ötvenen kerültek be az első körbe, majd a végén huszonnégyen a műsorba. A huszonnégy ember megmérettetését fogja a néző mindennap látni. Lesznek gondolom kedvencek, lesznek, akiket kevésbé fognak szeretni. Lesznek találgatások, hogy ki esik ki, ki megy tovább, ki nyeri meg. Ahhoz hasonlóan próbál felépülni a műsor, ahogy az én szakmai életem alakult, tehát azokat a lépcsőfokokat kell majd megjárniuk a jelentkezőknek, amiket nekem is kellett.
Mire gondolsz?
Például arra, hogy anno lehajtottam a kocsim hátsó ülését…
És minden eladott termékért egy forintot kaptál az édesapádtól, ezt a történetet már sokszor lehetett hallani.
Igen, bepakoltam, elmentem, terítettem a terméket. Hasonló feladata lesz a versenyzőknek, mint nekem tizenévesen: kimennek a terepre, hogy a semmiből pénzt csináljanak.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Harminc napig.
Luxusnak tűnik, hogy harminc napra kivonódik egy vezető a cégcsoport napi működéséből.
Volt két segítőm, nem véletlenül. Az egyikük Dr. Krasznai István, az üzleti jogi képviselőm, illetve Farmosi Larissza, aki a Szentkirályi gazdasági vezetője volt a kezdeti időszakban.
Ma már nem kell olyan szinten részt vennem a munkában, mint korábban. A jó vezető ismérve az, hogy jó menedzserekkel veszi körbe magát, akik a mindennapi működést irányítják.
A felsővezetőnek akkor van dolga, amikor más irányt kell meghatározni.
De emellett nagyban támaszkodtam a segítőimre. A forgatás alatt én ismertettem és adtam ki a feladatot a versenyzőknek, de utána átadtam a szót a segítőimnek, akik elmondták a játékszabályokat, és a napi dolgokat végigkísérték velük. Délután vagy este tértem vissza, akkor beszámoltak a nap eseményeiről, az elmondottak alapján egyedül döntöttem el, hogy ki marad és ki mehet tovább.
Bruttó 3 milliós fizetés, felső-középkategóriás autó, telefon és minden, ami vele jár. De emellett 0-24 órában, a hét minden napján elérhetőnek kell lennie. Miért éri meg Balogh Levente asszisztensének lenni?
Ez nem azt jelenti, hogy nulla-huszonnégyben dolgoznia kell, hanem azt, hogy a nap 24 órájában rendelkezésre kell állnia. A munkaidő nyolcórás. De ha például a Távol-Keleten vagyok, lekésem a gépemet és éjjel felhívom, hogy foglaljon nekem egy új repülőjegyet, akkor azt el kell intéznie. Nem fordul elő sűrűn, de lehetnek ilyen esetek.
Olyan viszont nem fordulhat elő, hogy Magyarországon vagyok, és éjszaka felriadok, hogy ki kell cserélni a kereket az autómon, oldja meg.
Ez nem életszerű. De főleg az időeltolódások miatt futottam már bele olyan helyzetbe, amit azonnal meg kell oldani. Ha törölnek egy járatot vagy csatlakozást, akkor az elnöki asszisztensemnek a segítségemre kell lennie Magyarországról.
És mi a helyzet a kiégéssel? A folyamatos készenlét próbára teheti a mentális egészséget. Kárpótolja ezt a fizetés, valamint a tudat, hogy az ember Balogh Leventének dolgozhat?
Ez nem ennyire szigorú, a folyamatos rendelkezésre állás elsősorban a mentő, tűzoltó, rendőr feladata. Nálam ritkán fordul elő „vészhelyzet”, de erről beszélni kell, hogy senki ne lepődjön meg, hogyha előfordul. Tudomásul kell venni, hogy lehet ilyen helyzet.
Van-e rizikó abban, hogy más típusú jelentkezőkre esik a választás a reality keretében, összehasonlítva a hagyományos álláskereséssel? A tévés műfaj elég erősen megszűri a jelölteket.
Bárcsak minden cégvezetőnek lehetősége lenne így megszűrni a topvezetőket!
Általában a folyamat úgy néz ki, hogy a fejvadász céget megbízzuk, és hoznak valakit, aki aztán munkába áll. Nem tudjuk, hogy emberileg milyenek, hogyan kezelik a konfliktushelyzeteket, hogyan viselkedik a kollégáival, főnökeivel a munkahelyén. A műsor 30 napja alatt egy emberről kialakul egy kép, meg lehet ismerni a feladatokon keresztül.
Viszont mégiscsak egy bizalmi pozícióról beszélünk. Mennyire vehetik komolyan az üzlettársak, tárgyalópartnerek azt az üzletembert, aki egy napi realityben keresi az asszisztensét?
Donald Trump vagy Alan Sugar (a műsor eredeti változata, az amerikai és a brit Apprentice szereplői – a szerk.) komolytalannak tűnnek? Szerintem nem.
Trump azóta egy egészen más pályát futott be.
De akkoriban nem járatta le magát. Akkor meg nincs miről beszélnünk. Szerintem hiteles lesz a műsor. Kaptam mindenféle kommentet, mondták, hogy ne járassam le magamat, voltak, akik féltettek tőle. De itt senki sem zuhanyzik a kamera előtt. A játékosok egy szállodában élnek, de nincsenek bekamerázva a szobák, ez nem az a reality, ahol minden szösszenetet megörökítenek.
Heti egyszer a tévéképernyőn lenni nagyon más, mint minden este köszönteni a nézőket. Az énmárkád értéke inflálódik ezáltal, vagy pont, hogy megerősödik?
Normál esetben meg kellene erősítenie, de mivel Magyarországon most debütál ez a műsor, nem tudjuk, hogy mi lesz. Azt azért látom, hogy van egy ismertségem, és nagyon sokan szeretnek, de azt is, ahogy egyre többen megismernek, úgy előjönnek a negatív dolgok is. Ez a nagy számok törvénye. Kíváncsi leszek azért, de szerethető lesz az Álommeló, nem blődség, hülyéskedés.
Attól nem tartasz, hogy celebnek fognak bélyegezni?
Az üzleti vonal miatt nem, másrészt magánéletemet semmiképpen nem akarom előtérbe hozni, se a családomat, se a gyerekeimet. Persze, lehet látni őket, meg a kocsimat, de direktben sosem mutatom. Nem fogok turnézni a magánéletemmel.
Mit látsz, milyen helyzetben van a cégcsoport most, a recesszió elején?
Mindig azt mondom, hogy a válságokban legjobban az erős márkák viselkednek. Ezt igazolja az élet. A Szentkirályi brand továbbra is erős, a forgalma sem változott.
Tavaly egy üveg ásványvíz 70 forint volt, most 140. Hozzáteszem, hogy a régióban még mindig a legolcsóbbak vagyunk. A horvát versenytárs 200 forint fölött van és a háromszázat közelíti, Szerbiában, Boszniában, Csehországban 200-300 forint körül adják.
Csak a magyarok csodálkoznak a magasabb árakon, pedig nemhogy az európai, a kelet-európai árakat sem közelítjük meg.
Látjátok már a 2022-es számokat?
Igen, de hivatalos adatokat még nem közöltünk, így erre nem válaszolnék.
A vendéglátásban tapasztaltok változást?
Ott dübörgünk a legjobban. Én azt látom, hogy a fővárosban nem lehet beülni egy vacsorára, még hétköznap sem, egyszerűen nincs hely. Hatalmas protekcióra van szükségem, ha a feleségemet el akarom vinni egy étterembe. A jó vendéglátóhelyek, ahol jó ételt adnak és erős a márkájuk, meg sem érezték az egészet.
A válság olyan, mint a purgatórium, megtisztítja a piacot az olyan szereplőktől, akik nincsenek felkészülve a minőségi gyártásra és a márkaépítésre. A jó éttermek tele vannak, a rosszak bezárnak.
A kozmetikai márkád, a Vízangyal hogyan teljesít?
Két éve kezdtem ezt a brandet. A tapasztalataim azt mutatják, hogy egy terméknek öt évre van szüksége ahhoz, hogy fölépítse az ember. A kérdés az, hogy ezt az öt évet bírni fogom-e anyagilag vagy sem. Most azt látom, hogy bírni fogom.
Korábban azt nyilatkoztad egy műsorban, hogy hatvanéves korodban szeretnél húzni egy vonalat és számot vetni az addigi munkásságodról, majd hátrébb lépni. Hat éved van még addig. Az elmondottakból nem úgy hangzik, mintha gondolkodnál a visszavonuláson.
Ma már csak szerelemprojekteket viszek. A nagy üzleti projekt, a Szentkirályi már megvolt, a felügyelőbizottság elnöke maradtam, illetve tulajdonos is vagyok a cégben. Felépült egy fantasztikus stáb, 500-600 fővel. Ez mondhatni egy nyugdíjas állás már. Újabbakat nem akarok.
A 26 évvel ezelőtti baleset
Balogh Levente március elején a Tiktok-profiljára feltöltött videóban számolt be arról, hogy 26 évvel ezelőtt ittasan halálos közlekedési balesetet okozott. Nem sokkal később megjelent a Privátkopó nevű oldalon egy – azóta már nem elérhető – cikk, ami a baleset részleteivel foglalkozott. Az interjú során mi is kérdeztük a milliárdost az ügyről, azonban a Szentkirályi alapítója nem szeretett volna beszélni róla.
