Egy újabb házaspár, aki megreformálja az oktatást: Kittka Eszter és András a Funside nyári táborokkal kezdték, ma már délutánonként is tanítanak robotikát, programozást és angolt. És legújabban egy másik reformer házaspárral működnek együtt, pontosabban a (többek között) Halácsy Péter-Roszik Linda által kitalált Budapest Schoollal.
„Az én macskám akkorára nőtt, hogy nem fér el a képernyőn!” – kiáltja egy 8 év körüli fiú, miközben elszántan nyomogatja a laptopbillentyűket a Funside School programozófoglalkozásán. A szeptember eleji nyílt órán kilenc csillogó szemű kiskamasz ül a Gellért téri “iskola” frissen dekorált termében – persze többségben fiúk. A hónap közepén induló tanfolyamokon másfél órában két tanár tanítja majd meg nekik a programozás alapjait a Scratch nevű, kifejezetten gyerekeknek készült, blokkalapú programnyelv segítségével. „Ha már megírtátok azt a parancsot, hogy mozogjon a macska, még izgalmasabb lesz, ha kerestek egy másik játékfigurát is, mondjuk egy egeret, amit kergethet, aztán kitaláltok neki valamiféle jutalmat is arra az esetre, ha elkapja” – instruálja a srácokat az oktató, Laci. Ő egyben a Funside School egyik szakmai vezetője, végzettsége szerint matek-informatika szakos tanár és programozó.
Fotó: Sebestyén László
Mire a szülők egy óra múlva visszajönnek, hogy megnézzék, mire jutottak ennyi idő alatt a csemetéik, kész a játék: a macska szaladgál, ha a falnak ütközne, meg tud fordulni, mert megkapta „gazdájától” erre a megfelelő utasítást.Ha elkapja az előle menekülő egeret, megeszi, és ettől nagyobbra nő.
Van színes háttér, hangok, minden, ami egy egyszerű Sctratch-játékhoz kell. Ez pedig mindenképpen nagy dolog ahhoz képest, hogy 7-8 évesek is ülnek a padban – miközben egy korábbi hasonló, kimondottan újságíróknak szervezett programozóórán felnőtt sorstársaimmal többünknek annyit sikerült elérni, hogy a macska nyávogás helyett huhogott, és körbe-körbe ugrabugrált.
Nem szimpla hiánypótlás
„Nem csak azért találtuk ki, hogy délutánonként programozni és robotikára tanítjuk a gyerekeket, mert a szülők panaszkodnak az iskolai informatikaoktatás színvonala miatt. Ha ott minden rendben lenne, akkor is kell az oktatásban az innováció, az pedig nem az olyan behemót rendszerekben szokott megszületni, mint a közoktatás” – mondja Kittka András, a Funside School alapítója. Mindazonáltal a szülők többsége valóban azért íratja be hozzájuk a gyermekét, mert elégedetlen azzal, ami az iskolában zajlik. Még a legjobb sulikban is bevett szokás, hogy a diákok írásban felelnek a számítógép részeiből. Így ugyan azzal tisztában lesznek, hogy mi a floppylemez (vagy inkább mi volt), más kérdés, hogy egy egyszerű alkalmazást sem tudnak használni.
Kittka Eszter és Kittka András, az alapítók Fotó: Sebestyén László
András és felesége, Eszter tavaly indították el a délutáni iskolát a Gellért téren, idén pedig már terjeszkednek a III. kerületben. „Korlátozott, hogy a szülők délután milyen messzire tudják elvinni a gyermekeiket különórára. Halácsy Pétert pedig azért kerestük meg, mert úgy láttuk, hogy az oktatással kapcsolatos céljaink és filozófiánk egybevág” – mesélik. Ezt Halácsy is megerősíti, hozzátéve, hogy mivel a Rómain még csak 3-9 évesek járnak a Budapest Schoolba délelőttönként, a délutáni foglalkozásokra sok külsőst is várnak. “És az is része az együttműködésnek, hogy a tanítóink tanulni tudnak a Funside-osoktól, hiszen ők már sok éve oktatnak programozást a gyerekeknek.” Ami pedig az angolt illeti, ami a délelőtti suliban is van: “a még több angol nagyon jó, ha a gyerek is akarja” – jegyzi meg.
Az óbudai helyszínen Eszterék egyelőre csak hetente négyszer tanítanak angolt, programozást és robotikát, korosztálytól és tudásszinttől függően több csoportban, ám a terv az, hogy a következő félévben már bővítsék a tanfolyamokat.
„Franchise-rendszerben viszont nem szeretnénk kiadni a kezünkből a nevet, mert félünk, hogy ezzel a minőséget is kockáztatnánk” – mondja Eszter.
Merthogy a jelek szerint ők mindent igazán komolyan vesznek. Bár 2007 óta szerveznek nyári táborokat, az iskolát egy egész éven át készítették elő: mielőtt az újbudai kurzusok tavaly szeptemberben elindultak, már előző májustól nyílt órákat tartottak, a tanagyagaik mind saját fejlesztésűek, a tanárokat pedig állandóan tréningezik. „A tanítást igyekszünk nekik megtanítani, sokat kell hospitálniuk, és rendszeresen látogatjuk az óráikat.”
A kiválasztásban még mindig igyekeznek személyesen részt venni, pedig a balatoni és a XI. kerületi, évek óta működő nyári táboraikkal együtt már évi több mint 120 embert foglalkoztatnak rövidebb-hosszabb időre. „Mi aztán megerősíthetjük, hogy súlyos tanárhiány van az országban. Főleg az informatikatanárok esetében gyakori a pályaelhagyás, hiszen jobb fizetésekért sokan elmennek multikhoz. Ők pedig délután 3-kor nem tudnak tanfolyamot tartani, így a programozófoglalkozásokon sokszor egyetemistákat foglalkoztatunk” – mondja András.
Tábortűz melegén
Eszter és András még egyetemistaként, 2007-ben táboroztattak először gyerekeket: a budai Villányi úti tenisztelepen az első nyáron összesen 50-en iratkoztak be a Funside néven meghirdetett táboraikba. „Volt olyan hét, hogy csak négy gyerek jött, máskor tizenegy.” Az akkori átlagos táborárakhoz képest az övék a magasabb kategóriába tartozott: 28 ezer forintba került egy hét. Igaz, a pénzért kaptak is valamit a gyerekek a megőrzésen túl: az árban angol- és teniszoktatás is szerepelt. A mai 42 ezres heti ár viszont nagyjából a jobb táborok átlagárának felel meg.
Fotó: Sebestyén László
„Eszter művelődésszervező volt, én nemzetközi kapcsolatok szakon végezve angolt tanítottam, és mindig szerettem táborozni gyerekkoromban. Körülnéztünk, és azt láttuk, hogy sokféle tábor van, a tenisztől a nyelviig, de jellemzően mindenhol egyvalamit lehet kipróbálni egy héten át, kombinált verzió nincs. Márpedig hatalmas a kockázat, ha valakit beiratnak a szülei mondjuk egy tollaslabdatáborba, és két óra után kiderül, hogy semmi kedve végigtollasozni a hetet. Hozzánk meg elhozhatja valaki testvérét is, és az egyikük németet, a másikuk angolt tanul, emellett teniszre vagy programozásra nevez be, délután pedig együtt játszhatnak” – mutat András, hogyan találták meg a piaci rést.
Mert azóta kibővült a Villányi úti tevékenységi kör programozással, robotikával és idegen nyelvként magyartanítással, ugyanis sok a külföldi jelentkező is. A balatoni helyszínükön pedig összesen 22 foglalkozás közül lehet választani, a kézműveskedéstől a fotózásig.
„Benne maradt a táboraink DNS-ében, hogy többféle dolgot kipróbálhatnak a gyerekek.”
2011 nyarán a Szépvölgyi út melletti teniszpályáknál is tartottak tábort, de mivel ugyanebben az évben vágtak bele a balatoni terjeszkedésbe is, végül a III. kerületi helyszínt feladták.
Balatoni nyár
A fonyódligeti táborból hamar „kitették” őket, mert az az Erzsébet-táborok helyszíne lett, majd ugyanígy jártak Zánkán is. Öt éve aztán Balatongyörökön kötöttek ki, szintén az egykori úttörőtáborban, amelyet ma a Zalai Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kezel. Mostanában már évi 1250 kisdiák tölt nyaranta egy-egy hetet a györöki Funside-táborban, és a férőhelyek öt hétre néhány hét alatt betelnek, nagyjából március végéig. Szinte mindenki visszatérő vagy valaki visszatérőnek a barátja.
A Balatonnál összesen 50 tanár van lent egy turnusban a 250 gyerekkel, a nyolc fős csapatok vezetői mellett fejlesztőpedagógus és tábori orvos is segíti a munkát. Ott 2011-ben 59 ezer forintos heti árról indultak, ez idén már 84 ezer forint volt. Két „alapfoglalkozást” tartalmaz az ár, de az extrákért, mint például a lovaglás vagy a szörfözés – jellemzően azok a tevékenységek, amelyekhez külsős oktató kell – pár ezer forint extrát fizetnek a szülők.
A tanárokat minden tavasszal elviszik egy orientációs hétvégére, és szimulációs feladatokkal képezik ki őket a nyári kihívásra.
„Nálunk nagyon szigorú szabályok vonatkoznak például a strandolásra: addig nem mehet be a vízbe egyetlen gyerek sem, amíg legalább két felnőtt nincs bent. Úgy vigyázunk rájuk és azt nyújtjuk nekik, amit a sajátunknak szeretnénk” – mondja Eszter, aki október közepére várja első gyermeküket. „Elindítjuk a tanévet, aztán jöhet a baba” – nevet.
András szerint sajnos a szülők időnként nem osztanak meg velük olyan infókat, amelyek miatt attól tartanak, hogy esetleg a gyereküket elutasítják a táborból jelentkezéskor. „Befogadjuk az Asperger-szindrómásokat is, hiszen kifejezetten jót tesz nekik a közösség, csak sokkal nehezebb őket integrálni, ha nem tudunk a problémájukról. Mert egy tapasztalt pedagógus is könnyen hiszi azt, hogy csak rosszalkodnak, bomlasztanak, és mire kiderül a valós gond, már nehezebb a közösségbe illeszkedés” – mondja András. Éppen emiatt ma már fejlesztőpedagógus is mindig van a táborban, ami a fiatal tanároknak is nagy segítség.
I am a parent, I need coffee
Először éppen a visszajárók miatt jutott eszébe Eszternek és Andrásnak, hogy tanév közben is tarthatnának foglalkozásokat – így jött a Funside School gondolata. „A nyári táborokat tudtuk lépésről lépésre bővíteni, fejleszteni, nagyobb tőkebevonás nélkül, hiszen minden évben megtermeltünk annyi pénzt, hogy a következő évben abból el tudjunk indulni. Az iskolához azonban kellett egy nagyobb beruházás” – mondja András. Az iskolához már céget is párosítottak (a táboroztatás egyesületi formában megy): a Funside School Kft.-t. Szerencsére iskolán kívüli, délutáni foglalkozásról van szó, így az iskolaalapítási macerát megúszták.
Fotó: Sebestyén László
A Gellért téri lakásban, amelyet a tavaly szeptemberi „évnyitóra” megszereztek, korábban egyházi könyvtár működött, most három hangulatos tanterem várja a gyerekeket. „I am a parent, I need coffee” – ez a dizájnos konyhai felirat, itt várakozhatnak a szülők, no és a tanárok. Az irodát – ahol Andrásék is dolgoznak – nemrég átköltöztették néhány utcányira, mert nem fértek már el. Ma már nyolcan vannak ugyanis teljes állásban, külön iskolavezetővel.
„Sok mindent át tudtunk emelni a nyári oktatásból az iskolába, csakhogy itt nincs utána esti lazulós program. Éppen ezért magának az oktatásnak kell elég szórakoztatónak és vonzónak lennie.”
De nem lehet egyszerűen az élményalapú oktatás a cél – csak eszköz. Igenis szigorú elvárások szükségesek, hogy ne csak arról szóljon az egész: pár évig bent tartjuk a gyerekeket az oktatásban, aztán amikor rájönnek a szülők, hogy már nem fejlődnek, kiszállnak.”
Andrásék azt szabták meg, hogy alsóban három, felsőben pedig két félév alatt kell eljutniuk a gyerekeknek a blokkalapú programozás végére, és utána át kell vezetni őket szövegalapúba. „Látnunk kell, hogy tényleg haladnak, és ezt a szülők is elvárják tőlünk, méghozzá jogosan.” Az angoloktatásnál is pontozzák a teljesítményt, ezzel motiválják a résztvevőket arra is, hogy otthon is foglalkozzanak a nyelvvel. Az elsősöket pedig először digitális alapozókurzusra veszik fel, hiszen ebben a korban még inkább tableten tudnak játszani, a laptop használatát kevesen ismerik.
A robotika lényegében játékos bevezetés a programozásba: mindig egy életből vett problémával indítanak a kurzuson, például leprogramozzák, hogy a Lego-autó sose menjen neki a falnak.
A programozás második osztálytól indul, de vannak a kurzusokon időnként gimisek is. A cél pedig az, hogy a második év után majd szakosodjanak a programozáson belül, például mobilapplikáció-fejlesztésre, web- vagy programfejlesztésre.
Alakul az országos hálózat a magyar startupvezér alternatív iskolájából
