Sok évvel Hollywood után, de a metoo verte hullámok a videojáték-iparágat is elérték. A legtöbb támadás kereszttüzében a francia Ubisoft áll: a AAA-kategóriában évről-évre több nagysikerű címet előállító óriáscég vezetőségének legfelsőbb köréig érnek a szálak. A Ubisoft eleinte ignorálta a vádakat, majd elterelő manőverbe kezdett, a játéksajtót – és magukat a játékosokat – pedig, úgy tűnik, sikerrel viszi erdőbe a Csubakka-védelem.
Serge Hascoët, a Ubisoft kreatív főigazgatója a több mint 18 ezer embert foglalkoztató cégbirodalom ügyvezetője és társtulajdonosa, Yves Guillemot egyik legközelebbi barátja. A Ubisoft egykori PR-vezetője szerint amolyan szent tehén: egyike azoknak a fejeseknek, akik a szó szoros értelmében érinthetetlenek és bárki tegyen panaszt ellenük, búcsút inthet a karrierjének.
Márpedig Hascoët ellen van panasz dögivel.
A cég játékainak irányvonalát kijelölő igazgató hírhedt szexista megnyilvánulásairól, az újonc női dolgozókat sokan óva intik, hogy egy asztalhoz üljenek vele. Értekezleteit gyakran sztriptízbárokba szervezi, és ha valaki nem jelenik meg, az bizony igazolatlan hiányzás a munkából – gondolom, nem kell ecsetelni, mivel jár. Ennél talán csak az a gyakorlata furcsább, hogy sütit ajánlgat a(z elsősorban női) alkalmazottaknak. Ez kedves gesztusnak tűnik, ám a sütikben masszív mennyiségű fű van – Hascoët jókat derül a gyanútlan dolgozók tünetein.
Felmondási hullám
Azaz hogy csak derült. Június elején Serge Hascoët lemondott a posztjáról, és a cég eljárásrendjének megfelelően úgy távozott a Ubisofttól, mint aki jól végezte dolgát. Mire a média észbe kapott, több zaklatási gyanúba keveredett ubisoftos dolgozó követte Hascoët példáját. Maxime Beland alelnök neve a legelsők között tűnt fel a közösségi médiában. A Kotaku oknyomozó cikke szerint egyszer fojtogatni kezdett egy női munkatársat, méghozzá a kiadó egyik torontói buliján. Tommy François, aki szintén alelnöki pozícióban van, nem mondott le, de belső nyomozás indult ellene, ennek lezárásáig pedig felfüggesztették a munkaviszonyát.
François-t többek közt azzal vádolják egykori munkatársai, hogy szexuális ajánlatokkal bombázta őket az irodában, sőt fogdosta őket. François ellen többen panaszt tettek a HR-nél. Miután az akkor még produceri rankban dolgozó kreatív szakember ellen már elég panasz gyűlt össze, előléptették.
„Valakinek fel kéne nyitnia a szemét azzal, hogy megbassza hátulról, aztán körbeadja, míg elég nem lesz neki”
– mondta egy beszámoló szerint Hascoët egy női beosztottjáról. Már ha mondott valamit, mert gyakori játéka volt, hogy ha egy értekezleten olyasmiről volt szó, amit unt, vagy amivel nem értett egyet, elkezdte a fejét verni az asztalba, és addig abba sem hagyta, míg a tárgyalópartner be nem fogta.
Minden egyforma
A Ubisoft egykor a legelismertebb játékkiadók közé
tartozott. A hetedik konzolgenerációt olyan sorozatokkal kezdte, mint az
Assassin’s Creed és a Far Cry. Gombamód szaporodtak a stúdiói világszerte. Mi
több, egyedüliként a piacon olyan dizájnfilozófiát alkotott, ami lehetővé
tette, hogy minden egyes játéka ugyanazon jól felismerhető keretrendszer
szerint készüljön. A már említett sorozatokon túl a Ghost Recon, a Watch Dogs
és a Crew is hatalmas, nyitott világokban játszódó akciójátékok, amikben a
játékos szó szerint elvész a sok – ámbár repetitív – tennivaló közepette.
Évente vagy kétévente jönnek az új részek, hatalmas marketingkampány tolja őket
a vásárlók arcába, akik milliószám fizetnek a minőség szempontjából egyre
megkérdőjelezhetőbb termékekért.
Ez a rendszer egyébként hogy, hogy nem Serge Hascoët érdeme, bizonyos értelemben ő tehető felelőssé a Ubisoft jelenlegi helyzetéért.
Ami nem egy rossz helyzet: a tőzsdén jegyzett társaság 2018-ban 139 millió dolláros profittal zárt, mindezt 1,7 milliárd dollárt meghaladó forgalommal érte el. Vezetője, Yves Guillemot 1988 óta elnököli az egyébként családi vállalkozást, amit négy fivérével közösen alapított 34 évvel ezelőtt. Igazi sikersztori, amit ráadásul a Disneyvel rokon családi szellemmel öntött nyakon a cég. Bár erőszakos videójátékokat készítenek, a Ubisoft családbarát, konzervatív értékeket képviselő cégként tetszeleg a sajtóban.
Persze ha kell, haladnak a korral: a Pride havában beszivárványosodnak a közösségi médiaprofiljaik, kifejezik együttérzésüket a BLM mozgalom tagjaival, és a játékaikban is egyre fontosabb a különféle szexuális irányultságok és származások reprezentálása. Nem volt ez mindig így: 2014-ben Alex Amancio kreatív igazgató egy interjúban azzal magyarázta, hogy az Assassin’s Creed-sorozat tulajdonképpen virslifesztivál, hogy a női karaktereket „több munka lenne” megvalósítani. Alex Hutchinson, a Far Cry 4 fejlesztési igazgatója pár nappal később már úgy nyilatkozott, hogy igen-igen, nehéz női modelleket készíteni, de nincs messze, hogy egy Far Cryban nőt is irányíthassunk.
Hogy ezek az érvek mennyire voltak nevetségesek, jól mutatja, hogy a 2015-ös Assassin’s Creed Syndicate egyik főszereplője nő volt. A 2018 tavaszán megjelent Far Cry 5-ben is irányíthatunk nőt – tulajdonképpen mindegy, hogy milyen nemű a karakter, lévén belső nézetes akciójátékról van szó. Szerencsétlennek még neve sincs, mindenki csak „újoncként” hivatkozik rá.
Nemi erőszak
Az egyik legdurvább vád egyébként Andrien Gbinigie nemzetközi marketingfejest érte. A szintén játékiparban tevékenykedő Kathryn Johnston Twitteren írta meg történetét, miszerint még szűz volt, mikor egy naivitását kihasználó, echte szexuális ragadozóként viselkedő ubisoftos munkatárs megerőszakolta.
„Mivel nem tartott sokáig a dolog, sosem fejezte be. Megígérte, hogy később folytatjuk” – írja a támadásról szóló, meglehetősen hosszú és részletes beszámolójában (fent a link), amiben egyébként nem neveti nevén Gbinigie-t, sőt azt írja, nem akar boszorkányüldözést, és az illető munkásságát sem vitatja el. Ennek ellenére nem tartott sokáig, hogy az épp a Watch Dogs Legionnel haknizó reklámszakembert azonosítsák, a Ubisoft pedig ebben az esetben is belső vizsgálatot ígért. Gbinigie egyébként később egy meglehetősen kínos Medium-cikkben próbálta kimagyarázni magát. Az azóta törölt posztban hat évvel ezelőtti beszélgetésekről készített screenshotokkal próbált érvelni, ám a kommentelők nem értették, miért van ennyi személyes beszélgetés a telefonján, ráadásul egy olyan appból, ami elvileg törli az üzeneteket. Gbinigie törölte a posztot.
Mi lesz most?
A gombamód szaporodó vádak hatására Cécile Cornet globális HR-igazgató is lemondott. Neki elméletileg tudnia kellett a sokak által csak fiúklubként jellemzett stúdióban folyó történésekről. Jason Schreier, a játékipar sötét oldalának feltárásával foglalkozó újságíró a Bloombergen írt hosszú cikkében több egykori dolgozó is arccal, névvel vállalja, hogy a Ubisoftnál bizony köztudott volt az abuzív, szexista, néha rasszista és homofób légkör. Ha ez igaz, az Yves Guillemot felelősségét is felveti. Ügyvezetőként és elnökként minimum hallania kellett pletykákat a cég belső problémáiról, mivel azonban Serge Hascoët egyik legjobb barátja, talán maga is részt vett az ügyek eltussolásában.
Guillemot eddig egyszer szólalt meg személyesen az ügyben: a július 22-i befektetői megbeszélés során Ken Rumph elemző szegezte neki a kérdést, hogy csak rossz vezetés, vagy echte bűntársi viszony tette lehetővé a részéről, hogy ennyire elharapózzanak a dolgok a Ubisoftnál. „Egyértelművé vált, hogy egyesek visszaéltek azzal a bizalommal, amit beléjük fektettem, és nem feleltek meg a Ubisoft értékrendjének” fogalmazott meglehetősen óvatosan Guillemot. „Én soha nem helyezkedtem szembe a saját értékeimmel és nem is fogok. Továbbiakban is vezetni és alakítani fogom a Ubisoftot, hogy mind a ma, mind a holnap kihívásainak meg tudjon felelni.”
A cég egy szűkszavú közleményben annyit írt, hogy „nagyon sajnálják” a dolgot. Cselekvésre ösztönzi őket a visszaélésekről szóló vádak hada, és „belső eljárást” folytatnak az ügyek tisztázása érdekében. Hogy ez pontosan mit jelent, nehéz megmondani. A szóban forgó negyedéves záráson mindenesetre kiderült, hogy ha lesz is a botránynak hatása az üzletre, az egyelőre nem csapódott le. A kiadó a koronavírus-járvány ellenére 17,6 százalékkal növelte eladásait a tavalyi év első negyedévéhez képest, forgalma meghaladta a 410 millió eurót, ami jócskán túlszárnyalja az eredeti célkitűzést; ez 335 millió volt. A tőzsdén kicsit bukdácsolt ugyan a cég, június közepén cirka 10 eurót zuhant a részvények ára, de ahogy bejelentette az őszi játékfelhozatalát, az árfolyam lassan, de biztosan megindult felfelé.
Ki mond igazat?
Yves Guillemot tehát állítja: nem tudott barátai disznóságairól, és egyértelművé teszi, hogy nem mond le a cégvezetői szerepkörről. Hogy mindehhez mit szólnak majd a befektetők pár hónap és talán némi rendőrségi nyomozás után, kiderül. Az biztos, hogy vannak szkeptikusok – közéjük tartozik a Ubisoft piszkos ügyeit az egész iparágra kivetítő Jim Sterling brit újságíró is, aki Jimquisition című sorozatában két epizódot is szentelt a sztorinak. Sterling rámutat: egyrészt nem a Ubisoft az egyetlen cég, amit elért a metoo; másrészt a sajtó is kiveszi a részét abból, hogy ezek az emberek éveken át észrevétlenek maradnak.
Az újságíró úgy érvel, hogy a játéksajtó – ami ugye echte a
videójátékokkal foglalkozva a legerősebb visszaható erő lehetne – a kiadók
irányítása alatt áll. Saját példát is hoz: bevallása szerint azért mondott fel
2014-ben a The Escapistnél és vált független entitássá, mert a lap vezetése nem
szerette volna megjelentetni az Assassin’s Creed Unity című – amúgy Ubisoft- –
játékról szóló kritikáját, pusztán üzleti megfontolásból. A lapcsalád ugyanis
hirdetési megállapodást akart kötni a francia kiadóval, aminek szúrta volna a
szemét, ha Sterling vadul kritizálja a játékot. Főleg, hogy az újságíró a
mikrotranzakciós üzleti modellt is gyakran ekézi, ami a The Escapist kiadója
szerint üzlet, és mint ilyen, nem tartozik a játékhoz.
„Nincs elkülönülés. Semmi sem történik buborékban, minden egyazon szervezet, rendszer része”
– fogalmaz.
És az igazág az, hogy mindkét ponton igaza van. Abban is, hogy az üzleti megfontolásokat és egy cég belső működését nem szabad határozottan elkülöníteni a termékeitől – ha így teszünk, azzal tulajdonképpen legitimáljuk az olyan viselkedést, amit a Ubisoft is tanúsít. De abban is igazat kell adjak Sterlingnek, hogy a játékipar nagyon durva kontroll alatt áll. Az interjúkat mosolygós PR-esek szervezik mosolygós marketingesekkel, akik brutális erővel formálják a megjelenő tartalmat. A játékokkal szembeni kritikával senki sem tud mit tenni, de a kiadók szent tehenek.
Jó példa erre a Forbeson megjelent The Last of Us Part II cikkem, amit jócskán az embargó lejárta után publikáltam. Az ugyanis többlépcsős volt, az első engedélyezett dátum esetén pedig kikötés volt, hogy a játék második feléről egyszerűen nem beszélhet az újságíró. Az eredmény egy halom érthetetlen, bizarr cikk lett, ahol ugyan sokan kifejtették, hogy tetszik vagy nem tetszik nekik a játék, azt azonban nem tudták elmagyarázni, ez miért van így. Én is találkoztam már azzal a jelenséggel, hogy egy játékfejlesztő egyszerűen szóba sem mert állni velem. De olyan játékújságíróval is, akinek minden álma volt áttérni a másik oldalra, ezért pedig a munkája függetlenségét sem átallott feladni. Sikerült neki.
A Ubisoft a már említett nyilatkozaton túl hirtelen bejelentette a Far Cry 6-ot, komoly PR-eseményeket szervezett az Assassin’s Creed Valhalla köré, és lám, erről sokkal több szó esik a játéksajtóban, mint a cég körüli támadásokról (ezekről csak a fenti, megint csak szűkszavú közleményt adták ki a nagy leleplezések előtt). Ez annyiban érthető, hogy sok játékos nem szívesen nézi meg, hogy készül a kolbász.
Borítókép: Yves Guillemot, a Ubisoft ügyvezetője és elnöke interjút az az IGN-nek 2019 áprilisában. // Kép: az IGN hivatalos Youtube-csatornája
