Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Fotó: Sebestyén László

A kilencvenhez közel is ő süt a belvárosnak – generációk óta öröklődő recept alapján készült rétesért vándorolnak az Anyám szerint reggelizőjébe

Fejes Eszter érettségi után kezdett el vállalkozni. Tizenhét évig teaházat vitt, majd reggelizőre váltott. Az Anyám szerint nem csak egy hangzatos név, a szerdai rétesnapokért hat éve az alapító édesanyja felel, aki egyben a hely arca és lelke is. Az egymás hegyére-hátára zsúfolt turisták helyett most a főváros és a vidék is a nappalra visszafoglalt bulinegyedbe jön reggeliért.

Fejes Lászlóné, vagy ahogy az Anyám szerint nevű reggeliző vendégei ismerik Eszti néni idén lett nyolcvannyolc éves, de az életigenlését néhány ötvenes éveiben járó is megirigyelhetné. Arról mesél, hogy igyekszik divatosan öltözni és aktív életet élni. Amikor telefonon beszélünk, éppen a délutáni sétájához készül.

„Anyámtól örököltem a hagyományos rétesreceptet. Ha valahol lakodalom volt, őt hívták sütni. Körülbelül hetven évet dolgoztam fodrászként, de mindig is imádtam sütni-főzni.”

A fodrászkodást sem engedte el teljesen. Bevett szokás volt, hogy a reggeliző teraszán a műszak végén befonja a munkatársai haját.

Eszti nénit keresik

Az Anyám szerintben minden szerda rétesnap. Eszti néni a járvány előtt a reggelizőben sütötte hetente egyszer a süteményeket, és nem félt az újításoktól.

A hagyományos almás, meggyes, mákos és sütőtökös rétesek mellett ehetünk itt tejberizses, banános, vagy éppen nutellás rétest is.

A járvány kitörése óta otthon készíti elő az édességeket, amiket aztán Fejes Eszter, a lánya, egyben a reggeliző alapítója szállít a belvárosi üzletbe, ahol aztán kisütik őket.

Fotó: Sebestyén László

„Sokan azzal jönnek be, hogy Eszti nénit keresik. Az Anyám szerint nem csak egy hatásos név, hanem itt tényleg az én anyám szerint sütünk. Mindenki máshogy kötődik az édesanyjához, és más asszociációkat indít meg benne, ha meglátja a feliratot. Ha rossz a viszonyod anyukáddal, akkor azért gondolkozol ezen a néven, ha jó, akkor azért. Egyszer láttam, hogy valaki megállt a reggeliző előtt és sírva fakadt” – mondja Eszter. Majd hosszan fejtegeti az életútkutatók és a pszichológusok kutatásai által is alátámasztott tézist, miszerint minden idősnek szüksége van arra, hogy értékesnek és hasznosnak érezze magát, és ez nagyban javítja az életminőségüket is.

„Örülök, hogy ezt az érzést megadhatom neki. Egész héten arra készül, hogy mikor sütheti a rétest, és a hely imázsába is illik a személye. Ez neki is, nekem is, és a reggelizőnek is jó.”  

Alig egy perccel később csörög a telefonja. A környéken dolgozó huszonéves fia hívja, hogy néhány perc múlva beugrana az ebédjéért. Édes bundáskenyeret rendel, amihez bacon, juharszirup és gyümölcs is jár. Ez az újragondolt étel a vendégek egyik kedvence.

Fotó: Breakslow

Míg az édesanyja a rétesért felel, Eszter az itt kapható sajttortát, répatortát és croissantokat süti. A vegán süteményeiket az All in natural foodtól hozzák (lánykori nevén Hideg Nyalat), de melegszendvicsek, smoothie tálak és „ahogy a mama enné” és „ahogy a papa enné” változatokban tojásburgerek is kaphatók.

Délutáni tea helyett reggeli

Eszter a rendszerváltás évében érettségizett, és azóta vállalkozó. Divatáruk kereskedelmével kezdett, majd tizenhét évig vitte a Mozaik teaházat a Király utcában, amit 2018-ban adott el, mert úgy érezte, elfáradt benne és már nem tud többet kihozni a helyből. Az új tulajdonosok egy évig tudták fenntartani, utána bezárt.

„Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Amikor ott voltam, akkor innen hiányoztam, amikor itt voltam, akkor onnan” – mondja a reggeliző első négy évéről, amikor egyszerre vitte azt a teaházzal.  

A most hatéves reggelizőt körülbelül tizenöt millió forintból alapította. A kezdőlöketet az adta, hogy a teázó vezetése már rutinná vált, és szeretett volna valami újat felépíteni. Bár Eszter édesanyjának kulcsszerepe van a reggeliző imázsának szempontjából, tulajdonrésze nincs. Alkalmazottként van bejelentve a többi kilenc kollégájával.  

Fotó: Sebestyén László

Nappalra visszafoglalt bulinegyed

A bulinegyedben a koronavírus-járvány előtt azokon a budapestieken kívül, akik valamilyen megmagyarázhatatlan módon rajongtak a fullasztó és megállíthatatlanul hömpölygő tömegért nem sok magyar hangot lehetett hallani. A belvárosból idén márciusra a rózsaszín tütüs legénybúcsús hordák eltűntek, a kapualjakból a vicceskedően melegebb éghajlatra elküldő, rossz minőségben nyomtatott kiírások, hogy éjfél után mindenki igyon csendesebben, ha nem akar zsörtölődést feliratok leszakadoztak. Az addig ezerrel pörgő vendéglátóhelyek csak pislogtak a nyom nélkül eltűnt vendégseregük után.

Majd a házhoz szállítással és a túlélésért való küzdéssel telt hónapok után az eddig ilyen kongó ürességben soha nem látott városrész éttermeibe, pékségeibe, reggelizőhelyibe szépen lassan kezdtek bemerészkedni a helyiek, és visszafoglalta a bulinegyedet a főváros.

Talán a hetedik kerület ment át a legtöbb változáson az elmúlt időszakban. A Wesselényi utcán vegyes mintázatot hagyott a vírusválság. Lehúzott rolók és telt házas helyek váltogatják egymást. Az Anyám szerint nevű reggeliző az utóbbi kategóriába tartozik, de például az anno vele szemben üzemelő szintén reggeliket kínáló Kalap nem élte túl 2020-at.

Fotó: Sebestyén László

Hutás László, a szomszédos street food étterem, a Tölcsibe alapítója szerint azok a helyek tudtak fennmaradni, amelyeknek már évek alatt bebetonozott vendégköre van és az üzlet mögött jól kivehetőek az emberi történetek is. „Eszterék reggelizője is ilyen. Nagyon erős marketinget épít az édesanyja személyére, és ez kifizetődő.”

Fejes Eszter szerint minden vállalkozásnak kell, hogy legyen legalább két-három hónap tartaléka. „Enélkül egy céget nem lehet működtetni. Felelősséget kell vállalnom magamért és az alkalmazottaimért. Olyan nincs, hogy nem fizetem ki a bérleti díjat, vagy a munkatársaim fizetését.” Az idei évben csökkentett bérrel dolgoztak, így senkit sem kellett elküldeniük.

A Király Teaház Kft. 2018-as árbevétele 38,9 millió forint, adózott eredménye 2,2 millió forint volt. 2019-ben ezek a számok 49,2 és 1,9 millió forintot tettek ki.

Az idén márciustól áprilisig tartó időszak bevétele a tulajdonos szavaival élve kuka volt, de a Netpincér és a Wolt segített csökkenteni a veszteséget. „Annak a titka, hogy működött a házhoz szállítási rendszer az volt, hogy nem idén kezdtem el. Már két éve jelen vagyok ezeken a platformokon. Kellett hozzá egy felfutási idő, amíg megismertek, és szükségünk volt a törzsvendégeinkre, akik ragaszkodtak a reggelinkhez.”

A reggelizőbe összesen ötvenen férnek be, ha a földszintet, a galériát, az utca és az udvar felőli teraszt is megtöltik. Tavaly még a vendégek hetven százaléka volt külföldi, a többiek visszajáró magyar vendégek.

„2020 egy érdekes kísérlet volt arról, hogyan telik meg egy hely újra, ahová eddig szinte csak turisták jártak.”

Az idei augusztus árbevétele már megegyezett a tavalyi év azonos időszakának a bevételével. Előre asztalt foglalni most is ajánlott.

„Érdekes volt látni, hogy most Jane és Joe helyett Lindát és Tamást írunk a táblácskákra. A vidék is felfedezett minket. Volt, hogy itt csodálkozott egymásra két egri, hogy mindketten itt vannak, de Szolnokról, Kecskemétről és Debrecenből is jöttek.”

Eszter a járvány előtt egy második üzlethelyiség bérlésén is gondolkodott, ahol a házhoz szállításra készített ételeket készítik, mert telt házas időszakokban kapacitáshiány miatt ezeket már nem tudták kiszolgálni. „Szerencsére ebbe nem vágtam bele a vírus előtt. Egyelőre kivárunk, és készülünk a következő tavaszra.”

Borítókép: Sebestyén László

 

“Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.”

Winston Churchill