Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A családinál őszintébb vállalkozás a világon nincs

A Forbes Flow üzleti fesztivál családi vállalkozásokról szóló szekciójában külön bezélgettünk olyan, az élelmiszeripar területén működő cégek vezetőivel, akik sikeresen vívták-vívják meg harcukat az ezen a piacon igencsak nagy erőforrásokkal jelen lévő multik ellenében. Ács Gábor, a Forbes főmunkatársa a Mirelite Mirsa, a Soós Tészta és a Detki keksz tulajdonos-vezetőivel beszélgetett.

Losó József a Mirelit Mirsa tulajdonosa 1977 óta foglalkozik fagyasztott élelmiszerekkel, a szamárlétrát végigjárva végül gyárigazgató lett a Mirsa albertirsai üzemében, ami előbb több szövetkezet tulajdonaként működött, majd felvásárolta a fagylaltjairól ismert német Schöller. Mikor a németek kiszálltak 2003-ban, a gyárvezető hat másik jelentkezőt megelőzve lecsapott a cégre, ami később a csődbe jutott Mirelite-et is felvásárolta.

Pavlova Olga (Detki keksz), Soós Barbra (Soós Tészta), Losó József (Mirelite Mirsa). Fotó: Fekete Csaba

Hogyan adták át a céget?

„Nem biztos, hogy megállok Kőszegen!” – mondta mosolyogva a Forbes Flow felkérése miatt a Kék túrát éppen megszakító Losó József, és gyorsan képet kapunk, hogyan szerezte meg az induló, kis családi cég a nagy multi hűtőipari vállalkozását a gazdasági szempontból nem éppen rózsás 2000-es évek elején („elöntött mindent az import”). A több mint 100 országot megjárt Losó a járványhelyzet miatt nem lépi át a határt, de ez nem jelenti azt, hogy egy helyben marad. Fia tanácsára indult el az országot átszelő, legendás Kék túra útvonalán, és már most valószínű, hogy Kőszeg után a meghosszabbított új irányba folytatja a túrát, a Dél-Dunántúl felé fordul (2500 kilométernél fog megállni majd).

„Érdemes megismerni a kis zsákfalukat, az embereket és azt, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz. Mindenki köszön a másiknak, és kíváncsiak is rám, ha szóba elegyednek velem.”

Losó József ma már nyugodtan túrázhat, hiszen a cég jó kezekben van: már gyerekei viszik tovább. Hogy a generációváltás nem volt kényszer, jól jelzi, hogy háromból csak két gyermeke van a cégben.

„2002 karácsonyán, a fa alatt jelentettem be, hogy megvesszük a céget. A lányom csak annyit kérdezett: miért most, amikor ilyen rossz a gazdasági helyzet?” Losó Adrienn már ekkor édesapja mellett dolgozott, a hirtelen aggódás ellenére sem volt kérdés, hogy az immár saját cégbe is vele tart, a fia direkt emiatt végezte el a közgázt és csatlakozott hozzájuk (Losó büszkén mondja, Ákos fagyasztásból doktorált).

Amikor érezte, hogy öregszik, megkérdezte a gyerekeket egy az egyben: eladjuk vagy megtartsuk? Megtartották.

Losó József, Mirelite Mirse (és Kék túra). Fotó: Fekete Csaba

Papírok nélkül üzleteltünk, elég volt az adott szó

A Detki keksz története a 80-as évekre nyúlik vissza, Pavlova Olga Moszkvában ismerkedett meg magyar férjével, majd ide költözött, a tsz-ből privatizált Detki kekszet is együtt futtatták fel, ma ez az egyetlen keksz- és linzergyár, ami magyar tulajdonban maradt, az édesipar meghatározó szereplője (Pavlova orosz származású, akcentussal, de kiválóan beszél magyarul is).

Pavlova Olga, Detki keksz. Fotó: Fekete Csaba

„Mondtam, hogy én vagyok az ügyvezető, de ő a főnök. Jó megérzés volt” – meséli arról, hogy egy megbeszélésen hogyan jelentette be a generációváltást. Úgy fogalmaz, nem átadta a cégvezetést, hanem kiesett a kezéből. Férje megbetegedett, a cégvezetéstől így hátrébb lépett, hogy ápolni tudja (azóta elhunyt). Fia, Péter 13 éve dolgozik a családi cégben, nem nagyon volt kérdés, hogy előbb-utóbb átveszi szülei helyét. „Én intuitív ember vagyok, ő a számok embere. Jól alakult ez így.”

„Apám tanár volt. Azt mondta: ne lopj, ne csalj, ne hazudj. Én próbáltam így intézni a dolgokat, mikor ide jöttem”

– mondja Pavlova. Szerinte a sikerükben benne lehetett, hogy amikor elkezdtek üzletelni, elég volt az adott szó, még nem voltak szerződések, de így is mindig tisztességesek és korrektek voltak mindenkivel. Rengeteget dolgoztak és szeretik, amit csinálnak, ennyi a siker kulcsa szerinte.

Próbaidőre bocsátott gyerekek

Soós Barbara, a Soós Tészta ügyvezetője szerint az a vecsési tésztagyárban sem volt nagyon kérdés, hogy tovább viszik-e testvérével a boltot, amit édesapjuk kezdett a Bosnyák térről indulva. Gyerkőcként még játéknak fogták fel, hogy lejárnak az üzembe, de ez később elvárás is lett: minden nyáron kellett dolgozniuk. Kézzel törték a tojást és csomagoltak – így ma már vezetőként mindennel tisztában vannak, ami a cégben történik, minden mozdulatot és részletet jól ismernek.

„A családi vállalkozásnál őszintébb vállalkozás nincs a világon” – mondja a generációváltás kapcsán Soós. Aki átad és aki átvesz, nyitottnak és őszintének kell lennie mindkét félnek. Nekik is elmondta az édesapjuk pontosan, hogy egy ilyen cég vezetése milyen áldozatokkal és buktatókkal jár, ahogy ők is őszintén beszéltek arról, hogy milyen új elképzelésük van az üzletről.

Soós Barbara (Soós Tészta). Fotó: Fekete Csaba

Február 22-én jár le a kétéves próbaidő, amit édesapjuktól kaptak: ha a kitűzött célszámok rendben vannak, övék az üzlet. Ezt persze felboríthatja a járvány jelentette vis maior helyzet. „Nemcsak a számok számítanak, hanem az odavezető út is” – mondja ennek kapcsán Barbara. „Nem gondolom, hogy rezegne a léc. Jó úton járunk.”

Mindig ilyen egyértelmű, hogy a gyerekek átveszik a családi céget? Egyáltalán nem. A meghívott cégvezetők abban egyetértettek, sokat számít a szülői minta, ez alapvetően befolyásolta az esetükben, hogy végbe ment a generációváltás.

„Tudok olyan családi céget, ahol a fiú azzal állt az apja elé, hogy nem akar olyan zaklatott életet élni, mint ő, és ezért nem vette át a céget”

– mesélte Losó. Szerinte erős érv még az önmegvalósítás és a függetlenség is, erre inkább van tér egy családi cégben, mint máshol.

A multikkal szemben komoly versenyelőny az összetartás mellett a gyors döntéshozatal, mert nincs annyi osztály és szint, amin át kellene futnia egy döntésnek. Soós szerint sok üzleti lehetőséget éppen azért tudtak megragadni, mert nem ment el ilyenekkel az idő, a család gyorsan döntött és lépett. Pavlova szerint nem mindig jó a gyors döntés. A Detki azon már túllépett, hogy a vasárnapi ebéd közben beszéljék meg a stratégiát, de a fia feladata most épp az, hogy „egy vállalkozásból vállalatot építsen”. Ennek előszele volt, hogy még Pavlova felügyelete mellett kiépítették a vállalatirányítási rendszerüket, de a kontrolling vagy a marketing behozása már az új generációra maradt. A döntéseik így már sokkal inkább megalapozottak, de még mindig gyorsabbak, mint egy multinál. Ennek idén számszerűsített eredménye lehet, hogy a Detki története során először érheti el az 5 milliárdos forgalmat.

 

Semmilyen szél nem jó annak, kinek nincs célul kiszemelt kikötője.